Keressük a legjobb epizódot – harmadik forduló, eredmények

Vége a harmadik fordulónak is, ezzel letudtuk a szavazás felét. A második évad második feléből a legjobbnak a Lay Down Your Burdens második része bizonyult.

Az összesen százötvenkilenc szavazatot számláló verseny igen szorosra sikeredett: a Resurrection Ship második része alaposan megszorongatta a győztest, és végül mindössze öt vokssal maradt le tőle. Kétségtelen, hogy a duplaepizódok óriási jelentőségűek voltak ebben a körben, és mind roppant erős is volt, a választások és az új-capricai fordulat azonban képes volt túltenni Cain és a Feltámadás hajó pusztulásán. Mögöttük a rendhagyó Downloaded is jól szerepelt, összesen harmincegy szavazatot gyűjtött be az őt megelőző negyvennel és negyvenöttel szemben. 

A megmérettetésben eleddig sorrendben Ronald D. Moore, Anne Cofell Saunders, valamint Mark Verheiden írói munkái arattak győzelmet, a hölgy mindjárt kétszeresen is, hiszen a második évad fináléját közösen alkotta Verheidennel. Érdekesség, hogy az összes forduló első helyezettjét Michael Rymer rendezte, amely az ő tehetsége mellett az epizódok jelentőségét is mutatja, miután mindeddig az ő kezébe kerültek a fontos fejezetek a sorozat történetében. Az egyre izgalmasabbnak ígérkező döntőbe így egy újabb nagyágyú került.

Keressük a legjobb epizódot – harmadik forduló, eredmények

Vége a harmadik fordulónak is, ezzel letudtuk a szavazás felét. A második évad második feléből a legjobbnak a Lay Down Your Burdens második része bizonyult.

Az összesen százötvenkilenc szavazatot számláló verseny igen szorosra sikeredett: a Resurrection Ship második része alaposan megszorongatta a győztest, és végül mindössze öt vokssal maradt le tőle. Kétségtelen, hogy a duplaepizódok óriási jelentőségűek voltak ebben a körben, és mind roppant erős is volt, a választások és az új-capricai fordulat azonban képes volt túltenni Cain és a Feltámadás hajó pusztulásán. Mögöttük a rendhagyó Downloaded is jól szerepelt, összesen harmincegy szavazatot gyűjtött be az őt megelőző negyvennel és negyvenöttel szemben. 

A megmérettetésben eleddig sorrendben Ronald D. Moore, Anne Cofell Saunders, valamint Mark Verheiden írói munkái arattak győzelmet, a hölgy mindjárt kétszeresen is, hiszen a második évad fináléját közösen alkotta Verheidennel. Érdekesség, hogy az összes forduló első helyezettjét Michael Rymer rendezte, amely az ő tehetsége mellett az epizódok jelentőségét is mutatja, miután mindeddig az ő kezébe kerültek a fontos fejezetek a sorozat történetében. Az egyre izgalmasabbnak ígérkező döntőbe így egy újabb nagyágyú került.

Fun Fact: Edward James Olmos a saját apját sem kíméli

Még azokban az időkben, amikor nem volt divat a tévés és mozis produkciók realizmusa, viszont annál több szintipop bántotta a fülünket zenének kiadva magát, Edward James Olmos a Miami Vice latinó századosaként dirigált Don Johnsonnak és a társának, aki most már mindörökre csak Tubbsként fog élni az emlékezetünkben.

Ezekben az időkben a fiatal Esai Morales is építgette a karrierjét, így rögtön kétszer vállalt mellékszerepet a menő nyomozós sorozatban, először az első évad alant is látható epizódjában, majd három évvel később egy teljesen más karakter képében. Az előbbi alkalommal történt meg az, hogy a későbbi Adama admirális a saját leendő apját lőtte le szolgálat közben, lássuk az ominózus esetet:

Az anyagért köszönet illeti sztalker barátomat.

Fun Fact: Edward James Olmos a saját apját sem kíméli

Még azokban az időkben, amikor nem volt divat a tévés és mozis produkciók realizmusa, viszont annál több szintipop bántotta a fülünket zenének kiadva magát, Edward James Olmos a Miami Vice latinó századosaként dirigált Don Johnsonnak és a társának, aki most már mindörökre csak Tubbsként fog élni az emlékezetünkben.

Ezekben az időkben a fiatal Esai Morales is építgette a karrierjét, így rögtön kétszer vállalt mellékszerepet a menő nyomozós sorozatban, először az első évad alant is látható epizódjában, majd három évvel később egy teljesen más karakter képében. Az előbbi alkalommal történt meg az, hogy a későbbi Adama admirális a saját leendő apját lőtte le szolgálat közben, lássuk az ominózus esetet:

Az anyagért köszönet illeti sztalker barátomat.

