A 2005-ös év végén egy online interjúban valaki
megkérdezte Ronald D. Moore-t, hogy tervezi-e beleépíteni a Battlestar
Galacticába az eredeti sorozat egyik duplaepizódjának, a War of the Godsnak
a történetét, ugyanis nagyon emlékeztette őt az egyik ottani karakter a
cylon istenre. A producer akkor azt válaszolta, hogy régen szerette
volna valahogy szerepeltetni a kérdéses figurát, bizonyos Iblis grófot
és a fajtársait az új BSG-ben, de nem talált rá módot a meglévő
mitológia keretein belül. Nos, minden jel arra mutat, hogy alig egy
évvel később meglelte a megoldást.
Az a Battlestar Galactica-rajongó, aki nem akarja becsapni
magát, nagyon jól tudja, hogy nagyjából a harmadik évadig az íróknak
fogalmuk sem volt, hogyan magyarázzák meg, hogy csak hetet láthattunk a
minisorozatban ígért tizenkét cylon modellből. Ha készítői fejjel
gondolkodunk, akkor érthető, hogy a történet és a büdzsé szempontjából
sem volt szükség hétnél többféle típusra, így hát nem gondolkodtak
többen egy ideig. A Tornban aztán el is hangzott a kijelentés, miszerint az öt másik cylonról "nem beszélnek", és ezzel elkezdett körvonalazódni a Final Five koncepciója, azaz egy új elem a Battlestar Galactica szerteágazó mitológiájában.
Nem sokkal később megláthattuk a kérdéses személyeket,
fénylő, fehér lepelben, eltakart arccal, azóta pedig egy kivételével
meg is ismertük őket, és tudjuk, hogy meglehetősen különböznek a hét fő
típustól. Eredeti ötletnek tűnik, hiszen a már meglévő színészek
felhasználásával megspórolták az új modellek kasztingját, ráadásul
sokkolták is a közönséget néhány választásukkal. Az igazság azonban az,
hogy ha odafigyelünk, ebben a történetben is fölfedezhetjük az eredeti
sorozat hatásait, akárcsak a Pegasusban vagy a Razorban.
Az öt utolsó cylon az új sorozatban
A fent említett War of the Gods sztorijában ugyanis
megismerkedhettünk egy érdekes új fajjal, az úgynevezett fénylényekkel,
akiket a készítők szeráfoknak neveztek a Biblia hatszárnyú angyalai
után. Valóban angyali-isteni tulajdonságokkal bírtak, éppencsak
szárnyuk nem volt: ők voltak a Battlestar Galactica féregjárat-lakói,
ha a későbbi Deep Space Nine-ból akarok példát hozni. Hasonlóságok ide
vagy oda, nagyon régóta él az az elmélet, hogy az emberiség az
evolúciója során előbb-utóbb szakít a fizikai valójával, és színtiszta,
mindenható lelkekként folytatja létezését. Ennek a megvalósulását
reprezentálják a BSG fénylényei és a Star Trek ilyen fajai is.
Jellemző rájuk, hogy végtelen hatalommal rendelkeznek, ám
bizonyos szempontból korlátoltak is, épp fizikai megtestesülésük hiánya
miatt. Ezért időnként az emberekhez fordulnak, és cserébe ők is
segítenek, ahol tudnak. Mivel egyes-egyedül a saját birtokukon, a
Fények hajóján képesek láthatóvá válni, ezért kénytelenek "elrabolni"
azokat a pilótákat, akikkel kommunikálni akarnak. Egy-egy ilyen
elrablás során a pilóta a Viperével együtt váratlanul eltűnik, és
később valami egészen más helyen kerül elő úgy, hogy fogalma sincs
arról, mi történt vele a kiesett időben. Kizárólag annyit tud,
amennyire a fénylények akarták, hogy emlékezzen. Ilyen például az az
eset, amikor a Galactica három pilótája arról kap információkat, hogy
milyen naprendszerben keressék a Földet.
Nem hiszem el, hogy ezért a pár képért képes voltam letölteni régi BSG-t
Fontos megjegyezni, hogy a Fények hajójának utasai ritkán
rendelkeznek teljesen emberi formával. A többségük az egyszerűség
kedvéért arc nélkül, fehér lepelben jelenik meg a látogatók előtt. Két
kivétel akad köztük, az egyik John, aki Apollót kéri fel egy küldetésre
egy alkalommal, a másik pedig Iblis gróf. Ő a "bukott angyal", ha
bibliai példával szeretnénk élni. Ellentétben a társaival, az ő
szándékai aljasak és gonoszak, a módszerei pedig kevésbé
tisztességesek, ha az emberekkel való kapcsolatról van szó.
Balról jobbra: egy ismeretlen fénylény, valamint Tom Zarek és Devon Miles
Iblis, akinek a neve a Diabolis szóból származik, és iblínek
kell ejteni, azért jelenik meg a flottában, hogy megszerezze a hatalmat
az emberek fölött. Azt állítja, hogy ismeri a Föld felé vezető utat, és
végtelen hatalommal bír, amit hamar sikerül is bebizonyítania. Tárgyakat mozgat az elméjével, a gondolatával embereket kényszerít térdre, sőt, képes megszállni is másokat. A
többség hisz is neki, és majdnem az elnöküknek is teszik a csalót, nem
tudván, hogy nem a tizenharmadik kolónia felé, hanem tőrbe akarja őket
csalni Iblis. Adamáék az egyetlenek, akik kételkednek a szavaiban.
Végül az a Baltar buktatja le őt, aki a cylonoknak
segédkezett az emberiség kiirtásában, ugyanis a hangja alapján
felismeri Iblis-ben az ellenséges faj Birodalmi Vezetőjét, a legfelsőbb
cylon méltóságot. A végső összecsapásban Iblis aztán megöli Apollót, és
elmenekül, mielőtt bármit tehetnének vele. A fénylények közbelépése
menti csak meg a pilótát, akit újraélesztenek, majd a tásaival együtt
visszahelyeznek a Galacticára a Föld koordinátáival a fejükben.
Adama és Iblis gróf
Nem tartozik szigorúan a témához, de érdekes lehet, hogy
az így kapott útvonalon a flotta először egy Terra nevű bolygóhoz
érkezik, amelyről feltételezik, hogy a Föld (a hasonlóságok valóban
szembetűnőek), és csak a jó fénylény, John tájékoztatja őket, hogy még
nem érkeztek meg úticéljukhoz.
Ugyan a fénylények kevésbé kidolgozott faja volt a Battlestar Galacticának, mint a fejenként hét évadot megért Star
Trek-sorozatok Q-jai vagy a Proféták, de érdekes történettel szolgáltak
néhány epizód számára. A hasonlóságok köztük és a Final Five között,
valamint a cselekedeteik és a Starbuckkal történtek közt szembetűnőek.
Nem valószínű, hogy Ron Moore egy az egyben átvette volna a fajukat a
saját feldolgozásába, de az elemek nyilvánvalóan átkerültek valamilyen
formában. De vajon láttunk-e már mindent abból, amit az eredeti
sorozatból örököltünk, vagy vár még ránk meglepetés?
