Az eddigi egyik leginformatívabb podcastból bőven volt mit kiemelnem, úgyhogy a tovább mögött az érdeklődőket kisebb morzsák várják a kivágott jelenetekről, a Földről és egyéb apróságkról a Revelations című epizódot illetően.
A Revelations podcastjához Ron Moore mellé David Weddle és Bradley Thompson, az epizód írói, és Julius Ramsey, a vágó csatlakozott. Az hamar kiderült, hogy ez a forgatókönyv jóval szervesebben fejlődött a gyártás során, itt több átírásra is szükség volt, és úgy általában véve is meglehetősen organikus volt történet alakulása, ahogy haladtak előre a negyedik évad cselekményében.
Az alapokat már a tavalyi, Tahoe-tónál történt vakáció során lefektették, bizonyos sztorielemeket már ott bedobtak a készítők, ám még így is rengeteg momentum maradt Thompsonékra, amelyekkel meg kellett birkózniuk a későbbiekben. A hangsúly mindenki számára azon volt, hogy mi történik, ha leleplezi magát a négy cylon valamelyike. Már korán úgy gondolták, hogy mindnyájuknak egyszerre kéne előlépnie, de a legfontosabbnak mindenki Adama és Tigh viszonyát tartotta.
A megérkezés ötlete a Földre is ott merült föl, az egyik legrégebben pedzegetett gondolat volt az évadban. Ennek része kellett, hogy legyen a cylon-ember szövetség, amit fokozatosan építettek föl idáig, de Weddle-ék szántszándékkal túszdrámásra, patthelyzet-szerűre írták a felállást. Michael Rymer meg is jegyezte, hogy kezd elege lenni az ilyesmiből, mert már az Eye of Jupiter/Rapture is erről szólt, de az írók úgy döntöttek, akkor legyen ez egy visszatérő motívum a show-ban.
A különbség a korábbiakkal az volt, hogy ezúttal másként oldódott fel a konfliktus, ami elsősorban Lee Adamának köszönhető: ő jelentette ki, hogy itt és most másik utat választanak. Az ő fejlődésében az az érdekes, hogy mikor kibújtatták az egyenruhából, már tudták, hogy előbb-utóbb elnök lesz belőle, de fogalmuk sem volt, mihez kezdjenek majd vele. És most, négy év után rátaláltak, ráéreztek Lee karakterére, most már nem lóg a levegőben, és ehhez az kellett, hogy a kezébe adják az irányítást ebben a patthelyzetben. Ez David Weddle és Bradley Thompson műve. Felemlegették a Captain's Handet is, amelyben fontos lépés volt a fejlődésében, hogy átvette a parancsnokságot a Pegasus fölött, de mint minden embernek, nemcsak előre tud mozdulni a jelleme, hanem hátrafelé is, és ez a fokozatosság most érett be.
Az epizód nem Lee és Kara jelentével kezdődött volna eredetileg, hanem hosszabb és látványosabb interakciókkal a Final Five négy tagja közt. Ismét hallották volna a zenét, amire összegyűlnek, és észrevételezik, hogy milyen fontos szerepet töltenek be mind a flottában. Tory meg is jegyezte, hogy "Képesek lennénk térdre kényszeríteni a flottát", nem mintha ennek olyan kurva sok értelme lenne. Volt egy olyan pillanat is, amelyben Tigh idegesen vált pár szót D'Annával rádión, miközben azok landolni készülnek. Ebből vettek vissza annyira, hogy csak néhány jelentőségteljes összenézésre futotta D'Anna érkezésekor.
Ron Moore javaslata volt, hogy induljanak ki a Starbuck és Lee párbeszédéből, és mutassák meg egy kicsit, hogy hogyan viselkednek, ha ekkora teher nehezedik rájuk. Weddle-ék aztán szándékosan vitték bele az utalást a sztori kimenetelére, amelyben Adama virtuálisan "meghal", és Lee így ki tudja teljesíteni a potenciálját.
Mind a négy cylon lelepleződése többszöri átíráson esett át. Le is forgattak egy olyan változatot Mary McDonnell-lel, amelyben Roslin elneveti magát Tory előtt, és megjegyzi, hogy akkor a cylonok még nagyobb szarban vannak, mint gondolta. Ezt végül túlságosan durvának találták, és úgy döntöttek, a kevesebb több alapon megrövidítik a szövegeket.
