Posted on

Érdekességek a Hubról

Az audiókommentárok sorsa, amelyeket Ron
Moore minden epizódhoz rögzíteni szokott, idén elég hányattatottan
alakult. A folyamatos késésekért és technikai gikszerekért az író sűrűn
bocsánatot is kért, most azonban kárpótlásul az utolsó két rész, a The Hub és a Revelations
podcastjához meghívott pár vendéget is maga mellé. A kilencedik epizód
felvételén így jelen volt az írónő, Jane Espenson és két vágó, Michael
O'Halloran és Andrew Seklir is. Előbbi már besegített a kibővített
Unfinished Business DVD-kommentárjában is, mivel az a változat az ő
munkáját dicséri.

Ugyan a The Hub forgatókönyvén
alig kellett utólag változtatni, még a forgatás közbeni átírások is
ritkák voltak, az epizód mégis egészen másképp sült el, mint ahogy Jane
Espenson eredetileg elképzelte. Az írónő alapötlete az volt, hogy –
néhány második évados epizódhoz hasonlóan – a bevezető képsorokban az
cselekmény tetőpontját lássuk, amikor Roslin letépi Baltarról a
sebtapaszt
, és csak azután derüljön ki, milyen események vezettek idáig. A
rendezői változat is ennek a jegyében lett vágva, és csak későbbi
megfontolások után lett újrastrukturálva, linearizálva a történet.


Eredetileg azokat a képsorokat, amelyekben az elnöknő
a doki megmentésén fáradozik, felváltva láttuk volna olyan
jelenetekkel, amelyekben fordított a felállás, és a sebesült Laurát
próbálja ápolni Gaius. A cél az volt, hogy ne tudjuk eldönteni, melyik a
valóság és melyik a hallucináció, de ezt aztán hamar elvetették, mert
se költségvetés, se idő nem volt már a kiegészítő jelenetek
leforgatására.

Az igazság az, hogy a történet szempontjából másodlagos volt, mi zajlik a feltámadás-központ körül, az írók azt tartották fontosnak, hogy valahogy eljussanak egy olyan helyzethez, amelyben Gaius Baltar végre bevallja, hogy ő is felelős a holokausztért, és Roslin mégis hajlandó legyen megbocsátani neki érte, sőt, meg is mentse az életét. Espenson ezen annyit finomított, hogy nem tette egyértelművé a megbocsátást, csak azt hangsúlyozta, hogy az elnöknő végül elismerte a doki jogát az élethez, és ezért volt képtelen hagyni őt meghalni.

Az irgalomhoz vezető úton az eredeti tervek szerint nem Elosha, hanem Billy, a megboldogult asszisztens kísérte volna végig Laurát. Úgy alakult, hogy a forgatás idejére nem tudták megszerezni Paul Campbellt egyéb elfoglaltságai miatt, így szinte természetes volt, hogy Lorena Gale-hez forduljanak, hogy térjen vissza a papnő szerepéhez.

Espenson ezután egy paranccsal globálisan lecserélte a forgatókönyvben Billy nevét Eloshára, plusz egy mondatot átírt, és kész volt az átdolgozás. Utólag úgy gondolják, hogy a szövegek talán természetesebben is hangzanak a nő szájából, mint ahogy Billy
adta volna őket elő, így egész más hangulata lett a hallucinációs
jeleneteknek. Egyébként Moore maga is a múlt/jelen/jövő karácsony
szellemeként aposztrofálta a kísérőt.

Ez a tudatalatti látogatás az elnöknő halálos ágyánál eredetileg egybefüggően, az epizód vége felé lett volna látható, csak a vágók találták ki, hogy elosztják a képsorokat az FTL-ugrások közé. Sokat finomítottak így a dolgokon; az ugrásokat "költőibbé" kellett tenni, Mary McDonnelltől
pedig keresni kellett egy csomó olyan pillantást, amelyet bevághattak a
hallucinációk elé és után. Főleg olyasmiket találtak, amelyek már a "Cut"
elhangzása után lettek rögzítve, és nem is voltak részei az
alakításnak: egy pillantás a plafon felé, egy lehunyt szem, ilyesmik.

 

A
vágók nemcsak az újrastrukturálással, hanem az idő rövidségével is
megszenvedtek: a rendezői változat még húsz perccel hosszabb volt a
kelleténél. Kivágtak többek közt egy operaházas jelenetet, amelyből Roslint Helo ébresztette föl a Raptorban, Baltar is sokkal hosszabb (és még hitelesebb) beszédet intézett a Centurionhoz, és Roslin is alaposabban elátta Baltart, miután visszatapasztotta rá a pólyát, például rákötötte valami intravénás cuccra is, meg ilyesmi.

D'Anna szövegeiből is több a padlón végezte, a központban például még odaszólt Boomernek, hogy "You better run, darling", ami finoman jelezte, hogy annak a Nyolcasnak talán sikerült elmenekülnie még a robbanás előtt. Ami azt illeti, Ron Moore ki is merte jelenteni, hogy Boomer túlélte a csatát (bocs, ha ez spoileres, de RDM-et hivatalos információforrásnak tekintem). A rebellis cylonok hajóján a Hármas megjegyzései Baltar
állapotáról se hatottak volna olyan sután, ha egészében hallottuk volna
őket. Kicsit világosabb lett volna, hogy szemrehányás gyanánt mondja,
hogy Gaius megsérült és vérzik, nem puszta megállapításként.

