Posted on

Louis Hoshi admirális – írta Ák_

Abban az örömben lehet részem, hogy újabb vendégposztot
prezentálhatok a blogon, ez alkalommal Ák_ tollából, aki nem másra
vállalkozott, mint a BSG egyik közönségkedvenc mellékszereplőjének,
Hoshi hadnagynak a bemutatására. Nem is szaporítanám tovább a szót,
következzen a méltatlanul hanyagolt Karakterrajz rovat legújabb
darabja, köszönet érte a szerzőnek.

Sziasztok, én Ák_ vagyok. Első alkalommal
vendégbloggerkedek itt, hatalmas BSG (és
battlestar.freevo.hu)-rajongó vagyok, szerencsére
csak múlt augusztus óta (ha minden epizód között
1-1 hetet kellett volna várnom, nem beszélve az évadok
közti hónapokról, valószínűleg
lerágtam volna a saját karomat. Vagy talán
mindkettőt). Szóval ide először írok,
egyébként a liszteslada.blog.hu-ra szoktam írogatni
két másik BSG-rajongó bajtársammal
együtt. Ezt egyébként ajánlom
figyelmetekbe, elsősorban mert van rajta mindenféle
érdekes ez-az, másodsorban mert van külön egy
„Battlestar Galactica” tag, ami alatt találhattok
ezt-azt. Persze ismerve Freevo alaposságát és
munkájának minőségét, nagyon-nagyon
könnyen elképzelhető, hogy már itt is fent
vannak a videók, illetve egyes linkeket innen vettem, de azért
hátha mégis találtok valami jófélét.
Egyébként jelen post Hoshi-ról fog szólni,
és nagyon remélem, hogy élvezni fogjátok.
Jó olvasást.

Admiral Louis Hoshi

Bizonyára mindnyájatok előtt ott van a jelenet,
amikor Adama átadja az admirálisi csillagokat egy
kézbe, aztán kiderül, hogy Hoshi az. Abban is
biztos vagyok, hogy sokan kitaláltátok, hogy Hoshi lesz
az, még mielőtt felért volna a kamera a fejéhez,
sokaknak pedig hatalmas meglepetés volt. De! Megérdemli-e
az admirális rangját, illetve – pontosabban ezzel
erősen összefüggésben – hogyan érik
el az alkotók, hogy elhiggyük, hogy megérdemli?
Most erre próbálok majd meg válaszokat találni.

 

Nem tudom, ti hogy éreztetek, amikor megtudtátok.
Hangos tiltakozás, némán somolygó
helyeslés. Én konkrétan csak beleegyezni tudtam
a szokásosnál ráncosabb Hoshi láttán.
Nem volt bennem semmi ellenérzés, habár ha a
látvány előtt közlik velem, valószínűleg
azt mondom, hogy: „Na neee…”, és mégis.
Azóta pedig az „Admiral Hoshi” kifejezés(vagy
mi) a kedvencemmé vált, egyszerűen isteni
kimondani 🙂

Azt azért előrevetíteném, hogy ha nem
tetszett a személyválasztás, akkor valószínűleg
nem fogom tudni megszerettetni veled, és egyáltalán
nem is ez lenne a célom. Csak szeretném végigvenni
Hoshi általunk ismert életútjának
fontosabb állomásait, és talán egy-két
indokot adni arra, hogy miért elfogadható a végén
a kinevezés, hogyan tették a sokáig elhanyagolt
karaktert éretté és késszé a
feladatra, valamint hogy milyen eszközökkel érzékeltették
velünk ezt a változást.

Általunk ismert életút, első állomás:
sétál a Pegasus folyosóin, kísérgeti
Shaw-t. Nem egy nagy jellemrajz egyelőre. Persze a sorozatban
nem ez az első megálló Hoshi kapcsán, csak
időrendben. Vagyis itt már talán komplexebb
elképzelésük volt a készítőknek,
és már tudták, hogy kihez kell előzménykaraktert
készíteni. Későbbi, a sétáláshoz
hasonlóan – jelen témánk szempontjából
– érdektelen és használhatatlan
megjelenései is vannak a Razorban. Érdekesség,
hogy a sorozat mind a két nuke-szituációjában
ott van és cselekszik.

