Visszaszámlálás: már nincs sok hátra

El sem hiszem, hogy kibírtuk idáig. Már tényleg nem kell sokat várni a BSG-re, a szerencsések már este nézhetik a neten amerikai idő szerint délben vetített premiert, a magamfajtáknak meg várniuk kell szombat reggelig. A premierig nem is vonom el semmi egyéb izével az olvasók figyelmét, a kritikám előtt, hacsak nem történik valami egetrengető bejelentés, vagy nem üti el egy kamion Ron Moore-t, nem fogok írni. UPDATE: nyilván sokan előbb fogják látni a premiert, mint én, sőt, mire én megírom a mustrámat, az se kicsi idő, úgyhogy a vele kapcsolatos spoilereket, véleményeket kéretik majd az előző szinopszisos bejegyzéshez kommentelni! Köszi.

Másrészt amúgy sem lenne időm írni addig, úgyhogy csak figyeljétek a comment:comot, hátha sixx előáll még egy utolsó BSG-hájppal.

A SyFy Portal olyan jó fej, hogy a premier előtt meginterjúvolta David Weddle-t, az epizód egyik íróját, aki el is árult néhány marha érdekes dolgot, de például az utolsó cylon kérdésére is kitért. Nem árul el semmit, csak hogy ha elég jól figyeltünk eddig, akkor tudhatnánk, ki a kérdéses személy. Még az Utolsó vacsorából is kiderül a válasz. A Kara-féle mandaláról is beszél, elmondja, hogy nem tervezték előre, hogy ennyire fontos lesz a szerepe, csak amikor Bradleyvel a Rapture-t írták, keresniük kellett valami kapcsolatot Kara múltja és a most felfedezett "sorsa" között, és így akadtak rá az ominózus festményre a capricai lakásán.

A New York Magazine egy Michael Hogan-interjúval rukkolt elő, amelyben Tighról és a megformálásáról kérdezik, persze a harmadik évad történéseinek fényében. Hogan bevallotta, hogy nagyon sokat köszönhet Moore-éknak, amiért az akarata ellenére leküldték a karakterét Új-Capricára, mert színészként az volt számára a legnagyobb ajándék.

A MeeVee blogján megjelent egy – állítólag – spoileres kritika a premierről, ha valaki nem bírná ki.

TV Squadék meg nyomozgattak egy kicsit utolsócylon-ügyben, ha valakit érdekel, milyen spoileres infókat osztottak meg (még az is lehet, hogy ráhibáztak a megoldásra), az itt olvashatja el.

A tampabay.com honlapon megjelent egy interjú Katee Sackhoff-fal, elég általános dolgokról szól, de jó.

Az utolsó órákat meg húzzuk ki némi humorral, úgyis nemsokára belesüllyedünk a drámába.

Nem tudom, hányan nézitek a How I Met Your Mother című elég vicces sitcomot, de csináltak egy aranyosan béna szájtot hozzá (leginkább valami vírusmarketing-megoldásnak tűnik). A címe Ted Mosby Is a Jerk, és egy csaj énekli el rajta, hogy mekkora jerk ez a Ted Mosby (a sorozat címszereplője, nem a Mother, hanem az I), miután az kidobta őt. Idézem, mit énekel a húszperces dalocska közepe táján:


"I hate everything about you, and I will make sure that you die … I
know the truth about you Ted Mosby, you look, and talk, and act like a
real human being, but I know what you really are … You are a Cylon!
And your only goal is total annihilation of the entire human race … I
talked to my best friend Dr. Baltar and he told me, so don’t tell me
that you love me, don’t tell me that you have feelings, you can’t have
feelings, you’re a frakking TOASTER!"
(via Watching BSG)

Ha ezzel végeztünk, ideje megtekinteni a Brokeback Galactica trailerét, amely Adama és Tigh titkos kapcsolatáról szól.

Miután ezen is túlestünk, kezdjünk el a hátralévő időben barátkozni az Adama Glare-rel, a nézéssel, amelyre csak Doc Cottle immunis, mert a BSG Wiki blog szerint gyakran fogjuk viszontlátni a premierben.

Visszaszámlálás: már nincs sok hátra

El sem hiszem, hogy kibírtuk idáig. Már tényleg nem kell sokat várni a BSG-re, a szerencsések már este nézhetik a neten amerikai idő szerint délben vetített premiert, a magamfajtáknak meg várniuk kell szombat reggelig. A premierig nem is vonom el semmi egyéb izével az olvasók figyelmét, a kritikám előtt, hacsak nem történik valami egetrengető bejelentés, vagy nem üti el egy kamion Ron Moore-t, nem fogok írni. UPDATE: nyilván sokan előbb fogják látni a premiert, mint én, sőt, mire én megírom a mustrámat, az se kicsi idő, úgyhogy a vele kapcsolatos spoilereket, véleményeket kéretik majd az előző szinopszisos bejegyzéshez kommentelni! Köszi.

Másrészt amúgy sem lenne időm írni addig, úgyhogy csak figyeljétek a comment:comot, hátha sixx előáll még egy utolsó BSG-hájppal.

A SyFy Portal olyan jó fej, hogy a premier előtt meginterjúvolta David Weddle-t, az epizód egyik íróját, aki el is árult néhány marha érdekes dolgot, de például az utolsó cylon kérdésére is kitért. Nem árul el semmit, csak hogy ha elég jól figyeltünk eddig, akkor tudhatnánk, ki a kérdéses személy. Még az Utolsó vacsorából is kiderül a válasz. A Kara-féle mandaláról is beszél, elmondja, hogy nem tervezték előre, hogy ennyire fontos lesz a szerepe, csak amikor Bradleyvel a Rapture-t írták, keresniük kellett valami kapcsolatot Kara múltja és a most felfedezett "sorsa" között, és így akadtak rá az ominózus festményre a capricai lakásán.

