Ron Moore a Deadlock margójára

Ron D. Moore a legújabb podcastaban ismét finoman megpedzegeti a következő részek tartalmát (semmi új), és elmagyaráz néhány dolgot a látottakkal kapcsolatban. A karakterek motivációiról is ejtett pár szót, de azokat nem részleteztem nagyon a tovább után, mert új információt nem nagyon hordozott a podcast. Ellenben megtudjuk, hogy mi történt a lázadókkal (hogy miért innen, ne kérdezzétek), érintjük Boomer és Head Six szerepét is, és néhány forgatási apróságra is fény derül, amelyek szintén segíthetik az epizód megértését. Tehát a lapozás után a podcast legfontosabb részletei magyarul.

Mit keres Caprica Six Dogsville-ben? Semmit. A forgatás során helyezték oda a jelenetet, hogy kicsit megalapozzák a helyszínt, lássuk, hogy mi zajlik mostanában ott.

Tigh és Six gyermekének az ötletét az írók dobták be Moore-nak, egyszerűen betettek egy jelenetet az egyik epizódba, amelyben Cottle értesíti Adamát, hogy Tigh teherbe ejtette a nőt. RDM nevetve kérdezte, hogy mit akarnak ezzel kezdeni, mire az írók vállat vontak. Moore-nak tetszett az ötlet, komplexebbé tette a sorozatot, de elég nyilvánvaló volt, hogy mi lesz ennek a szálnak a vége. Azt akarták, hogy a vetélést kétféleképp is lehessen értelmezni: okozhatta Isten szeretetének hiánya, illetve prózaibb módon az, hogy a cylon-cylon utódlás lehetetlen, és a gyermek a fogantatás pillanatától halálra volt ítélve.

Az ehhez hasonló momentumokat Ron Moore-ék próbálták mindig úgy prezentálni, hogy sohase lehessen pontosan tudni, merő véletlen és egybeesés áll-e az események hátterében, vagy isteni közbeavatkozás. Vékony a vonal a kettő között, ők megpróbáltak azon haladni, hogy a nézők (és a karakterek) maguk dönthessék el, melyik magyarázatot fogadják el. Ennek ellenére szándékosan kerültek olyan momentumok a sorozatba, amit racionálisan egyszerűen nem lehet megmagyarázni.

Ellen érkezése szándékosan emlékeztet annyira a Tigh Me Up, Tigh Me Down hasonló jelenetére. Ő és a Final Five többi tagja (képletesen) akárhány ezer évnyi létezés és gépiesség ellenére ugyanúgy emberek, a hibáikat, az alapvető személyiségüket nem törölte ki Cavil. Ellen valószínűleg mindig is olyan volt, mint amilyennek korábban és most is láthattuk. Szándékos volt, hogy az újraegyesülésük Anders mellett nem vezetett semmi mitikus revelációhoz.

Boomer sztorijával sokáig nem tudtak mit kezdeni, csak be-bepakolgatták az eseményekbe, mert hát mégiscsak régi karakter. A negyedik évad végén időszerű volt visszahozni, megérdemelte, hogy saját lezárást kapjon, mert hiszen a minisorozatban fontos szerepe volt, konkrétan ővele zárult az egész.

Boomer, Ellen és Tigh része lett volna egy történetszálnak, amit az írósztrájk után végül kidobtak és átírtak. Remélhetőleg Moore a sorozat végén elmondja, mi lett volna ez, de helyette biztosan kapunk valami Tyrol-Boomer-centrikusat.

Ezt az évadot gyakorlatilag teljesen úgy írták, hogy egyszerűen követték a logikusan egymás után következő lépéseket. Mindent a karakterek szempontjából vizsgáltak. Ki mit tenne adott helyzetben, merre haladna tovább?

Roslin mondatát Caprica Sixnek (“Ó, ez érdekes, nem hiszem, hogy valaha is néven neveztem”) valószínűleg Mary találta ki, vagy ő improvizálta, Moore már nem emlékszik pontosan.

A zongora fontos eleme a következő epizódnak.

A negyedik évadban Moore már nem tisztázta le a forgatókönyveket úgy, mint régen. A Deadlock idején már a finálén dolgozott. Sokat nem tudott foglalkozni ezekkel az utolsó epizódokkal, mert miközben írnia kellett, a Caprica és a Virtuality előkészületei is zajlottak, egyfolytában el volt foglalva.

Adamát a Galacticához való ragaszkodása eszi belülről, az, hogy folyamatosan fel kell adnia a hajóhoz való ragaszkodását, az olyan elveit, mint a számítógépek hálózatba kötésének tiltása. Emiatt harapózik el az alkoholizmusa is.

