Mi van a maradék öt Cylon modellel? – Első rész

Tudom, tudom, kicsit kezd sok lenni a
kérdőjeles cím, de egy olyan témához, amelynek nincs igazi konklúziója,
tényleg ez dukál. Szóval akkor, mik az elképzelések az öt ismeretlen
Cylonról? Összegyűjtöttem pár népszerű teóriát, kiegészítetgettem az
enyémmel, hát ez a cikksorozat lett belőle. Ha szívesen spekulálsz még
úgy fél évadot a kérdésről, ne is olvass tovább, de ha meg akarod
tudni, hogy a saját ötleteid mennyire hitelesek, maradj velem. Plusz a
végén elejtek pár hintet D'Annáról is, de azt majd külön jelzem, a
megfelelő posztban.

Beépített Cylonok
avagy egy poént készer elsütni

Rengeteg ötlet született már arról,
hogy vajon kik a hiányzó Cylon
modellek, voltak köztük hamvába holtak, de voltak, melyeket a stáb
cáfolt meg később egy-egy interjúban. Nagyon népszerű elmélet, hogy az
Ötök közül legalább néhányan beépített ügynökök, vagyis a Rag-Tag
Fleetben rejtőzködő egyedek. Kiszámítható húzás lenne az íróktól, ha
kiderülne valamelyik szezonfináléban, hogy az egyik főszereplő is
Cylon. Pedig, ha belegondolunk, nem sok lehetőség áll a rendelkezésre,
akire ráhúzhatják a "vizes lepedőt". Vegyük sorra.

Bill Adama.
Annak idején Leoben Conoy bökte oda Roslin elnökasszonynak, hogy Adama is közülük való, ezzel egy teljes részen át bizonytalanságban tartva őt (Flesh and Bone és Tigh Me Up, Tigh Me Down).
Végül so-so megbizonyosodhattunk, hogy ember, de még maradtak kétkedők.
Nekik elárulom, hogy Ron Moore egyszer elmondta, hogy mindegyik Cylon
modell egyedülálló külsejű, nem élő emberről mintázták. Ettől még benne
marad a pakliban, hogy mi van, ha Sharonhoz hasonlóan építették be a
flottába, fals emlékekkel és családi háttérrel felruházva. Ez azért
hülyeség, mert Adama Tigh-jal együtt az első háborúban is részt vett, amikor még csak chrome jobok léteztek.

Laura Roslin.
Mindenkinek koppanna az álla, ha róla derülne ki ilyesmi, de
szerencsére ő az egyetlen, akiről száz százalékos pontossággal
megmondhatjuk, hogy ember. Halálos rákban szenvedett, és egy idegen
Cylon vére mentette meg. Ha maga is skin job lett volna, meg se
betegedett volna. Apropó, akkor Helo is kizárható, mert ugye Cylonnak nem lehet gyereke, csak embertől.

Starbuck családi háttérrel rendelkezik Capricán, így ő se valószínű, hogy skin job lenne. Tyrol
azért nem valószínű, mert kapcsolata volt Sharonnal, ami elég céltalan
lett volna, ha mindketten Cylonok (különben is, Cavil atya megmondta
volna neki, ha látta volna a mítingeken). Jelenleg a legnépszerűbb
jelöltek közt Dee és Gaeta szerepelnek, valamint a néhai Ellen Tigh és Billy,
még mindig. Billy lehetőségét azért merem elvetni, mert eleve azért
hagyta ott a sorozatot, hogy elmenjen szerepelni egy másikba (Nobody's
Watching
), tehát nem túl esélyes, hogy visszatér. Ellen? Nos, hát elég
rég be kellett volna építeni az emberek közé, hogy feleségül mehessen
Tigh-hoz, azt pedig már írtam, hogy egyik Cylon sem másolata senkinek.
Dee és Gaeta ötletnek nem is rosszak, hiszen sokat nem tudunk a
múltjukról, és ott vannak a CIC-n, így előnyös lehet a Cylonoknak, ha
nem fedik fel őket. Így sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom az
elméleteket.

