4×16 – Deadlock

Rendezte: Robert Young

Írta: Jane Espenson

Történet: Ellen egy fontos döntéssel néz szembe, amely a teljes cylon fajra és az emberiségre is kihatással lehet.

Vélemény: Két szó: Robert. Young. Imádom a rendezését. Annyira jó, hogy Joss Whedon meg is próbálta lenyúlni a Dollhouse pilotjában (na jó, nevezzük homage-nak). Baromira örülök, hogy az öreg visszatért még egy epizódra, és remélem, valami hasonló remeket láthatunk majd tőle, mint amilyen a Six Degrees és az Unfinished Business volt.

Afelől sincs kétségem, hogy Jane Espenson méltó anyagot ad majd Bob Young alá. Ron Moore egyre több és több felelősséget helyezett az utóbbi időben a vállára, itt már kvázi második showrunner volt mellette, és nem lehet alaptalan ez a bizalom. Az írónőnek egyébként a Dirty Hands, az Escape Velocity és a The Hub című epizódokat köszönhetjük, na meg a The Passage-et Kat kálváriájával. Utóbbiból csak a "paper shortage"-poént jegyeztem meg, de a többi kétségtelenül kiváló munka.

Már a szinopszisból kitűnik, hogy ez nem lesz annyira infótömött rész, mint az előző, de azért most is számítok némi — emberibb mennyiségű — revelációra, vagy legalább néhány cselekményszál (értsd: emberélet) lezárására. Politizálni szerintem most se nagyon fogunk, de drámában biztos lesz részünk, elég csak a Tigh ezredesre gondolni ("Drágám, meg tudom magyarázni!"). Tényleg, ha valaki azt mondta volna nekem az első évadban, hogy az XO egy szerelmi háromszög jobbik csúcsába kerül, körberöhögtem volna.

Ideje, hogy Baltarból is többet kapjunk végre, hiszen csak karcoltuk eddig az ő sztoriját a félévadban, és nem bánnám, ha valahova jutnánk végre ezzel a szektista szállal. Nem mondom, hogy kell, hogy legyen értelme ennek a történetnek, de azért többre is számítok tőle annál, hogy szép nőket nézegethetünk Gaius körül. Persze nem akarok túl sokat egyszerre, elvégre még négy rész van hátra. Csak szép sorjában.