Head Six azért tűnt el mostanában, mert egyszerűen nem volt semmi, ami miatt megjelenhetett volna, nem volt olyan mondat, amit fontos lett volna elmondania. Éppen ezért Moore nem akarta azt, hogy Baltar nagyon meglepődjön a visszatérésén, nem akarta éreztetni, hogy régóta nem láttuk a virtuális szeretőt, mert az a kamerákon kívül valószínűleg többször is felbukkant. Az viszont nem véletlen, hogy most hozták vissza, látni fogjuk még.

A lázadókat nem kivégezték, hanem átszállították a börtönhajóra. Racetrack, Skulls és a többiek most ott tartózkodnak. A Galacticán ennek köszönhetően most vannak folyosók, amelyeken nem lehet biztonságosan végigmenni, még Adamának sem. A tengerészgyalogosok csak a legfontosabb területeket tudják most védeni, a robbanófejeket, a CIC-t, a gépházat, stb.

Ez is a hajó életének végét jelképezi, az életet már nem lehet sokáig fenntartani a fedélzeten. a Galacticának is van egy jelentős felezési ideje.

A Galactica és Tigh-ék gyermekének haldoklása párhuzamba állítható, ezért láthatunk bevágásokat Adamáról, ahogy a szerelési munkálatokat felügyeli. Robert Young döntése volt, hogy ezek a jelenetek pszichológiai sorrendben kerüljenek egymás után. Se Ron Moore, se Jane Espenson nem szólt bele sokat a vágásba.

Baltar az epizód végén nagyon sok civil gondolatait közvetíti. A tengerészgyalogosok egyébként sincsenek kiképezve a tömegkontrollra (erre láthattunk is példát), és Moore szerint érthető megoldásnak tűnt, hogy Baltar embereit válasszák a feladatra, elvégre ők még megbízhatóak.

Ha van szent hely a Galacticán, akkor az az Emlékek Fala. Az, hogy a cylonok oda tehetik a képeiket, hatalmas lépés. Az emberek talán már személyekként kezdenek gondolni a cylonokra, elfogadják őket?

Moore nem nagyon tud másik olyan sorozatról, ahol olyan erős barátságot ábrázoltak volna, mint amilyen Tigh-é és Adamáé.

Az epizódok itt már nagyon összefüggnek. Mindegyik önálló a maga módján, de egy az egyben egy nagy történetfolyamot alkotnak. Moore biztosra veszi, hogy innentől érdekes útjuk lesz a végéig.

Moore miatt késnek a podcastok, ezután épp a finálé vizuális effektjeiről ment beszélni.

Hazugságspirál

Íme, egy epizód, amelynek minden bizonnyal örülnek, akik máig az első évad minőségét sírják vissza: a Deadlock
egyesíti azt, amit a Six Degrees of Separation és a Tigh Me Up, Tigh Me
Down nyújtott. Az előbbiben Gaius Baltar, az utóbbiban Ellen Tigh körül
merül fel bizonytalanság és bizalmatlanság, most pedig ismét ez a két
téma uralja a képernyőt.

Ami az érdekes, hogy a végkifejlet is hasonló: Baltar — Romo Lampkin
szavaival élve — a talpára érkezik, Ellen azonban személyéből fakadóan
nem tudja teljesen tisztára mosni magát. Az eszközök is hasonlóak,
hiszen Six és Ellen manipulációit láthatjuk, heves viták gerjednek, a
különbség csak az, hogy a sorozat azóta elkezdte magát komolyan venni,
így az önfeledt szórakozás nem múlhat el súlyos dráma nélkül.

Tekintettel a hasonlóságokra, a két elsőévados epizódhoz hasonlóan könnyen fillernek tekinthetjük a Deadlockot
is. Ez jogos is lehet, hiszen olyasmi nem nagyon történik benne, amire
nem számíthattunk, ráadásul néhány már lefutott kört is megismételünk,
mégis fontos mitológiai eseményláncolat végéhez érkezünk el az epizód végén.

Míg az emberek problémáit a cylon
szövetséggel kapcsolatban tökéletesen megértettem, addig meg sem
fordult a fejemben, hogy hasonló kétségeik maguknak a szakadár cylonoknak
is lehetnek. Az ő ellenállásukat három helyett egyetlen epizódban
letudtuk, mégis a messzemenőkig fontos volt, hogy az itt látott
történések bekövetkezzenek.

Caprica Six babájának halálával az egész történetszál a gyermek körül értelmetlennek tűnik, ami nélkül ugyanúgy megállta volna a helyét a sorozat. A cylonok
szemszögéből nézve ez azonban nem igaz, nekik igenis szükségük volt egy
megerősítésre, egy megingathatatlan érvre, hogy a két fajnak össze kell
fognia. A feltámadás lehetőségének kiiktatása, a meggyőződés, hogy a cylonoknak még a szerelem által sem lehet gyermekük, mind afelé a befejezés felé vezetnek, amit az első évadtól kezdve sejtettünk.