Második állomás, Pegasus és a
Resurrection Ship epizódok a második évad
közepén. Nem igazán tudom, mit gondoljak: egyetlen
egyszer mutatja a kamera az ’Adama vs Cain’ jelenet
alatt, első benyomásként talán leginkább
egy ijedt gyerekre hasonlít, bár egy kicsit jobban
megnézve – és természetesen a későbbieket
is beleszámolva, akarva-akaratlan – talán nem
(nem csak?) félelem van a szemében, hanem egyfajta
helytelenítés (is)? Nem tudom, de a gyerekes arc
kétségtelenül ott van, és határozottan
emlékszem, hogy annak idején ijedtnek éreztem
Hoshit, és körülbelül ’Na most mi
lesz?’-nek tudtam be az arckifejezését. Tényleg
nem egy rettegő halálfélelemről van szó,
csak olyan naivan ijedt.

Ezt tulajdonképpen azért veszem ilyen hosszan, mert az
alkotók összeraktak számunkra egy benyomást
Hoshiról – földi időszámítás
szerint először itt –, majd eljuttattak minket oda, hogy
admirálist csináltak belőle. Egyébként
direkt írtam időrendben a Razort és a Pegasus-t.
Mert érdekességként meg akartam jegyezni, hogy
szerintem ráncosabbra sminkelték Hoshit a Razorban.
Persze nem túlzottan, éppen egy kicsit, hogy az ’ijedt
kölyök’ csak simán ’kölyökre’
cserélődjön. Az én tippem az lenne, hogy már
itt érezhették az alkotók, hogy vele talán
kezdhetnek majd valamit, és a negyedik évadba már
úgy akarták bevezetni, mint aki úgy néz
ki, mintha rendelkezne bizonyos tapasztalatokkal. (Addig nem merek
elmenni, hogy már ott tudták Moore-ék, hogy mi
lesz a vége. Illetve el mernék, de szerintem nem
tudták)

Apropó tapasztalatok, kétségkívül
van neki belőle bőven. Jó sok parancsnok alatt
szolgált, a három leghosszabb Cain és a két
Adama lehetett, de meg kell említeni Fisket, Garnert, valamint
– a negyedik évad hetedik részétől rövid
időn keresztül – Tight is. Tehát ha valaki
tanult már valamit a felettesei hibáiból,
illetve a különböző vezénylési
stílusokból, akkor az ő. Vagy legalábbis
potenciális esélyes. Tehát ilyen szempontból
logikus, ezt kipipálhatjuk.

De ugye, de ugye, jön a mindnyájunk számára
– bár más-más okokból –
feledhetetlen pillanat, amikor kiderül a Gaetával való
szerelmi viszonya. Itt egyébként még mindig egy
kicsit gyerekes, illetve talán nem is ez a jó szó.
Akárhogyis, halálpontosan jeleníti meg az
eszetlen szerelmest. Az indok talán nem ez, de a naivság
egyszerűen sugárzik belőle a webisode-ok végén.
Az elején pedig megtudjuk, hogy tulajdonképpen lopott –
méghozzá Gaetáért, Gaetának –
a gyengélkedőről (persze a lopás ténye
nem száz százalék, de legjobb esetben is a
„szerezni” szót használhatjuk), majd a
legkisebb reménnyel felvértezve megállás
nélkül keresi az eltűnt Raptort. Majd az említett
szakít vele, amire már leírtam a reakcióját.
Egyébként nem véletlenül hoztam az imént
szóba, hogy mindkét esetben ő készül
atomot indítani, ugyanis a gyógyszerlopás ilyen
szempontból is érdekes. Hiszen Hoshi nemhogy nem szól
semmit, de egy csöppnyi megrendülés nélkül
teljesíti Adama atom-parancsát, amire még Tigh
is csak csukott szemmel mer gondolni. Persze mindez felfogható
Cain lenyomataként is, de akkor is: bár nagyon explicit
módon, de a lopás is megerősíti azt, hogy
mennyire szereti Gaetát, nem véletlenül
’mocskolták be’ ezt a karaktert, ezzel is
súlyosabbá akarták tenni a kapcsolatukat, és
ily módon a szakításukat is.