Az utolsó negyedből pedig egy komplett jelenetsort kivágtak, amelyben a rossz cylonok (a Cavilek, a Simonok és a Doralok) egy csoportja megszállja a lázadók hajóját, és a képen látható Egyes le is lövi Athena 2.0-t. Ha megfigyeljük, ennek az utóhatásait még mindig észre lehet venni Helo arcán, mikor bekíséri D'Annát Roslinékhoz.

Valamennyire az elnöknő
hallucinációi is meg lettek rövidítve, és a kronológiájukat is
megvariálták kicsit, de utólag a döntések az epizód javát szolgálták: Roslin halálos ágyánál sor került volna némi dialógusra is, de így, beszéd nélkül az egésznek van valami álomszerű hatása Moore-ék szerint.

Ron Moore bevallotta, hogy ennyi év után már nehéz érdekessé tenni egy űrcsatát,
nehéz újat mutatni. Szerencsére az írók közül valaki mindig előáll egy
nagyszerű ötlettel, itt is az egyik férfi találta ki, hogy a Viperekkel nem lehet csak úgy odamenni a központhoz, hanem kikapcsolva kell őket odavontatni.

Espenson eredeti terve az volt, hogy csak montázsszerűen lássuk az ütközetet, mialatt Adama a vízióban Roslinnak
olvas fel a könyvükből. A produkciós folyamat során aztán mégiscsak
előjött, hogy kéne az a látványos csata, amihez persze az is
hozzájárult, hogyGary Hutzelék megint megfűszerezték az egészet néhány előre meg nem írt akcióelemmel.

Number Three visszatérését ebben az évadban már régóta fontolgatták az írók, és még jóval a forgatások előtt megkeresték Lucy Lawlesst, hogy mit szól hozzá. Ő azzal a feltétellel ment bele, ha a karaktere olyan maradhat, mint régen volt: negatív, gonoszas és megszállott. Nem akarta, hogy a Final Five megpillantása után "megvilágosodjon", megtérjen, amire hamar rá is bólintottak az írók, és be is igazolódott a döntésük.

Arra
már nem tudtak visszaemlékezni, hogy hogyan merült föl annak az ötlete,
hogy az ezelőtti epizód és ez játszódjanak egymással párhuzamosan. Az
volt a cél a rebellisbázishajóval történtek elodázásával, hogy ne csak Adamáék, de mi, nézők se tudjuk, mi lett Roslinék sorsa, és mi is át tudjuk érezni a veszteségüket.

Egyébiránt Edward James Olmos megint improvizált egyet-mást: a képzeletbeli Roslin halálakor a halvány csókot és a gyűrű felhúzását a nő ujjára ő találta ki. Moore-ék abban már nem voltak biztosak, de valószínűnek tartották, hogy ő állt elő azzal is, hogy a záró képsorokban Laura "I love you"-ja után elhangozzon még egy Han Solo-szerű mondat is (ezt valóban így nevezték meg, ez volt a szándékuk is vele). Espenson így örömmel beleírta még a forgatókönyvbe az "About time"-ot. 

A legelső vázlatok szerint a befejezés az lett volna, hogy a fedélzeten D'Annával Roslinék gyorsan megindulnak a flotta felé, hogy leleplezzék végre a Final Five-ot, és nagy cliffhanger legyen, meg minden. Ehelyett hamar megszületett az ötlet, hogy egy szép Adama-Roslin jelenettel zárják le a történetet.

Posted on

Érdekességek a Hubról

Az audiókommentárok sorsa, amelyeket Ron Moore minden epizódhoz rögzíteni szokott, idén elég hányattatottan alakult. A folyamatos késésekért és technikai gikszerekért az író sűrűn bocsánatot is kért, most azonban kárpótlásul az utolsó két rész, a The Hub és a Revelations podcastjához meghívott pár vendéget is maga mellé. A kilencedik epizód felvételén így jelen volt az írónő, Jane Espenson és két vágó, Michael O'Halloran és Andrew Seklir is. Előbbi már besegített a kibővített Unfinished Business DVD-kommentárjában is, mivel az a változat az ő munkáját dicséri.

Ugyan a The Hub forgatókönyvén alig kellett utólag változtatni, még a forgatás közbeni átírások is ritkák voltak, az epizód mégis egészen másképp sült el, mint ahogy Jane Espenson eredetileg elképzelte. Az írónő alapötlete az volt, hogy – néhány második évados epizódhoz hasonlóan – a bevezető képsorokban az cselekmény tetőpontját lássuk, amikor Roslin letépi Baltarról a sebtapaszt , és csak azután derüljön ki, milyen események vezettek idáig. A rendezői változat is ennek a jegyében lett vágva, és csak későbbi megfontolások után lett újrastrukturálva, linearizálva a történet.

Eredetileg azokat a képsorokat, amelyekben az elnöknő a doki megmentésén fáradozik, felváltva láttuk volna olyan jelenetekkel, amelyekben fordított a felállás, és a sebesült Laurát próbálja ápolni Gaius. A cél az volt, hogy ne tudjuk eldönteni, melyik a valóság és melyik a hallucináció, de ezt aztán hamar elvetették, mert se költségvetés, se idő nem volt már a kiegészítő jelenetek leforgatására.