A republikánus párt szemérmetlenül lop a BSG-től

Senki se gondolta volna, hogy a cylon elnökjelölt poénjáról le lehet rántani még egy bőrt, de az amerikaiak tudtak meglepetést okozni. John McCain veterán katona és exhadifogoly mellé a republikánusok Sarah Palin kormányzót jelölték alelnöki befutónak, aki tanári családból származik, és igen rövid idő alatt került ilyen jelentős pozíció közelébe. Hasonló formula a tévében már működött, erre apellálnak a kampányban is?

A republikánus párt szemérmetlenül lop a BSG-től

Senki se gondolta volna, hogy a cylon elnökjelölt poénjáról le lehet rántani még egy bőrt, de az amerikaiak tudtak meglepetést okozni. John McCain veterán katona és exhadifogoly mellé a republikánusok Sarah Palin kormányzót jelölték alelnöki befutónak, aki tanári családból származik, és igen rövid idő alatt került ilyen jelentős pozíció közelébe. Hasonló formula a tévében már működött, erre apellálnak a kampányban is?

Tigh ezredes versus Michael Hogan

Most zajlik a tengerentúlon a DragonCon, amelyen természetesen
tartottak egy BSG panelt is, méghozzá elég impresszív vendégséggel a
stábból. A Galactica Sitrep összegyűjtött pár felvételt az eseményről,
amelyeket a tovább mögött én is megosztok.

Az elsőn rögtön egy
Tigh-hasonmás káromkodik Michael Hogannel, aztán az idős színészt
megkérdezik, hogy fel fog-e még bukkanni a felesége a sorozatban, amit
jól félreért. Az utolsó videó a legviccesebb, amelyben Edward James
Olmos irigyli Hogan karakterének epikus ívét, amiért a sok-sok
szenvedése végül kifizetődik a létező legjobb nő megszerzésével.

Bónusznak a legalsó videón a 30 Rock egyik geek karaktere ereszt el egy "frak"-et, mert a sci-fi rajongók mindig viccesek.



Dragoncon – BSG Panel – 082908
by alannab99



Dragoncon – BSG Panel 2 – 082908
by alannab99



Dragoncon – BSG Panel 3 – 082908
by alannab99

Tigh ezredes versus Michael Hogan

Most zajlik a tengerentúlon a DragonCon, amelyen természetesen tartottak egy BSG panelt is, méghozzá elég impresszív vendégséggel a stábból. A Galactica Sitrep összegyűjtött pár felvételt az eseményről, amelyeket a tovább mögött én is megosztok.

Az elsőn rögtön egy Tigh-hasonmás káromkodik Michael Hogannel, aztán az idős színészt megkérdezik, hogy fel fog-e még bukkanni a felesége a sorozatban, amit jól félreért. Az utolsó videó a legviccesebb, amelyben Edward James Olmos irigyli Hogan karakterének epikus ívét, amiért a sok-sok szenvedése végül kifizetődik a létező legjobb nő megszerzésével.

Bónusznak a legalsó videón a 30 Rock egyik geek karaktere ereszt el egy "frak"-et, mert a sci-fi rajongók mindig viccesek.


Dragoncon – BSG Panel – 082908
by alannab99


Dragoncon – BSG Panel 2 – 082908
by alannab99


Dragoncon – BSG Panel 3 – 082908
by alannab99

Amit a BSG szünetében érdemes nézni: The Shield

A mostani poszttal remélhetőleg egy kisebb rovat fog beindulni,
amelynek keretein belül olyan produkciókat szándékozok megismertetni a
Nyájas Olvasóval, amely minden bizonnyal elnyerné a tetszését bárkinek,
aki értékeli a BSG-t a látványos CGI-n és a misztikumon túl is. Az első
áldozatunk a Kemény zsaruk, eredeti címén The Shield, amelyet épp a
nyáron zavartam le.

Nem célom átmenni sorozatajánlói vagy -rajongói blogba, ezért a
tovább után próbálom úgy megközelíteni a témát, hogy azokat a dolgokat
emeljem ki, amelyekben össze tudom mérni ezt a remek rendőrös műsort a
Battlestar Galacticával.

A The Shield az egyik úttörője nemcsak a kábeltelevíziózásnak, hanem en bloc a televíziózásnak, több szempontból is. A (többségében) jó ügy érdekében aljasságra is hajlamos kemény zsaruk középpontba állításával és a minden-héten-egy-ügy formulától való szakítással az egyik előhírnöke lett a sorozatok fénykorának, amelyet most élünk.

