Beszámoló a BSG-találkozóról

Megfeszített küzdelem a Razor DVD-ért, kaján nevetések a villámgyorsan berúgni képes kvízmestertől, flamenco háttérzene, megállíthatatlan Star Trek-fikalavina, Szomszédok reimagined, blogtörténeti tidbitek, Freevo fiatalkorának kínos pillanatai sztalker előadásában, “silly me”-értelmezések, és természetesen hosszas eszmecsere arról, hogy miért a Battlestar Galactica a világ legjobb sorozata.

Legfőképpen ezek jellemezték a pénteki BSG-találkozót, amely a tervezettnél kicsit kisebb létszámban, mégis fantasztikus hangulatban zajlott le, legalábbis a részemről mindenképpen. Teljesen váratlanul ért, hogy a Trapézban élő koncertek is vannak, mert eddig egyet sem fogtunk ki, ezért néha át kellett kiabálni a gitárosokon, akik egész este szórakoztattak bennünket a latinos dallamaikkal.

A DVD-ért folyó játék alatt sikerült is berekednem, úgyhogy másnap folyamatosan úgy beszéltem, mint Edward James Olmos (mondjuk másnaposan mindig úgy beszélek). A kérdéssoromat joggal érhette kritika, hiszen sokszor olyan adatokat kértem számon, amit tényleg csak a legfanatikusabbak tudhatnak, mint Zeller, aki valószínűleg tényleg kiolvasta a Battlestar wikit, ugyanis az elérhető 42 pontból 29-et bezsákolva megszerezte a becses Razort. Innen is hatalmas respekt és gratulációhalmok a győzelemért. A második és a harmadik helyen igen impozáns eredménnyel, 22 és 21 ponttal Ysu és Marvinian végeztek, nekik is gratulálok. Mindenki remek teljesítményt nyújtott, néha a leglehetetlenebb kérdésekre kaptam a legpontosabb válaszokat különböző emberektől, ami igen dicséretes.

Egyébként, itt jegyzem meg, az egyik kérdést valóban elrontottam, ahogy arra Marvinian és Zeller felhívta a figyelmem. Benéztem, Sharon Valerii valóban a Troyon született, és csak a szülei voltak aeriloniak. Ugyanakkor hangsúlyozom, sosem állítottam, hogy wiki nélkül tudom a válaszokat a kérdésekre, csak azt, hogy fejből :). Ezt a helyszínen korrigáltam úgy, hogy csak a 90%-ra igaz, mert két kérdést az ominózus kijelentésem után szerkesztettem még hozzá a kvízhez, és azokhoz tényleg alkalmaztam némi adatbányászatot.

A BSG utolsó mondatának, vagyis AngyalBaltar “Silly me, silly me” kijelentésének többféle értelmezése is előkerült, ebből kifolyólag az enyém egyáltalán nem biztos, hogy jó. Ráadásul Zeller nem kérdezett rá elég korán, ahogy Sint javasolta, így percekbe tellett összeszedni a gondolataimat, és még így is hibásan idéztem. A kíváncsiak kedvéért valami hasonlóval rukkoltam elő: a téma az a két angyal közt, hogy az emberiség tanul-e a hibáiból. Baltar erre feldobja, hogy “mik a tétek”, mire Six csúnyán néz, és ekkor kapcsol Baltar, hogy a tét maga az emberiség fennmaradása (vagy legalábbis a 99%-ának a kipusztulása), és ezt tudhatná, hiszen háromszor megtörtént már a baleset, ti. a Kobolon, az eredeti Földön és a Tizenkét Kolónián.

Köszönöm mindenkinek, aki eljött, és örülök, hogy megismerhettem néhány újabb arcot, akik a nickek és nevek mögött rejtőznek. Az imént végigpörgettem az archívumot, és nagyon jó volt látni, hogy egyesek milyen régóta követték a blogot. Köszönöm, hogy ilyen jól érezhettem magam, és köszönöm a sikerélményeket, amikor senki se tudta egy-egy kérdésemre a választ. 🙂

Nemsokára még jövök néhány poszttal, de vannak, amelyek már sosem fognak megszületni, legalábbis nem itt. Szóba jött egy utolsó toplista, amelyben a 10 legjobb darabot választanám ki Bear McCreary soundtrackjéből, de Gaines javaslatára, utólag beláttam, hogy tényleg jobban teszem, ha ezzel megvárom a CD-kiadásokat, és majd a delta blogon készítem el a listát. Addig is maradjon titok, mit tennék az első helyre…

A találkozóról

Azt elfelejtettem mondani, hogy a találkozó a Trapéz emeletén lesz, és bőven lesz helyünk. Fényképezőgépeket szívesen látunk, másnap meg a képmegosztók linkjeit várjuk majd.