Az igazság az, hogy a történet szempontjából másodlagos volt, mi zajlik a feltámadás-központ körül, az írók azt tartották fontosnak, hogy valahogy eljussanak egy olyan helyzethez, amelyben Gaius Baltar végre bevallja, hogy ő is felelős a holokausztért, és Roslin mégis hajlandó legyen megbocsátani neki érte, sőt, meg is mentse az életét. Espenson ezen annyit finomított, hogy nem tette egyértelművé a megbocsátást, csak azt hangsúlyozta, hogy az elnöknő végül elismerte a doki jogát az élethez, és ezért volt képtelen hagyni őt meghalni.

Az irgalomhoz vezető úton az eredeti tervek szerint nem Elosha, hanem Billy, a megboldogult asszisztens kísérte volna végig Laurát. Úgy alakult, hogy a forgatás idejére nem tudták megszerezni Paul Campbellt egyéb elfoglaltságai miatt, így szinte természetes volt, hogy Lorena Gale-hez forduljanak, hogy térjen vissza a papnő szerepéhez.

Espenson ezután egy paranccsal globálisan lecserélte a forgatókönyvben Billy nevét Eloshára, plusz egy mondatot átírt, és kész volt az átdolgozás. Utólag úgy gondolják, hogy a szövegek talán természetesebben is hangzanak a nő szájából, mint ahogy Billy adta volna őket elő, így egész más hangulata lett a hallucinációs jeleneteknek. Egyébként Moore maga is a múlt/jelen/jövő karácsony szellemeként aposztrofálta a kísérőt.

Ez a tudatalatti látogatás az elnöknő halálos ágyánál eredetileg egybefüggően, az epizód vége felé lett volna látható, csak a vágók találták ki, hogy elosztják a képsorokat az FTL-ugrások közé. Sokat finomítottak így a dolgokon; az ugrásokat "költőibbé" kellett tenni, Mary McDonnelltől pedig keresni kellett egy csomó olyan pillantást, amelyet bevághattak a hallucinációk elé és után. Főleg olyasmiket találtak, amelyek már a "Cut" elhangzása után lettek rögzítve, és nem is voltak részei az alakításnak: egy pillantás a plafon felé, egy lehunyt szem, ilyesmik.

 

A vágók nemcsak az újrastrukturálással, hanem az idő rövidségével is megszenvedtek: a rendezői változat még húsz perccel hosszabb volt a kelleténél. Kivágtak többek közt egy operaházas jelenetet, amelyből Roslint Helo ébresztette föl a Raptorban, Baltar is sokkal hosszabb (és még hitelesebb) beszédet intézett a Centurionhoz, és Roslin is alaposabban elátta Baltart, miután visszatapasztotta rá a pólyát, például rákötötte valami intravénás cuccra is, meg ilyesmi.

D'Anna szövegeiből is több a padlón végezte, a központban például még odaszólt Boomernek, hogy "You better run, darling", ami finoman jelezte, hogy annak a Nyolcasnak talán sikerült elmenekülnie még a robbanás előtt. Ami azt illeti, Ron Moore ki is merte jelenteni, hogy Boomer túlélte a csatát (bocs, ha ez spoileres, de RDM-et hivatalos információforrásnak tekintem). A rebellis cylonok hajóján a Hármas megjegyzései Baltar állapotáról se hatottak volna olyan sután, ha egészében hallottuk volna őket. Kicsit világosabb lett volna, hogy szemrehányás gyanánt mondja, hogy Gaius megsérült és vérzik, nem puszta megállapításként.

Az utolsó negyedből pedig egy komplett jelenetsort kivágtak, amelyben a rossz cylonok (a Cavilek, a Simonok és a Doralok) egy csoportja megszállja a lázadók hajóját, és a képen látható Egyes le is lövi Athena 2.0-t. Ha megfigyeljük, ennek az utóhatásait még mindig észre lehet venni Helo arcán, mikor bekíséri D'Annát Roslinékhoz.

Valamennyire az elnöknő hallucinációi is meg lettek rövidítve, és a kronológiájukat is megvariálták kicsit, de utólag a döntések az epizód javát szolgálták: Roslin halálos ágyánál sor került volna némi dialógusra is, de így, beszéd nélkül az egésznek van valami álomszerű hatása Moore-ék szerint.

Ron Moore bevallotta, hogy ennyi év után már nehéz érdekessé tenni egy űrcsatát, nehéz újat mutatni. Szerencsére az írók közül valaki mindig előáll egy nagyszerű ötlettel, itt is az egyik férfi találta ki, hogy a Viperekkel nem lehet csak úgy odamenni a központhoz, hanem kikapcsolva kell őket odavontatni.

Espenson eredeti terve az volt, hogy csak montázsszerűen lássuk az ütközetet, mialatt Adama a vízióban Roslinnak olvas fel a könyvükből. A produkciós folyamat során aztán mégiscsak előjött, hogy kéne az a látványos csata, amihez persze az is hozzájárult, hogyGary Hutzelék megint megfűszerezték az egészet néhány előre meg nem írt akcióelemmel.