Aztán ott van az örök kérdés, Baltar.
Legalább őt ki merem zárni: mi értelme lett volna Caprica Six
bevetésének, ha Baltar közvetlenül is segíthetett volna behatolni a
Cylonoknak a biztonsági rendszerekbe? Különben sincs értelme, hogy a
saját emberükkel terveztessenek egy biztonsági rendszert, hogy aztán
feltörjék. Nonszensz. Vörös hering-effektus. Ennyi.

Szerény véleményem szerint nincs több
Cylon ügynök a főszereplők közt, egyszer elég volt kijátszani ezt a
kártyát. Ron Moore-nak és csapatának is több a fantáziája és a finesze,
mintsem hogy ismételje önmagát. Igaz, amikor Baltar "kihallgatta"
Sharont, ő azt mondta, összesen nyolc Cylon van még a flottában. Ebből
egy volt Cavil atya és egy D'Anna Biers, ha jól sejtem. Viszont,
egyrészt úgy gondolom, az írók is inkább mertek nagyot hazudni, még ha
aztán nem is veszik elő a kalapból mind a nyolc nyulat; másrészt
szerintem mind a nyolc a már ismert modellek egyike volt, akik New
Capricán biztosan csatlakoztak a társaikhoz. Miután minden élő ember
megismerte és megutálta az arcukat, sok kedvük nem lehetett köztük
maradni.

A következő részben elmesélem, mi okom van úgy hinni, hogy nem találkozhattunk semmilyen módon még az öt ismertelen Cylonnal.

Mi van a maradék öt Cylon modellel? – Első rész

Tudom, tudom, kicsit kezd sok lenni a kérdőjeles cím, de egy olyan témához, amelynek nincs igazi konklúziója, tényleg ez dukál. Szóval akkor, mik az elképzelések az öt ismeretlen Cylonról? Összegyűjtöttem pár népszerű teóriát, kiegészítetgettem az enyémmel, hát ez a cikksorozat lett belőle. Ha szívesen spekulálsz még úgy fél évadot a kérdésről, ne is olvass tovább, de ha meg akarod tudni, hogy a saját ötleteid mennyire hitelesek, maradj velem. Plusz a végén elejtek pár hintet D'Annáról is, de azt majd külön jelzem, a megfelelő posztban.

Beépített Cylonok
avagy egy poént készer elsütni

Rengeteg ötlet született már arról, hogy vajon kik a hiányzó Cylon modellek, voltak köztük hamvába holtak, de voltak, melyeket a stáb cáfolt meg később egy-egy interjúban. Nagyon népszerű elmélet, hogy az Ötök közül legalább néhányan beépített ügynökök, vagyis a Rag-Tag Fleetben rejtőzködő egyedek. Kiszámítható húzás lenne az íróktól, ha kiderülne valamelyik szezonfináléban, hogy az egyik főszereplő is Cylon. Pedig, ha belegondolunk, nem sok lehetőség áll a rendelkezésre, akire ráhúzhatják a "vizes lepedőt". Vegyük sorra.

Bill Adama. Annak idején Leoben Conoy bökte oda Roslin elnökasszonynak, hogy Adama is közülük való, ezzel egy teljes részen át bizonytalanságban tartva őt (Flesh and Bone és Tigh Me Up, Tigh Me Down). Végül so-so megbizonyosodhattunk, hogy ember, de még maradtak kétkedők. Nekik elárulom, hogy Ron Moore egyszer elmondta, hogy mindegyik Cylon modell egyedülálló külsejű, nem élő emberről mintázták. Ettől még benne marad a pakliban, hogy mi van, ha Sharonhoz hasonlóan építették be a flottába, fals emlékekkel és családi háttérrel felruházva. Ez azért hülyeség, mert Adama Tigh-jal együtt az első háborúban is részt vett, amikor még csak chrome jobok léteztek.