Ron Moore úgy képzelte, hogy Anders vallomásánál Starbuck a kezdeti döbbenet után felfogja, hogy ennek ellenére szeretnie kell őt, és a nyakába borulva megcsókolja. A színészek mondták meg neki, hogy ez így nem működik, és a két írónak már Vancouverben kellett átdolgoznia a forgatókönyvet. Tigh és Adama párbeszéde is az utolsó percig át- és át lett alakítva. Először annyira meggyűlt vele a baja a két írónak, hogy azt mondták, inkább ugorják át az egészet, és rögtön lássuk az admirális összetörését.
Végül egy kicsit mindenki besegített: Mark Verheiden javasolta, hogy Adama először hitetlenkedjen, és próbálja megmagyarázni az egészet valami cylon chippel. Michael Taylor az "I fooled you for months now" mondatot dobta be. Michael Rymer vetette föl a "régen volt hajad" szöveget. Így végre Thompsonék is ráéreztek a jelenetre, és azt mondták, most már menni fog, de a felvételek napjáig folyamatosan dolgozni fognak rajta.
Michael Hogan kifejezetten örült ennek a megoldásnak, úgy érezte, a karaktere végre felszabadulhat, hőssé is válhat, a titkát is bevallhatta, és meg is halhat végre valami nemes célért. Ron Moore ragaszkodott ahhoz, hogy Adama lelkileg összetörjön ettől a vallomástól, és hogy az epizód hátralevő részéig ne is tudjon visszatérni a régi mederbe, ne tudja magát összeszedni. Egyébként azt is leforgatták, amikor az ezredesért megérkezik a két tengerészgyalogos, és úgy viszik el, de dramaturgiai okokból kivágták, egyszerűen nem vezette le jól a feszültséget a párbeszédből.
Adama kínlódása olyan két perccel hosszabb volt ezután, de az időzítés miatt meg kellett rövidíteniük, pedig az öreg még el is okádta magát a wc-n, és azt is láttuk volna, ahogy Lee végighúzza a padlón és a saját hányásán. Kettejük párbeszédéből is kivágtak egy keveset, amikor az öreg panaszkodott, hogy végig érezte, hogy valami nincs rendben, de akkor sem tudja megölni a mocskot. Edward James Olmos alakítása miatt valószínűleg azért legalább a DVD-extrák közé be fog ez kerülni.
Hogy ezeknek a jeleneteknek jusson elég idő, még a túsztárgyalásokat is alaposan megvágták: az első pilóta kirepülése előtt a légzsilipen még D'Anna hosszasan fenyegetőzött is, aztán Rymer döntött úgy a vágásnál, hogy előrébbhozza ezt az eseményt, ezzel is emelve a téteket, fokozva a feszültséget. Igaz, így egyáltalán nem érezzük át annak a szerencsétlennek az elvesztését, de az igaz, hogy így hatásosabb volt az egész történetszál.
Starbuck sztorija is elég problémás volt: a Razorban előjöttek ezzel a "harbinger of death" szöveggel, és hát ki kellett találni valami magyarázatot rá. Bizony, nem az itt történtek tudatában adták az első hibrid szájába azokat a próféciákat, hanem fordítva. Tehát ki kellett találni valami megoldást arra, hogy Kara a halálhozó, az emberiséget pedig a végéhez vezeti el. Ez végül is az utolsó két részben beteljesedett, úgyhogy ebből a sarokból sikeresen kijöttek. Bradley szerint az elmúlt években erre már külön képességük fejlődött ki, hogy zsákutcába írják magukat, aztán kikászálódjanak onnan.
A sors beteljesítésének része volt Kara Viperje is, aminek a visszahozása még a Tahoe-tónál merült föl, bár már nem tudják, ki dobta be az ötletet. A hangmérnök külön figyelt arra, hogy a Föld felől érkező jel ritmusa megegyezzen az All Along the Watchtowerével. És tényleg, el lehet rá dúdolni a szöveget. Az való igaz, hogy ezután Starbuck simán odatelefonálhatott volna Leenek, de Michael Rymer úgy érezte, dramaturgiailag hatásosabb, ha úgy rohan oda hozzá leállítani a kivégézést. Ezzel legalább elérték, hogy az utolsó pillanatig nem vehettük biztosra, hogy Tigh megmenekül.