Tehát azt hiszem, megegyezhetünk, hogy hatalmas
traumaként éri a szakítás. A lázadásos
részben a kapcsolatukról csak annyit tudunk meg, hogy a
CIC telefonján beszélgetve is tegezik egymást,
ami azért egy ilyen katonai légkörben minimum
barátságra utal. Ennek ellenére nem csatlakozik
a lázadáshoz – igazából nem
meglepő, olyan értelemben, hogy nem tudnám
elképzelni Hoshit a lázadók oldalán. De
nem is a nem csatlakozás a lényeg, hanem a felfedezés,
hogy mit tesz Gaeta. Ez tovább növeli azt a sokkot, amit
talán még mindig nem hevert ki teljesen. Bár
nincs rá különösebb hangsúly fektetve,
de Hoshi arckifejezésén a meglepetésen kívül
már jól látszik a teljes kiábrándultság
is, ezt már akkor is határozottan így éreztem.
Kár, hogy nem vitték tovább a sztoriját,
de mindenképpen a lázadás tehette fel az i-re a
pontot a karakter számára. De ezt nem a lázadós
részben tudjuk meg, hanem a következő állomásunkon.

Ami egyben az utolsó is a kinevezés előtt. Éspedig
nem más, mint az a bizonyos kávékiöntés
a CIC taktikai asztalára. Ez ugyan a legkevésbé
sem formálja tovább a jellemét, de egy
nagyon-nagyon fontos momentum. Itt van megmutatva a végleges
Hoshi, az, aki az egész út, az egész fejlődés
legvégén áll. Természetesen nem a
kávétörlés a lényeg, hanem az,
ahogyan Tighjal beszél. Sehol egy csepp megszeppentség,
a kezdetben erős ijedtség teljesen eltűnt –
véleményem szerint ezért kellett a kávé.
Mármint azért, mert: Tightól a legtöbb
ember – a második évad Hoshija valószínűleg
különösen – fél, akkor is, ha nem csinált
semmit. Ennek ellenére egy igencsak súlyos hiba után
csak egy nyugodt elnézést vet oda az ezredesnek.
Gondoljunk csak bele, ugyan Tigh is hatalmas változáson
ment keresztül, de ő tulajdonképpen „az egyik
leggonoszabb első tiszt”, és tényleg majdnem
mindenki fél tőle. Ezt tovább erősíti,
hogy Hoshi egy már-már nemtörődöm
félmondattal válaszol Tighnak az epizód végén,
amikor az ezredes azt kérdezi tőle, hogy eldöntötte-e
már, hogy megy-e a küldetésre. Természetesen
nem arról van szó, amit mond, hanem arról,
ahogyan mondja. Ha ezt összehasonlítjuk a korábbi
– akárcsak a szerelmi trauma előtti –
Hoshival, akkor azt hiszem, beláthatjuk a hatalmas változást.
Ezt a részletet mindenképpen érdemes újranézni,
ha érdekel a téma. Tizenkilencedik epizód
19:55-nél és 34:20-nál. Mellesleg megemlítendő,
hogy a haja is megváltozott, gondolom ezzel is éreztetni
akarták a változást, ami egyébként
egyértelmű, de mégsincs kimondva hangsúlyosan,
tulajdonképpen csak utalgatnak rá, és a
tudatalattinkat próbálják róla meggyőzni.
De ha tüzetesebben megvizsgáljuk az eseményeket,
rájöhetünk, hogy a vége felé már
egy nagyon is gondosan felépített változásról
van szó.

(és persze megemlítendő Tightól az utólag
erősen röhögésre sarkalló „You
will never make Admiral like that” mondat)

És így értünk el oda, hogy már
nemhogy nem lepődtem meg, hanem egy gondolatbeli bólintással
nyugtáztam a kinevezését, bár azért
előre nem tudtam volna kitalálni. Ami nem baj. Egyébként,
ha valakinek nem lenne tiszta, Hoshi jelentkezik a küldetésre.
Nekem először furcsa volt, mert nem emlékeztem, és
utólag nem illett bele a kiábrándult, gyökeresen
megváltozott személyiségébe, hogy ne
menjen. De aztán újranéztem, és
megértettem.

Nektek pedig a következőket javaslom, ha valami nem lenne
tiszta a postomban (ami könnyen előfordulhat, mert sokszor
nem fogalmazok érthetően): Kérdezzetek/kritizáljatok
nyugodtan akár itt kommentben, akár az e-mail címemen,
akár a liszteslada.blog.hu–n, szintén
kommentben. Remélem azért élveztétek a
kis, (nagyon) amatőr elemzésemet.