Laura Roslin. Mindenkinek koppanna az álla, ha róla derülne ki ilyesmi, de szerencsére ő az egyetlen, akiről száz százalékos pontossággal megmondhatjuk, hogy ember. Halálos rákban szenvedett, és egy idegen Cylon vére mentette meg. Ha maga is skin job lett volna, meg se betegedett volna. Apropó, akkor Helo is kizárható, mert ugye Cylonnak nem lehet gyereke, csak embertől.

Starbuck családi háttérrel rendelkezik Capricán, így ő se valószínű, hogy skin job lenne. Tyrol azért nem valószínű, mert kapcsolata volt Sharonnal, ami elég céltalan lett volna, ha mindketten Cylonok (különben is, Cavil atya megmondta volna neki, ha látta volna a mítingeken). Jelenleg a legnépszerűbb jelöltek közt Dee és Gaeta szerepelnek, valamint a néhai Ellen Tigh és Billy, még mindig. Billy lehetőségét azért merem elvetni, mert eleve azért hagyta ott a sorozatot, hogy elmenjen szerepelni egy másikba (Nobody's Watching), tehát nem túl esélyes, hogy visszatér. Ellen? Nos, hát elég rég be kellett volna építeni az emberek közé, hogy feleségül mehessen Tigh-hoz, azt pedig már írtam, hogy egyik Cylon sem másolata senkinek. Dee és Gaeta ötletnek nem is rosszak, hiszen sokat nem tudunk a múltjukról, és ott vannak a CIC-n, így előnyös lehet a Cylonoknak, ha nem fedik fel őket. Így sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom az elméleteket.

Aztán ott van az örök kérdés, Baltar. Legalább őt ki merem zárni: mi értelme lett volna Caprica Six bevetésének, ha Baltar közvetlenül is segíthetett volna behatolni a Cylonoknak a biztonsági rendszerekbe? Különben sincs értelme, hogy a saját emberükkel terveztessenek egy biztonsági rendszert, hogy aztán feltörjék. Nonszensz. Vörös hering-effektus. Ennyi.

Szerény véleményem szerint nincs több Cylon ügynök a főszereplők közt, egyszer elég volt kijátszani ezt a kártyát. Ron Moore-nak és csapatának is több a fantáziája és a finesze, mintsem hogy ismételje önmagát. Igaz, amikor Baltar "kihallgatta" Sharont, ő azt mondta, összesen nyolc Cylon van még a flottában. Ebből egy volt Cavil atya és egy D'Anna Biers, ha jól sejtem. Viszont, egyrészt úgy gondolom, az írók is inkább mertek nagyot hazudni, még ha aztán nem is veszik elő a kalapból mind a nyolc nyulat; másrészt szerintem mind a nyolc a már ismert modellek egyike volt, akik New Capricán biztosan csatlakoztak a társaikhoz. Miután minden élő ember megismerte és megutálta az arcukat, sok kedvük nem lehetett köztük maradni.

A következő részben elmesélem, mi okom van úgy hinni, hogy nem találkozhattunk semmilyen módon még az öt ismertelen Cylonnal.

Égés

Te Atyaúristen.

Mekkora égés.

Most vettem észre, hogy a színészt, aki Tigh ezredest alakítja, két bejegyzésben is Paul Hogannek hívtam Michael Hogan helyett. Nem tudom sírjak-e vagy nevessek… 🙂

Szóval kijavítottam a hibámat, és nem magyarázni akarom a bizonyítványom, de Tighnál mindig bezavart, hogy a karakter neve is Saul, ami majdnem Paul (eredetileg az is lett volna), meg hát a Hogan névről minden vasárnap délutáni tévénézőnek ugyanaz a D-listás színész jut az eszébe. Szégyenletes, de nekem is. 

Komolyan nem vette észre senki, vagy nem is olvassa senki a blogot? Na már!  

Égés

Te Atyaúristen.

Mekkora égés.

