A tényleges képanyag készítése befejeződött, jöhetnek az olyan poszt-produkciós munkálatok, mint a hang újrakeverése, a zene szerkesztése, vagy a CGI-effektek véglegesítése.
Mivel a forgatókönyv és a vágás között nem telik el elég idő, hogy elkészüljenek a szükséges vizuális effektek, először Adam Leibowitzék dolgozzák ki a previz képsorokat, azaz olyan, gyengébb minőségű előnézeteket, amelyekből Ron Moore eldöntheti, mire lesz szüksége a története elmeséléséhez. Gary Hutzel rendszerint előre megbeszéli a rendezővel, hogy ő mit akar látni, de mindig bátorítja az embereit, hogy rukkoljanak elő saját ötletekkel.
Az írók nem szokták meghatározni pontosan, hogy egy-egy űrjelenet vagy egyéb effektus hogyan nézzen ki, így a Battlestar Galactica házon belüli VFX-csapata nagy kreatív szabadságot kap a munkájában, ám a merészebb vadhajtásaikat költségvetési okokból és időhiány miatt rendszerint jól meg is nyirbálják a producerek. Ennek ellenére nem egyszer előfordult már, hogy olyan jelenetek is adásba kerültek, amelyeket egyáltalán meg sem írtak, csak a CGI-sek álltak elő vele.
Adam 'Mojo' Leibowitz eredeti BSG-s egyenruhájában büszkélkedik vadonatúj Emmyjével
A képek lassan végleges formájukat öltik, így már csak akusztikusan kell gazdagítani az anyagot: Daniel Colman és csapata a megfelelő időzítéssel bevágja a Raiderek suhanó hangját, az öklök csattanását az arcokon, a kinyitásra váró légzsilip riadóját, a különböző felvételekből összevágott párbeszédeket pedig szinkronizálják a hanggal is. Ők is Ron Moore instrukcióra hagyatkoznak, de veterán BSG-dolgozóként már nem kell nekik elmagyarázni, hogy mikor szóljon a háttérben halkan a hajó nyikorgása, hogyan tegyék realisztikussá, dokumentumfilm-szerűvé a párbeszédek és a zajok hangerejét.
Utolsó lépésben Bear McCrearyhez, a zeneszerzőhöz kerül az egész, általában nem is epizódonként, hanem egyben, hogy tudja, honnan hova jut el a cselekmény, a témáit honnan kezdje el építeni és mivé fejlődjenek az évad végére. Természetesen neki is nagy szabadságot hagynak: miután Moore-ék belátták, hogy érti a dolgát, csak nagyon kevés instrukcióval látják el a zene milyenségével kapcsolatban, egy-két homályos jegyzetet azonban mindig hagynak neki.
Bear McCreary a Revelations kórusművéhez vezényli a Hollywood Studio Symphony vonósait
Nagy ritkán már a produkció első fázisába is bevonják, ha úgy adódik, hogy egy darabot élőben kell előadni a forgatás során. Az Unfinished Business táncolós jelenetéről egy nappal korábban szóltak neki, így kevesebb, mint 24 órája volt összehozni valami ír népdalszerűséget, hogy legyen mire ugrálniuk Karáéknak. Másnap reggel már indultak is a zenészek Vancouverbe, hogy eljátsszák a dalt, amelyen az újrakeverés előtt még csiszolgatott valamennyit a komponista. A Taking a Break From All Your Worries előtt időben szóltak neki, hogy Edward James Olmos élőzenét akart hallani Joe bárjában, így négy-öt dalt is írt az alkalomra.
Az ilyesmi azonban ritka a BSG esetében, így McCreary általában csak hónapokkal a forgatás után kapja kézhez anyagot, amivel dolgoznia kell. A mostanában jellemző zilált vetítési struktúra legalább az ő dolgát megkönnyíti: néha hetei is vannak, hogy egy-egy aláfestő zenét megírjon, mielőtt adásba kerül az epizód. Előfordul, hogy nem is sorrendben kapja kézhez a részeket, ha valamelyiknek az utómunkálataira még várni kell, így történhetett, hogy előbb megszülettek a Revelations számára a kórusművek, mint a Resurrection Hub pusztulását aláfestő szólamok.
Egy kép a BSG majdnem teljes zenekaráról az idei koncertekből.Egy teljes galériáért tessék a képre vagy ide kattintani.