Nekem kiment a fejemből, hogy fényképezőt készítsek be (talán nem is baj, nem biztos, hogy később tudnék rá vigyázni), de ha lesznek emlékezetesebb pillanatok, azokat igyekszem megörökíteni telefonon vagy twitteren, így a vidékiek vagy az egyéb okokból távol maradók sem csúsznak se semmiről.

Búcsúzóban: mit ábrázol a grafikon?

A blog utolsó napjaiban szeretnék megemlékezni néhány dologról, így elsőként egy olyan témát veszek elő, amiről nagyon sokan érdeklődtek az itteni pályafutásom során.

A Kispad nyomdokain egy kvíz formájában prezentálom az alábbi grafikont, persze csak a vicc kedvéért, hiszen egyből kitalálható, hogy mit ábrázol. Azért a helyes megfejtéseket a kommentek között várom (nemcsak arra vagyok kíváncsi, hogy mit látunk, hanem arra is, hogy mikor), és ott is fogom elmondani, milyen számadatok kapcsolódnak hozzá.

Emlékeztető: pénteken BSG-találkozó

Ne feledjétek, ezen a héten pénteken este hét órakor találkozó a Trapézban, Budapest IX. kerületében.

Az eseményen részt vevők pályázhatnak egy Razor DVD-re (hagytam időt kiolvasni a Battlestar Wikit, nem lehet okotok a panaszra), amiért innen is köszönet. Ezen túlmenően pedig — az előző tapasztalatok alapján — mindenféle geekség nélkül faszán fogjuk magunkat érezni, szóval aki esetleg attól tartott, hogy a finálé miatti nézeteltéréseket megyünk lerendezni, vagy egész este Adamától és Starbucktól röpködnek majd az élethűen előadott idézetek, az megnyugodhat, semmi ilyesmire nem fog sor kerülni (na jó, talán Sint, Sztalker és én néha elnyomunk egy egysorost).

Elvileg ott lesz a deltablog teljes csapata is, úgyhogy Sztalkerrel el lehet beszélgetni a Star Trekről meg lehet vitatni az eddigi bejegyzéseinket, és nyitottak vagyunk a javaslatokra is, hogy merre vigyük tovább a blogot, miről írjunk, miről ne írjunk, és így tovább.

Tehát pénteken szeretettel várunk mindenkit este hét órakor a Trapézban!

Szolgálati közlemény: lassan elköltözünk

A Battlestar Galactica befejezésével elérkezettnek láttam az időt, hogy a blogolást a jelenlegi formájában befejezzem. Van még néhány dolgom, mielőtt végleg lehúznám a rolót, hiszen előttünk áll a találkozó, legalább két toplistát még szándékozunk összeállítani, és a Daybreak-elemzésem is félkész, de a hírek lassan elfogynak, kezd kiüresedni a téma.

A BSG blog ugyan okafogyottá vált, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lehet megőrizni, továbbvinni a szellemiségét. A közeljövőben fokozatosan helyezem át a hangsúlyt egy másik blogrja, ennek a “jogutódjára”, ahol már ötödmagammal fogok írni. Ysuval, Sinttel, Sztalkerrel és Gainesszel karöltve létrehoztuk a delta blogot, hogy a sci-fi szcénából szélesebb spektrumot lefedve valósítsunk meg valami hasonló légkört, mint ami itt és a Mary McDonnell blogon egyaránt kialakult.

Mindenkit szeretettel várunk a deltán, elsőként egy rendhagyó Star Trek kritikával, majd folyamatosan bővülő tartalmakkal. Május végéig pedig maradjatok velem a BSG-blogon is, hiszen vár még ránk néhány izgalmas téma.

Nyereményjáték a BSG-találkozón

Ugye senki sem felejtette el jelezni, hogy május 22-én jön a Battlestar Galactica-találkozóra? Már közeleg a dolog, lassan mindenki el tudja dönteni, hogy ráér-e a megadott időpontban, vagy sem. Hogy egy kicsit megpörgessem a dolgot, örömmel jelentem be, hogy egy nyereményjátékkal is egybekötjük az eseményt, aminek a fődíja egy bontatlan Razor DVD lesz.

A lemezt egy kedves olvasóm, Bálint Sándor ajánlotta fel (remélem, nem bánja, hogy nevén nevezem :)), miután neki a teljes sorozat megvásárlása után fölöslegessé vált a film, és én úgy gondoltam, a közelgő BSG-találkozó ideális lesz arra, hogy ezzel az ajándékkal viszontdíjazzam a blog olvasóinak kitartását.

Úgyhogy akit érdekel egy vadonatúj, brit kiadású (tehát csak angol feliratos), eredeti Razor DVD, extrástól, mindenestől, az kösse föl a gatyáját, és kezdje el magolni a Battlestar Wikit, mert meg kell majd izzadni a nyereményért. Addig én meg igyekszem kitalálni valamit, amivel a második és a harmadik helyezettet is díjazhatom.