Most vettem észre, hogy a színészt, aki Tigh ezredest alakítja, két bejegyzésben is Paul Hogannek hívtam Michael Hogan helyett. Nem tudom sírjak-e vagy nevessek… 🙂

Szóval kijavítottam a hibámat, és nem magyarázni akarom a bizonyítványom, de Tighnál mindig bezavart, hogy a karakter neve is Saul, ami majdnem Paul (eredetileg az is lett volna), meg hát a Hogan névről minden vasárnap délutáni tévénézőnek ugyanaz a D-listás színész jut az eszébe. Szégyenletes, de nekem is. 

Komolyan nem vette észre senki, vagy nem is olvassa senki a blogot? Na már!  

Nem elég nekik a “frak”?!

Mindenki vegye elő a saját Battlestar Galactica könyvtárából a Hero című részét, és tekerjen benne kb. 10:30-hoz. Vagy legalábbis oda, ahol azt írják ki: Written By: David Eick. Hegyezze mindenki a fülét Adama felé.

Mi a hiba?

Szerencsétlen írók mindent megtesznek, hogy elkerüljék a cenzorok szigorát, még fuck helyett is fraket írnak, erre becsúszik a forgatókönyvbe egy "bullshit", és egyből lecsapnak rá. Ha észrevettétek, hogy Adama az egyik mondat közepén ("Maybe the Cylons…") tátog egyet, és nem értettétek, hogy mit akar mondani, akkor itt a megoldás:

 

A drága rajongók vesszőparipája továbbra is a Cylon terv, szeretnek is viccelődni vele eleget:

Nem elég nekik a “frak”?!

Mindenki vegye elő a saját Battlestar Galactica könyvtárából a Hero című részét, és tekerjen benne kb. 10:30-hoz. Vagy legalábbis oda, ahol azt írják ki: Written By: David Eick. Hegyezze mindenki a fülét Adama felé.

Mi a hiba?

Szerencsétlen írók mindent megtesznek, hogy elkerüljék a cenzorok szigorát, még fuck helyett is fraket írnak, erre becsúszik a forgatókönyvbe egy "bullshit", és egyből lecsapnak rá. Ha észrevettétek, hogy Adama az egyik mondat közepén ("Maybe the Cylons…") tátog egyet, és nem értettétek, hogy mit akar mondani, akkor itt a megoldás:

 

A drága rajongók vesszőparipája továbbra is a Cylon terv, szeretnek is viccelődni vele eleget:

Bear McCreary, a zenefelelős

Egy sorozatot, filmet
leginkább a zenéje tehet különlegessé, felismerhetővé. Ezen állhat
vagy bukhat egy produkció sikere. A siker titka lehet egy jól eltalált
dallam – gondoljunk csak a Birodalmi indulóra, amiről mindenkinek Darth
Vader jut eszébe -, lehet a különleges hangzásvilág, mint ami a
Terminátor II-re vagy az X-Aktákra jellemző, de lehet a nem szokványos
hangszerelés és stílus is, mint Ennio Morricone vagy Boban Marković szerzeményei, illetve mint a Battlestar Galactica zenéje.

Stanley Kubrick 2001: Űrodisszeája óta
nem tudunk elképzelni sci-fi produkciót nagyzenekari csinnadratta és
fanfárok nélkül. John Williams és Danny Elfman óta nem tudjuk
elképzelni a főszereplőket és helyszíneket külön-külön zenei téma
nélkül. A Battlestar Galactica készítői viszont, mivel eleve nem
sci-finek tekintik a sorozatukat, alaposan átgondolták, akarják-e
ezeket a hagyományokat folytatni. A szimfonikus zenekari aláfestés így
szóba se jöhetett, és helyette bemutattak egy teljesen szokatlan és
egyedi, ütőhangszeres-törzsi jellegű koncepciót. A témákkal
kapcsolatban is sajátos megoldást választottak, nem három-négy könnyen
felismerhető dallam jellemzi a sorozatot, hanem minden karakterhez,
szituációhoz külön kompozíció társul. Nem az a cél, hogy a fülünkbe
másszon, hanem hogy minimális eszközökkel, nüansznyi zenei információ
átadásával is jellemző és egyéni legyen a dallam.