A New York Magazine egy Michael Hogan-interjúval rukkolt elő, amelyben Tighról és a megformálásáról kérdezik, persze a harmadik évad történéseinek fényében. Hogan bevallotta, hogy nagyon sokat köszönhet Moore-éknak, amiért az akarata ellenére leküldték a karakterét Új-Capricára, mert színészként az volt számára a legnagyobb ajándék.

A MeeVee blogján megjelent egy – állítólag – spoileres kritika a premierről, ha valaki nem bírná ki.

TV Squadék meg nyomozgattak egy kicsit utolsócylon-ügyben, ha valakit érdekel, milyen spoileres infókat osztottak meg (még az is lehet, hogy ráhibáztak a megoldásra), az itt olvashatja el.

A tampabay.com honlapon megjelent egy interjú Katee Sackhoff-fal, elég általános dolgokról szól, de jó.

Az utolsó órákat meg húzzuk ki némi humorral, úgyis nemsokára belesüllyedünk a drámába.

Nem tudom, hányan nézitek a How I Met Your Mother című elég vicces sitcomot, de csináltak egy aranyosan béna szájtot hozzá (leginkább valami vírusmarketing-megoldásnak tűnik). A címe Ted Mosby Is a Jerk, és egy csaj énekli el rajta, hogy mekkora jerk ez a Ted Mosby (a sorozat címszereplője, nem a Mother, hanem az I), miután az kidobta őt. Idézem, mit énekel a húszperces dalocska közepe táján:

"I hate everything about you, and I will make sure that you die … I know the truth about you Ted Mosby, you look, and talk, and act like a real human being, but I know what you really are … You are a Cylon! And your only goal is total annihilation of the entire human race … I talked to my best friend Dr. Baltar and he told me, so don’t tell me that you love me, don’t tell me that you have feelings, you can’t have feelings, you’re a frakking TOASTER!" (via Watching BSG)

Ha ezzel végeztünk, ideje megtekinteni a Brokeback Galactica trailerét, amely Adama és Tigh titkos kapcsolatáról szól.

Miután ezen is túlestünk, kezdjünk el a hátralévő időben barátkozni az Adama Glare-rel, a nézéssel, amelyre csak Doc Cottle immunis, mert a BSG Wiki blog szerint gyakran fogjuk viszontlátni a premierben.

A Föld-szavazás eredménye

Lassan egy hónapja kint van a szavazás arról, hogy milyen Földre számítotok, azaz hova fog megérkezni a Battlestar Galactica és utasai a sorozat végén.

Érdemben már egy ideje nem változott az eredmény, ezért összefoglalnám a tapasztalatokat.

Az leszögezhető, hogy a legtöbb olvasónak van határozott elképzelése a Földről, hiszen a alig több mint 10% szavazott arra, hogy fogalma sincs, tippelni sem akar a témában.

Az utolsó előtti helyen a "valami más Föld" elképzelése futott be, vagyis azok közül, akiknek van már valamilyen teóriája, a legkevesebben gondolják úgy, hogy nem a saját tér-idő-síkunkat fogjuk meglátni. 

A szavazók nagy többsége úgy látja, hogy a Battlestar Galacticának igenis köze lesz a mi történelmünkhöz. Közülük a nagyjából ugyanannyian voksoltak a "jövő" és a "jelen" lehetőségére, 30-27 szavazattal.

A nyertes opció a "mi múltunk" lett, a szavazatoknak közel egyharmadával. Gondolom, nem arra apellálnak a többiek, hogy ha az eredeti Battlestar Galactica is 1980-ba érkezett haza, akkor ez is, hanem inkább valami olyan korba, amelyben a kolóniák kultúrája jelentékenyen befolyásolná a földi emberi fejlődést, legyen szó akár vallásról, akár technológiáról. Kíváncsi lennék a konkrét elképzelésekre is, ha van valakinek, akkor megoszthatná a kommentekben. 

Köszönjük a szavazatokat! 

A Föld-szavazás eredménye

Lassan egy hónapja kint van a szavazás arról, hogy milyen Földre számítotok, azaz hova fog megérkezni a Battlestar Galactica és utasai a sorozat végén.

Érdemben már egy ideje nem változott az eredmény, ezért összefoglalnám a tapasztalatokat.

Az leszögezhető, hogy a legtöbb olvasónak van határozott elképzelése a Földről, hiszen a alig több mint 10% szavazott arra, hogy fogalma sincs, tippelni sem akar a témában.

Az utolsó előtti helyen a "valami más Föld" elképzelése futott be, vagyis azok közül, akiknek van már valamilyen teóriája, a legkevesebben gondolják úgy, hogy nem a saját tér-idő-síkunkat fogjuk meglátni. 

A szavazók nagy többsége úgy látja, hogy a Battlestar Galacticának igenis köze lesz a mi történelmünkhöz. Közülük a nagyjából ugyanannyian voksoltak a "jövő" és a "jelen" lehetőségére, 30-27 szavazattal.

A nyertes opció a "mi múltunk" lett, a szavazatoknak közel egyharmadával. Gondolom, nem arra apellálnak a többiek, hogy ha az eredeti Battlestar Galactica is 1980-ba érkezett haza, akkor ez is, hanem inkább valami olyan korba, amelyben a kolóniák kultúrája jelentékenyen befolyásolná a földi emberi fejlődést, legyen szó akár vallásról, akár technológiáról. Kíváncsi lennék a konkrét elképzelésekre is, ha van valakinek, akkor megoszthatná a kommentekben. 