Második magyar Battlestar Galactica találkozó

Lassan (mit lassan, már rég) itt az ideje, hogy a magyar BSG-fanok ismét összegyűljenek, és megvitassák a legutóbbi találkozó óta felgyülemlett tapasztalatokat, véleményeket és nézeteltéréseket. Itt az alkalom, hogy úgy idézgessük a kedvenc beszólásainkat a sorozatból, hogy a körülöttünk lévők nem hülyének néznek, hanem befejezik helyettünk a mondatot; végre nem értetlenül bámulnak ránk a haverok, ha véletlenül eleresztünk egy "frak"-et, amikor ránk borul a sör; valamint tisztességes emléket állíthatunk a kedvenc hőseinknek, akiknél nagyobb mennyiségű alkoholt csak a Dallasban fogyasztottak el.

Ha vevő vagy a diszkrét, csoportos geekeskedésre és az izgalmas eszmecserére egy hangulatos szórakozóhelyen, netalán az ezt követő masszív Saul Tigh-megemlékezésre, akkor május 22-én, pénteken 19 órakor ott a helyed a Trapézban.

A korábbival ellentétben most nem vacsorázós-filmnézős helyre megyünk, hanem egy hangulatos pubba, ezért mindenki teli bendővel készüljön (és nem, idén sem szerveztünk le meglepetésvendéget). A belső tér tágas, az árak nem vészesek, és remélhetőleg nem is leszünk annyira a hónap végén, hogy a fizetések elcsorogjanak, szóval ilyesmi ne rettentsen vissza senkit. A helyet még nem foglaltam le, hiszen a létszám függvényében még minden borulhat, de azért arra készüljetek, hogy a Corvinus egyetemtől nem messze fogunk gyűlni. Tehát még egyszer a helyszín: Trapéz, Budapest, IX., Imre u. 2. Ha valami változás lenne, időben szólok.

Kérném, hogy itt, a kommentekben jelezzétek, ha eljöttök az eseményre, és hogy hányadmagatokkal érkeztek, mert akkor úgy foglalok, vagy adott esetben úgy keresek még tágasabb helyet.

Hogy kellett volna újraindítani a Star Treket?

Kicsit most már megengedhetek némi offtopikolást magamnak, különösen, hogy egy, az olvasók többségének talán kedves témáról van szó. Bryan Fuller nyilatkozott arról, hogy mennyire jó lenne rebootolni a Star Trek franchise-t tévében, és az alábbiakat mondta:

I’d love to do what Ron Moore did with Battlestar Galactica, which is redefine an existing franchise, knock down certain barriers of perception and make it accessible to a broader audience.

A blog régi olvasói biztosan tudják, hogy milyen jó a kapcsolat a Fuller és Moore között (ajándék bat’leth, a munkájuk iránti kölcsönös tisztelet), aki lemaradt volna róla, annak meghagyom a keresés élményét. Ez a kis mondat szerintem elismerése annak is, hogy Ron Moore volt körülbelül az egyetlen olyan tökös fickó, aki Hollywoodban valaha is ennyire merészen remake-et mert készíteni egy olyan szent tehénből, mint a BSG. Persze ők már a Deep Space Nine-nal is a Star Trek zabigyerekeinek számítottak, szóval megvan mindennek az előképe, de nincs még egy olyan író vagy rendező, aki ilyen mértékben a saját képére merte volna formálni a kezébe nyomott matériát.

Aktualizálni, felfrissíteni, látványosabbá tenni mindenki tud. Egy ’80-as évekbeli horrort könnyű úgy felújítani, hogy csak kivesszük belőle a korszak összes gagyizmusát. Könnyű ráaggatni egy ötvenes évekbeli sci-fi felújítására a remake jelzőt úgy, hogy csinálunk belőle egy popkornmozit ugyanazzal a címmel, és homage jelszó alatt átemelünk pár közismert idézetet vagy karakternevet.

Felismerni egy kiváló alapanyagban rejlő kiaknázatlan lehetőségeket, szakítani az összes képzeletbeli műfaji korláttal egészen más. A Star Trekben vannak kiaknázatlan lehetőségek, de korántsem ugyanúgy, mint a BSG-ben voltak. Jóval nehezebb eset is a remake-elése, ha az ember nem akar megállni egy szörnyetegektől és Bourne-kézitusáktól meg robbanásoktól hemzsegő hatalmas eyecandynél.

Ha maradandóvá akarja tenni, akkor nem a heroizmus, a látvány és az akció pillanatnyi örömére kell koncentrálnia, hanem arra, hogy aktuálissá tegye az alapanyagot. Szakítani kell az eszképizmussal, hétköznapivá, kézzelfoghatóvá kell tenni a Star Treket. A karaktereknek háromdimenziósnak és földhözragadtnak kell lenniük, hogy a néző azonosulhasson velük. Nem lehet minden és mindenki a világegyetem legjobbja és legkülönlegesebbje.

