Michael Rymer pilotot forgat a Caprica írójának

Örömhír azoknak, akik hozzám hasonlóan nem bírnak betelni Michael Rymer rendezésével, hogy az ausztrál férfit szerződtették egy vadonatúj sorozat első epizódjához, így jövőre is találkozhatunk a munkásságával a kisképernyőn. A szóban forgó produkció a Persons Unknown címet viseli, és az a Christopher McQuarrie írta, aki a Közönséges bűnözők forgatókönyvét is jegyzi, mellette pedig Remi Aubuchon fog társproducerként tevékenykedni, akinek a Caprica alapötletét és a forgatókönyvét egyaránt köszönhetjük.

A Fox csatorna mindjárt tizenhárom epizódot rendelt a szériából, amelyet Mexikóban forgatnak, így egy darabig biztos meglesz az elfoglaltsága a producereknek. A kérdés csak az, hogyha zöld utat kap a Caprica is, akkor hogyan fog egyszerre két gyeplőt is a kezében tartani Aubuchon, aki a BSG-spinoff executive produceri feladatait is elvállalta.

Nemsokára megjelenik a Dynamite Comics gondozásában egy újabb képregénysorozat, amely a Cylon War címet fogja viselni, és a képek tanúbizonysága szerint ez sem a sorozat szereplőiről szól majd. Azt, hogy az első vagy a második háború idején játszódik-e, egyelőre elég nehéz megállapítani, de hogy merészen nyúltak benne a kanonikus történethez, az nem kifejezés.

Michael Rymer pilotot forgat a Caprica írójának

Örömhír azoknak, akik hozzám hasonlóan nem bírnak betelni Michael Rymer rendezésével, hogy az ausztrál férfit szerződtették egy vadonatúj sorozat első epizódjához, így jövőre is találkozhatunk a munkásságával a kisképernyőn. A szóban forgó produkció a Persons Unknown címet viseli, és az a Christopher McQuarrie írta, aki a Közönséges bűnözők forgatókönyvét is jegyzi, mellette pedig Remi Aubuchon fog társproducerként tevékenykedni, akinek a Caprica alapötletét és a forgatókönyvét egyaránt köszönhetjük.

A Fox csatorna mindjárt tizenhárom epizódot rendelt a szériából, amelyet Mexikóban forgatnak, így egy darabig biztos meglesz az elfoglaltsága a producereknek. A kérdés csak az, hogyha zöld utat kap a Caprica is, akkor hogyan fog egyszerre két gyeplőt is a kezében tartani Aubuchon, aki a BSG-spinoff executive produceri feladatait is elvállalta.

Nemsokára megjelenik a Dynamite Comics gondozásában egy újabb képregénysorozat, amely a Cylon War címet fogja viselni, és a képek tanúbizonysága szerint ez sem a sorozat szereplőiről szól majd. Azt, hogy az első vagy a második háború idején játszódik-e, egyelőre elég nehéz megállapítani, de hogy merészen nyúltak benne a kanonikus történethez, az nem kifejezés.

Ilyen lesz a negyedik évad DVD-borítója

Legalábbis a Season 4.0-é, ami október hatodikán érkezik az európai régiókba. Rendszerint ezek a kiadások nem olyan gazdagok, és valószínűleg a korai megjelenésnek is betudható, hogy hozzánk mindenféle extra nélkül érkeznek a lemezek. Az amerikaiaknak az év végéig várniuk kell, de legalább telepakolják nekik mindenféle ínyencséggel az anyagot.

Megjelent egy interjú Michael Rymerrel, a Battlestar Galactica #1 rendezőjével, a blog rendszeres olvasóinak túl sok újdonság nem hangzik el benne, de az ő meglátása bizonyos dolgokról mindig érdekes. Kicsit továbbviszi az amerikai valósággal vonható párhuzamokat a sorozatban, amit szerinte is sikerült meglepően ügyesen interpretálniuk. 

A Battlestar-díszletek aukciós oldalán a BSG Wiki készítője írt a vezérlőterem koncepciórajzairól, amelyek meglepően hasonlítanak a valós végeredményre is. Annyiban Star Trek-szerűbbnek képzelték eredetileg a CIC-t, hogy a tervezőasztal körül nagy karosszékek helyezkednek el az ábrákon. 

Az IGN a Dollhouse kapcsán interjúvolta meg Tahmoh Penikettet, és kitértek a BSG-től vett nehéz búcsújára és a nemrég bejelentett TV-filmbeli megjelenésének lehetőségére is, valamint a két nagy producer, Ron Moore és Joss Whedon közti hasonlóságokra. 