Köszönjük a szavazatokat! 

4×01: He That Believeth in Me

A visszaszámlálás folytatódik, alig két nap múlva már minden türelmetlen Battlestar Galactica-rajongó élvezheti a várakozása gyümölcsét, hiszen a negyedik évad első epizódja a mi időnk szerint szombaton debütál a tévében, méghozzá He That Believeth in Me címmel, amint azt talán már mindenki tudja. Hogy kicsit visszazökkenjünk a régi kerékvágásba, Szinopszis címszó alatt minimális spoilerezéssel összefoglalom, miért érdemes tűkön ülni addig is.

Rendezte: Michael Rymer

Írták: David Weddle és Bradley Thompson

Időpont: 2008. április 4.

Történet: Egy évadpremier sztorijáról csak az nem tud semmit, aki nem is akar. Annyi azért elmondható, hogy a cselekményszálat szó szerint ugyanott vesszük fel, ahol a harmadik évad végén letettük, mindenféle in medias res kezdés nélkül.

Otthon, édes otthon

Vélemény: Az eddig befutott kritikák egy dologban megegyeznek: a várakozást mindenki szerint megérte ez az epizód. David Weddle és Bradley Thompson minden korábbi teljesítményüket felülmúlják, és olyan gigantikus űrcsatát nyújtanak nekünk, hogy az még az Exodust is hazavágja. Ismét bebizonyítják, hogy ennek ők a szakértői. Ha mindehhez a mindig megbízható Michael Rymer rendezése társul, akkor engem már előre le is vettek a lábamról. Remélem, nem kell bemutatnom senkinek az ürgét. Mo Ryan interjújában egyébként Ron Moore megsúgta, hogy annyira fejlődik a technika, hogy évről évre olcsóbbak lesznek az effektek, ezért a mostaniak lesznek az eddigi leglátványosabb CGI-k is.

A kisebbik jó az, hogy az epizód állítólag több kérdést tesz föl, mint amennyit megválaszol. Remélem, ez nem sokáig marad így, mert ha rányomják a Lost-bélyegzőt a sorozatra, kifutok a világból.

És a legjobb az egészben, hogy Saul Tigh szerepében a zseniális Michael Hogan Emmy-érdemes alakítására számíhatunk, amitől, megmondom őszintén, nekem feláll a szőr a hátamon.

 

Egyébként, ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy három olyan dolgot emeltek ki a kritikusok (tökös akció, izgalmas rejtély, jó alakítások), amelyek általában a sorozatokra csak külön-külön szoktak jellemzőek lenni. És még van, aki nem érti, miért annyira jó a Battlestar Galactica. De ezt csak zárójelben mondom.

Diszklémer: 4×01-nek sorszámoztam ezt az epizódot, akárcsak a Battlestar Wiki, bár tudjuk, hogy a gyártási száma 403, mivel a Razort számoljuk 401-402-nek.

4×01: He That Believeth in Me

A visszaszámlálás folytatódik, alig két nap múlva már minden türelmetlen Battlestar Galactica-rajongó élvezheti a várakozása gyümölcsét, hiszen a negyedik évad első epizódja a mi időnk szerint szombaton debütál a tévében, méghozzá He That Believeth in Me címmel, amint azt talán már mindenki tudja. Hogy kicsit visszazökkenjünk a régi kerékvágásba, Szinopszis címszó alatt minimális spoilerezéssel összefoglalom, miért érdemes tűkön ülni addig is.

Rendezte: Michael Rymer

Írták: David Weddle és Bradley Thompson

Időpont: 2008. április 4.

Történet: Egy évadpremier sztorijáról csak az nem tud semmit, aki nem is akar. Annyi azért elmondható, hogy a cselekményszálat szó szerint ugyanott vesszük fel, ahol a harmadik évad végén letettük, mindenféle in medias res kezdés nélkül.

Otthon, édes otthon

Vélemény: Az eddig befutott kritikák egy dologban megegyeznek: a várakozást mindenki szerint megérte ez az epizód. David Weddle és Bradley Thompson minden korábbi teljesítményüket felülmúlják, és olyan gigantikus űrcsatát nyújtanak nekünk, hogy az még az Exodust is hazavágja. Ismét bebizonyítják, hogy ennek ők a szakértői. Ha mindehhez a mindig megbízható Michael Rymer rendezése társul, akkor engem már előre le is vettek a lábamról. Remélem, nem kell bemutatnom senkinek az ürgét. Mo Ryan interjújában egyébként Ron Moore megsúgta, hogy annyira fejlődik a technika, hogy évről évre olcsóbbak lesznek az effektek, ezért a mostaniak lesznek az eddigi leglátványosabb CGI-k is.

A kisebbik jó az, hogy az epizód állítólag több kérdést tesz föl, mint amennyit megválaszol. Remélem, ez nem sokáig marad így, mert ha rányomják a Lost-bélyegzőt a sorozatra, kifutok a világból.

És a legjobb az egészben, hogy Saul Tigh szerepében a zseniális Michael Hogan Emmy-érdemes alakítására számíhatunk, amitől, megmondom őszintén, nekem feláll a szőr a hátamon.

 

Egyébként, ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy három olyan dolgot emeltek ki a kritikusok (tökös akció, izgalmas rejtély, jó alakítások), amelyek általában a sorozatokra csak külön-külön szoktak jellemzőek lenni. És még van, aki nem érti, miért annyira jó a Battlestar Galactica. De ezt csak zárójelben mondom.