Number Three visszatérését ebben az évadban már régóta fontolgatták az írók, és még jóval a forgatások előtt megkeresték Lucy Lawlesst, hogy mit szól hozzá. Ő azzal a feltétellel ment bele, ha a karaktere olyan maradhat, mint régen volt: negatív, gonoszas és megszállott. Nem akarta, hogy a Final Five megpillantása után "megvilágosodjon", megtérjen, amire hamar rá is bólintottak az írók, és be is igazolódott a döntésük.

Arra már nem tudtak visszaemlékezni, hogy hogyan merült föl annak az ötlete, hogy az ezelőtti epizód és ez játszódjanak egymással párhuzamosan. Az volt a cél a rebellisbázishajóval történtek elodázásával, hogy ne csak Adamáék, de mi, nézők se tudjuk, mi lett Roslinék sorsa, és mi is át tudjuk érezni a veszteségüket.

Egyébiránt Edward James Olmos megint improvizált egyet-mást: a képzeletbeli Roslin halálakor a halvány csókot és a gyűrű felhúzását a nő ujjára ő találta ki. Moore-ék abban már nem voltak biztosak, de valószínűnek tartották, hogy ő állt elő azzal is, hogy a záró képsorokban Laura "I love you"-ja után elhangozzon még egy Han Solo-szerű mondat is (ezt valóban így nevezték meg, ez volt a szándékuk is vele). Espenson így örömmel beleírta még a forgatókönyvbe az "About time"-ot. 

A legelső vázlatok szerint a befejezés az lett volna, hogy a fedélzeten D'Annával Roslinék gyorsan megindulnak a flotta felé, hogy leleplezzék végre a Final Five-ot, és nagy cliffhanger legyen, meg minden. Ehelyett hamar megszületett az ötlet, hogy egy szép Adama-Roslin jelenettel zárják le a történetet.

Posted on

Most utálom Nathan Filliont

Nathan Fillion nemcsak azért irigylésre méltó ember, mert egy Firefly osztályú hajó parancsnoka lehetett, hanem mert azidőtájt az idei év nyolcadik legszexisebb nőjével járt. Egy közönségtalálkozón hozták fel neki a témát, miután azt egy korábbi Comic-Conon Tricia Helfer megszellőztette egy ártatlan "I dated Captain Mal" mondattal. A válaszából kiderül, hogy egy vakrandin találkoztak először, és az volt élete legjobb randevúja.

Mostanában fejeződött be a Caprica forgatása is, legalább ők is megúszták a színészsztrájkot. A nagyon közeli jövőben döntenek arról, ki akarják-e egészíteni a pilotot egy tizenhárom részes évaddá.

Azt már tudjuk, hogy az első (és egyelőre egyetlen) BSG tévéfilmet várhatóan David Weddle és Bradley Thompson fogják írni, most már viszont az is valószínű, hogy Edward James Olmos vállalja a rendezést. A szereplőkről egyáltalán semmi hír nincs egyelőre, minden attól függ majd, ki hogyan ér rá, kivel tudnak leszerződni. Summa summárum, ez a múvi már biztosan elkészül (hacsak a sztrájk valahogyan be nem teszi a kaput), a további kettő sorsa egyelőre a levegőben van, és csak merész pletykaként szabad őket kezelni. Weddle-ék sztoriötlete már megfogalmazódott, szerintük királyság lesz, a rajongók imádni fogják, a múltban fog játszódni, de csak egy érdekes mellékszál lesz. Ezt érthetjük úgy is, hogy nem fognak retconozni egy olyat, mint a Hero c. rész flashbackjeivel tették.

UPDATE: Grace Park úgy tudja, hogy augusztusban kezdik a forgatásokat a tévéfilmen. Addig talán még a színészek is kisztrájkolják magukat. 

Posted on

Most utálom Nathan Filliont

Nathan Fillion nemcsak azért irigylésre méltó ember, mert egy Firefly osztályú hajó parancsnoka lehetett, hanem mert azidőtájt az idei év nyolcadik legszexisebb nőjével járt. Egy közönségtalálkozón hozták fel neki a témát, miután azt egy korábbi Comic-Conon Tricia Helfer megszellőztette egy ártatlan "I dated Captain Mal" mondattal. A válaszából kiderül, hogy egy vakrandin találkoztak először, és az volt élete legjobb randevúja.

Mostanában fejeződött be a Caprica forgatása is, legalább ők is megúszták a színészsztrájkot. A nagyon közeli jövőben döntenek arról, ki akarják-e egészíteni a pilotot egy tizenhárom részes évaddá.

Azt már tudjuk, hogy az első (és egyelőre egyetlen) BSG tévéfilmet várhatóan David Weddle és Bradley Thompson fogják írni, most már viszont az is valószínű, hogy Edward James Olmos vállalja a rendezést. A szereplőkről egyáltalán semmi hír nincs egyelőre, minden attól függ majd, ki hogyan ér rá, kivel tudnak leszerződni. Summa summárum, ez a múvi már biztosan elkészül (hacsak a sztrájk valahogyan be nem teszi a kaput), a további kettő sorsa egyelőre a levegőben van, és csak merész pletykaként szabad őket kezelni. Weddle-ék sztoriötlete már megfogalmazódott, szerintük királyság lesz, a rajongók imádni fogják, a múltban fog játszódni, de csak egy érdekes mellékszál lesz. Ezt érthetjük úgy is, hogy nem fognak retconozni egy olyat, mint a Hero c. rész flashbackjeivel tették.

