4×16 – Deadlock

Rendezte: Robert Young

Írta: Jane Espenson

Történet: Ellen egy fontos döntéssel néz szembe, amely a teljes cylon fajra és az emberiségre is kihatással lehet.

Vélemény: Két szó: Robert. Young. Imádom a rendezését. Annyira jó, hogy Joss Whedon meg is próbálta lenyúlni a Dollhouse pilotjában (na jó, nevezzük homage-nak). Baromira
örülök, hogy az öreg visszatért még egy epizódra, és remélem, valami
hasonló remeket láthatunk majd tőle, mint amilyen a Six Degrees és az
Unfinished Business volt.

Afelől sincs kétségem, hogy Jane Espenson méltó anyagot ad majd Bob
Young alá. Ron Moore egyre több és több felelősséget helyezett az
utóbbi időben a vállára, itt már kvázi második showrunner volt
mellette, és nem lehet alaptalan ez a bizalom. Az írónőnek egyébként a
Dirty Hands, az Escape Velocity és a The Hub című epizódokat
köszönhetjük, na meg a The Passage-et Kat kálváriájával. Utóbbiból csak
a "paper shortage"-poént jegyeztem meg, de a többi kétségtelenül kiváló
munka.

Már a szinopszisból kitűnik, hogy ez nem lesz annyira infótömött
rész, mint az előző, de azért most is számítok némi — emberibb
mennyiségű — revelációra, vagy legalább néhány cselekményszál (értsd:
emberélet) lezárására. Politizálni szerintem most se nagyon fogunk, de drámában biztos lesz részünk, elég csak a Tigh
ezredesre gondolni ("Drágám, meg tudom magyarázni!"). Tényleg, ha
valaki azt mondta volna nekem az első évadban, hogy az XO egy szerelmi
háromszög jobbik csúcsába kerül, körberöhögtem volna.

Ideje, hogy Baltarból is többet kapjunk végre, hiszen csak karcoltuk
eddig az ő sztoriját a félévadban, és nem bánnám, ha valahova jutnánk
végre ezzel a szektista szállal. Nem mondom, hogy kell, hogy legyen
értelme ennek a történetnek, de azért többre is számítok tőle annál,
hogy szép nőket nézegethetünk Gaius körül. Persze nem akarok túl sokat
egyszerre, elvégre még négy rész van hátra. Csak szép sorjában.