Ák_

http://liszteslada.blog.hu

ak.lisztesladablog@gportal.hu

Posted on

Bear McCreary videojátékot zenésít

Újabb posztot szánhatok a BSG nagyszerű zeneszerzőjének, ugyanis a netre került egy-egy klip a Battlestar Galactica és a The Sarah Connor Chronicles kulisszái mögül is, amelyekben betekintést nyerhetünk a sorozatok megzenésítésének világába. Az előbbi várhatóan a teljes sorozatos DVD és Blu-Ray kiadáson kap majd helyet, és a Daybreak egyik akciójelenetét aláfestő kompozíciót láthatjuk benne összevágva. Az utóbbiban M.B. Gordy, a zeneszerző állandó ütőhangszerese mutatja be, hogyan kell hordóból, felniből és egyéb fém eszközökből terminátoros zenét kovácsolni, a durva az, hogy ezek az otromba kellékek tényleg jól szólnak a soundtracken (via bsg.cz).

Bear nemrégiben belengette, hogy a legújabb szupertitkos projektje egy videojáték megzenésítése lesz. Ma jött ki a sajtóközlemény, amelyet aztán az ő blogbejegyzése is követett, miszerint a Dark Void nevű külsőnézetű kalandjátékot vette kezelésbe, nem is akárhogyan: visszatért a gyökerekhez, a klasszikus, John Williams-féle hangszereléshez és dallamvilághoz. Bizonyítékul, hogy Bear McCreary a hagyományos filmzenék terén is megállja a helyét, álljon a tovább mögött egy röpke részlet a Dark Void témájából, alatta pedig a zseniális, nyolc bites feldolgozása, ami annyira tetszett a játék kiadójának, hogy április elsején bejelentették, az egész játékot visszabutítják a hetvenes évekbeli komputerek szintjére.

Bear a blogján elmondja egy videóban, hogy mennyire másként készül ez a zene, mint amihez a filmekben szokott, és megszellőzteti azt is, hogy egy újabb játéknak is kölcsönözheti a tehetségét.

Posted on

Obama depressziós a BSG fináléja óta

A The Onion jött a megrendítő hírrel, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke lelki válságban van és eltávolodott a valóságtól, mióta véget ért a Battlestar Galactica. Állítólag a 4.5-ös évad poszterét is levette, és lekésett egy megbeszélést, mert inkább a scifi.com fórumait olvasgatta. Felhagyott az edzéssel és hízásnak indult, mondván, most már nem számít, ha elhagyja magát, ahogy Leenek sem számított az új-caprica mentőakció előtt.

Ha ez nem lenne elegendő megrázkódtatás a mai napra, a Google fejlesztői bejelentették a történelmi pillanatot, hogy bekapcsolták az első Kognitív Autoheurisztikus Elosztott Intelligencia Entitást, azaz CADIE-t, az első mesterséges intelligenciát. CADIE, miután rákötötték az internetre, végzett némi szkennelést, és ezt a honlapot készítette magának.

Készüljetek a legrosszabbra.

Posted on

Ron Moore-podcast a fináléról

Nagy nehezen sikerült feldolgoznom 140 percnyi infót Ron Moore-tól és a
nejétől, a tovább mögött olvashatjátok, mit szűrtem le a tripla
podcastból. Aki nem kíváncsi a készítők magyarázkodására, vagy úgyis
tudja, hogy bármilyen háttérinfón csak felhúzni képes magát, az inkább
ne lapozzon, és ne tudja meg, milyen alternatív befejezéseket
fontolgattak még az írók, mi a jelentősége a galambnak, a szökőkútnak,
mi volt a 4.5 teljes eredeti sztorija az írósztrájk előtt, melyik jelenetet mi ihlette, és így tovább.

 

A flashbackek eredetileg nem voltak sorrendben, időben
összevissza játszották be őket. Michael Rymer vágta össze úgy, hogy
sorrendbe kerüljenek, de a Sci Fi egyik fejese, Mark Stern azt mondta,
hogy szerinte nem elég hatásosak, nem tudott velük azonosulni. Papíron
nagyon jól működtek eredeti változatukban is, mindenkinek tetszettek,
de a képernyőn annyira nem működtek elsőre, így a vágó, Andrew Seklir
javaslatára tömbösítették a nagy részüket az epizód elejére. Innentől
már működött a dolog. 