UPDATE: Grace Park úgy tudja, hogy augusztusban kezdik a forgatásokat a tévéfilmen. Addig talán még a színészek is kisztrájkolják magukat. 

Posted on

Videók délutánra

A haniverjenny nevű youtuber jóvoltából most kicsit kényelmesebben is meg lehet tekinteni néhány videót, amelyeket a scifi.comon osztottak meg velünk eredetileg. Az egyikben Gary Hutzel mesél a vizuális effektek készítéséről, a greenboxos jelenetekről, és egy csomó mindenről, amire nem akartam kitérni a "hogy készül" sorozatom negyedik részében. Aztis megtudjuk, hogy a Raptorok rázkódását nem valami mechanikus kütyüvel oldják meg, hanem rárakják a vadászgépet egy hatalmas légzsákra, és a kisegítők azon ugrálnak. A másik videón a BSG készítéséről általánosságokban hallunk, egészen a fényképezéstől a sminkekig, ez is jó kiegészítése az általam leírtaknak. A többi hasonló témájú videó a csatorna honlapján elérhető, de nekem Internet Explorerben kellett lapozgatnom közöttük, és Firefoxszal kellett lejátszanom őket. 

Az USA Channel nemcsak hogy Tricia Helferrel reklámozza a Burn Notice új évadját, hanem tiszteletüket is teszik a Battlestar Galactica előtt, amikor megemlítik, hogy onnan tesz látogatást náluk a színésznő. 

Ügyesebbek megpróbálkozhatnak a héten azzal, hogy a TOR Books honlapjáról letöltsék a Battlestar Galactica minisorozat regényváltoztatát. Rajongóknak érdemes lehet elolvasni, mert néhány dologba jobban belement a könyv írója, mint ahogy azt a képernyőn láttuk, ugyanakkor persze vannak vicces bakijai is. Az eltérések listájáról itt lehet olvasni.

Posted on

Videók délutánra

A haniverjenny nevű youtuber jóvoltából most kicsit kényelmesebben is meg lehet tekinteni néhány videót, amelyeket a scifi.comon osztottak meg velünk eredetileg. Az egyikben Gary Hutzel mesél a vizuális effektek készítéséről, a greenboxos jelenetekről, és egy csomó mindenről, amire nem akartam kitérni a "hogy készül" sorozatom negyedik részében. Aztis megtudjuk, hogy a Raptorok rázkódását nem valami mechanikus kütyüvel oldják meg, hanem rárakják a vadászgépet egy hatalmas légzsákra, és a kisegítők azon ugrálnak. A másik videón a BSG készítéséről általánosságokban hallunk, egészen a fényképezéstől a sminkekig, ez is jó kiegészítése az általam leírtaknak. A többi hasonló témájú videó a csatorna honlapján elérhető, de nekem Internet Explorerben kellett lapozgatnom közöttük, és Firefoxszal kellett lejátszanom őket. 

Az USA Channel nemcsak hogy Tricia Helferrel reklámozza a Burn Notice új évadját, hanem tiszteletüket is teszik a Battlestar Galactica előtt, amikor megemlítik, hogy onnan tesz látogatást náluk a színésznő. 

Ügyesebbek megpróbálkozhatnak a héten azzal, hogy a TOR Books honlapjáról letöltsék a Battlestar Galactica minisorozat regényváltoztatát. Rajongóknak érdemes lehet elolvasni, mert néhány dologba jobban belement a könyv írója, mint ahogy azt a képernyőn láttuk, ugyanakkor persze vannak vicces bakijai is. Az eltérések listájáról itt lehet olvasni.

Posted on

Befejeződött a Battlestar Galactica forgatása

Ezen a héten ért véget a Battlestar Galactica pályafutása Vancouverben, Michael Rymer kimondta az utolsó "Cut!"-ot a díszletek közt, közel öt évvel azután, hogy elhangzott a szájából az első "Action".

Pénteken este tartották a búcsúbulit, a wrap party-t, amit minden évad és félévad végén megismételnek, amikor kis szünetre megy a stáb, és amikor mindenki tiszteletét teszi a kanadai városban, kezdve a színészektől a vágókon át a pénzemberekig, még azok is, akiket a munka egyébként sosem szólított oda. Most már talán soha nem is térnek vissza. 

Mark Verheiden szólalt meg elsőként a búcsúzó stábtagok közül, az alábbi gondolatokkal fejezve be az írását:

Íróként a legjobbat kellett kihoznunk magunkból, egy olyan környezetben, ami lehetővé tette, hogy érzelmi, politikai és vallási témák sokaságával foglalkozzunk. Plusz robotokkal, űrhajókkal és lövöldözésekkel. A régi mondás, hogy "nem tudod valaminek az értékét, amíg nem veszítetted el", egyesek számára igaz lehet, de én már csináltam ezt annyi ideje, hogy tudjam, mennyire ritka és csodálatos adomány volt. És mindörökké hálás leszek Ron Moore-nak, David Eicknek, a Sci-Fi Channel és az NBC/Universal embereinek, a fantasztikus színészeinknek és stábunknak, és különösen az írótársaimnak, hogy mindezt egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőséggé tették.