A sorozat ifjú zeneszerzője, Mackó McCreary az International Musician címlapjára került, és egy jó kis cikket is közöltek róla, amelyből kiderül, kinek a köpönyegéből bújt ő elő, illetve mik is voltak a legmeghatározóbb élmények, amelyek őt a komponistai pályára sodorták. És ha valaha elgondolkodtál azon, hogy hol talál olyan embereket, akik meg bírnak szólaltatni mondjuk egy dudukot vagy uilleann sípot (hogy csak két egzotikus hangszert említsek), akkor arra is megkapod a választ.

Ilyen lesz a negyedik évad DVD-borítója

Legalábbis a Season 4.0-é, ami október hatodikán érkezik az európai régiókba. Rendszerint ezek a kiadások nem olyan gazdagok, és valószínűleg a korai megjelenésnek is betudható, hogy hozzánk mindenféle extra nélkül érkeznek a lemezek. Az amerikaiaknak az év végéig várniuk kell, de legalább telepakolják nekik mindenféle ínyencséggel az anyagot.

Megjelent egy interjú Michael Rymerrel, a Battlestar Galactica #1 rendezőjével, a blog rendszeres olvasóinak túl sok újdonság nem hangzik el benne, de az ő meglátása bizonyos dolgokról mindig érdekes. Kicsit továbbviszi az amerikai valósággal vonható párhuzamokat a sorozatban, amit szerinte is sikerült meglepően ügyesen interpretálniuk. 

A Battlestar-díszletek aukciós oldalán a BSG Wiki készítője írt a vezérlőterem koncepciórajzairól, amelyek meglepően hasonlítanak a valós végeredményre is. Annyiban Star Trek-szerűbbnek képzelték eredetileg a CIC-t, hogy a tervezőasztal körül nagy karosszékek helyezkednek el az ábrákon. 

Az IGN a Dollhouse kapcsán interjúvolta meg Tahmoh Penikettet, és kitértek a BSG-től vett nehéz búcsújára és a nemrég bejelentett TV-filmbeli megjelenésének lehetőségére is, valamint a két nagy producer, Ron Moore és Joss Whedon közti hasonlóságokra. 

A sorozat ifjú zeneszerzője, Mackó McCreary az International Musician címlapjára került, és egy jó kis cikket is közöltek róla, amelyből kiderül, kinek a köpönyegéből bújt ő elő, illetve mik is voltak a legmeghatározóbb élmények, amelyek őt a komponistai pályára sodorták. És ha valaha elgondolkodtál azon, hogy hol talál olyan embereket, akik meg bírnak szólaltatni mondjuk egy dudukot vagy uilleann sípot (hogy csak két egzotikus hangszert említsek), akkor arra is megkapod a választ.

A Battlestar Galactica sorozat forgatásának utolsó napjai – megható pillanatok

Az io9 írja az itt található cikkben, hogy felkerült a webre egy videó, melyben megható jeleneteket láthatunk a sorozat forgatásának utolsó napjairól. Kedves, izgalmas és olykor vicces pillanatképek, videóbevágások és fantasztikus zene (illetve néhány spoiler) kíséretében lehetünk ott az utolsó képkockák felvételeinél. A feszített munka közben azért jutott idő a pihenésre, a feszültség levezetésére is. Erre nagyszerű példa mindjárt a videó legelején Helo, (Tahmoh Penikett) aki viccesen „összebunyózik az operatőrrel, de vannak itt képek egymáson nevetve fetrengő, vagy csak fáradtan a kanapén elnyúló színészekről is.

Jó volt látni azt is, hogy Ron Moore és Michael Rymer producerek mennyire a stábbal együtt dolgoztak, éltek, szinte nincs olyan pillanat a videón ahol ne bukkana fel legalább egyikük. Ron Moore persze nem hagyhatta ki, hogy bele ne bújjon a Galactica harci egyenruhájába, sőt még egy Raptorba is beült.

Természetesen az ünneplés sem maradhatott el a munka végeztével. Szívfájdító volt látni ezeket a képsorokat; könnyes ölelkezéssel és vastapssal köszönték meg egymásnak az elmúlt 4,5 év felejthetetlen emlékeit. Mindezek alá a U2 nagyszerű zenéje (legalábbis ha jól emlékszem U2, javítsatok ki, ha tévedek…) Öszintén mondom, férfi létemre a szőr felállt a bőrömön és a könyeimmel küszködtem az utolsó 2-3 perc láttán. Még mindig a hatása alatt vagyok, és mindíg is leszek, valahányszor végignézem ezeket a jeleneteket.

