A 2005-ös év végén egy online interjúban valaki megkérdezte Ronald D. Moore-t, hogy tervezi-e beleépíteni a Battlestar Galacticába az eredeti sorozat egyik duplaepizódjának, a War of the Godsnak a történetét, ugyanis nagyon emlékeztette őt az egyik ottani karakter a cylon istenre. A producer akkor azt válaszolta, hogy régen szerette volna valahogy szerepeltetni a kérdéses figurát, bizonyos Iblis grófot és a fajtársait az új BSG-ben, de nem talált rá módot a meglévő mitológia keretein belül. Nos, minden jel arra mutat, hogy alig egy évvel később meglelte a megoldást.
Az a Battlestar Galactica-rajongó, aki nem akarja becsapni magát, nagyon jól tudja, hogy nagyjából a harmadik évadig az íróknak fogalmuk sem volt, hogyan magyarázzák meg, hogy csak hetet láthattunk a minisorozatban ígért tizenkét cylon modellből. Ha készítői fejjel gondolkodunk, akkor érthető, hogy a történet és a büdzsé szempontjából sem volt szükség hétnél többféle típusra, így hát nem gondolkodtak többen egy ideig. A Tornban aztán el is hangzott a kijelentés, miszerint az öt másik cylonról "nem beszélnek", és ezzel elkezdett körvonalazódni a Final Five koncepciója, azaz egy új elem a Battlestar Galactica szerteágazó mitológiájában.
Nem sokkal később megláthattuk a kérdéses személyeket, fénylő, fehér lepelben, eltakart arccal, azóta pedig egy kivételével meg is ismertük őket, és tudjuk, hogy meglehetősen különböznek a hét fő típustól. Eredeti ötletnek tűnik, hiszen a már meglévő színészek felhasználásával megspórolták az új modellek kasztingját, ráadásul sokkolták is a közönséget néhány választásukkal. Az igazság azonban az, hogy ha odafigyelünk, ebben a történetben is fölfedezhetjük az eredeti sorozat hatásait, akárcsak a Pegasusban vagy a Razorban.
Az öt utolsó cylon az új sorozatban
A fent említett War of the Gods sztorijában ugyanis megismerkedhettünk egy érdekes új fajjal, az úgynevezett fénylényekkel, akiket a készítők szeráfoknak neveztek a Biblia hatszárnyú angyalai után. Valóban angyali-isteni tulajdonságokkal bírtak, éppencsak szárnyuk nem volt: ők voltak a Battlestar Galactica féregjárat-lakói, ha a későbbi Deep Space Nine-ból akarok példát hozni. Hasonlóságok ide vagy oda, nagyon régóta él az az elmélet, hogy az emberiség az evolúciója során előbb-utóbb szakít a fizikai valójával, és színtiszta, mindenható lelkekként folytatja létezését. Ennek a megvalósulását reprezentálják a BSG fénylényei és a Star Trek ilyen fajai is.
Jellemző rájuk, hogy végtelen hatalommal rendelkeznek, ám bizonyos szempontból korlátoltak is, épp fizikai megtestesülésük hiánya miatt. Ezért időnként az emberekhez fordulnak, és cserébe ők is segítenek, ahol tudnak. Mivel egyes-egyedül a saját birtokukon, a Fények hajóján képesek láthatóvá válni, ezért kénytelenek "elrabolni" azokat a pilótákat, akikkel kommunikálni akarnak. Egy-egy ilyen elrablás során a pilóta a Viperével együtt váratlanul eltűnik, és később valami egészen más helyen kerül elő úgy, hogy fogalma sincs arról, mi történt vele a kiesett időben. Kizárólag annyit tud, amennyire a fénylények akarták, hogy emlékezzen. Ilyen például az az eset, amikor a Galactica három pilótája arról kap információkat, hogy milyen naprendszerben keressék a Földet.
Nem hiszem el, hogy ezért a pár képért képes voltam letölteni régi BSG-t
Fontos megjegyezni, hogy a Fények hajójának utasai ritkán rendelkeznek teljesen emberi formával. A többségük az egyszerűség kedvéért arc nélkül, fehér lepelben jelenik meg a látogatók előtt. Két kivétel akad köztük, az egyik John, aki Apollót kéri fel egy küldetésre egy alkalommal, a másik pedig Iblis gróf. Ő a "bukott angyal", ha bibliai példával szeretnénk élni. Ellentétben a társaival, az ő szándékai aljasak és gonoszak, a módszerei pedig kevésbé tisztességesek, ha az emberekkel való kapcsolatról van szó.
Balról jobbra: egy ismeretlen fénylény, valamint Tom Zarek és Devon Miles
Iblis, akinek a neve a Diabolis szóból származik, és iblínek kell ejteni, azért jelenik meg a flottában, hogy megszerezze a hatalmat az emberek fölött. Azt állítja, hogy ismeri a Föld felé vezető utat, és végtelen hatalommal bír, amit hamar sikerül is bebizonyítania. Tárgyakat mozgat az elméjével, a gondolatával embereket kényszerít térdre, sőt, képes megszállni is másokat. A többség hisz is neki, és majdnem az elnöküknek is teszik a csalót, nem tudván, hogy nem a tizenharmadik kolónia felé, hanem tőrbe akarja őket csalni Iblis. Adamáék az egyetlenek, akik kételkednek a szavaiban.
Végül az a Baltar buktatja le őt, aki a cylonoknak segédkezett az emberiség kiirtásában, ugyanis a hangja alapján felismeri Iblis-ben az ellenséges faj Birodalmi Vezetőjét, a legfelsőbb cylon méltóságot. A végső összecsapásban Iblis aztán megöli Apollót, és elmenekül, mielőtt bármit tehetnének vele. A fénylények közbelépése menti csak meg a pilótát, akit újraélesztenek, majd a tásaival együtt visszahelyeznek a Galacticára a Föld koordinátáival a fejükben.
Adama és Iblis gróf
Nem tartozik szigorúan a témához, de érdekes lehet, hogy az így kapott útvonalon a flotta először egy Terra nevű bolygóhoz érkezik, amelyről feltételezik, hogy a Föld (a hasonlóságok valóban szembetűnőek), és csak a jó fénylény, John tájékoztatja őket, hogy még nem érkeztek meg úticéljukhoz.
Ugyan a fénylények kevésbé kidolgozott faja volt a Battlestar Galacticának, mint a fejenként hét évadot megért Star Trek-sorozatok Q-jai vagy a Proféták, de érdekes történettel szolgáltak néhány epizód számára. A hasonlóságok köztük és a Final Five között, valamint a cselekedeteik és a Starbuckkal történtek közt szembetűnőek. Nem valószínű, hogy Ron Moore egy az egyben átvette volna a fajukat a saját feldolgozásába, de az elemek nyilvánvalóan átkerültek valamilyen formában. De vajon láttunk-e már mindent abból, amit az eredeti sorozatból örököltünk, vagy vár még ránk meglepetés?