A muzsikát mindig élő hangszerekkel rögzítik, amelyhez McCreary átlagosan három-négy embert kér föl egyszerre, köztük Danny Elfman és Richard Gibbs (a minisorozat zeneszerzője) régi popbandájának, az Oingo Boingónak a tagjait is, Steve Barteket, Johnny 'Vatos' Hernandezt és John Avilát. A vokális darabokban rendszerint Raya Yarbrough hangját csodálhatjuk meg, aki latinul, örményül, szanszkritül és ki tudja még, hány nyelven énekelte föl Bear sorait, de nem egyszer hallhattuk már Bear testvérét, Brendant is énekelni. A mostani kórusművek gazdag hangját néhány énekessel vették föl, amit utólag sokszoroztak meg digitálisan. A komponista maga néha billentyűn játszik, azon kívül pedig ő maga vezényli a zenészeket.
A kész anyaggal ezután ellátogat a hangos részleghez, és rákeverik a megfelelő időzítéssel a képre a dallamokat. Ha kell, kicsit lekeverik az effekteket, hogy nagyobb teret kapjon a zene, néha pedig a hangszereket halkítják le, hogy a drámai súly a szövegekre kerüljön.
A stúdióban Steve Kaplan keveri a zene hangjait, Brandon Roberts hangszerel, az idős úriember pedig James Hopkins, Bear mentora és tanára
Ebben a fázisában nagyjából késznek tekinthető a Battlestar Galactica egy epizódja, bár ez a sorozat annyiben a filmes tendenciákat követi, hogy néha még hónapok után is belenyúlnak a kész műbe. Tavaly megtörtént az is, hogy a Crossroads forgatókönyve miatt teljesen újra kellett vágni a The Woman Kinget és néhány másik epizódot. Az sem ritka, hogy az egymást követő epizódok között kicserélnek egy-két jelenetet, hogy megerősítsenek egy cliffhangert vagy hogy több idő jusson kifejteni egy cselekményt.
Ez az egyetlen előnye annak, hogy a forgatások és az adásba kerülés között az átlagosnál több idő telik el a BSG-nél. A bejegyzéssorozat ezzel véget ért, de további részletek az alkotói folyamatról mindig olvashatók Mark Verheiden és Jane Espenson blogjában, a zeneszerzésről pedig maga Bear McCreary szokott izgalmas és alapos beszámolókat írni. Techikai apróságokról és az egyes epizódok elkészültéről pedig gyakran hallhatunk Ron Moore podcastjaiban.
Ron Moore vagy valamelyik kollégája a legritkább esetekben látogat el Vancouverbe, legfeljebb ha ő felelős az aktuális forgatókönyvért vagy valami krízishelyzet alakul ki. Itt már a rendező az úr, ezért az író nagyon sok időt tölt vele, hogy elmagyarázza, mi a jelentősége egy-egy mondatának, mi volt vele a szándéka, és mire kerüljön a hangsúly bizonyos jelenetekben. 
Az executive és co-executive producerek, akiket általában "a készítők" néven szoktunk emlegetni, itt ülnek össze minden egyes alkalommal, amikor egy epizód cselekményét tető alá kell hozni. A főnök esetünkben Ronald D. Moore, illetve korábban David Eick is nagyobb rendszerességgel vett részt ezeken az üléseken. Az állandó tagságon kívül időnként megjelennek vendégírók is (azaz a szabadúszók), akiket csak egy-egy rész erejéig alkalmaznak. Aki igazoltan hiányzik, például épp a forgatás helyszínén felügyeli a saját epizódja elkészültét, azt is gyakran telefonon kihangosítják, így beleszólása lehet a dolgokba. 
Egy forgatókönyv hozzávetőleg annyi oldalt tesz ki, mint ahány perces a belőle leforgatott anyag, és ez a BSG esetében szinte állandóan bő tíz perc túlcsúszást jelent a megengedett, alig háromnegyed órás kerethez képest. Vannak különleges esetek, mint a Pegasus vagy az Unfinished Business, ahol képtelenség volt beleférni ebbe az időtartamba, ilyenkor az utómunkálatokon múlik már, mi bizonyul hasznosnak a felvételekből, és mi kerül mondjuk a DVD extrái közé. Máskor ki tudnak harcolni néhány értékes plusz percet a Sci Fi Channeltől, ha meg tudnak szabadulni a hosszas bevezető képsoroktól (Crossroads), vagy lehetővé tesznek számukra egy újabb felvonásnyi időt (Lay Down Your Burdens).
A színészet Bamberéknél családi vonás, anyja révén a