Posted on

Befejeződött a Battlestar Galactica forgatása

Ezen a héten ért véget a Battlestar Galactica pályafutása Vancouverben, Michael Rymer kimondta az utolsó "Cut!"-ot a díszletek közt, közel öt évvel azután, hogy elhangzott a szájából az első "Action".

Pénteken este tartották a búcsúbulit, a wrap party-t, amit minden évad és félévad végén megismételnek, amikor kis szünetre megy a stáb, és amikor mindenki tiszteletét teszi a kanadai városban, kezdve a színészektől a vágókon át a pénzemberekig, még azok is, akiket a munka egyébként sosem szólított oda. Most már talán soha nem is térnek vissza. 

Mark Verheiden szólalt meg elsőként a búcsúzó stábtagok közül, az alábbi gondolatokkal fejezve be az írását:

Íróként a legjobbat kellett kihoznunk magunkból, egy olyan környezetben, ami lehetővé tette, hogy érzelmi, politikai és vallási témák sokaságával foglalkozzunk. Plusz robotokkal, űrhajókkal és lövöldözésekkel. A régi mondás, hogy "nem tudod valaminek az értékét, amíg nem veszítetted el", egyesek számára igaz lehet, de én már csináltam ezt annyi ideje, hogy tudjam, mennyire ritka és csodálatos adomány volt. És mindörökké hálás leszek Ron Moore-nak, David Eicknek, a Sci-Fi Channel és az NBC/Universal embereinek, a fantasztikus színészeinknek és stábunknak, és különösen az írótársaimnak, hogy mindezt egy egyszeri és megismételhetetlen lehetőséggé tették.

Posted on

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (IV. rész)

A tényleges képanyag készítése befejeződött,
jöhetnek az olyan poszt-produkciós munkálatok, mint a hang
újrakeverése, a zene szerkesztése, vagy a CGI-effektek véglegesítése.

Mivel
a forgatókönyv és a vágás között nem telik el elég idő, hogy
elkészüljenek a szükséges vizuális effektek, először Adam Leibowitzék
dolgozzák ki a previz képsorokat, azaz olyan,
gyengébb minőségű előnézeteket, amelyekből Ron Moore eldöntheti, mire
lesz szüksége a története elmeséléséhez. Gary Hutzel rendszerint előre megbeszéli a rendezővel, hogy ő mit akar látni, de mindig bátorítja az embereit, hogy rukkoljanak elő saját ötletekkel.


Az
írók nem szokták meghatározni pontosan, hogy egy-egy űrjelenet vagy
egyéb effektus hogyan nézzen ki, így a Battlestar Galactica házon belüli VFX-csapata nagy kreatív szabadságot
kap a munkájában, ám a merészebb vadhajtásaikat költségvetési okokból
és időhiány miatt rendszerint jól meg is nyirbálják a producerek. Ennek
ellenére nem egyszer előfordult már, hogy olyan jelenetek is adásba
kerültek, amelyeket egyáltalán meg sem írtak, csak a CGI-sek álltak elő
vele. 


Adam 'Mojo' Leibowitz eredeti BSG-s egyenruhájában büszkélkedik vadonatúj Emmyjével

A képek lassan végleges formájukat öltik, így
már csak akusztikusan kell gazdagítani az anyagot: Daniel Colman és
csapata a megfelelő időzítéssel bevágja a Raiderek suhanó hangját, az
öklök csattanását az arcokon, a kinyitásra váró légzsilip riadóját, a
különböző felvételekből összevágott párbeszédeket pedig szinkronizálják
a hanggal is. Ők is Ron Moore instrukcióra hagyatkoznak, de veterán
BSG-dolgozóként már nem kell nekik elmagyarázni, hogy mikor szóljon a
háttérben halkan a hajó nyikorgása, hogyan tegyék realisztikussá,
dokumentumfilm-szerűvé a párbeszédek és a zajok hangerejét.

Utolsó
lépésben Bear McCrearyhez, a zeneszerzőhöz kerül az egész, általában
nem is epizódonként, hanem egyben, hogy tudja, honnan hova jut el a
cselekmény, a témáit honnan kezdje el építeni és mivé fejlődjenek az
évad végére. Természetesen neki is nagy szabadságot hagynak: miután
Moore-ék belátták, hogy érti a dolgát, csak nagyon kevés instrukcióval
látják el a zene milyenségével kapcsolatban, egy-két homályos jegyzetet azonban mindig hagynak neki. 


Bear McCreary a Revelations kórusművéhez vezényli a Hollywood Studio Symphony vonósait

Nagy
ritkán már a produkció első fázisába is bevonják, ha úgy adódik, hogy
egy darabot élőben kell előadni a forgatás során. Az Unfinished
Business táncolós jelenetéről egy nappal korábban szóltak neki, így
kevesebb, mint 24 órája volt összehozni valami ír népdalszerűséget,
hogy legyen mire ugrálniuk Karáéknak. Másnap reggel már indultak is a
zenészek Vancouverbe, hogy eljátsszák a dalt, amelyen az újrakeverés
előtt még csiszolgatott valamennyit a komponista. A Taking a Break From
All Your Worries előtt időben szóltak neki, hogy Edward James Olmos
élőzenét akart hallani Joe bárjában, így négy-öt dalt is írt az
alkalomra.