Szerettem volna a tovább után belinkelni a két részre vágott videót, ami egy darabig fent is volt a youtube-on, de mostanra már leszedték valamilyen szerzői jogokra hivatkozva.

Ezen a linken letölthető a teljes verzió, illetve az io9 készített egy 3,5 illetve egy 2 perces vágást. Reméljük ezeket nem törlik, de ha mégis nálam a teljes videó elérhető (Nu Skool)

Itt pedig néhány kiragadott kép a videóból (ezek is spoiler veszélyesek).

 

A tovább után pedig elrejtve néhány lehetséges spoiler a videóból.

 

Az alábbi felvetések nem 100%, hogy a 4.5-ik évad spoilerei, hiszen ezek a felvételek szerintem a webizódok jeleneteit is tartalmazhatják (amiről ugye már tudjuk, hogy a sorozat korábbi részeibe tekintenek vissza egy-egy régebbi történést magyaráznak meg), de azért nézzük mi az ami engem elgondolkoztatott (fehér betűvel elrejte, csak kijelölés után látható)

Tigh-nak az egyik jelenetben egy bárban mindkét szeme épp, bár ez valószínű csak egy visszatekintés, mert mintha mögötte a felesége Ellen is ott lenne.

Cally több képkockán is feltűnik olykor szerelőruhában Tyrol oldalán, vajon vissza fog még térni az utolsó 10 epizód valamelyikében?

Adama és Roslin egy raptorban látható együtt, vajon mit csinálnak, vagy hová készülnek?

Baltar és Caprica Six együtt látható talpig katonai ruhában. Milyen célból, ki ellen harcolhatnak?

Az egyik jelenetben Helo vértócsában fekszik a Battlestar padlóján, vajon mi történhetett vele?

Aaron Doral, azaz Ötös is megkapja a magáét, az egyik képen vérző fejjel láthatjuk.

Jah és a kedvenc képem, bár ez tutira nem spolier, csak poén, amikor Helo egy Centuriont csókolgat

A Battlestar Galactica sorozat forgatásának utolsó napjai – megható pillanatok

Az io9 írja az itt található cikkben, hogy felkerült a webre
egy videó, melyben megható jeleneteket láthatunk a sorozat forgatásának utolsó
napjairól.
Kedves, izgalmas és olykor vicces pillanatképek, videóbevágások és fantasztikus
zene (illetve néhány spoiler) kíséretében lehetünk ott az utolsó képkockák
felvételeinél. A feszített munka közben azért jutott idő a pihenésre, a
feszültség levezetésére is. Erre nagyszerű példa mindjárt a videó legelején
Helo, (Tahmoh Penikett) aki viccesen „összebunyózik az operatőrrel, de vannak
itt képek egymáson nevetve fetrengő, vagy csak fáradtan a kanapén elnyúló színészekről
is.

Jó volt látni azt is, hogy Ron Moore és Michael Rymer
producerek mennyire a stábbal együtt dolgoztak, éltek, szinte nincs olyan
pillanat a videón ahol ne bukkana fel legalább egyikük. Ron Moore persze nem
hagyhatta ki, hogy bele ne bújjon a Galactica harci egyenruhájába, sőt még egy
Raptorba is beült.

Természetesen az ünneplés sem maradhatott el a munka végeztével.
Szívfájdító volt látni ezeket a képsorokat; könnyes ölelkezéssel és vastapssal
köszönték meg egymásnak az elmúlt 4,5 év felejthetetlen emlékeit. Mindezek alá
a U2 nagyszerű zenéje (legalábbis ha jól emlékszem U2, javítsatok ki, ha
tévedek…) Öszintén mondom, férfi létemre a szőr felállt a bőrömön és a könyeimmel
küszködtem az utolsó 2-3 perc láttán. Még mindig a hatása alatt vagyok, és mindíg
is leszek, valahányszor végignézem ezeket a jeleneteket.

Szerettem volna a tovább után belinkelni a két részre vágott
videót, ami egy darabig fent is volt a youtube-on, de mostanra már leszedték
valamilyen szerzői jogokra hivatkozva.

Ezen a linken letölthető a teljes verzió, illetve az io9
készített egy 3,5 illetve egy 2 perces vágást. Reméljük ezeket nem törlik, de
ha mégis nálam a teljes videó elérhető (Nu Skool)

Itt pedig néhány kiragadott kép a videóból (ezek is spoiler
veszélyesek).