Diszklémer: 4×01-nek sorszámoztam ezt az epizódot, akárcsak a Battlestar Wiki, bár tudjuk, hogy a gyártási száma 403, mivel a Razort számoljuk 401-402-nek.

Rövidhírek: Igazak az infók a Capricáról?

A Sci Fi Channel tovább folytatja a brutális reklámhadjáratát
a Battlestar Galactica premierje előtt. Nem is tudom, mi lett volna,
hogyha így állnak hozzá az összes évadhoz. Ezúttal rávettek egy pár
sci-fi honlapot (mint például az itt is sokat idézett ugo.comot), hogy
az új epizód vetítésének idejére függesszék föl a működésüket, és
tegyék ki nagyban, hogy "nyomás a tévéd elé Battlestar Galacticát
nézni".

Emellett olyan amerikai médiumokban jelentek meg BSG-hirdetések, mint a
Vanity Fair vagy az Elle, és a Sci Fi Channel beruházott némi
reklámidőre más adóknál is. Az NBC összes létező leánycsatornáján
eközben lenyomták már a három felvezető filmecskét,
a Revealedet, a Phenomenont és a What the Frak Is Going On with BSG?-t.
Érthető a nagy felhajtás, hiszen a Battlestar Galactica egy piszok
drága műsor, a nézettsége meg egész eddig fokozatosan csökkent.

Azt is olvastam,
hogy a Letterman-féle Top 10-listák közül a BSG-é volt a harmadik,
amelyben színészek a karakterük képében adták elő a pontjaikat. Az
előzőek a Star Wars és a Maffiózók voltak.

Jó ilyenkor annak, aki Amerikában él és BSG-rajongó, mert a TV Fodder olyan ajándékokat osztogat ki a Frak Party nevű rendezvényen, mint ez és ez. Egy 2008-as Roslin/Airlock elnöki kampánypólóért én is versenybe szállnék.

Mark Verheiden írt egy kurva jót arról, hogy mit jelent producernek lenni. Bennfenntesinfó-mániásoknak ajánlott. Azt is jelzi, hogy most állnak neki leforgatni John Dahl epizódját, ami épp Moore rendezése után következik.

Maureen Ryan a Chicago Tribune-től leközölt egy hihetetlen jó interjút Ronald D. Moore-ral.
Beszélnek élete első rendezéséről, amelyet már nagyon régóta tervezett,
de eldöntötte, hogy csak a BSG-ben, és csak az utolsó évadban akarja
majd megvalósítani. Szóba jöttek RDM kilátásai is a sorozat utáni
időkre, ami nagyjából júliusra esik, ha rendesen befejezik a forgatást.
Máris két pilotot rendeltek tőle, az egyik a
Virtuality című, amelyet Michael Taylorral együtt jegyez majd a Fox
számára, a másik pedig a Restoration az NBC-nek. A sztrájkról is hosszan beszélnek,
hiszen a producer korábban is szívesen hangoztatta álláspontját a
témában. Egyébként a tüntetések során rengeteg showrunnerrel
összeismerkedett, akik döbbenetére majdnem mind rajongói voltak a
sorozatának. A cikk utolsó része spoileres, szó van az utolsó cylonról
is, úgyhogy azt kerülje, aki tudja.

Sokat hallhattatok a SAG (Screen Actors Guild) tervezett
sztrájkjáról, ami egész hasonlónak ígérkezik, mint az íróké. Ez megint
csak sok sorozatot fenyeget, konkrétan a Heroes becsukhatja a boltot
miatta. A BSG-vel kapcsolatban arra jutottam, hogy a színészek
kollektív szerződése június 31-én jár le, vagyis másnaptól léphetnek
sztrájkba, ami azért szerencsés, mert a Battlestar Galactica forgatása be fog bejeződni június végéig. Szóval elvileg minden rendben lesz nálunk, sztrájk ide vagy oda.

Végül a Caprica című spin-off történetéről: eddig senki se cáfolt rá azokra a bennfenntes információkra, amelyeket Kristin Dos Santos, a sorozat nagy fanja közölt le az E!Online-tól. A Cinema Blend
és a Chicago Tribune is átvette a hírt, és senki se vonta kétségbe az
igazságtartalmát, bármilyen ótvar nagy baromságokat is hordtak benne ösze.
Én még mindig kétkedek, de azért követem a nagyokat, úgyhogy
nesze, az első állítólagos Caprica-spoilerek mindenkinek a tovább mögött.

 

Tehát, a spin-off sorozat részint a Greystone-, részint pedig az Adam-dinasztia körül fog játszódni. Jól olvastátok, Adam. Belőlük lesznek majd valami okból az Adamák, de nem tudni, mikor vagy hogyan vagy miért. Az biztos, hogy már a sorozat főhősének, Joseph Adamnek át kell magát kereszteltetnie valamikor, mert a jogi könyveit már Adamaként adta ki, mint tudjuk.

Azt eddig is tudtuk, hogy Joseph egy befolyásos ügyvéd, a polgári jogok élharcosa. Bill fián kívül van egy lánya is, Tamara. Daniel Graystone egy nagy programozó-koponya, a felesége Amanda, a lányuk pedig Zoe. A két család sorsa úgy fonódik össze, hogy Zoe fiúja, egy vallási fanatista, öngyilkos merényletet hajt végre, amelynek áldozatául esik Amanda, Zoe és Tamara is.