Ezt a koncepciót a minisorozatot
komponáló Richard Gibbs és Bear McCreary alapozták meg. Az előbbi
teremtette meg az epizódokat felütő kilenchangú gamelánszólamot,
ugyanazt a hangsort, amely ha felcsendül, tudjuk, Number Six mindjárt
felbukkan Baltar mellett. Őtőle származik a főcímek végén, a felvezető precap
alatt hallható feszült dobfutam is. Az egész úgy kezdődött, hogy
Michael Rymer rendező a korai vágásokat Peter Gabriel muzsikájával
festette alá a Krisztus utolsó megkísértéséből. Ezzel ki is kövezte az
utat a zeneszerzők számára a koncepció megteremtése felé. Kialakult az
ütősöket hangsúlyozó, ősi gyökerű zenevilág, melyet a sorozatban már
egyedül Bear McCreary vitt tovább.

Bear McCreary
Számára az első egyedülálló munka életében a 33
megzenésítése volt, amelyben még jócskán Gibbs hagyatékára
támaszkodott, majd az évek alatt fokozatosan kialakította saját
stílusát, kiszélesítve a Battlestar Galactica zenei skáláját. Persze,
mint mindenben, itt is a producerek szava dönt. Moore és Eick ötletei
határozzák meg az epizódonkénti alapvető irányvonalat, amelybe
McCrearynek legfeljebb beleszólása van.

Mégis sikerült elérnie, hogy ne
ódzkodjanak teljességgel az akusztikus élőzenétől és a nagyzenekartól;
azóta a Kobol's Last Gleaming pőre vonósmuzsikája a rajongók egyik
legnagyobb kedvence. Mostanra már annyiféle kompozícióval bővült a sorozat repertoárja, hogy az afrikai ütős-elem csak egy lett a sok közül. Kifejezetten dominálnak a vonósok, egyre nagyobb teret nyernek a klasszikus hangszerelésű szimfóniák, miközben ír, francia, skót és keleti, sőt, még rock-motívumok is fel-feltűnnek a közöttük.

McCreary elmondása szerint eddig
több mint hatvan témát dolgozott ki, melyek többségét rendszeresen újra
is hasznosítja. Előfordul, hogy a hangsúlyozás érdekében szükség van
"egyszer használatos" dallamokra is, így például a Black Market maffiafőnökének, vagy a Hero
Bulldogjának saját zenéje van, de gyakoribb eset, hogy a hasonló
érzelmi töltetű vagy ugyanazon szereplőket felvonultató jelenetek alatt egy-egy visszatérő dallam csendül fel, így a néző sokkal könnyebben
képes azonosulni a kívánt hatással. Ezeket hívja a szakzsargon leitmotifnak, reméljük, egyszer a sorozatjunkie-k definiálják majd az alapfogalmaik közt. Ilyenek a már említett "Six téma", vagy az ír népzenei beütésű, furulyás "Adama család téma", de Starbucknak, Boomernek és Tighnak is megvannak a maguk leitmotifjai.

A sokszínűség és Bear McCreary kreatív
hozzáállása teszik a Battlestar Galactica zenéjét igen különlegessé, és
teszik száz közül is felismerhetővé a sorozatot. Jellemző, hogy a
Universal kiadó már a negyedik rész adásba kerülése után szerződést
kötött az első évad hanganyagának kiadására.