Ugyan konkrét víziója sokáig nem volt a sorozatnak a lezárást illetően, azt nem tagadhatjuk meg Ron Moore-tól, hogy már a Kobol's Last Gleaming idején tudta, merre akarja vinni a történetét. Hera
szerepe most tisztázódott véglegesen és definitíven, ő az eljövendő
dolgok alakjának az arca, az egyetlen lehetséges út, a két faj
egyesülésének jelképe.

Tekintettel arra, hogy ezt először a képzeletbeli Sixtől hallottuk, kérdéses, hogy mindez Isten (vagy akármilyen felsőbb hatalom) akarata-e, netán ez a kiút magából a körforgásból is. Az mindenesetre felettébb érdekes, amilyen módon Caprica Six
elvetél, hiszen az egyik lehetséges magyarázata az, hogy a mindenható
rendezte el számára kedvező módon a dolgokat, levéve a sakktábláról azt
a figurát, amelyre maga sem számított.

Ebből kifolyólag valószínűleg meghatározottabb szerepe nem lesz Herának a történetben (talán jobb is, mert nehéz eldönteni, hogy a kicsi messiás vajon szociopata-e, vagy Ron Moore-ék nem tudnak még mindig gyermekkorú karaktereket írni). Amellett viszont nem mehetünk el szótlanul, hogy Crossroads víziójában Baltar és Six próbálta elvinni a gyermeket Roslin és Sharon elől.

A hatos modell szerepe tisztázódott, hiszen a babájával majdnem meghiúsította a Herával jelképezett összeolvadást, de Baltarnak mi köze az egészhez? Talán sosem kapunk rá választ, de sokat sejtet, hogy előhozták a témát Caprica Six és Roslin beszélgetésében, én legalábbis nem tudok egyéb jelentőséget társítani ahhoz a jelenethez.

Hasonlóan céltalannak egyelőre Baltar
sztorija tűnt az epizódban, a legtöbb oldalon azt olvastam, hogy a
többség nélküle is boldog lett volna. Az tény, hogy az írók betegesen
szeretik ezt a karaktert, és (Alan Sepinwall meglátása szerint) nem
érdekli őket, hogy néha már nem tudják, milyen irányba tudnák még
elvinni. Gerincet továbbra sem nem sikerült növesztenie, hiszen
bevallja Sixnek , hogy a csordája vezetésénél csak egy rosszabb dolog
lehet, a csordája tagjának lenni, de néhány őszinte pillanata azt
sugallja, jó úton halad.

James Callis újra a notórius, de
rossz hazudozó figuráját hozza, ami halálosan vicces — és lehet, hogy
hülye vagyok, de a mondatait a brit kiejtés számomra még humorosabbá
teszi. Szerintem ez is a helyes megközelítése Baltarnak, de érdekes, hogy Jane Espenson őszintének érezte azokat a mondatokat, amelyeket a szájába adott. Baltart
szerintem még mindig egyetlen dolog motiválja, hogy az eszközök között
nem válogatva fenn tudjon maradni a tenger felszínén. A kérdés csak az,
hogy talál-e végül olyan szerepkört, amelyben minden álság nélkül jól érezheti magát, vagy sosem tud már kimászni a hazugságok hálójából.

Nem ő az egyetlen, akit a saját színjátéka húz le a mélységekbe (persze majd kiderül, hogy jó vagy rossz dolog-e, hogy Baltart felfegyverezték), hiszen Ellen Tigh
is azzal idegeníti el magát a férjétől, hogy manipulálni kezd
körülötte. Számára valamelyest kiút, hogy végül az őszinteséget
választja, de addig egyik szerepből a másikba siklik, ahogy a helyzet
épp megkívánja.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a
kihallgatása utáni kényelmetlen pillanatokban némi itókát kér
valakitől, nyilvánvalóvá válik, hogy belekezdett a megjátszásba, és
azt, hogy ezt tudatosan teszi, mi sem igazolja jobban, mint a Caprica Sixszel folytatott társalgásának előre kiszámított lefolyása, illetve a cylonok összehívása, mikor a férjével kettesben maradnak. 

Ellenről szerencsére Jane Espenson interjújában elegendőt megtudunk, akárcsak Baltarról, de Adama
érintetlen téma maradt. Az öreg nem volt képes kilábalni a ivászatból,
ami, nos hát, mondjuk ki, alkoholistáknál teljesen érthető. A régi Tigh-ra emlékeztet, aki örömében és bánatában ugyanúgy piált, Espenson a képünkbe is tolja a szerepcserét, amikor Ellen az admirálistól kapja meg a flaskát, nem a férjétől.