Daniel Graystone persze nem hagyja annyiban a dolgot, kihasználja, hogy megboldogult lánya annak idején a teljes tudatát áttöltötte egy számítógép memóriájába, a DNS-ével együtt. Elkeseredettségében a programozógéniusz rekonstruálja a gyermekét, és létrehozza a robotikus Zoe-R-t, az első cylont.

Valamiféle szívességből lemásolja Joseph Adam(a) lányát is, és meg akarná vele lepni a szerencsétlenül járt ügyvédet de abban fölmerülnek bizonyos etikai kérdések az egész replikációval kapcsolatban, és próbál inkább közelebb kerülni egyetlen megmaradt – és nem robot – gyerekéhez, Billhez.

Hát, ez lesz a Caprica pilotjában. Ez. Humanoid cylonok. Tessék örülni.

 

Az én álláspontom az, hogy többek közt marha hülyén hangzik ez a sztori az Adam-Adama névváltással, a Tamara Adama név meg külön idióta lett. Ez a Zoe-R meg olyan B-kategóriás sci-fikre emlékeztető elnevezés, hogy ihaj. Április másodikán már illett volna eloszlatni a kételyeket, de lapzártánkig erre nem került sor, úgyhogy a reggeli hírekkel ez is kikerül, aztán majd meglátjuk.

Rövidhírek: Igazak az infók a Capricáról?

A Sci Fi Channel tovább folytatja a brutális reklámhadjáratát a Battlestar Galactica premierje előtt. Nem is tudom, mi lett volna, hogyha így állnak hozzá az összes évadhoz. Ezúttal rávettek egy pár sci-fi honlapot (mint például az itt is sokat idézett ugo.comot), hogy az új epizód vetítésének idejére függesszék föl a működésüket, és tegyék ki nagyban, hogy "nyomás a tévéd elé Battlestar Galacticát nézni".

Emellett olyan amerikai médiumokban jelentek meg BSG-hirdetések, mint a Vanity Fair vagy az Elle, és a Sci Fi Channel beruházott némi reklámidőre más adóknál is. Az NBC összes létező leánycsatornáján eközben lenyomták már a három felvezető filmecskét, a Revealedet, a Phenomenont és a What the Frak Is Going On with BSG?-t. Érthető a nagy felhajtás, hiszen a Battlestar Galactica egy piszok drága műsor, a nézettsége meg egész eddig fokozatosan csökkent.

Azt is olvastam, hogy a Letterman-féle Top 10-listák közül a BSG-é volt a harmadik, amelyben színészek a karakterük képében adták elő a pontjaikat. Az előzőek a Star Wars és a Maffiózók voltak.

Jó ilyenkor annak, aki Amerikában él és BSG-rajongó, mert a TV Fodder olyan ajándékokat osztogat ki a Frak Party nevű rendezvényen, mint ez és ez. Egy 2008-as Roslin/Airlock elnöki kampánypólóért én is versenybe szállnék.

Mark Verheiden írt egy kurva jót arról, hogy mit jelent producernek lenni. Bennfenntesinfó-mániásoknak ajánlott. Azt is jelzi, hogy most állnak neki leforgatni John Dahl epizódját, ami épp Moore rendezése után következik.

Maureen Ryan a Chicago Tribune-től leközölt egy hihetetlen jó interjút Ronald D. Moore-ral. Beszélnek élete első rendezéséről, amelyet már nagyon régóta tervezett, de eldöntötte, hogy csak a BSG-ben, és csak az utolsó évadban akarja majd megvalósítani. Szóba jöttek RDM kilátásai is a sorozat utáni időkre, ami nagyjából júliusra esik, ha rendesen befejezik a forgatást. Máris két pilotot rendeltek tőle, az egyik a Virtuality című, amelyet Michael Taylorral együtt jegyez majd a Fox számára, a másik pedig a Restoration az NBC-nek. A sztrájkról is hosszan beszélnek, hiszen a producer korábban is szívesen hangoztatta álláspontját a témában. Egyébként a tüntetések során rengeteg showrunnerrel összeismerkedett, akik döbbenetére majdnem mind rajongói voltak a sorozatának. A cikk utolsó része spoileres, szó van az utolsó cylonról is, úgyhogy azt kerülje, aki tudja.

Sokat hallhattatok a SAG (Screen Actors Guild) tervezett sztrájkjáról, ami egész hasonlónak ígérkezik, mint az íróké. Ez megint csak sok sorozatot fenyeget, konkrétan a Heroes becsukhatja a boltot miatta. A BSG-vel kapcsolatban arra jutottam, hogy a színészek kollektív szerződése június 31-én jár le, vagyis másnaptól léphetnek sztrájkba, ami azért szerencsés, mert a Battlestar Galactica forgatása be fog bejeződni június végéig. Szóval elvileg minden rendben lesz nálunk, sztrájk ide vagy oda.

Végül a Caprica című spin-off történetéről: eddig senki se cáfolt rá azokra a bennfenntes információkra, amelyeket Kristin Dos Santos, a sorozat nagy fanja közölt le az E!Online-tól. A Cinema Blend és a Chicago Tribune is átvette a hírt, és senki se vonta kétségbe az igazságtartalmát, bármilyen ótvar nagy baromságokat is hordtak benne ösze. Én még mindig kétkedek, de azért követem a nagyokat, úgyhogy nesze, az első állítólagos Caprica-spoilerek mindenkinek a tovább mögött.

