A mostani poszttal remélhetőleg egy kisebb rovat fog beindulni,
amelynek keretein belül olyan produkciókat szándékozok megismertetni a
Nyájas Olvasóval, amely minden bizonnyal elnyerné a tetszését bárkinek,
aki értékeli a BSG-t a látványos CGI-n és a misztikumon túl is. Az első
áldozatunk a Kemény zsaruk, eredeti címén The Shield, amelyet épp a
nyáron zavartam le.
Nem célom átmenni sorozatajánlói vagy -rajongói blogba, ezért a
tovább után próbálom úgy megközelíteni a témát, hogy azokat a dolgokat
emeljem ki, amelyekben össze tudom mérni ezt a remek rendőrös műsort a
Battlestar Galacticával.
A The Shield az egyik úttörője nemcsak a kábeltelevíziózásnak, hanem en bloc a televíziózásnak, több szempontból is. A (többségében) jó ügy érdekében aljasságra is hajlamos kemény zsaruk középpontba állításával és a minden-héten-egy-ügy formulától való szakítással az egyik előhírnöke lett a sorozatok fénykorának, amelyet most élünk.
A főszerepben a Michael Chiklis által alakított Vic Mackey áll, de a sorozat az évadok folyamán majdnem ugyanolyan ensemble show-vá nőtte ki magát, mint amilyen a Battlestar Galactica. A különböző szezonok általában 13 részesek, és a cselekmények nagyon alaposan előre megtervezettek, ezért sokkal intenzívebb és eseményközpontúbb a sorozat, mint a lényegesen karakterorientáltabb BSG.
Ennek ellenére valóban háromdimenziós és mély figurákat vonultat fel a The Shield, méghozzá mindenféle klisétől mentesen: ne hagyjuk magunkat megcsalatni az első látszatra egyszerű opportunista ellenlábasként feltűnő századostól, és ne higyjük, hogy a kopaszodó redneck csapattárs csak azért van Vic Mackey oldalán, hogy asszisztáljon a piszkos ügyleteihez.
Vannak ugyan elnagyolt és elfeledett karakterek, de alapvetően mindenkiről elmondható, hogy hamar kilépnek a skatulyákból, még az állandóan szívatott és szerencsétlen detektívről is kiderül, hogy valójában a legjobb nyomozók egyike. Nem merném összehasonlítani őket a BSG hőseinek kidolgozottságával, de a hitelességük kétségbevonhatatlan.
A sorozat mindemellett brilliánsan megírt, komplex forgatókönyvekkel operál, amelyeknek jelentős része a kreátor Shawn Ryan munkája, és nem fukarkodnak az ütős beszólásokkal és a mocskos káromkodásokkal sem. A már-már David Mamet-i magasságokban szárnyaló párbeszédeket maga a mester is értékeli: egy epizódra beugrott rendezni, azóta pedig Ryannel közös sorozatot is csináltak már The Unit címmel. A műsorral összefüggésbe hozható nagy nevek közt feltűnik még Frank Darabont, aki szintén direktori minőségében tűnt fel egy alkalommal, illetve Glenn Close és Forest Whitaker is, akik hosszabb távon játszottak egy-egy vendégszerepet.
A konstans minőségre garancia, hogy a hét év alatt alig cserélődött az írói műhely legénysége, és maga Ryan személyesen is ott atyáskodott majdnem minden forgatásnál. Ez a műsor nem az ingadozó színvonaláról vagy a fillereiről ismert, hanem az egyre jobb és jobb évadjairól, amelyek folyvást magasabbra tették a mércét a színészek, az írók, sőt, a konkurens tévésorozatok számára is. Annak ellenére, hogy a szezonok formulája végig hasonló marad, az alkotók képesek voltak annyira változatosak maradni, hogy a nézőnek ne legyen elege az újabb kihívásokból, amelyek elé a hősök kerülnek.
A kézikamerás rendezést valószínűleg a Kemény zsaruk vitte tökélyre, előfordul, hogy az operatőr egy félig nyitvahagyott ajtó mögül kandikál, vagy fogja magát, és bekúszik a széken ülő szereplő és az asztal közé. A vágás terén is szokatlan és profi módszerekkel találkozunk, amellett a fényképezés és a hangmérnöki munka is hibátlan, ezek az emberek összességében véve tökéletes mozifilmes hatást érnek el minden egyes epizódban.
Rengeteget lehetne még elmondani erről a színvonalas sorozatról, de legyen elég annyi, hogy a legjobb tévés produkció címéért simán versenybe szállhatna a BSG-vel. A történet terén mindenképp győzedelmeskedik, a drámaisága tökéletes, a karakterekben azonban alulmarad. Annyiban megegyeznek, hogy a feltett erkölcsi-morális kérdéseket nem akarják megválaszolni, csak feldobják a labdát a nézőnek, és rábízzák a döntést. Egyik esetben sem gondolkodhatunk "jó" és "rossz", "helyes" és "helytelen" fogalmán.
Annak, aki még nem látta, a pilotra mindenképp érdemes benevezni, annál ütősebb sorozatpremier valószínűleg még nem látott napvilágot. A hetedik és egyben utolsó évad szeptember másodikától látható, így nemsokára egyben is meg lehet majd nézni az egész történetfolyamot.