Ysuhoz hasonlóan úgy érzem, hogy az epizód meglett volna néhány Adama-jelenet nélkül, sőt. Néhány karaktermomentum remekül sikerült, az ivászata Tigh-jal fantasztikusan lett fényképezve, és a mondata, hogy a Galactica sosem fogja többé tudni, micsoda is valójában, az ezredes szemlesütésével együtt nagyon hatásos. Később itt is hangsúlyt kap, hogy az öreg már nem bír ugyanazzal a kisugárzással, mint régen, amikor Baltar habozás nélkül karon ragadja, beférkőzve a szebb napjaiban tágas intim zónájába. 

Úgy gondolom, Jane Espenson eddigi legjobb munkáját láthattuk a Battlestar Galacticában, bár hogy ezt érezzük, fel kell kicsit ocsúdnunk a No Exit utóhatásaiból. Ysu nagyon jól rávilágított, hogy nőként bizonyosan alkalmasabb volt arra, hogy Ellen Tigh és Caprica Six vívódását ábrázolja. A két színésznő alakítását az egekig lehetne magasztalni, és ahogy Sepinwall egyik kommentelője fogalmazott, ha ez a sorozat az a fajta lenne, amelyik kap Emmy-díjakat, akkor Michael Hogannek járna most egy. 

Robert Youngban nem csalódtam, ez az epizód bővelkedett a rá és Edward James Olmosra jellemző meleg színvilágban, a már-már megkomponált képekben, a festményszerű beállításokban. Látványosak voltak az arcokon ide-oda vándorló, hullámzó és forgó kameramozgások, külön kiemelném azt a jelenetet, amelyben Baltar visszatér a nyájához, és őt követve lassan elúszunk Paulla arca előtt, vágás nélkül. Számomra Youngnak sikerült újabb maradandót alkotnia, alig várom, hogy egyszer leülhessek, és végignézhessen a BSG-ben készített munkáit.

Pontozott lista most nem készül, a gegeket mindenki ismeri, a többit pedig belefogalmaztam az elemzésbe.

Jane Espenson a Deadlockot magyarázza

A bejegyzés belsejébe rejtettem annak a beszélgetésnek a fordítását, amelyet Ysu is linkelt, és amelyben Maureen Ryan és Alan Sepinwall egyszerre kérdezgetik Jane Espensont a Deadlockban látottakról. Megint kihagytam pár produkciós infót, de a lényeg megtalálható az ugrás után, a többi pedig az eredeti bejegyzésben olvasható

Miért nem olyan hűvös és összeszedett Ellen a Deadlockban, mint amilyen a No Exitben volt? A megrázkódtatás miatt, hogy Tigh teherbe ejtette Caprica Sixet? Vagy más tényezők is szerepet játszottak abban, hogy a régi Ellen nyomai újra felbukkantak?

Jó meglátás! Ez az, amit nagyon imádtam Kate Vernon alakításában — remekül eljátszotta, hogy az ismerősi és családi kapcsolatokhoz való visszatérés hogyan fordíthatja ki az embert. Ellen ésSaul egymás legrosszabb tulajdonságait hozzák elő, és szerintem attól a pillanattól kezdve, hogy Ellen meglátta a férjét, arra volt ítélve, hogy a régi önmaga legyen, körülményektől függetlenül. Persze a könnyebben hozzáférhető alkohol sem segített. 

Több ezer év együttlét után Ellen komolyan azt hiszi, hogy Saul képes jobban szeretni Capricát, mint őt? Vagy tényleg jobban szereti?

Úgy hiszem, Saul tényleg szereti Capricát. De nem jobban, mint amennyire Ellent szereti. Ezt szerintem még Ellen maga sem gondolja komolyan. De ez nyilvánvalóan több, mint egy átlagos párkapcsolat, és Ellen félelmeit igazolja acylonok hite a terhességről és a szerelemről is. És ne feledjük, hogy a "több ezer évet" nem kell szó szerint érteni — közel sem ilyen hosszú időnek élték meg ők. 

Hogyha a földi cylonok tudtak gyermeket nemzeni, Ellennek és Tigh-nak miért nem sikerült?

Egyes párok képtelenek rá. És a cylonok szerelemmel és a szaporodással kapcsolatos teóriája sértette és dühítette Ellent.

A Deadlock könnyen lehetett volna szappanoperás — egy férfi fölött összezördülő nők, stb. Szerintem nem volt az, de figyelni kellett erre az írás során? Arra, hogy ne legyen az epizód szappanopera-szerű?

Sosem gondoltam, hogy szappanoperás lenne, csak emocionális. A szerelem miatti viták talán szappanoperásnak tűnhetnek, mert az ilyenek mindig nőkkel történnek, míg a férfiaknak a munkahelyi sztorik jutnak. Ezt a két fajta történetet mi is meséljük, de ettől még érdemesek arra, hogy elmeséljük őket. Nem kell, hogy szappanoperásak legyenek. Remélem, a Six-Ellen jelenet nem emlékeztet Dolly Parton Jolene című dalára, mert az veszélyes lehet. Olyan párbeszédet akartam írni, amit magam is elhiszek, olyan komplex érzésekkel, amilyeneket csak képes voltam közvetíteni.