Mary McDonnell jeleneteit is jócskán át kellett írni: James Callisszel és Michael Rymerrel kitalálták, hogy az előző epizód konklúzióját mindenképpen le kellene itt vezetni, így Weddle-ék megírták azt a dialógust, amelyben Baltar bevallja, hogy szeret élni. Az elnöknő párbeszéde Leevel se tartott volna sokáig, csak Mary ragaszkodott ahhoz, hogy elismerje valamilyen módon a fiatalember aznapi ténykedését. Ez ráadásul meg is alapozta kettejük kapcsolatát a jövőre nézve.
A nézők által fölvetett összes kisebb-nagyobb logikai hibára kitértek, így szóba jött az is, hogy Athena ebben a részben egyszer csak kint volt a fogdából, de emellett ők simán elmentek. A magyarázat az, hogy be kellett vonni a mentőakcióba, de jobban ők se mentek bele. Azt is elismerik, hogy normál esetben a Földre érkezés előtt illett volna egy felderítőcsapatot küldeni néhány Raptorral (az első vázlatban még ez is szerepelt), de mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az milyen fos megoldás lett volna dramaturgiailag.
Megkérdezték még Kevin Graziert, a technikai tanácsadójukat is, hogy milyen helyzetben lehetséges, hogy nem küldenek előre felderítőket, mindent megpróbáltak, hogy egy épképzláb magyarázatot összerakjanak azért, aztán valakinek beugrott, hogy legyen ez az instabil szövetség. Ha sokáig várnak, akkor a cylonok és emberek kényszerű alkuja könnyen széthullhatott volna. No meg ugye néha dupla hatost kell dobni. Ron Moore csak annyit mondott: "it doesn't matter", amivel tökéletesen egyet tudok érteni.
Az epizód végén az ünneplés szintén kulcsfontosságú volt a számukra, hiszen a megérkezés a Földre a sorozat lényege, ez akár a befejezés is lehetett volna. Ekkor egyébként is a sztrájk előtt voltak egy kicsivel, és az sem volt biztos, hogy vissza tudnak térni, ezért Edward James Olmos intézett egy megindító beszédet a teljes stábhoz, amelyben elmondta, hogy ennyi, ezzel vége, ez a sorozat befejezése. Ez meg is adta a legénység eufóriájához az alaphangulatot. A felvételeket a munkásokról simán átcsempésztek a Dirty Handsből ide. Arra szándékosan figyeltek amúgy, hogy Herán látszódjon, hogy máshol jár, nincs az ünneplőkkel, valamiért ő kilóg a képből, és ő legyen az egyetlen disszonáns pillanata a montázsnak.
Az is volt a cél, hogy a nézők is úgy érezzék, mintha ezzel vége lenne az egész műsornak, aztán az utolsó pár másodpercben kirántani alólunk a szőnyeget. Akkor még jó ötletnek tűnt, de a múltkori közönségvetítésen átérezte Moore is, hogy mekkora gonoszság ez tőlük.
A Földön felvett jelenetről Ron Moore a következőket mondta el: az első previzben (azaz kisfelbontású animációban) a háttérben még épebb, nagyobb felhőkarcolókat láttunk volna, és a híd is nagyobb volt és jobban egyben volt. Ez azonban szó szerint túl manhattanes lett volna, amit pedig el akartak kerülni. Egy kicsi házikó is feltűnt volna egy csónakkal, ami meg túlságosan reménykeltőnek tűnt, úgyhogy törölték az egészet.
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a többség azt gondolta, hogy a hőseink Ádám és Éva, a görög istenek vagy Jézus korszakába fognak érkezni (esetleg 1980-ba?), a maradék pedig az eredeti sorozat formuláját követve a saját jelenünket célozta be, ami, lássuk be, a legköltséghatékonyabb megoldás lett volna a sorozat szempontjából. A valamilyen más Föld, ami még mindig ott van a pakliban sokak szerint, a negyedik helyen végzett, és a legvalószínűbb változat, a mi jövőnk harmadiknak futott be. Tehát kijelenthetjük, hogy a készítők csúfosan félrevezettek, a meglepetés pedig telitalálat volt a félévzáró fináléban. 