 

A tovább után pedig elrejtve néhány lehetséges spoiler a videóból.

 

Az alábbi felvetések nem 100%, hogy a 4.5-ik évad spoilerei,
hiszen ezek a felvételek szerintem a webizódok jeleneteit is tartalmazhatják
(amiről ugye már tudjuk, hogy a sorozat korábbi részeibe tekintenek vissza
egy-egy régebbi történést magyaráznak meg), de azért nézzük mi az ami engem
elgondolkoztatott (fehér betűvel elrejte, csak kijelölés után látható)


Tigh-nak az egyik jelenetben egy bárban mindkét szeme
épp, bár ez valószínű csak egy visszatekintés, mert mintha mögötte a felesége
Ellen is ott lenne.


Cally több képkockán is feltűnik olykor szerelőruhában
Tyrol oldalán, vajon vissza fog még térni az utolsó 10 epizód valamelyikében?


Adama és Roslin egy raptorban látható együtt, vajon mit
csinálnak, vagy hová készülnek?


Baltar és Caprica Six együtt látható talpig katonai
ruhában. Milyen célból, ki ellen harcolhatnak?


Az egyik jelenetben Helo vértócsában fekszik a
Battlestar padlóján, vajon mi történhetett vele?


Aaron Doral,
azaz Ötös is megkapja a magáét, az egyik képen vérző fejjel láthatjuk.


Jah és a kedvenc képem, bár ez tutira nem spolier, csak
poén, amikor Helo egy Centuriont csókolgat

További infók a Capricáról

Az io9 megint rátalált néhány infóra a Battlestar Galactica fináléjának forgatásáról, természetesen ezek is spoileresek. Ezen a linken egy kicsit lejjebb kell görgetni, és elolvashatjátok, mit vettek észre a felvételek helyszínén ólálkodó rajongók.

A Fox csatorna nem óhajt a BSG stábjából színészeket alkalmazni a Virtualityben, ahogy David Eick tette a Bionic Woman esetében.

Michael Rymer, a sorozat első számú rendezője azt nyilatkozta, hogy már ő is kiszállt
a show-ból,
ahol az utóbbi években már producerként és alkalmi íróként
is tevékenykedett, és megy Witchblade-filmet forgatni (meglovagolva a
B-kategóriás képregényekből készített filmek hullámát).

Ron Moore azt reméli a Capricától, hogy itt is legalább annyi ellentmondásos társadalmi kérdést boncolgathatnak majd, mint a BSG-ben, valamint hogy a spinoff gondolata már régóta foglalkoztatta őket David Eickkel, és az egyetlen lehetséges megoldásnak a prequel, vagyis az előzménysztori tűnt. Ennek ellenére a fiatal Adamán kívül nem szándékoznak többször kikacsintgatni a később játszódó sorozatukra. Remi Aubuchon, a pilot forgatókönyvírója szerint a műsor legfőbb témája a technológia fölötti hatalom elvesztése, valamint hogy az emberiség mennyire ki van szolgáltatva a kiszolgálóinak.

A pilotról (remélem a trailert már mindenki látta) szóló sajtóközleményben az alábbi leírás szerepel:

A Caprica egy technológiailag fejlett, gazdag társadalom, amely az első kibernetikus életforma, a cylon megalkotásának határán áll.

Szenvedély, intrika és árulás övezi a közelgő forradalmat.

A Graystone-ok és az Adamák különböző kultúrákból származnak, teljesen eltérő társadalmi-gazdasági háttérrel. Daniel Graystone (Eric Stoltz) egy számítógépzseni és a tizenkét kolónia vezető üzletembere. A felesége, Amanda (Paula Malcolmson) elit idegsebész. Joseph Adama (Esai Morales) bevándorló, egy ügyvéd alvilági kapcsolatokkal, és apa, aki keservesen próbálja visszanyerni elidegenedett fia, William (Sina Najafi) szeretetét.

Kettejük rivalizálása fogja elhozni az általuk ismert élet végét.

Az ő gyermekeik a jövő.

Tehát az ifjú William Adamát Sina Najafi fogja játszani, akit a műfaj rajongói már ismerhetnek a Csillagkapu és a Smallville epizódszerepeiből.

 

A tovább mögött két interjú látható, az elsőben a TV
Guide riportere kérdezgeti Eric Stoltzt és a Caprica két jónőjét, Paula
Malcolmsont és Polly Walkert, a másodikban pedig az E!Online-tól
Kristin beszél Jamie Bamberrel, aki úgy gondolja, hogy egy életre
letudta a Battlestar Galacticát, bár rebesgetik azt a tévéfilmet.

