Ha már az első posztot is egy BSG-ből vett angol kifejezéssel kezdtem, az utolsót is azzal fogom. Nemrég írtam meg, hogy lehúzom a rolót ezen a blogon, ám akkor nem köszöntem még el végérvényesen. Ez a pillanat most jött el, most szeretném a hálámat kifejezni az elmúlt két és fél évért.
2006. október 12-én indult el ez a weboldal, amelyet egyszerűen Battlestar Galactica blognak neveztem el. Azért nem illettem valami személyesebb vagy frappánsabb elnevezéssel, mert a témára akartam helyezni a hangsúlyt, rögtön, előre leszögezve, hogy ez egy BSG-nek szentelt blog lesz. Még a dizájn is egy hétköznapi freeblogos sablon volt, hogy jelezzem, itt nem a stílus és nem a külcsín, hanem a Galactica a főszereplő.
Ma, 2008. május 25-én pedig be kell látnom, hogy ez mégiscsak Freevo Battlestar Galactica blogja lett, ahogy a legtöbb helyen emlegették is. Ez a sorozatról szóló napló személyesebb lett, mint valaha gondoltam volna, közelebb nőtt a szívemhez, mint valaha is sejtettem volna.
Annak idején, mikor egy éjszakába nyúló ötletelésem másnapján megírtam az e-mailemet sztalkernek “BSG blog?” címmel, úgy fogalmaztam meg az elképzeléseimet, hogy az oldal hírforrás lehetne, mert “rakat hírt kapok naponta bsg témában”, ezen kívül “hétről-hétre megemlékeznénk a legutóbbi epizódról, hosszan elemezve a rendezést, a vágást, a forgatókönyvet, de mindent”, mert, idézem, “kurvára értünk hozzá.” Emellett felmerültek az olyan témák, mint a cylonok terve, “amire a válasz persze az, hogy sose volt” (mindezt 2006-ban!).
Örülök, hogy ezekből az alapelvekből elég sokat sikerült megtartanom, és a kezdeti félelmeim, hogy életképes lenne-e egy ilyen blog, végül alaptalannak bizonyultak, sőt, mint sok olvasótól hallom, igazán az itt megjelent bejegyzéseknek és kommenteknek köszönhetően vált teljes élménnyé a Battlestar Galactica élménye.
Ezzel el is jutottunk a kommentekhez, a becses kommentekhez, amelyek nélkül negyedét sem érte volna ez a blog, és nemcsak amiatt, hogy rengeteg hihetetlenül intelligens olvasó nyilatkozott itt meg, hanem mert általuk én is arra kényszerültem, hogy többet hozzak ki magamból, és még többet, még alaposabban írjak. Elképesztő, hogy a BSG-nek köszönhetően milyen fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, sokukkal élőben is, ami számomra a legnagyobb hozadéka a befektetett energiának. Alig várom, hogy végre kiürüljenek az agyamból a stábtagok fölöslegesen megjegyzett nevei, a lehetetlen szakkifejezések, a haszontalan információk tömkelege, de az eközben megismert embereket, a megtapasztalt élményeket sosem fogom elfelejteni.
Többek közt ezért is döntöttem amellett, hogy folytatnom kell a blogolást, csak nem a BSG vonalán. Mindnyájunknak széles az érdeklődési köre, és kár lenne szétszéledni hagyni ezt a spontán kialakult társaságot, ezért jött létre a delta blog. Nagyon örülök, hogy máris ennyien regisztráltatok a kedvünkért, hogy pezsdítsétek ott az életet, és spannoljatok bennünket a jobb teljesítményre és a lehető legtartalmasabb írásokra.
Nektek, az olvasóknak köszönhetően sikerült a BSG blogot összehozni, akkor is, ha nem szóltatok hozzá a bejegyzésekhez — a számokat mindig láttam, és ti is vezettetek, hogy hogyan alakítsam a bejegyzések témáját, stílusát és mennyiségét. Szeretném továbbá meghálálni a vendégbloggerek felbecsülhetetlen munkáját, hogy színesítették az oldalt, és olyan aspektusait is megvizsgálták a sorozatnak, amelyekhez én kevés vagyok. Egyes vendégbejegyzések, egyes hozzászólások, egyes e-mailek örök élmények maradnak a számomra, és gyakran vissza fogok ide járni, hogy türelmesen előbányásszam a gyöngyszemeiteket, és újra és újra megörvendeztessem magam velük.