 

Tehát, a spin-off sorozat részint a Greystone-, részint pedig az Adam-dinasztia körül fog játszódni. Jól olvastátok, Adam. Belőlük lesznek majd valami okból az Adamák, de nem tudni, mikor vagy hogyan vagy miért. Az biztos, hogy már a sorozat főhősének, Joseph Adamnek át kell magát kereszteltetnie valamikor, mert a jogi könyveit már Adamaként adta ki, mint tudjuk.

Azt eddig is tudtuk, hogy Joseph egy befolyásos ügyvéd, a polgári jogok élharcosa. Bill fián kívül van egy lánya is, Tamara. Daniel Graystone egy nagy programozó-koponya, a felesége Amanda, a lányuk pedig Zoe. A két család sorsa úgy fonódik össze, hogy Zoe fiúja, egy vallási fanatista, öngyilkos merényletet hajt végre, amelynek áldozatául esik Amanda, Zoe és Tamara is.

Daniel Graystone persze nem hagyja annyiban a dolgot, kihasználja, hogy megboldogult lánya annak idején a teljes tudatát áttöltötte egy számítógép memóriájába, a DNS-ével együtt. Elkeseredettségében a programozógéniusz rekonstruálja a gyermekét, és létrehozza a robotikus Zoe-R-t, az első cylont.

Valamiféle szívességből lemásolja Joseph Adam(a) lányát is, és meg akarná vele lepni a szerencsétlenül járt ügyvédet de abban fölmerülnek bizonyos etikai kérdések az egész replikációval kapcsolatban, és próbál inkább közelebb kerülni egyetlen megmaradt – és nem robot – gyerekéhez, Billhez.

Hát, ez lesz a Caprica pilotjában. Ez. Humanoid cylonok. Tessék örülni.

 

Az én álláspontom az, hogy többek közt marha hülyén hangzik ez a sztori az Adam-Adama névváltással, a Tamara Adama név meg külön idióta lett. Ez a Zoe-R meg olyan B-kategóriás sci-fikre emlékeztető elnevezés, hogy ihaj. Április másodikán már illett volna eloszlatni a kételyeket, de lapzártánkig erre nem került sor, úgyhogy a reggeli hírekkel ez is kikerül, aztán majd meglátjuk.

A Battlestar Galactica vizionáriusa


Nagyon régóta szerettem volna már megírni a Battlestar
Galactica legfontosabb rendezőjéről szóló ismertetőmet, és ezzel együtt
feléleszteni a Stábszemle rovatot is. Michael Rymer az az ember, akinek
a sorozat lenyűgöző látványvilágát javarészt köszönhetjük. Ronald D. Moore és
David Eick kezdeti koncepcióját a realisztikus, kézikamerás
történetábrázolásról ő dolgozta ki és ő fejlesztette tovább, és az ő
víziója az, amit mi a Battlestar Galactica 2003-as minisorozataként
ismertünk meg. Nélküle nem lenne ugyanaz a sorozat, és ezt maga is nagyon jól tudja. A cikk folytatódik a tovább után.

Michael Rymer képes volt megtalálni azt a finom
határvonalat a valósághűség és a látványosság között, amely a sorozat
egyik védjegyévé vált az idők során. Elérte, hogy a produkció ne csak
hiteles, de szép is legyen, és ha kellett, gyakran feláldozta a kézikamera közeli képeit egy-egy sokkoló nagytotálért vagy kameraúsztatásért.

Nem véletlen, hogy a minisorozat leforgatása után 2004-ben visszahívták a beindított sorozat első epizódjához, a 33-hoz,
hogy vigye tovább az előző évben lefektetett hagyományokat. Az általa
kitaposott ösvényt aztán már könnyűszerrel járták be az olyan
visszatérő rendezők, mint Rod Hardy vagy Sergio Mimica-Gezzan. Munkáját
annyira megbecsülték a BSG berkeiben, hogy nem engedték el a kezét,
újra és újra meghívták, először az első évad dupla évadzárójának
rendezéséhez, aztán a második évad két nyitóepizódjához, a sor pedig
folytatódott, míg Rymert állandó munkatársnak és producernek nem
nyilvánították a harmadik évadban. A jelenléte a produkció más
aspektusaiban is gyakran tettenérhető, hiszen egy jó rendező nemcsak a
nagyszerű beállításoknak, hanem a létező összes kreatív elemnek a
mestere. A második évtől gyakorlatilag minden epizód kapcsán tett
javaslatokat a vágásra, a rendezésre, a történet megközelítésére akkor
is, ha nem ő ült a direktori székben.

Sokoldalúsága hosszú fejlődés eredménye: Rymer ifjúkorában
is imádta a filmeket, ezért kritikus akart lenni, vagyis inkább az írás
foglalkoztatta. Mikor bekerült egy esztétaképzőkörbe, kezdeti
sajnálatára a tanára nem a mozik nézésével, hanem az elkészítésével kezdte az oktatásukat. Nemsokára leforgatta élete első "filmjét", egy horrort, és belehabarodott a rendezésbe és az írásba.

Így került Ausztráliából, szülőhazájából az USA-ba, ahol a
Dél-Kaliforniai Egyetem ösztöndíjasaként kezdte meg tanulmányait a
szakmában. Akkoriban futott be a Szex, hazugság, videó
című mozi a vele egyidős, függetlenfilmes Steven Soderberghtől, és
Michael Rymer meglátta benne a jövőjét. Saját útjának is a
függetlenséget választotta, így senki nem szólt bele, ha egy személyben
akarta megírni és rendezni is a saját ötleteit. A kilencvenes évek
közepétől így meg is jelentek első munkái, főleg a Sundance
filmfesztiválon, amelyekkel ugyan nem ért el akkora kritikai
visszhangot, mint Soderbergh, de begyűjtötte az ausztrál filmakadémia
elismerését az Angel Baby rendezéséért és a forgatókönyvéért is (a film
öt másik kitüntetése mellett), majd a Writer's Guild of America, vagyis
a nemrég sztrájkoló írócéh is megválasztotta a munkáját az év
legjobbjának.