 

 

További infók a Capricáról

Az io9 megint rátalált néhány infóra a Battlestar Galactica fináléjának forgatásáról, természetesen ezek is spoileresek. Ezen a linken egy kicsit lejjebb kell görgetni, és elolvashatjátok, mit vettek észre a felvételek helyszínén ólálkodó rajongók.

A Fox csatorna nem óhajt a BSG stábjából színészeket alkalmazni a Virtualityben, ahogy David Eick tette a Bionic Woman esetében.

Michael Rymer, a sorozat első számú rendezője azt nyilatkozta, hogy már ő is kiszállt a show-ból, ahol az utóbbi években már producerként és alkalmi íróként is tevékenykedett, és megy Witchblade-filmet forgatni (meglovagolva a B-kategóriás képregényekből készített filmek hullámát).

Ron Moore azt reméli a Capricától, hogy itt is legalább annyi ellentmondásos társadalmi kérdést boncolgathatnak majd, mint a BSG-ben, valamint hogy a spinoff gondolata már régóta foglalkoztatta őket David Eickkel, és az egyetlen lehetséges megoldásnak a prequel, vagyis az előzménysztori tűnt. Ennek ellenére a fiatal Adamán kívül nem szándékoznak többször kikacsintgatni a később játszódó sorozatukra. Remi Aubuchon, a pilot forgatókönyvírója szerint a műsor legfőbb témája a technológia fölötti hatalom elvesztése, valamint hogy az emberiség mennyire ki van szolgáltatva a kiszolgálóinak.

A pilotról (remélem a trailert már mindenki látta) szóló sajtóközleményben az alábbi leírás szerepel:

A Caprica egy technológiailag fejlett, gazdag társadalom, amely az első kibernetikus életforma, a cylon megalkotásának határán áll.

Szenvedély, intrika és árulás övezi a közelgő forradalmat.

A Graystone-ok és az Adamák különböző kultúrákból származnak, teljesen eltérő társadalmi-gazdasági háttérrel. Daniel Graystone (Eric Stoltz) egy számítógépzseni és a tizenkét kolónia vezető üzletembere. A felesége, Amanda (Paula Malcolmson) elit idegsebész. Joseph Adama (Esai Morales) bevándorló, egy ügyvéd alvilági kapcsolatokkal, és apa, aki keservesen próbálja visszanyerni elidegenedett fia, William (Sina Najafi) szeretetét.

Kettejük rivalizálása fogja elhozni az általuk ismert élet végét.

Az ő gyermekeik a jövő.

Tehát az ifjú William Adamát Sina Najafi fogja játszani, akit a műfaj rajongói már ismerhetnek a Csillagkapu és a Smallville epizódszerepeiből.

 

A tovább mögött két interjú látható, az elsőben a TV Guide riportere kérdezgeti Eric Stoltzt és a Caprica két jónőjét, Paula Malcolmsont és Polly Walkert, a másodikban pedig az E!Online-tól Kristin beszél Jamie Bamberrel, aki úgy gondolja, hogy egy életre letudta a Battlestar Galacticát, bár rebesgetik azt a tévéfilmet.

 

 

A Battlestar Galactica vizionáriusa


Nagyon régóta szerettem volna már megírni a Battlestar
Galactica legfontosabb rendezőjéről szóló ismertetőmet, és ezzel együtt
feléleszteni a Stábszemle rovatot is. Michael Rymer az az ember, akinek
a sorozat lenyűgöző látványvilágát javarészt köszönhetjük. Ronald D. Moore és
David Eick kezdeti koncepcióját a realisztikus, kézikamerás
történetábrázolásról ő dolgozta ki és ő fejlesztette tovább, és az ő
víziója az, amit mi a Battlestar Galactica 2003-as minisorozataként
ismertünk meg. Nélküle nem lenne ugyanaz a sorozat, és ezt maga is nagyon jól tudja. A cikk folytatódik a tovább után.

Michael Rymer képes volt megtalálni azt a finom
határvonalat a valósághűség és a látványosság között, amely a sorozat
egyik védjegyévé vált az idők során. Elérte, hogy a produkció ne csak
hiteles, de szép is legyen, és ha kellett, gyakran feláldozta a kézikamera közeli képeit egy-egy sokkoló nagytotálért vagy kameraúsztatásért.