Érdekességek:

  • Az első évad alatt a
    főcímzene eltérő volt az Angliában és az Amerikában vetített részekben.
    A Sky One-on előbb került adásba a sorozat, így ott még Richard Gibbs
    eredeti szerzeménye volt hallható. A Sci Fi Channel viszont már
    változtatni akart azon, így az USA-ban a második évadig egyszer sem
    hangzott fel a szanszkrit női kórus, amihez mi, letöltők, már
    hozzászoktunk.
  • A harmadik évadban a Cylon Basestaron játszódó
    jelentek alatt hallható zongorakíséret James Callis, vagyis Baltar
    ötlete volt, melyet azzal indokolt, hogy jobban kifejezné Baltar
    rettegését. Eredetileg valamilyen szintetikusabb, "spacey" kompozíciót
    képzeltek el a készítők, de végül megtetszett nekik Callis javaslata,
    és annál maradtak.
  • Bear McCreary a saját honlapján,
    a Bear's Battlestar Galactica Blogban rendszeresen beszámol az egyes
    epizódokkal való munkájáról, érdekes dolgokra hívja fel a figyelmet a
    zenével kapcsolatban.
  • A főcímzene női kórusa
    szanszkrit nyelven énekel, ami kedvelt nyelv a filmes zeneszerzők
    körében, ugyanis senki sem érti, de baromi jól hangzik. Általában
    létező énekeket, mantrákat használnak fel, így történt ez a Battlestar
    Galactica esetén is, melyben a Gayatri Mantrát hallhatjuk:
    Aum bhoor bhuwah swaha,
    Tat savitur varenyam
    Bhargo devasaya dheemahi
    Dhiyo yo naha prachodayat

    Angolra fordítva mindez ennek felel meg:
    Oh God! Thou art the Giver of Life,
    Remover of pain and sorrow,
    The Bestower of happiness,
    Oh! Creator of the Universe,
    May we receive thy supreme sin-destroying light,
    May Thou guide our intellect in the right direction.

A cikk forrásai (természetesen) Ron Moore podcastjei, a theLogBook.com interjúja Bear McCrearyvel, a zeneszerző saját honlapja, valamint a SyFy Portal összefoglalója az ott olvashatókról.

Bear McCreary, a zenefelelős

Egy sorozatot, filmet leginkább a zenéje tehet különlegessé, felismerhetővé. Ezen állhat vagy bukhat egy produkció sikere. A siker titka lehet egy jól eltalált dallam – gondoljunk csak a Birodalmi indulóra, amiről mindenkinek Darth Vader jut eszébe -, lehet a különleges hangzásvilág, mint ami a Terminátor II-re vagy az X-Aktákra jellemző, de lehet a nem szokványos hangszerelés és stílus is, mint Ennio Morricone vagy Boban Marković szerzeményei, illetve mint a Battlestar Galactica zenéje.

Stanley Kubrick 2001: Űrodisszeája óta nem tudunk elképzelni sci-fi produkciót nagyzenekari csinnadratta és fanfárok nélkül. John Williams és Danny Elfman óta nem tudjuk elképzelni a főszereplőket és helyszíneket külön-külön zenei téma nélkül. A Battlestar Galactica készítői viszont, mivel eleve nem sci-finek tekintik a sorozatukat, alaposan átgondolták, akarják-e ezeket a hagyományokat folytatni. A szimfonikus zenekari aláfestés így szóba se jöhetett, és helyette bemutattak egy teljesen szokatlan és egyedi, ütőhangszeres-törzsi jellegű koncepciót. A témákkal kapcsolatban is sajátos megoldást választottak, nem három-négy könnyen felismerhető dallam jellemzi a sorozatot, hanem minden karakterhez, szituációhoz külön kompozíció társul. Nem az a cél, hogy a fülünkbe másszon, hanem hogy minimális eszközökkel, nüansznyi zenei információ átadásával is jellemző és egyéni legyen a dallam.

Ezt a koncepciót a minisorozatot komponáló Richard Gibbs és Bear MecCreary alapozták meg. Az előbbi teremtette meg az epizódokat felütő kilenchangú gamelánszólamot, ugyanazt a hangsort, amely ha felcsendül, tudjuk, Number Six mindjárt felbukkan Baltar mellett. Őtőle származik a főcímek végén, a felvezető precap alatt hallható feszült dobfutam is. Az egész úgy kezdődött, hogy Michael Rymer rendező a korai vágásokat Peter Gabriel muzsikájával festette alá a Krisztus utolsó megkísértéséből. Ezzel ki is kövezte az utat a zeneszerzők számára a koncepció megteremtése felé. Kialakult az ütősöket hangsúlyozó, ősi gyökerű zenevilág, melyet a sorozatban már egyedül Bear McCreary vitt tovább.