A főszerepben a Michael Chiklis által alakított Vic Mackey áll, de a sorozat az évadok folyamán majdnem ugyanolyan ensemble show-vá nőtte ki magát, mint amilyen a Battlestar Galactica. A különböző szezonok általában 13 részesek, és a cselekmények nagyon alaposan előre megtervezettek, ezért sokkal intenzívebb és eseményközpontúbb a sorozat, mint a lényegesen karakterorientáltabb BSG.

Ennek ellenére valóban háromdimenziós és mély figurákat vonultat fel a The Shield, méghozzá mindenféle klisétől mentesen: ne hagyjuk magunkat megcsalatni az első látszatra egyszerű opportunista ellenlábasként feltűnő századostól, és ne higyjük, hogy a kopaszodó redneck csapattárs csak azért van Vic Mackey oldalán, hogy asszisztáljon a piszkos ügyleteihez.

Vannak ugyan elnagyolt és elfeledett karakterek, de alapvetően mindenkiről elmondható, hogy hamar kilépnek a skatulyákból, még az állandóan szívatott és szerencsétlen detektívről is kiderül, hogy valójában a legjobb nyomozók egyike. Nem merném összehasonlítani őket a BSG hőseinek kidolgozottságával, de a hitelességük kétségbevonhatatlan.

A sorozat mindemellett brilliánsan megírt, komplex forgatókönyvekkel operál, amelyeknek jelentős része a kreátor Shawn Ryan munkája, és nem fukarkodnak az ütős beszólásokkal és a mocskos káromkodásokkal sem. A már-már David Mamet-i magasságokban szárnyaló párbeszédeket maga a mester is értékeli: egy epizódra beugrott rendezni, azóta pedig Ryannel közös sorozatot is csináltak már The Unit címmel. A műsorral összefüggésbe hozható nagy nevek közt feltűnik még Frank Darabont, aki szintén direktori minőségében tűnt fel egy alkalommal, illetve Glenn Close és Forest Whitaker is, akik hosszabb távon játszottak egy-egy vendégszerepet.

A konstans minőségre garancia, hogy a hét év alatt alig cserélődött az írói műhely legénysége, és maga Ryan személyesen is ott atyáskodott majdnem minden forgatásnál. Ez a műsor nem az ingadozó színvonaláról vagy a fillereiről ismert, hanem az egyre jobb és jobb évadjairól, amelyek folyvást magasabbra tették a mércét a színészek, az írók, sőt, a konkurens tévésorozatok számára is. Annak ellenére, hogy a szezonok formulája végig hasonló marad, az alkotók képesek voltak annyira változatosak maradni, hogy a nézőnek ne legyen elege az újabb kihívásokból, amelyek elé a hősök kerülnek.

A kézikamerás rendezést valószínűleg a Kemény zsaruk vitte tökélyre, előfordul, hogy az operatőr egy félig nyitvahagyott ajtó mögül kandikál, vagy fogja magát, és bekúszik a széken ülő szereplő és az asztal közé. A vágás terén is szokatlan és profi módszerekkel találkozunk, amellett a fényképezés és a hangmérnöki munka is hibátlan, ezek az emberek összességében véve tökéletes mozifilmes hatást érnek el minden egyes epizódban. 

Rengeteget lehetne még elmondani erről a színvonalas sorozatról, de legyen elég annyi, hogy a legjobb tévés produkció címéért simán versenybe szállhatna a BSG-vel. A történet terén mindenképp győzedelmeskedik, a drámaisága tökéletes, a karakterekben azonban alulmarad. Annyiban megegyeznek, hogy a feltett erkölcsi-morális kérdéseket nem akarják megválaszolni, csak feldobják a labdát a nézőnek, és rábízzák a döntést. Egyik esetben sem gondolkodhatunk "jó" és "rossz", "helyes" és "helytelen" fogalmán. 

Annak, aki még nem látta, a pilotra mindenképp érdemes benevezni, annál ütősebb sorozatpremier valószínűleg még nem látott napvilágot. A hetedik és egyben utolsó évad szeptember másodikától látható, így nemsokára egyben is meg lehet majd nézni az egész történetfolyamot. 

Amit a BSG szünetében érdemes nézni: The Shield

A mostani poszttal remélhetőleg egy kisebb rovat fog beindulni, amelynek keretein belül olyan produkciókat szándékozok megismertetni a Nyájas Olvasóval, amely minden bizonnyal elnyerné a tetszését bárkinek, aki értékeli a BSG-t a látványos CGI-n és a misztikumon túl is. Az első áldozatunk a Kemény zsaruk, eredeti címén The Shield, amelyet épp a nyáron zavartam le.

Nem célom átmenni sorozatajánlói vagy -rajongói blogba, ezért a tovább után próbálom úgy megközelíteni a témát, hogy azokat a dolgokat emeljem ki, amelyekben össze tudom mérni ezt a remek rendőrös műsort a Battlestar Galacticával.