A baba fájdalmait és végül a halálát a Caprica Sixre nehezedő stressz okozta? Vagy Liam halála elkerülhetetlen volt, mert cylonnak és cylonnak nem lehet gyermeke?

Tetszenek ezek a kérdések. Hozzá lehet tenni a következőt is: "Azért halt meg a csecsemő, mert Tigh, látva Ellen önfeláldozását, újra belészeretett, és arra a percre elhagyták az érzései Caprica Six iránt?" Biztos vannak egyéb magyarázatok is.

Mennyire vezérli Baltar altruizmusát, hogy visszahódítsa a hatalmat Paulától? Vagy igazi, őszinte felebaráti szeretetből cselekszik, amit kever a szokásos krisztusicsodatétel színpadiasságával? 

Őszintén megmondom, szerintem erre Baltar sem tudja a választ.

Mit kellett kivágni a Deadlockból?

Volt egy mellékszál arról, hogy Centurionokat hozzanak a Galacticára, hogy rendet tartsanak a civilek között. Remek ötlet volt, de nem jutott rá idő. Volt egy vita arról is, hogy Laure/Lee/Adama nyilvánosan vagy szemtanúk nélkül engedi-e az utolsó öt cylont találkozni. Egy vicces beszélgetést is kivágtak, amelyben Ellen úgy tett, mintha dühös lenne Tigh-ra, amiért megmérgezte. Tigh: "Azt hittem, tudod, hogy méreg volt! Te magad kérted a bögrét!" Ellen: "Szomjas voltam!" (ami viccesnek ugyan tényleg vicces, de valahogy úgy sejtem, ezt nemidőhiány miatt vágták ki – a ford.)

Mi volt a legnehezebb és a legkönnyebb része a Deadlock megírásának?

A legnehezebb az volt, hogy a lépéseket egyértelműsítsem — hogy hogyan alakulnak ki a szavazatok, mit jelentene egy "igen" és mit egy "nem". Annak örültem, hogy ebbe sikerült néhány poént beépítenem. Legtöbbször az epizód tónusa nem teszi ezt lehetővé, de ennek volt néhány könnyed eleme, egészen a nagyon sötét végéig, persze. 

Miért akarja Galen Tyrol elhagyni a flottát? Azt hittem, azért fogadta el a főnöki állást, mert a Galacticán akar maradni.

Azért vállalta a munkát, mert Adama megkérte rá. Mindeközben azonban egyre távolabb kerül a régi életétől.

Miért adna Adama (Lee és Roslin beleegyezésével) egy csomó bazinagy fegyvert Baltar embereinek? Tudom, hogy az öreg nem önmaga mostanában, de ez nagyon rossz ötletnek tűnik.

Nehéz rendet tartani mostanában a hajón. Adama elég sok tengerészgyalogost elveszített a lázadásban. Ha nem talál más erőt, aki kordában tudja tartani a civileket, akkor a Centurionokat kell fontolóra vennie, az viszont egy civil felkeléshez vezethet. Baltar javaslata az utolsó emberi megoldás, és Adama kénytelen egyetérteni vele. 

Innentől Alan Sepinwall kérdései: Az öt végső cylon testei megegyeznek azokkal, amelyeket a Földön birtokoltak? A tizenharmadik törzset meg lehetett különböztetni a mostani műbőröktől? Vagy Ellen és Saul gyermektelenségét az magyarázza, hogy új testeket kaptak?

Ó igen, az új testek elvileg megegyeznek a régiekkel, de tény, hogy letöltődtek, és ezek nem ugyanazok a testek, ami valóban lehet egy tényező. De személy szerint úgy gondolom, ők csak egy olyan pár, akiknek nem lehet gyermekük. De komolyan, önök nem örülnek neki? Nem vagy meggyőződve róla, hogy ők lennének a világ legjobb szülői.  

Jelen pillanatban, ha végignézünk azon, hogy Baltar hányféle személyiséget és felelősséget vett magára, és hogy milyen gyorsan levetkőzte őket, amint jött valami jobb, szabad elhinnünk bármit is abból, ami elhagyja a száját? És ha igen, mekkora kihívás íróként, hogy megkülönböztessék azokat a pillanatokat, amikor szerepet játszik, és amikor őszinte?

Én úgy gondolom, hogy majdnem mindig őszinte, amikor ezeket a dolgokat mondja. Én úgy írom, mintha őszinte lenne.

Van valami mitológiai oka, hogy Head Six olyan sokáig távol volt, és hogy pont most tért vissza? Vagy nagyon sok Head Six (és/vagy Head Baltar) jelenet végezte a padlón a korábbi epizódokban?