Bear McCreary Számára az első egyedülálló munka életében a 33 megzenésítése volt, amelyben még jócskán Gibbs hagyatékára támaszkodott, majd az évek alatt fokozatosan kialakította saját stílusát, kiszélesítve a Battlestar Galactica zenei skáláját. Persze, mint mindenben, itt is a producerek szava dönt. Moore és Eick ötletei határozzák meg az epizódonkénti alapvető irányvonalat, amelybe McCrearynek legfeljebb beleszólása van.

Mégis sikerült elérnie, hogy ne ódzkodjanak teljességgel az akusztikus élőzenétől és a nagyzenekartól; azóta a Kobol's Last Gleaming pőre vonósmuzsikája a rajongók egyik legnagyobb kedvence. Mostanra már annyiféle kompozícióval bővült a sorozat repertoárja, hogy az afrikai ütős-elem csak egy lett a sok közül. Kifejezetten dominálnak a vonósok, egyre nagyobb teret nyernek a klasszikus hangszerelésű szimfóniák, miközben ír, francia, skót és keleti, sőt, még rock-motívumok is fel-feltűnnek a közöttük.

McCreary elmondása szerint eddig több mint hatvan témát dolgozott ki, melyek többségét rendszeresen újra is hasznosítja. Előfordul, hogy a hangsúlyozás érdekében szükség van "egyszer használatos" dallamokra is, így például a Black Market maffiafőnökének, vagy a Hero Bulldogjának saját zenéje van, de gyakoribb eset, hogy a hasonló érzelmi töltetű vagy ugyanazon szereplőket felvonultató jelenetek alatt egy-egy visszatérő dallam csendül fel, így a néző sokkal könnyebben képes azonosulni a kívánt hatással. Ezeket hívja a szakzsargon leitmotifnak, reméljük, egyszer a sorozatjunkie-k definiálják majd az alapfogalmaik közt. Ilyenek a már említett "Six téma", vagy az ír népzenei beütésű, furulyás "Adama család téma", de Starbucknak, Boomernek és Tighnak is megvannak a maguk leitmotifjai.

A sokszínűség és Bear McCreary kreatív hozzáállása teszik a Battlestar Galactica zenéjét igen különlegessé, és teszik száz közül is felismerhetővé a sorozatot. Jellemző, hogy a Universal kiadó már a negyedik rész adásba kerülése után szerződést kötött az első évad hanganyagának kiadására.

Érdekességek:

  • Az első évad alatt a főcímzene eltérő volt az Angliában és az Amerikában vetített részekben. A Sky One-on előbb került adásba a sorozat, így ott még Richard Gibbs eredeti szerzeménye volt hallható. A Sci Fi Channel viszont már változtatni akart azon, így az USA-ban a második évadig egyszer sem hangzott fel a szanszkrit női kórus, amihez mi, letöltők, már hozzászoktunk.
  • A harmadik évadban a Cylon Basestaron játszódó jelentek alatt hallható zongorakíséret James Callis, vagyis Baltar ötlete volt, melyet azzal indokolt, hogy jobban kifejezné Baltar rettegését. Eredetileg valamilyen szintetikusabb, "spacey" kompozíciót képzeltek el a készítők, de végül megtetszett nekik Callis javaslata, és annál maradtak.
  • Bear McCreary a saját honlapján, a Bear's Battlestar Galactica Blogban rendszeresen beszámol az egyes epizódokkal való munkájáról, érdekes dolgokra hívja fel a figyelmet a zenével kapcsolatban.
  • A főcímzene női kórusa szanszkrit nyelven énekel, ami kedvelt nyelv a filmes zeneszerzők körében, ugyanis senki sem érti, de baromi jól hangzik. Általában létező énekeket, mantrákat használnak fel, így történt ez a Battlestar Galactica esetén is, melyben a Gayatri Mantrát hallhatjuk:
    Aum bhoor bhuwah swaha,
    Tat savitur varenyam
    Bhargo devasaya dheemahi
    Dhiyo yo naha prachodayat

    Angolra fordítva mindez ennek felel meg:
    Oh God! Thou art the Giver of Life,
    Remover of pain and sorrow,
    The Bestower of happiness,
    Oh! Creator of the Universe,
    May we receive thy supreme sin-destroying light,
    May Thou guide our intellect in the right direction.