Az ilyesmi azonban ritka a
BSG esetében, így McCreary általában csak hónapokkal a forgatás után
kapja kézhez anyagot, amivel dolgoznia kell. A mostanában jellemző
zilált vetítési struktúra legalább az ő dolgát megkönnyíti: néha hetei
is vannak, hogy egy-egy aláfestő zenét megírjon, mielőtt adásba kerül
az epizód. Előfordul, hogy nem is sorrendben kapja kézhez a részeket,
ha valamelyiknek az utómunkálataira még várni kell, így történhetett,
hogy előbb megszülettek a Revelations számára a kórusművek, mint a
Resurrection Hub pusztulását aláfestő szólamok.


Egy kép a BSG majdnem teljes zenekaráról az idei koncertekből.Egy teljes galériáért tessék a képre vagy ide kattintani.

A
muzsikát mindig élő hangszerekkel rögzítik, amelyhez McCreary átlagosan
három-négy embert kér föl egyszerre, köztük Danny Elfman és Richard
Gibbs (a minisorozat zeneszerzője) régi popbandájának, az Oingo Boingónak a tagjait is, Steve
Barteket, Johnny 'Vatos' Hernandezt és John Avilát. A vokális
darabokban rendszerint Raya Yarbrough hangját csodálhatjuk meg, aki
latinul, örményül, szanszkritül és ki tudja még, hány nyelven énekelte
föl Bear sorait, de nem egyszer hallhattuk már Bear testvérét, Brendant
is énekelni. A mostani kórusművek gazdag hangját néhány énekessel vették föl, amit utólag sokszoroztak meg digitálisan. A komponista maga néha billentyűn játszik, azon kívül
pedig ő maga vezényli a zenészeket. 

A
kész anyaggal ezután ellátogat a hangos részleghez, és rákeverik a
megfelelő időzítéssel a képre a dallamokat. Ha kell, kicsit lekeverik
az effekteket, hogy nagyobb teret kapjon a zene, néha pedig a
hangszereket halkítják le, hogy a drámai súly a szövegekre kerüljön.


A stúdióban Steve Kaplan keveri a zene hangjait, Brandon Roberts hangszerel, az idős úriember pedig James Hopkins, Bear mentora és tanára


Ebben
a fázisában nagyjából késznek tekinthető a Battlestar Galactica egy
epizódja, bár ez a sorozat annyiben a filmes tendenciákat követi, hogy
néha még hónapok után is belenyúlnak a kész műbe. Tavaly megtörtént az
is, hogy a Crossroads forgatókönyve miatt teljesen újra kellett vágni a
The Woman Kinget és néhány másik epizódot. Az sem ritka, hogy az
egymást követő epizódok között kicserélnek egy-két jelenetet, hogy
megerősítsenek egy cliffhangert vagy hogy több idő jusson kifejteni egy
cselekményt.

Ez az egyetlen előnye annak, hogy a forgatások és az adásba kerülés között az átlagosnál több idő telik el a BSG-nél. A bejegyzéssorozat ezzel véget ért, de további részletek az alkotói folyamatról mindig olvashatók Mark Verheiden és Jane Espenson blogjában, a zeneszerzésről pedig maga Bear McCreary szokott izgalmas és alapos beszámolókat írni. Techikai apróságokról és az egyes epizódok elkészültéről pedig gyakran hallhatunk Ron Moore podcastjaiban.

Posted on

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (IV. rész)

A tényleges képanyag készítése befejeződött, jöhetnek az olyan poszt-produkciós munkálatok, mint a hang újrakeverése, a zene szerkesztése, vagy a CGI-effektek véglegesítése.

Mivel a forgatókönyv és a vágás között nem telik el elég idő, hogy elkészüljenek a szükséges vizuális effektek, először Adam Leibowitzék dolgozzák ki a previz képsorokat, azaz olyan, gyengébb minőségű előnézeteket, amelyekből Ron Moore eldöntheti, mire lesz szüksége a története elmeséléséhez. Gary Hutzel rendszerint előre megbeszéli a rendezővel, hogy ő mit akar látni, de mindig bátorítja az embereit, hogy rukkoljanak elő saját ötletekkel.

Az írók nem szokták meghatározni pontosan, hogy egy-egy űrjelenet vagy egyéb effektus hogyan nézzen ki, így a Battlestar Galactica házon belüli VFX-csapata nagy kreatív szabadságot kap a munkájában, ám a merészebb vadhajtásaikat költségvetési okokból és időhiány miatt rendszerint jól meg is nyirbálják a producerek. Ennek ellenére nem egyszer előfordult már, hogy olyan jelenetek is adásba kerültek, amelyeket egyáltalán meg sem írtak, csak a CGI-sek álltak elő vele. 