Ennek nincs mitológiai jelentősége. 

Igaza volt Billnek, hogy Tigh tudatosan azért választotta a Liam nevet, mert az a William rövidebb változata?

Tigh a legjobb barátja után nevezte el a gyermekét.

Jane Espenson a Deadlockot magyarázza

A bejegyzés belsejébe rejtettem annak a beszélgetésnek a fordítását,
amelyet Ysu is linkelt, és amelyben Maureen Ryan és Alan Sepinwall
egyszerre kérdezgetik Jane Espensont a Deadlockban látottakról. Megint
kihagytam pár produkciós infót, de a lényeg megtalálható az ugrás után,
a többi pedig az eredeti bejegyzésben olvasható

Miért nem olyan hűvös és összeszedett Ellen a Deadlockban, mint amilyen a No Exitben volt? A megrázkódtatás miatt, hogy Tigh teherbe ejtette Caprica Sixet? Vagy más tényezők is szerepet játszottak abban, hogy a régi Ellen nyomai újra felbukkantak?

Jó meglátás! Ez az, amit nagyon imádtam Kate Vernon alakításában
— remekül eljátszotta, hogy az ismerősi és családi kapcsolatokhoz való
visszatérés hogyan fordíthatja ki az embert. Ellen ésSaul egymás
legrosszabb tulajdonságait hozzák elő, és szerintem attól a pillanattól
kezdve, hogy Ellen meglátta a férjét, arra volt ítélve, hogy a régi
önmaga legyen, körülményektől függetlenül. Persze a könnyebben
hozzáférhető alkohol sem segített. 


Több ezer év együttlét után Ellen komolyan azt hiszi, hogy Saul képes jobban szeretni Capricát, mint őt? Vagy tényleg jobban szereti?

Úgy hiszem, Saul tényleg szereti Capricát. De nem jobban, mint
amennyire Ellent szereti. Ezt szerintem még Ellen maga sem gondolja
komolyan. De ez nyilvánvalóan több, mint egy átlagos párkapcsolat, és
Ellen félelmeit igazolja acylonok hite a terhességről és a szerelemről
is. És ne feledjük, hogy a "több ezer évet" nem kell szó szerint érteni
— közel sem ilyen hosszú időnek élték meg ők. 

Hogyha a földi cylonok tudtak gyermeket nemzeni, Ellennek és Tigh-nak miért nem sikerült?

Egyes párok képtelenek rá. És a cylonok szerelemmel és a szaporodással kapcsolatos teóriája sértette és dühítette Ellent.

A Deadlock könnyen lehetett volna szappanoperás — egy férfi fölött összezördülő nők, stb. Szerintem nem volt az, de figyelni kellett erre az írás során? Arra, hogy ne legyen az epizód szappanopera-szerű?

Sosem gondoltam, hogy szappanoperás lenne, csak emocionális. A szerelem miatti viták talán szappanoperásnak tűnhetnek, mert az ilyenek mindig nőkkel történnek, míg a férfiaknak a munkahelyi sztorik jutnak. Ezt a két fajta történetet mi is meséljük, de ettől még érdemesek arra, hogy elmeséljük őket. Nem kell, hogy szappanoperásak legyenek. Remélem, a Six-Ellen jelenet nem emlékeztet Dolly Parton Jolene
című dalára, mert az veszélyes lehet. Olyan párbeszédet akartam írni,
amit magam is elhiszek, olyan komplex érzésekkel, amilyeneket csak
képes voltam közvetíteni.

A baba fájdalmait és végül a halálát a Caprica Sixre nehezedő stressz okozta? Vagy Liam halála elkerülhetetlen volt, mert cylonnak és cylonnak nem lehet gyermeke?

Tetszenek ezek a kérdések. Hozzá lehet tenni a következőt is: "Azért halt meg a csecsemő, mert Tigh, látva Ellen önfeláldozását, újra belészeretett, és arra a percre elhagyták az érzései Caprica Six iránt?" Biztos vannak egyéb magyarázatok is.

Mennyire vezérli Baltar
altruizmusát, hogy visszahódítsa a hatalmat Paulától? Vagy igazi,
őszinte felebaráti szeretetből cselekszik, amit kever a szokásos
krisztusicsodatétel színpadiasságával? 

Őszintén megmondom, szerintem erre Baltar sem tudja a választ.

Mit kellett kivágni a Deadlockból?

Volt egy mellékszál arról, hogy Centurionokat hozzanak a Galacticára, hogy rendet tartsanak a civilek között. Remek ötlet volt, de nem jutott rá idő. Volt egy vita arról is, hogy Laure/Lee/Adama nyilvánosan vagy szemtanúk nélkül engedi-e az utolsó öt cylont találkozni. Egy vicces beszélgetést is kivágtak, amelyben Ellen úgy tett, mintha dühös lenne Tigh-ra, amiért megmérgezte. Tigh:
"Azt hittem, tudod, hogy méreg volt! Te magad kérted a bögrét!" Ellen:
"Szomjas voltam!" (ami viccesnek ugyan tényleg vicces, de valahogy úgy
sejtem, ezt nemidőhiány miatt vágták ki – a ford.)