A The Shield az egyik úttörője nemcsak a kábeltelevíziózásnak, hanem en bloc a televíziózásnak, több szempontból is. A (többségében) jó ügy érdekében aljasságra is hajlamos kemény zsaruk középpontba állításával és a minden-héten-egy-ügy formulától való szakítással az egyik előhírnöke lett a sorozatok fénykorának, amelyet most élünk.

A főszerepben a Michael Chiklis által alakított Vic Mackey áll, de a sorozat az évadok folyamán majdnem ugyanolyan ensemble show-vá nőtte ki magát, mint amilyen a Battlestar Galactica. A különböző szezonok általában 13 részesek, és a cselekmények nagyon alaposan előre megtervezettek, ezért sokkal intenzívebb és eseményközpontúbb a sorozat, mint a lényegesen karakterorientáltabb BSG.

Ennek ellenére valóban háromdimenziós és mély figurákat vonultat fel a The Shield, méghozzá mindenféle klisétől mentesen: ne hagyjuk magunkat megcsalatni az első látszatra egyszerű opportunista ellenlábasként feltűnő századostól, és ne higyjük, hogy a kopaszodó redneck csapattárs csak azért van Vic Mackey oldalán, hogy asszisztáljon a piszkos ügyleteihez.

Vannak ugyan elnagyolt és elfeledett karakterek, de alapvetően mindenkiről elmondható, hogy hamar kilépnek a skatulyákból, még az állandóan szívatott és szerencsétlen detektívről is kiderül, hogy valójában a legjobb nyomozók egyike. Nem merném összehasonlítani őket a BSG hőseinek kidolgozottságával, de a hitelességük kétségbevonhatatlan.

A sorozat mindemellett brilliánsan megírt, komplex forgatókönyvekkel operál, amelyeknek jelentős része a kreátor Shawn Ryan munkája, és nem fukarkodnak az ütős beszólásokkal és a mocskos káromkodásokkal sem. A már-már David Mamet-i magasságokban szárnyaló párbeszédeket maga a mester is értékeli: egy epizódra beugrott rendezni, azóta pedig Ryannel közös sorozatot is csináltak már The Unit címmel. A műsorral összefüggésbe hozható nagy nevek közt feltűnik még Frank Darabont, aki szintén direktori minőségében tűnt fel egy alkalommal, illetve Glenn Close és Forest Whitaker is, akik hosszabb távon játszottak egy-egy vendégszerepet.

A konstans minőségre garancia, hogy a hét év alatt alig cserélődött az írói műhely legénysége, és maga Ryan személyesen is ott atyáskodott majdnem minden forgatásnál. Ez a műsor nem az ingadozó színvonaláról vagy a fillereiről ismert, hanem az egyre jobb és jobb évadjairól, amelyek folyvást magasabbra tették a mércét a színészek, az írók, sőt, a konkurens tévésorozatok számára is. Annak ellenére, hogy a szezonok formulája végig hasonló marad, az alkotók képesek voltak annyira változatosak maradni, hogy a nézőnek ne legyen elege az újabb kihívásokból, amelyek elé a hősök kerülnek.

A kézikamerás rendezést valószínűleg a Kemény zsaruk vitte tökélyre, előfordul, hogy az operatőr egy félig nyitvahagyott ajtó mögül kandikál, vagy fogja magát, és bekúszik a széken ülő szereplő és az asztal közé. A vágás terén is szokatlan és profi módszerekkel találkozunk, amellett a fényképezés és a hangmérnöki munka is hibátlan, ezek az emberek összességében véve tökéletes mozifilmes hatást érnek el minden egyes epizódban. 

Rengeteget lehetne még elmondani erről a színvonalas sorozatról, de legyen elég annyi, hogy a legjobb tévés produkció címéért simán versenybe szállhatna a BSG-vel. A történet terén mindenképp győzedelmeskedik, a drámaisága tökéletes, a karakterekben azonban alulmarad. Annyiban megegyeznek, hogy a feltett erkölcsi-morális kérdéseket nem akarják megválaszolni, csak feldobják a labdát a nézőnek, és rábízzák a döntést. Egyik esetben sem gondolkodhatunk "jó" és "rossz", "helyes" és "helytelen" fogalmán. 

Annak, aki még nem látta, a pilotra mindenképp érdemes benevezni, annál ütősebb sorozatpremier valószínűleg még nem látott napvilágot. A hetedik és egyben utolsó évad szeptember másodikától látható, így nemsokára egyben is meg lehet majd nézni az egész történetfolyamot. 


Deprecated: Function get_magic_quotes_gpc() is deprecated in /home/afogan/battlestar.freevo.hu/wp-includes/formatting.php on line 4359