A cikk forrásai (természetesen) Ron Moore podcastjei, a theLogBook.com interjúja Bear McCrearyvel, a zeneszerző saját honlapja, valamint a SyFy Portal összefoglalója az ott olvashatókról.

Bamber és Park árulkodik

Az E!Online nemrég kérte meg olvasóit, hogy küldjenek be kérdéseket a
kedvenc sorozataikkal kapcsolatban. Ők utánajártak a válaszoknak,
többek közt a BSG háza táján is. Megtudhatunk pár durvább spoilert
karakterekről, még az évad hátralévő részéből.


Azonkívül:
a galactica.tv interjút készített Kandyse McClure-ral és Paul Campbell-el,
vagyis Duallával és a megboldogult Billyvel. Kandyse egy csöppet
szintén árulkodik az interjú végén, de amúgy bárki olvashatja őket, ha
kíváncsi a két karakterre.

A Q&A-ben végül is két kérdést tettek föl a BSG fanok, melyekre Jamie Bamber (Apollo) és Grace Park (Boomer/Athena) válaszoltak.

Az egyik érdeklődő Lee és Kara kapcsolatára kérdezett rá, amire Bamber annyit mondott, hogy nemsokára [szerintem az Unfinished Businessben] a két karakter rövid időre közelebb kerül egymáshoz, de ez mindkettőjükből inkább negatív reakciót vált ki, így még jobban megutálják egymást. Bamber szerint ők ketten összetartoznak, csak túl sok az akadálya a kapcsolatuknak, amelyek miatt nem működhet a dolog.

Grace Parktól azt tudhattuk meg, hogy nemsokára Athena rá fog jönni, hogy életben van a lánya, Hera. Sharon eddig is sokat elviselt már az emberektől, de ez olyasmi, amit nem fog tudni megbocsátani, és jó darabig nem fog elszállni a dühe.

Bamber és Park árulkodik

Az E!Online nemrég kérte meg olvasóit, hogy küldjenek be kérdéseket a kedvenc sorozataikkal kapcsolatban. Ők utánajártak a válaszoknak, többek közt a BSG háza táján is. Megtudhatunk pár durvább spoilert karakterekről, még az évad hátralévő részéből.

Azonkívül: a galactica.tv interjút készített Kandyse McClure-ral és Paul Campbell-el, vagyis Duallával és a megboldogult Billyvel. Kandyse egy csöppet szintén árulkodik az interjú végén, de amúgy bárki olvashatja őket, ha kíváncsi a két karakterre.

A Q&A-ben végül is két kérdést tettek föl a BSG fanok, melyekre Jamie Bamber (Apollo) és Grace Park (Boomer/Athena) válaszoltak.

Az egyik érdeklődő Lee és Kara kapcsolatára kérdezett rá, amire Bamber annyit mondott, hogy nemsokára [szerintem az Unfinished Businessben] a két karakter rövid időre közelebb kerül egymáshoz, de ez mindkettőjükből inkább negatív reakciót vált ki, így még jobban megutálják egymást. Bamber szerint ők ketten összetartoznak, csak túl sok az akadálya a kapcsolatuknak, amelyek miatt nem működhet a dolog.

Grace Parktól azt tudhattuk meg, hogy nemsokára Athena rá fog jönni, hogy életben van a lánya, Hera. Sharon eddig is sokat elviselt már az emberektől, de ez olyasmi, amit nem fog tudni megbocsátani, és jó darabig nem fog elszállni a dühe.