Nem véletlen, hogy a minisorozat leforgatása után 2004-ben visszahívták a beindított sorozat első epizódjához, a 33-hoz,
hogy vigye tovább az előző évben lefektetett hagyományokat. Az általa
kitaposott ösvényt aztán már könnyűszerrel járták be az olyan
visszatérő rendezők, mint Rod Hardy vagy Sergio Mimica-Gezzan. Munkáját
annyira megbecsülték a BSG berkeiben, hogy nem engedték el a kezét,
újra és újra meghívták, először az első évad dupla évadzárójának
rendezéséhez, aztán a második évad két nyitóepizódjához, a sor pedig
folytatódott, míg Rymert állandó munkatársnak és producernek nem
nyilvánították a harmadik évadban. A jelenléte a produkció más
aspektusaiban is gyakran tettenérhető, hiszen egy jó rendező nemcsak a
nagyszerű beállításoknak, hanem a létező összes kreatív elemnek a
mestere. A második évtől gyakorlatilag minden epizód kapcsán tett
javaslatokat a vágásra, a rendezésre, a történet megközelítésére akkor
is, ha nem ő ült a direktori székben.

Sokoldalúsága hosszú fejlődés eredménye: Rymer ifjúkorában
is imádta a filmeket, ezért kritikus akart lenni, vagyis inkább az írás
foglalkoztatta. Mikor bekerült egy esztétaképzőkörbe, kezdeti
sajnálatára a tanára nem a mozik nézésével, hanem az elkészítésével kezdte az oktatásukat. Nemsokára leforgatta élete első "filmjét", egy horrort, és belehabarodott a rendezésbe és az írásba.

Így került Ausztráliából, szülőhazájából az USA-ba, ahol a
Dél-Kaliforniai Egyetem ösztöndíjasaként kezdte meg tanulmányait a
szakmában. Akkoriban futott be a Szex, hazugság, videó
című mozi a vele egyidős, függetlenfilmes Steven Soderberghtől, és
Michael Rymer meglátta benne a jövőjét. Saját útjának is a
függetlenséget választotta, így senki nem szólt bele, ha egy személyben
akarta megírni és rendezni is a saját ötleteit. A kilencvenes évek
közepétől így meg is jelentek első munkái, főleg a Sundance
filmfesztiválon, amelyekkel ugyan nem ért el akkora kritikai
visszhangot, mint Soderbergh, de begyűjtötte az ausztrál filmakadémia
elismerését az Angel Baby rendezéséért és a forgatókönyvéért is (a film
öt másik kitüntetése mellett), majd a Writer's Guild of America, vagyis
a nemrég sztrájkoló írócéh is megválasztotta a munkáját az év
legjobbjának.

Nem kellett sokáig várnia, hogy felfigyeljenek rá a nagy stúdiók, az ezredforduló után ő ülhetett a Kárhozottak királynője
rendezői székébe, és bár a mozi nem lett épp a kritikusok kedvence,
Rymert kérték föl a UPN csatorna egyik pilotjának az elkészítésére is,
ahonnan már egyenes út vezetett a Sci Fi Channelhöz és a Battlestar
Galacticához.

Ő maga is elismeri, hogy ma már nem nagy kunszt látványos
jeleneteket forgatni és hatásvadász képi világot teremteni, különösen
nem a profi technikákkal és ügyes post-processinggel, rengeteg kortárs
kollégája mestere az ilyesminek. Szerinte azonban a legtöbben
túlértékelik ennek a jelentőségét (Michael Bay, valaki?), és nem
fektetnek elegendő hangsúlyt a színészeik megértésére és
koordinálására, valamint a végső célra, történetmesélésére. Ahogy David
Eick idézte egyszer viccelődve az aussie akcentusú rendezőt, "When you
do somethin', do it prop'rly", azaz "Ha valamit csinálsz, azt csináld
jól".

Ez a mentalitás maximálisan igaz Rymerre, aki évekig
tanulmányozta a színészmesterséget is, csak hogy megértse azokat, akik
a keze alatt dolgoznak, és pontosabban, érthetőbben tudja átadni nekik
a saját elképzeléseit. Őt igazolják a Battlestar Galactica színészei
is, akik szerint Michael Rymerrel a legkönnyebb együtt dolgozni, sokan
az ő irányítása alatt nyújtják a legjobb teljesítményüket. Rymer nagyon
jól tudja, hogy egy-egy karakterbe nem az írók, hanem az őket alakító
színészek látnak bele a legjobban, így mindig kikéri a véleményüket
egy-egy jelenet előtt, hogy ők hogy képzelték el a figurájukat, vagy
adnának-e más szavakat a szájukba.

Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek
Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek

Hasonló okokból neki köszönhető az is, hogy az eredetileg
másodvonalbeli karakternek szánt Tyrol fedélzeti főnök olyan prominens
szerepet kapott a minisorozatban. Annyira megfogta Rymert Aaron Douglas
alakítása, hogy rávette, improvizáljon néhány jelenetet, miközben
újakat íratott neki Moore-ral. Addig erőltette a dolgot, hogy végül
Douglas olyan színekben is helyet kapott, ahol eredetileg semmi
keresnivalója nem lett volna, és annyi képernyőidőt kapott, amiről
álmodni se mert volna.

Többek közt a színészeinek ilyen mértékű szeretete, és
valamelyest a sci-fi iránti rajongása is az, ami ott tartja őt a
sorozatnál, amiért nem hajlandó elszakadni ettől a munkától, még ha ez
a karrierje rovására is megy. Bevallottan rajong Ron Moore-ék
tehetségéért, tiszteli az alkotásukat, mi pedig ugyanolyan elégedettek
lehetünk, mint ő, amiért ennyire kiveszi a részét a Battlestar
Galactica kreatív folyamatából.



Michael Rymer nem szereti a CGI-központú jeleneteket, mert szerinte az
a történet rovására megy. A kedvenc epizódja a Crossroads, a
Scatteredöt és a The Eye of Jupitert viszont utálta megrendezni, mert a
túlzsúfolt forgatókönyvek megnehezítik a dolgát. A sorozat eddigi
ötvenöt részéből tizenkilencet jegyez, ez a szám eggyel nőni fog a
negyedik évad premierje után.

A Battlestar Galactica vizionáriusa

Nagyon régóta szerettem volna már megírni a Battlestar Galactica legfontosabb rendezőjéről szóló ismertetőmet, és ezzel együtt feléleszteni a Stábszemle rovatot is. Michael Rymer az az ember, akinek a sorozat lenyűgöző látványvilágát javarészt köszönhetjük. Ronald D. Moore és David Eick kezdeti koncepcióját a realisztikus, kézikamerás történetábrázolásról ő dolgozta ki és ő fejlesztette tovább, és az ő víziója az, amit mi a Battlestar Galactica 2003-as minisorozataként ismertünk meg. Nélküle nem lenne ugyanaz a sorozat, és ezt maga is nagyon jól tudja. A cikk folytatódik a tovább után.

Michael Rymer képes volt megtalálni azt a finom határvonalat a valósághűség és a látványosság között, amely a sorozat egyik védjegyévé vált az idők során. Elérte, hogy a produkció ne csak hiteles, de szép is legyen, és ha kellett, gyakran feláldozta a kézikamera közeli képeit egy-egy sokkoló nagytotálért vagy kameraúsztatásért.

Nem véletlen, hogy a minisorozat leforgatása után 2004-ben visszahívták a beindított sorozat első epizódjához, a 33-hoz, hogy vigye tovább az előző évben lefektetett hagyományokat. Az általa kitaposott ösvényt aztán már könnyűszerrel járták be az olyan visszatérő rendezők, mint Rod Hardy vagy Sergio Mimica-Gezzan. Munkáját annyira megbecsülték a BSG berkeiben, hogy nem engedték el a kezét, újra és újra meghívták, először az első évad dupla évadzárójának rendezéséhez, aztán a második évad két nyitóepizódjához, a sor pedig folytatódott, míg Rymert állandó munkatársnak és producernek nem nyilvánították a harmadik évadban. A jelenléte a produkció más aspektusaiban is gyakran tettenérhető, hiszen egy jó rendező nemcsak a nagyszerű beállításoknak, hanem a létező összes kreatív elemnek a mestere. A második évtől gyakorlatilag minden epizód kapcsán tett javaslatokat a vágásra, a rendezésre, a történet megközelítésére akkor is, ha nem ő ült a direktori székben.

Sokoldalúsága hosszú fejlődés eredménye: Rymer ifjúkorában is imádta a filmeket, ezért kritikus akart lenni, vagyis inkább az írás foglalkoztatta. Mikor bekerült egy esztétaképzőkörbe, kezdeti sajnálatára a tanára nem a mozik nézésével, hanem az elkészítésével kezdte az oktatásukat. Nemsokára leforgatta élete első "filmjét", egy horrort, és belehabarodott a rendezésbe és az írásba.