Adam 'Mojo' Leibowitz eredeti BSG-s egyenruhájában büszkélkedik vadonatúj Emmyjével

A képek lassan végleges formájukat öltik, így már csak akusztikusan kell gazdagítani az anyagot: Daniel Colman és csapata a megfelelő időzítéssel bevágja a Raiderek suhanó hangját, az öklök csattanását az arcokon, a kinyitásra váró légzsilip riadóját, a különböző felvételekből összevágott párbeszédeket pedig szinkronizálják a hanggal is. Ők is Ron Moore instrukcióra hagyatkoznak, de veterán BSG-dolgozóként már nem kell nekik elmagyarázni, hogy mikor szóljon a háttérben halkan a hajó nyikorgása, hogyan tegyék realisztikussá, dokumentumfilm-szerűvé a párbeszédek és a zajok hangerejét.

Utolsó lépésben Bear McCrearyhez, a zeneszerzőhöz kerül az egész, általában nem is epizódonként, hanem egyben, hogy tudja, honnan hova jut el a cselekmény, a témáit honnan kezdje el építeni és mivé fejlődjenek az évad végére. Természetesen neki is nagy szabadságot hagynak: miután Moore-ék belátták, hogy érti a dolgát, csak nagyon kevés instrukcióval látják el a zene milyenségével kapcsolatban, egy-két homályos jegyzetet azonban mindig hagynak neki. 


Bear McCreary a Revelations kórusművéhez vezényli a Hollywood Studio Symphony vonósait

Nagy ritkán már a produkció első fázisába is bevonják, ha úgy adódik, hogy egy darabot élőben kell előadni a forgatás során. Az Unfinished Business táncolós jelenetéről egy nappal korábban szóltak neki, így kevesebb, mint 24 órája volt összehozni valami ír népdalszerűséget, hogy legyen mire ugrálniuk Karáéknak. Másnap reggel már indultak is a zenészek Vancouverbe, hogy eljátsszák a dalt, amelyen az újrakeverés előtt még csiszolgatott valamennyit a komponista. A Taking a Break From All Your Worries előtt időben szóltak neki, hogy Edward James Olmos élőzenét akart hallani Joe bárjában, így négy-öt dalt is írt az alkalomra.

Az ilyesmi azonban ritka a BSG esetében, így McCreary általában csak hónapokkal a forgatás után kapja kézhez anyagot, amivel dolgoznia kell. A mostanában jellemző zilált vetítési struktúra legalább az ő dolgát megkönnyíti: néha hetei is vannak, hogy egy-egy aláfestő zenét megírjon, mielőtt adásba kerül az epizód. Előfordul, hogy nem is sorrendben kapja kézhez a részeket, ha valamelyiknek az utómunkálataira még várni kell, így történhetett, hogy előbb megszülettek a Revelations számára a kórusművek, mint a Resurrection Hub pusztulását aláfestő szólamok.


Egy kép a BSG majdnem teljes zenekaráról az idei koncertekből.Egy teljes galériáért tessék a képre vagy ide kattintani.

A muzsikát mindig élő hangszerekkel rögzítik, amelyhez McCreary átlagosan három-négy embert kér föl egyszerre, köztük Danny Elfman és Richard Gibbs (a minisorozat zeneszerzője) régi popbandájának, az Oingo Boingónak a tagjait is, Steve Barteket, Johnny 'Vatos' Hernandezt és John Avilát. A vokális darabokban rendszerint Raya Yarbrough hangját csodálhatjuk meg, aki latinul, örményül, szanszkritül és ki tudja még, hány nyelven énekelte föl Bear sorait, de nem egyszer hallhattuk már Bear testvérét, Brendant is énekelni. A mostani kórusművek gazdag hangját néhány énekessel vették föl, amit utólag sokszoroztak meg digitálisan. A komponista maga néha billentyűn játszik, azon kívül pedig ő maga vezényli a zenészeket. 

A kész anyaggal ezután ellátogat a hangos részleghez, és rákeverik a megfelelő időzítéssel a képre a dallamokat. Ha kell, kicsit lekeverik az effekteket, hogy nagyobb teret kapjon a zene, néha pedig a hangszereket halkítják le, hogy a drámai súly a szövegekre kerüljön.


A stúdióban Steve Kaplan keveri a zene hangjait, Brandon Roberts hangszerel, az idős úriember pedig James Hopkins, Bear mentora és tanára

Ebben a fázisában nagyjából késznek tekinthető a Battlestar Galactica egy epizódja, bár ez a sorozat annyiben a filmes tendenciákat követi, hogy néha még hónapok után is belenyúlnak a kész műbe. Tavaly megtörtént az is, hogy a Crossroads forgatókönyve miatt teljesen újra kellett vágni a The Woman Kinget és néhány másik epizódot. Az sem ritka, hogy az egymást követő epizódok között kicserélnek egy-két jelenetet, hogy megerősítsenek egy cliffhangert vagy hogy több idő jusson kifejteni egy cselekményt.

Ez az egyetlen előnye annak, hogy a forgatások és az adásba kerülés között az átlagosnál több idő telik el a BSG-nél. A bejegyzéssorozat ezzel véget ért, de további részletek az alkotói folyamatról mindig olvashatók Mark Verheiden és Jane Espenson blogjában, a zeneszerzésről pedig maga Bear McCreary szokott izgalmas és alapos beszámolókat írni. Techikai apróságokról és az egyes epizódok elkészültéről pedig gyakran hallhatunk Ron Moore podcastjaiban.