Mi volt a legnehezebb és a legkönnyebb része a Deadlock megírásának?

A
legnehezebb az volt, hogy a lépéseket egyértelműsítsem — hogy hogyan
alakulnak ki a szavazatok, mit jelentene egy "igen" és mit egy "nem".
Annak örültem, hogy ebbe sikerült néhány poént beépítenem. Legtöbbször
az epizód tónusa nem teszi ezt lehetővé, de ennek volt néhány könnyed
eleme, egészen a nagyon sötét végéig, persze. 

Miért akarja Galen Tyrol elhagyni a flottát? Azt hittem, azért fogadta el a főnöki állást, mert a Galacticán akar maradni.

Azért vállalta a munkát, mert Adama megkérte rá. Mindeközben azonban egyre távolabb kerül a régi életétől.

Miért adna Adama (Lee és Roslin beleegyezésével) egy csomó bazinagy fegyvert Baltar embereinek? Tudom, hogy az öreg nem önmaga mostanában, de ez nagyon rossz ötletnek tűnik.

Nehéz rendet tartani mostanában a hajón. Adama elég sok tengerészgyalogost elveszített a lázadásban. Ha nem talál más erőt, aki kordában tudja tartani a civileket, akkor a Centurionokat kell fontolóra vennie, az viszont egy civil felkeléshez vezethet. Baltar javaslata az utolsó emberi megoldás, és Adama kénytelen egyetérteni vele. 

Innentől Alan Sepinwall kérdései: Az öt végső cylon testei megegyeznek azokkal, amelyeket a Földön birtokoltak? A tizenharmadik törzset meg lehetett különböztetni a mostani műbőröktől? Vagy Ellen és Saul gyermektelenségét az magyarázza, hogy új testeket kaptak?

Ó igen, az új testek elvileg megegyeznek a régiekkel, de tény, hogy letöltődtek, és ezek nem ugyanazok a
testek, ami valóban lehet egy tényező. De személy szerint úgy gondolom,
ők csak egy olyan pár, akiknek nem lehet gyermekük. De komolyan, önök
nem örülnek neki? Nem vagy meggyőződve róla, hogy ők lennének a világ
legjobb szülői.  

Jelen pillanatban, ha végignézünk azon, hogy Baltar
hányféle személyiséget és felelősséget vett magára, és hogy milyen
gyorsan levetkőzte őket, amint jött valami jobb, szabad elhinnünk
bármit is abból, ami elhagyja a száját? És ha igen, mekkora kihívás
íróként, hogy megkülönböztessék azokat a pillanatokat, amikor szerepet
játszik, és amikor őszinte?

Én úgy gondolom, hogy majdnem mindig őszinte, amikor ezeket a dolgokat mondja. Én úgy írom, mintha őszinte lenne.

Van valami mitológiai oka, hogy Head Six olyan sokáig távol volt, és hogy pont most tért vissza? Vagy nagyon sok Head Six (és/vagy Head Baltar) jelenet végezte a padlón a korábbi epizódokban?

Ennek nincs mitológiai jelentősége. 

Igaza volt Billnek, hogy Tigh tudatosan azért választotta a Liam nevet, mert az a William rövidebb változata?

Tigh a legjobb barátja után nevezte el a gyermekét.

Deadlock-kibeszélő

Egy hozadéka már biztosan volt ezeknek a posztoknak, lassan megtanultam a nyelvtani szabályt, hogy mikor kell a kibeszélő elé kötőjel, és mikor nem. Ahelyett, hogy szaporítanám a szót, következzenek a spoilerek és az újabb teóriák a BSG legújabb (4×16-os) epizódjával kapcsolatban.

Deadlock-kibeszélő

Egy hozadéka már biztosan volt ezeknek a posztoknak, lassan megtanultam a nyelvtani szabályt, hogy mikor kell a kibeszélő elé kötőjel, és mikor nem. Ahelyett, hogy szaporítanám a szót, következzenek a spoilerek és az újabb teóriák a BSG legújabb (4×16-os) epizódjával kapcsolatban.

4×16 – Deadlock – kanadai promó

Megérkezett végre a YouTube-ra a következő epizód trailere a Space csatornától is, ami egy hangyányit spoileresebb, mint az eddig látott videóanyagok, de sok minden ebből sem derül ki. Egy dolog biztosan: Saul Tigh az Isten.