A történetnek nem a világban jelen lévő rossz felett aratott morális vagy fizikai győzelmekről kell szólnia, hanem a hibákról, az emberi esendőségről, és ennek a következményeiről. Politika kell bele, amit nem a csodálatos Föderáció mindenek felett álló mivolta leng körbe. Vallás kell bele, ami áthatja a döntéseket, pozitív vagy negatív irányban befolyásolja a karaktereket, sokszínűbbé teszi a műfajt és változatossá a sztorilehetőségeket.

És ne felejtsenek el egy tökös karaktert nővé tenni.

You always have strong ideas about casting. Purely speculating, which actors are on your wish list for the leads?

Fuller: I want Rosario Dawson. She would be an interesting lead that wouldn’t have to be a captain. I just find her infectiously charming.

How about for the Captain Kirk archetype?

Fuller: I don’t know. The captains are always so tough in terms of who they would be. There’s ethnicity, gender and all these factors to consider. Angela Bassett as a captain would rock my boat, though.

A magyar BSG-szinkron állapota

A téma már többször szóba jött a blogon, de a helyzet az, hogy a magyar hanggal és a fordítással kapcsolatos véleménynyilvánítások eléggé szétszóródtak a blogon, mert a témának sosem szántunk külön posztot. Most, hogy a Battlestar Galactica (ezzel a címmel) érkezik az AXN Sci Fi-ra, itt az idő, hogy tételesen és alaposan összeszedjük, mi mindennel volt problémánk a magyar változattal kapcsolatban.

Megkérnék mindenkit, aki birtokolja a minisorozatot, az 1. évadot vagy a 2. évadot DVD-n, vagy emlékszik a tévés vetítésre, emelje ki a legfontosabb negatívumokat a magyar hangsávról (a felirat nem érdekes). Különösen kíváncsiak vagyunk a fordítás milyenségére: mindvégig olyan volt, mint a katasztrofális minisorozatban, vagy javult valamennyire?

A magyar szinkronszínészekről mi a véleményetek? Jól sikerült a kaszting, vagy lehetett volna jobb is? A hangmérnökök milyen munkát végeztek, a háttérzaj megmaradt, vagy teljesen eltűnt, mint néhány másik sorozatnál? Milyen apróságokat emelnétek még ki a témában, akár pozitív, akár negatív értelemben?

Arra kérlek benneteket, hogy próbáljatok objektívan ítélni, és ha egy hibát bekommenteztek, írjátok le, hol fordult elő, melyik évadban, és mi volt a pontos félrefordítás/egyéb probléma. A szinkron általános minőségével kapcsolatos megnyilvánulásoktól, kérlek, tartózkodjatok, a konkrétumok sokkal fontosabbak most. Ha jól csináljátok, a szavaitok talán nem találnak süket fülekre. Előre is köszönöm a segítségeteket!

A magyar BSG-szinkron állapota

A téma már többször szóba jött a blogon, de a helyzet az, hogy a magyar hanggal és a fordítással kapcsolatos véleménynyilvánítások eléggé szétszóródtak a blogon, mert a témának sosem szántunk külön posztot. Most, hogy a Battlestar Galactica (ezzel a címmel) érkezik az AXN Sci Fi-ra, itt az idő, hogy tételesen és alaposan összeszedjük, mi mindennel volt problémánk a magyar változattal kapcsolatban.

Megkérnék mindenkit, aki birtokolja a minisorozatot, az 1. évadot vagy a 2. évadot DVD-n, vagy emlékszik a tévés vetítésre, emelje ki a legfontosabb negatívumokat a magyar hangsávról (a felirat nem érdekes). Különösen kíváncsiak vagyunk a fordítás milyenségére: mindvégig olyan volt, mint a katasztrofális minisorozatban, vagy javult valamennyire?

A magyar szinkronszínészekről mi a véleményetek? Jól sikerült a kaszting, vagy lehetett volna jobb is? A hangmérnökök milyen munkát végeztek, a háttérzaj megmaradt, vagy teljesen eltűnt, mint néhány másik sorozatnál? Milyen apróságokat emelnétek még ki a témában, akár pozitív, akár negatív értelemben?

Arra kérlek benneteket, hogy próbáljatok objektívan ítélni, és ha egy hibát bekommenteztek, írjátok le, hol fordult elő, melyik évadban, és mi volt a pontos félrefordítás/egyéb probléma. A szinkron általános minőségével kapcsolatos megnyilvánulásoktól, kérlek, tartózkodjatok, a konkrétumok sokkal fontosabbak most. Ha jól csináljátok, a szavaitok talán nem találnak süket fülekre. Előre is köszönöm a segítségeteket!