Nem kellett sokáig várnia, hogy felfigyeljenek rá a nagy stúdiók, az ezredforduló után ő ülhetett a Kárhozottak királynője
rendezői székébe, és bár a mozi nem lett épp a kritikusok kedvence,
Rymert kérték föl a UPN csatorna egyik pilotjának az elkészítésére is,
ahonnan már egyenes út vezetett a Sci Fi Channelhöz és a Battlestar
Galacticához.

Ő maga is elismeri, hogy ma már nem nagy kunszt látványos
jeleneteket forgatni és hatásvadász képi világot teremteni, különösen
nem a profi technikákkal és ügyes post-processinggel, rengeteg kortárs
kollégája mestere az ilyesminek. Szerinte azonban a legtöbben
túlértékelik ennek a jelentőségét (Michael Bay, valaki?), és nem
fektetnek elegendő hangsúlyt a színészeik megértésére és
koordinálására, valamint a végső célra, történetmesélésére. Ahogy David
Eick idézte egyszer viccelődve az aussie akcentusú rendezőt, "When you
do somethin', do it prop'rly", azaz "Ha valamit csinálsz, azt csináld
jól".

Ez a mentalitás maximálisan igaz Rymerre, aki évekig
tanulmányozta a színészmesterséget is, csak hogy megértse azokat, akik
a keze alatt dolgoznak, és pontosabban, érthetőbben tudja átadni nekik
a saját elképzeléseit. Őt igazolják a Battlestar Galactica színészei
is, akik szerint Michael Rymerrel a legkönnyebb együtt dolgozni, sokan
az ő irányítása alatt nyújtják a legjobb teljesítményüket. Rymer nagyon
jól tudja, hogy egy-egy karakterbe nem az írók, hanem az őket alakító
színészek látnak bele a legjobban, így mindig kikéri a véleményüket
egy-egy jelenet előtt, hogy ők hogy képzelték el a figurájukat, vagy
adnának-e más szavakat a szájukba.

Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek
Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek

Hasonló okokból neki köszönhető az is, hogy az eredetileg
másodvonalbeli karakternek szánt Tyrol fedélzeti főnök olyan prominens
szerepet kapott a minisorozatban. Annyira megfogta Rymert Aaron Douglas
alakítása, hogy rávette, improvizáljon néhány jelenetet, miközben
újakat íratott neki Moore-ral. Addig erőltette a dolgot, hogy végül
Douglas olyan színekben is helyet kapott, ahol eredetileg semmi
keresnivalója nem lett volna, és annyi képernyőidőt kapott, amiről
álmodni se mert volna.

Többek közt a színészeinek ilyen mértékű szeretete, és
valamelyest a sci-fi iránti rajongása is az, ami ott tartja őt a
sorozatnál, amiért nem hajlandó elszakadni ettől a munkától, még ha ez
a karrierje rovására is megy. Bevallottan rajong Ron Moore-ék
tehetségéért, tiszteli az alkotásukat, mi pedig ugyanolyan elégedettek
lehetünk, mint ő, amiért ennyire kiveszi a részét a Battlestar
Galactica kreatív folyamatából.



Michael Rymer nem szereti a CGI-központú jeleneteket, mert szerinte az
a történet rovására megy. A kedvenc epizódja a Crossroads, a
Scatteredöt és a The Eye of Jupitert viszont utálta megrendezni, mert a
túlzsúfolt forgatókönyvek megnehezítik a dolgát. A sorozat eddigi
ötvenöt részéből tizenkilencet jegyez, ez a szám eggyel nőni fog a
negyedik évad premierje után.

A Battlestar Galactica vizionáriusa

Nagyon régóta szerettem volna már megírni a Battlestar Galactica legfontosabb rendezőjéről szóló ismertetőmet, és ezzel együtt feléleszteni a Stábszemle rovatot is. Michael Rymer az az ember, akinek a sorozat lenyűgöző látványvilágát javarészt köszönhetjük. Ronald D. Moore és David Eick kezdeti koncepcióját a realisztikus, kézikamerás történetábrázolásról ő dolgozta ki és ő fejlesztette tovább, és az ő víziója az, amit mi a Battlestar Galactica 2003-as minisorozataként ismertünk meg. Nélküle nem lenne ugyanaz a sorozat, és ezt maga is nagyon jól tudja. A cikk folytatódik a tovább után.

Michael Rymer képes volt megtalálni azt a finom határvonalat a valósághűség és a látványosság között, amely a sorozat egyik védjegyévé vált az idők során. Elérte, hogy a produkció ne csak hiteles, de szép is legyen, és ha kellett, gyakran feláldozta a kézikamera közeli képeit egy-egy sokkoló nagytotálért vagy kameraúsztatásért.

