A tényleges képanyag készítése befejeződött,
jöhetnek az olyan poszt-produkciós munkálatok, mint a hang
újrakeverése, a zene szerkesztése, vagy a CGI-effektek véglegesítése.
Mivel
a forgatókönyv és a vágás között nem telik el elég idő, hogy
elkészüljenek a szükséges vizuális effektek, először Adam Leibowitzék
dolgozzák ki a previz képsorokat, azaz olyan,
gyengébb minőségű előnézeteket, amelyekből Ron Moore eldöntheti, mire
lesz szüksége a története elmeséléséhez. Gary Hutzel rendszerint előre megbeszéli a rendezővel, hogy ő mit akar látni, de mindig bátorítja az embereit, hogy rukkoljanak elő saját ötletekkel.
Az
írók nem szokták meghatározni pontosan, hogy egy-egy űrjelenet vagy
egyéb effektus hogyan nézzen ki, így a Battlestar Galactica házon belüli VFX-csapata nagy kreatív szabadságot
kap a munkájában, ám a merészebb vadhajtásaikat költségvetési okokból
és időhiány miatt rendszerint jól meg is nyirbálják a producerek. Ennek
ellenére nem egyszer előfordult már, hogy olyan jelenetek is adásba
kerültek, amelyeket egyáltalán meg sem írtak, csak a CGI-sek álltak elő
vele.
Adam 'Mojo' Leibowitz eredeti BSG-s egyenruhájában büszkélkedik vadonatúj Emmyjével
A képek lassan végleges formájukat öltik, így
már csak akusztikusan kell gazdagítani az anyagot: Daniel Colman és
csapata a megfelelő időzítéssel bevágja a Raiderek suhanó hangját, az
öklök csattanását az arcokon, a kinyitásra váró légzsilip riadóját, a
különböző felvételekből összevágott párbeszédeket pedig szinkronizálják
a hanggal is. Ők is Ron Moore instrukcióra hagyatkoznak, de veterán
BSG-dolgozóként már nem kell nekik elmagyarázni, hogy mikor szóljon a
háttérben halkan a hajó nyikorgása, hogyan tegyék realisztikussá,
dokumentumfilm-szerűvé a párbeszédek és a zajok hangerejét.
Utolsó
lépésben Bear McCrearyhez, a zeneszerzőhöz kerül az egész, általában
nem is epizódonként, hanem egyben, hogy tudja, honnan hova jut el a
cselekmény, a témáit honnan kezdje el építeni és mivé fejlődjenek az
évad végére. Természetesen neki is nagy szabadságot hagynak: miután
Moore-ék belátták, hogy érti a dolgát, csak nagyon kevés instrukcióval
látják el a zene milyenségével kapcsolatban, egy-két homályos jegyzetet azonban mindig hagynak neki.
Bear McCreary a Revelations kórusművéhez vezényli a Hollywood Studio Symphony vonósait
Nagy
ritkán már a produkció első fázisába is bevonják, ha úgy adódik, hogy
egy darabot élőben kell előadni a forgatás során. Az Unfinished
Business táncolós jelenetéről egy nappal korábban szóltak neki, így
kevesebb, mint 24 órája volt összehozni valami ír népdalszerűséget,
hogy legyen mire ugrálniuk Karáéknak. Másnap reggel már indultak is a
zenészek Vancouverbe, hogy eljátsszák a dalt, amelyen az újrakeverés
előtt még csiszolgatott valamennyit a komponista. A Taking a Break From
All Your Worries előtt időben szóltak neki, hogy Edward James Olmos
élőzenét akart hallani Joe bárjában, így négy-öt dalt is írt az
alkalomra.
Az ilyesmi azonban ritka a
BSG esetében, így McCreary általában csak hónapokkal a forgatás után
kapja kézhez anyagot, amivel dolgoznia kell. A mostanában jellemző
zilált vetítési struktúra legalább az ő dolgát megkönnyíti: néha hetei
is vannak, hogy egy-egy aláfestő zenét megírjon, mielőtt adásba kerül
az epizód. Előfordul, hogy nem is sorrendben kapja kézhez a részeket,
ha valamelyiknek az utómunkálataira még várni kell, így történhetett,
hogy előbb megszülettek a Revelations számára a kórusművek, mint a
Resurrection Hub pusztulását aláfestő szólamok.
Egy kép a BSG majdnem teljes zenekaráról az idei koncertekből.Egy teljes galériáért tessék a képre vagy ide kattintani.
A
muzsikát mindig élő hangszerekkel rögzítik, amelyhez McCreary átlagosan
három-négy embert kér föl egyszerre, köztük Danny Elfman és Richard
Gibbs (a minisorozat zeneszerzője) régi popbandájának, az Oingo Boingónak a tagjait is, Steve
Barteket, Johnny 'Vatos' Hernandezt és John Avilát. A vokális
darabokban rendszerint Raya Yarbrough hangját csodálhatjuk meg, aki
latinul, örményül, szanszkritül és ki tudja még, hány nyelven énekelte
föl Bear sorait, de nem egyszer hallhattuk már Bear testvérét, Brendant
is énekelni. A mostani kórusművek gazdag hangját néhány énekessel vették föl, amit utólag sokszoroztak meg digitálisan. A komponista maga néha billentyűn játszik, azon kívül
pedig ő maga vezényli a zenészeket.
A
kész anyaggal ezután ellátogat a hangos részleghez, és rákeverik a
megfelelő időzítéssel a képre a dallamokat. Ha kell, kicsit lekeverik
az effekteket, hogy nagyobb teret kapjon a zene, néha pedig a
hangszereket halkítják le, hogy a drámai súly a szövegekre kerüljön.
A stúdióban Steve Kaplan keveri a zene hangjait, Brandon Roberts hangszerel, az idős úriember pedig James Hopkins, Bear mentora és tanára
Ebben
a fázisában nagyjából késznek tekinthető a Battlestar Galactica egy
epizódja, bár ez a sorozat annyiben a filmes tendenciákat követi, hogy
néha még hónapok után is belenyúlnak a kész műbe. Tavaly megtörtént az
is, hogy a Crossroads forgatókönyve miatt teljesen újra kellett vágni a
The Woman Kinget és néhány másik epizódot. Az sem ritka, hogy az
egymást követő epizódok között kicserélnek egy-két jelenetet, hogy
megerősítsenek egy cliffhangert vagy hogy több idő jusson kifejteni egy
cselekményt.
Ez az egyetlen előnye annak, hogy a forgatások és az adásba kerülés között az átlagosnál több idő telik el a BSG-nél. A bejegyzéssorozat ezzel véget ért, de további részletek az alkotói folyamatról mindig olvashatók Mark Verheiden és Jane Espenson blogjában, a zeneszerzésről pedig maga Bear McCreary szokott izgalmas és alapos beszámolókat írni. Techikai apróságokról és az egyes epizódok elkészültéről pedig gyakran hallhatunk Ron Moore podcastjaiban.