Így került Ausztráliából, szülőhazájából az USA-ba, ahol a Dél-Kaliforniai Egyetem ösztöndíjasaként kezdte meg tanulmányait a szakmában. Akkoriban futott be a Szex, hazugság, videó című mozi a vele egyidős, függetlenfilmes Steven Soderberghtől, és Michael Rymer meglátta benne a jövőjét. Saját útjának is a függetlenséget választotta, így senki nem szólt bele, ha egy személyben akarta megírni és rendezni is a saját ötleteit. A kilencvenes évek közepétől így meg is jelentek első munkái, főleg a Sundance filmfesztiválon, amelyekkel ugyan nem ért el akkora kritikai visszhangot, mint Soderbergh, de begyűjtötte az ausztrál filmakadémia elismerését az Angel Baby rendezéséért és a forgatókönyvéért is (a film öt másik kitüntetése mellett), majd a Writer's Guild of America, vagyis a nemrég sztrájkoló írócéh is megválasztotta a munkáját az év legjobbjának.

Nem kellett sokáig várnia, hogy felfigyeljenek rá a nagy stúdiók, az ezredforduló után ő ülhetett a Kárhozottak királynője rendezői székébe, és bár a mozi nem lett épp a kritikusok kedvence, Rymert kérték föl a UPN csatorna egyik pilotjának az elkészítésére is, ahonnan már egyenes út vezetett a Sci Fi Channelhöz és a Battlestar Galacticához.

Ő maga is elismeri, hogy ma már nem nagy kunszt látványos jeleneteket forgatni és hatásvadász képi világot teremteni, különösen nem a profi technikákkal és ügyes post-processinggel, rengeteg kortárs kollégája mestere az ilyesminek. Szerinte azonban a legtöbben túlértékelik ennek a jelentőségét (Michael Bay, valaki?), és nem fektetnek elegendő hangsúlyt a színészeik megértésére és koordinálására, valamint a végső célra, történetmesélésére. Ahogy David Eick idézte egyszer viccelődve az aussie akcentusú rendezőt, "When you do somethin', do it prop'rly", azaz "Ha valamit csinálsz, azt csináld jól".

Ez a mentalitás maximálisan igaz Rymerre, aki évekig tanulmányozta a színészmesterséget is, csak hogy megértse azokat, akik a keze alatt dolgoznak, és pontosabban, érthetőbben tudja átadni nekik a saját elképzeléseit. Őt igazolják a Battlestar Galactica színészei is, akik szerint Michael Rymerrel a legkönnyebb együtt dolgozni, sokan az ő irányítása alatt nyújtják a legjobb teljesítményüket. Rymer nagyon jól tudja, hogy egy-egy karakterbe nem az írók, hanem az őket alakító színészek látnak bele a legjobban, így mindig kikéri a véleményüket egy-egy jelenet előtt, hogy ők hogy képzelték el a figurájukat, vagy adnának-e más szavakat a szájukba.

Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek
Michael Rymer és David Eick a minisorozatról beszélnek

Hasonló okokból neki köszönhető az is, hogy az eredetileg másodvonalbeli karakternek szánt Tyrol fedélzeti főnök olyan prominens szerepet kapott a minisorozatban. Annyira megfogta Rymert Aaron Douglas alakítása, hogy rávette, improvizáljon néhány jelenetet, miközben újakat íratott neki Moore-ral. Addig erőltette a dolgot, hogy végül Douglas olyan színekben is helyet kapott, ahol eredetileg semmi keresnivalója nem lett volna, és annyi képernyőidőt kapott, amiről álmodni se mert volna.

Többek közt a színészeinek ilyen mértékű szeretete, és valamelyest a sci-fi iránti rajongása is az, ami ott tartja őt a sorozatnál, amiért nem hajlandó elszakadni ettől a munkától, még ha ez a karrierje rovására is megy. Bevallottan rajong Ron Moore-ék tehetségéért, tiszteli az alkotásukat, mi pedig ugyanolyan elégedettek lehetünk, mint ő, amiért ennyire kiveszi a részét a Battlestar Galactica kreatív folyamatából.


Michael Rymer nem szereti a CGI-központú jeleneteket, mert szerinte az a történet rovására megy. A kedvenc epizódja a Crossroads, a Scatteredöt és a The Eye of Jupitert viszont utálta megrendezni, mert a túlzsúfolt forgatókönyvek megnehezítik a dolgát. A sorozat eddigi ötvenöt részéből tizenkilencet jegyez, ez a szám eggyel nőni fog a negyedik évad premierje után.