Nem véletlen, hogy a minisorozat leforgatása után 2004-ben visszahívták a beindított sorozat első epizódjához, a 33-hoz, hogy vigye tovább az előző évben lefektetett hagyományokat. Az általa kitaposott ösvényt aztán már könnyűszerrel járták be az olyan visszatérő rendezők, mint Rod Hardy vagy Sergio Mimica-Gezzan. Munkáját annyira megbecsülték a BSG berkeiben, hogy nem engedték el a kezét, újra és újra meghívták, először az első évad dupla évadzárójának rendezéséhez, aztán a második évad két nyitóepizódjához, a sor pedig folytatódott, míg Rymert állandó munkatársnak és producernek nem nyilvánították a harmadik évadban. A jelenléte a produkció más aspektusaiban is gyakran tettenérhető, hiszen egy jó rendező nemcsak a nagyszerű beállításoknak, hanem a létező összes kreatív elemnek a mestere. A második évtől gyakorlatilag minden epizód kapcsán tett javaslatokat a vágásra, a rendezésre, a történet megközelítésére akkor is, ha nem ő ült a direktori székben.

Sokoldalúsága hosszú fejlődés eredménye: Rymer ifjúkorában is imádta a filmeket, ezért kritikus akart lenni, vagyis inkább az írás foglalkoztatta. Mikor bekerült egy esztétaképzőkörbe, kezdeti sajnálatára a tanára nem a mozik nézésével, hanem az elkészítésével kezdte az oktatásukat. Nemsokára leforgatta élete első "filmjét", egy horrort, és belehabarodott a rendezésbe és az írásba.

Így került Ausztráliából, szülőhazájából az USA-ba, ahol a Dél-Kaliforniai Egyetem ösztöndíjasaként kezdte meg tanulmányait a szakmában. Akkoriban futott be a Szex, hazugság, videó című mozi a vele egyidős, függetlenfilmes Steven Soderberghtől, és Michael Rymer meglátta benne a jövőjét. Saját útjának is a függetlenséget választotta, így senki nem szólt bele, ha egy személyben akarta megírni és rendezni is a saját ötleteit. A kilencvenes évek közepétől így meg is jelentek első munkái, főleg a Sundance filmfesztiválon, amelyekkel ugyan nem ért el akkora kritikai visszhangot, mint Soderbergh, de begyűjtötte az ausztrál filmakadémia elismerését az Angel Baby rendezéséért és a forgatókönyvéért is (a film öt másik kitüntetése mellett), majd a Writer's Guild of America, vagyis a nemrég sztrájkoló írócéh is megválasztotta a munkáját az év legjobbjának.

Nem kellett sokáig várnia, hogy felfigyeljenek rá a nagy stúdiók, az ezredforduló után ő ülhetett a Kárhozottak királynője rendezői székébe, és bár a mozi nem lett épp a kritikusok kedvence, Rymert kérték föl a UPN csatorna egyik pilotjának az elkészítésére is, ahonnan már egyenes út vezetett a Sci Fi Channelhöz és a Battlestar Galacticához.

Ő maga is elismeri, hogy ma már nem nagy kunszt látványos jeleneteket forgatni és hatásvadász képi világot teremteni, különösen nem a profi technikákkal és ügyes post-processinggel, rengeteg kortárs kollégája mestere az ilyesminek. Szerinte azonban a legtöbben túlértékelik ennek a jelentőségét (Michael Bay, valaki?), és nem fektetnek elegendő hangsúlyt a színészeik megértésére és koordinálására, valamint a végső célra, történetmesélésére. Ahogy David Eick idézte egyszer viccelődve az aussie akcentusú rendezőt, "When you do somethin', do it prop'rly", azaz "Ha valamit csinálsz, azt csináld jól".

Ez a mentalitás maximálisan igaz Rymerre, aki évekig tanulmányozta a színészmesterséget is, csak hogy megértse azokat, akik a keze alatt dolgoznak, és pontosabban, érthetőbben tudja átadni nekik a saját elképzeléseit. Őt igazolják a Battlestar Galactica színészei is, akik szerint Michael Rymerrel a legkönnyebb együtt dolgozni, sokan az ő irányítása alatt nyújtják a legjobb teljesítményüket. Rymer nagyon jól tudja, hogy egy-egy karakterbe nem az írók, hanem az őket alakító színészek látnak bele a legjobban, így mindig kikéri a véleményüket egy-egy jelenet előtt, hogy ők hogy képzelték el a figurájukat, vagy adnának-e más szavakat a szájukba.

Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek
Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek

Hasonló okokból neki köszönhető az is, hogy az eredetileg másodvonalbeli karakternek szánt Tyrol fedélzeti főnök olyan prominens szerepet kapott a minisorozatban. Annyira megfogta Rymert Aaron Douglas alakítása, hogy rávette, improvizáljon néhány jelenetet, miközben újakat íratott neki Moore-ral. Addig erőltette a dolgot, hogy végül Douglas olyan színekben is helyet kapott, ahol eredetileg semmi keresnivalója nem lett volna, és annyi képernyőidőt kapott, amiről álmodni se mert volna.

Többek közt a színészeinek ilyen mértékű szeretete, és valamelyest a sci-fi iránti rajongása is az, ami ott tartja őt a sorozatnál, amiért nem hajlandó elszakadni ettől a munkától, még ha ez a karrierje rovására is megy. Bevallottan rajong Ron Moore-ék tehetségéért, tiszteli az alkotásukat, mi pedig ugyanolyan elégedettek lehetünk, mint ő, amiért ennyire kiveszi a részét a Battlestar Galactica kreatív folyamatából.


Michael Rymer nem szereti a CGI-központú jeleneteket, mert szerinte az a történet rovására megy. A kedvenc epizódja a Crossroads, a Scatteredöt és a The Eye of Jupitert viszont utálta megrendezni, mert a túlzsúfolt forgatókönyvek megnehezítik a dolgát. A sorozat eddigi ötvenöt részéből tizenkilencet jegyez, ez a szám eggyel nőni fog a negyedik évad premierje után.