4×16 – Deadlock – kanadai promó

Megérkezett végre a YouTube-ra a következő epizód trailere a Space csatornától is, ami egy hangyányit spoileresebb, mint az eddig látott videóanyagok, de sok minden ebből sem derül ki. Egy dolog biztosan: Saul Tigh az Isten.

4×16 – Deadlock

Rendezte: Robert Young

Írta: Jane Espenson

Történet: Ellen egy fontos döntéssel néz szembe, amely a teljes cylon fajra és az emberiségre is kihatással lehet.

Vélemény: Két szó: Robert. Young. Imádom a rendezését. Annyira jó, hogy Joss Whedon meg is próbálta lenyúlni a Dollhouse pilotjában (na jó, nevezzük homage-nak). Baromira
örülök, hogy az öreg visszatért még egy epizódra, és remélem, valami
hasonló remeket láthatunk majd tőle, mint amilyen a Six Degrees és az
Unfinished Business volt.

Afelől sincs kétségem, hogy Jane Espenson méltó anyagot ad majd Bob
Young alá. Ron Moore egyre több és több felelősséget helyezett az
utóbbi időben a vállára, itt már kvázi második showrunner volt
mellette, és nem lehet alaptalan ez a bizalom. Az írónőnek egyébként a
Dirty Hands, az Escape Velocity és a The Hub című epizódokat
köszönhetjük, na meg a The Passage-et Kat kálváriájával. Utóbbiból csak
a "paper shortage"-poént jegyeztem meg, de a többi kétségtelenül kiváló
munka.

Már a szinopszisból kitűnik, hogy ez nem lesz annyira infótömött
rész, mint az előző, de azért most is számítok némi — emberibb
mennyiségű — revelációra, vagy legalább néhány cselekményszál (értsd:
emberélet) lezárására. Politizálni szerintem most se nagyon fogunk, de drámában biztos lesz részünk, elég csak a Tigh
ezredesre gondolni ("Drágám, meg tudom magyarázni!"). Tényleg, ha
valaki azt mondta volna nekem az első évadban, hogy az XO egy szerelmi
háromszög jobbik csúcsába kerül, körberöhögtem volna.

Ideje, hogy Baltarból is többet kapjunk végre, hiszen csak karcoltuk
eddig az ő sztoriját a félévadban, és nem bánnám, ha valahova jutnánk
végre ezzel a szektista szállal. Nem mondom, hogy kell, hogy legyen
értelme ennek a történetnek, de azért többre is számítok tőle annál,
hogy szép nőket nézegethetünk Gaius körül. Persze nem akarok túl sokat
egyszerre, elvégre még négy rész van hátra. Csak szép sorjában.

4×16 – Deadlock

Rendezte: Robert Young

Írta: Jane Espenson

Történet: Ellen egy fontos döntéssel néz szembe, amely a teljes cylon fajra és az emberiségre is kihatással lehet.

Vélemény: Két szó: Robert. Young. Imádom a rendezését. Annyira jó, hogy Joss Whedon meg is próbálta lenyúlni a Dollhouse pilotjában (na jó, nevezzük homage-nak). Baromira örülök, hogy az öreg visszatért még egy epizódra, és remélem, valami hasonló remeket láthatunk majd tőle, mint amilyen a Six Degrees és az Unfinished Business volt.

Afelől sincs kétségem, hogy Jane Espenson méltó anyagot ad majd Bob Young alá. Ron Moore egyre több és több felelősséget helyezett az utóbbi időben a vállára, itt már kvázi második showrunner volt mellette, és nem lehet alaptalan ez a bizalom. Az írónőnek egyébként a Dirty Hands, az Escape Velocity és a The Hub című epizódokat köszönhetjük, na meg a The Passage-et Kat kálváriájával. Utóbbiból csak a "paper shortage"-poént jegyeztem meg, de a többi kétségtelenül kiváló munka.

Már a szinopszisból kitűnik, hogy ez nem lesz annyira infótömött rész, mint az előző, de azért most is számítok némi — emberibb mennyiségű — revelációra, vagy legalább néhány cselekményszál (értsd: emberélet) lezárására. Politizálni szerintem most se nagyon fogunk, de drámában biztos lesz részünk, elég csak a Tigh ezredesre gondolni ("Drágám, meg tudom magyarázni!"). Tényleg, ha valaki azt mondta volna nekem az első évadban, hogy az XO egy szerelmi háromszög jobbik csúcsába kerül, körberöhögtem volna.

Ideje, hogy Baltarból is többet kapjunk végre, hiszen csak karcoltuk eddig az ő sztoriját a félévadban, és nem bánnám, ha valahova jutnánk végre ezzel a szektista szállal. Nem mondom, hogy kell, hogy legyen értelme ennek a történetnek, de azért többre is számítok tőle annál, hogy szép nőket nézegethetünk Gaius körül. Persze nem akarok túl sokat egyszerre, elvégre még négy rész van hátra. Csak szép sorjában.