A 13. rész címe a Cheers főcímdalára utal, ami előrevetíti, hogy egy
vidám, kicsit könnyedebb epizód elébe fogunk nézni, akárcsak annak
idején a Tigh Me Up, Tigh Me Down esetén. Csakhogy a készítők, úgy
tűnik, egész egyszerűen már nem tudják lazára venni a figurát. A sztori
nagy újdonsága Joe Bárja, a Galactica különbejáratú szórakozóhelye,
mely a Cloud Nine hiányát igyekszik pótolni. Elvileg a jövőben is
fogunk vele találkozni, bár van egy olyan előérzetem, hogy a hozzá
kapcsolódó jelenetek többségét továbbra is alaposan ki fogják vágni.
Most is feláldozták a történetét Baltar kihallgatásáért. Nem tett
rosszat az epizódnak, de hogy vidám nem lett, az biztos.
Szerencsére a negyvenegynéhány percnek csak a töredéke foglalkozik a
Starbuck-Apollo kapcsolat lezárásával, amit sikerült elég jól, olyan
battlestarosan megoldani. Jobb ez így. Kicsit megfűszerezte a
kapcsolatukat ez a fellángolás, de nagyon nem tett volna nekik jót, ha
együtt maradnak. Különben is, Kara és Sam az egyik legjobb páros,
akiket valaha láttam a tévében, Dualla pedig túl szeretnivaló ahhoz,
hogy csak úgy elbánjanak vele. Lee persze hű marad önmagához, és a
feleségével szemben végtelenül tisztességes, még ha közben ő maga
szenved is.
Az ő vívódásukat azonban csak részleteiben ismerjük meg, át-átváltva
Baltar jeleneteiről. Edward James Olmos keze nyoma nagyon meglátszik a
vágáson, ugyanis a Battlestartól szokatlan módon szakítják meg a
legfeszültebb, legintenzívebb momentumokat, hogy a finoman hangolt,
érzelmes pillanatokat mutassák be a két párkapcsolatban.
A rendező a színészekből is a maximumot hozza ki, egy kicsit
kicsavarja és felrázza a szerepeiket: Mary McDonnell óriásit alakít,
amikor Baltarral kell elhitetnie, hogy pillanatokon belül képes kidobni
az első légzsilipen, ha nem beszél. James Callis, ha nem épp egy
kábelcsatornán futó sci-fiben játszana, Emmyt is kaphatna a mostani
teljesítményéért. Mindenki számára világossá válik Baltar
meghasonlottsága, a benne dúló kettősség, hogy tudja, hogy bűnös, de
meggyőződése, hogy nem tehet semmiről. Életében talán először mondja ki
a szerelme nevét, és Caprica Six-et, mint a bűnökért felelős Cylont nevezi meg.
A kihallgatási módszerek sora, amely ide juttatja Baltart,
lenyűgöző. Pusztán pszichológiai nyomásnak vetik alá, a legvégsőkig nem
folyamodnak fizikai kínokozáshoz, és eredményre is jutnak. Zseniális a
módszerek egymásra építettsége, az ötletek sorozata. Természetesen itt
is képbe jön a sci-fi elem, de ilyennel már a 24-ben is
találkozhattunk, és még mindig messze fantáziadúsabb, mint a Cylonok
vallatási módszerei: az Adama által bevetett hallucinogén szer csak
segít, hogy Baltar pszichéjét befolyásolják, és ügyes fogalmazással
rávezessék őt a színvallásra.
Baltar így végre szembesül a bűneivel, tudatosul benne, hogy
felelősségre vonható minden szörnyűségért, ami az embereket érte a
Cylonok megjelenése óta, és kétségbeesik. A legszebb, hogy magát is
megkérdőjelezi, ártatlan-e, vagy pedig valahol belül tisztában volt
azzal, hogy a kezdetektől az ellenséget segítette. Gaetával való
beszélgetése alatt, mikor korrigálni kezdi egykori tanácsadója
számításait, újra szembesülünk hihetetlen lángelméjével, mely talán a
közvetlen oka annak, hogy ő a Galactica emberi ésszel legkevésbé
érthető és értelmezhető karaktere. Az őrület és a zsenialitás közti
vékony határon egyensúlyozva néha olyanokat tesz, amiket mi sosem
fogunk tudni megérteni, mégis ő a leghitelesebb, legkonzisztensebb
jellem, mert profán és önös érdekek vezérlik, és ha nem is szívesen, de
tudunk vele azonosulni.
Csak a felfoghatatlan, mindent tisztábban és magasabb szinten átlátó
elméje, mely időnként Six kivetüléseként jelenik meg, az egyetlen
tényező, ami elidegenít minket a személyiségétől, hiszen az általa
sugallt motivációk már annyira mélységesen önzőek, olyannyira nincsenek
tekintettel semmire és senkire, hogy képtelenség csak részben is
elfogadni őket. És ez teszi őt olyan érdekessé, nélkülözhetetlenné.
Leginkább a Star Trek (bocs, megint) Dr. Bashirjéhez lehet őt
hasonlítani, illetve az általa istápolt génmanipuláltakhoz, akik készek
lettek volna elveszteni egy véres háborút, mert a számításaik szerint
pár évtizeden belül egy lázadás újra talpra állította volna és
stabilizálta volna a haldokló Föderációt. Erről majd legközelebb,
részletesen.
Végezetül elmesélem, mi volt a bónuszjelenetben, amit a scifi.com/battlestar oldalon lehetett megtekinteni a tévéadás után (én is csak olvastam, lehet hogy nem pont így volt).
Roslin belép Six cellájába, akit épp megszabadítanak a béklyóitól.
Az elnökasszony megkérdezi, hogy hogy szólíthatja Sixet, ám ő előbb
biztosítékot akar, hogy nem fogják kidobni a légzsilipen, mint egykor
Leobent. Roslin ígéretét teszi, Six pedig Capricaként mutatkozik be.
Roslin elmondja, hogy tudják, Baltar nem vett részt a kolóniák
elpusztításában, és látja Capricán, hogy szereti Gaiust. Erre Six azzal
vádolja őt, hogy megkínozták Baltart, pedig régen tisztességes
itélőszékük volt. Roslin egyezséget akar ajánlani, ám Six megelőzi: ha
Gaius megkapja a tárgyalását, ő tanúskodni fog, és mindent elmond. Az
elnökasszony egy szó nélkül távozik, Six pedig ledől a priccsre. Vége.
Szóval Six megint megmentette Baltart. A tárgyalásra az évad végéig
azonban várnunk kell, egyelőre el leszünk foglalva egyéb
karakterközpontú epizódokkal. Jövő héten nem lesz Battlestar, mert
mindenki a Superbowlt fogja nézni, ezért a Sci Fi Channel is csak egy
B-filmet mert bevállalni vasárnap estére. Utána pedig a The Woman Kinget láthatjuk, én sokat agyaltam, mit jelenthet ez a cím, aztán kiderült, hogy a King egy nő neve lesz. Bár biztos szójátéknak szánták.