Ron Moore fejében még a flashbackek
kitalálása előtt megszületett a madarat seprűvel üldöző ember képe.
Hogy mi a jelentése? Moore nem tudja, de ez nem baj, ez is része a
művészetnek úgy általában. A jelenet egyszerűen beleillett a sorozatba,
ott volt a helye. Baltar flashbackjében arra világítanak rá, hogy még a
maga fajta nemtörődöm, playboy figuráknak is vannak családi problémái,
titkai. 

Laura a szökőkútban régi ötlete volt Moore-nak, az
Epiphanies óta meg akarta csinálni (akkor a rák diagnózisa miatt), csak
akkor David Eick lebeszélte róla. Moore biztos volt benne, hogy Mary
remekül nézne ki a jelenetben, amit pedig közvetíteni akart, az az,
hogy Laura hogyan próbál meg újra érezni valamit, úgy érezni, hogy
életben van minden veszteség után. 

Laura Roslin visszaemlékezéseit ugyanabban az épületben vették föl, mint Starbuckéit. 

A 4.5 eredeti története dióhéjban: a
4×12-ben Ellen felébred Cavillel a Kolónián (vagy egy bázishajón). A
flottában nő az elégedetlenség, mindenki demoralizált, Zarek ráveszi
Gaetát, hogy működjenek együtt, és ebből egy forradalom robban ki (ez
lett a zendülés). A francia forradalomhoz hasonlítja Moore az eredeti
ötleteiket. A 4×13-ban, mikor Zarek és Gaeta támadni akarnak a
bázishajóra, megjelennek Cavil cylonjai. A csata elintézi a flotta
felét. Adama visszaszerzi a hajóját, Baltar pedig megmenti Herát. 

Egy
ellentámadásban Boomert és Cavilt foglyul ejtik, és Tyrol fokozatosan
maguk mellé állítja Boomert. Adama vagy megbünteti a lázadókat, vagy
megadja a flotta kapitányainak a lehetőséget, hogy szabadon
eltávozzanak. Zarek akár el is mehetett volna pár szimpatizáns
hajójával a kozmoszba önállóan. A 4×15-ben Tory találkozik Cavillel, és
megtudja, hogy Ellen életben van. Tory arra használja fel Baltar
szektájának tagjait, hogy rendetlenséget szítson. A szekta
(élet)veszélyessé válik, és Baltar, miután rájön, mit engedett
szabadjára, feladja magát. 

A 4×16-ban Tyrol megtudja, hogy Nicky
valójában Narcho fia. A 4×17-ben (feltételezhetően egy másik) Cavil
megpróbálja rávenni Ellent, hogy álljon mellé, legyen az El Cid
karakter, és megtudjuk, hogy ő, Cavil volt a hét cylon modell Luciferje
a Final Five-val, mint teremtőkkel szemben. Baltar és Cavil
kikalkulálják, hogy az emberiség három generáción belül kihal, ha így
folytatják, és az egyetlen lehetséges jövő, ha a két faj egyesül Herán
keresztül. 

Caprica Six ekkortájt veszti el a babáját, mert Tigh
sosem szerette igazán. Baltar és Six lassan újra közelednek egymáshoz,
és Hera lesz a pótgyerekük. A rebellis cylonok és az emberiség
egyesülnek a "Fab Four" mögött. Boomer elárulja, milyen "etnikai
tisztogatásokat" végez Cavil a kolónián, akkor még Cylonián,
bedobozolva azokat a modelleket, akik nem értenek vele egyet. Boomer
ráveszi a többi modellt, hogy csatlakozzanak a szövetséghez, és egy
flottányi bázishajó építésével szálljanak szembe vele. 

A
4×19-ben eljön az Armageddon, teljes támadás Cylonián. Cavil, Ellen
elszöknek az utolsó bázishajóval, és magukkal viszik Herát is. A finálé
története kevésbé kidolgozott, de pár a fontosabb elemek itt is
megvoltak.Helo és Athena meghalnak Heráért. A végső csata előtt Tigh meggyőzi Ellent, hogy fújja le a támadást, és álljon át az oldalukra.
Kara találja meg a Földet. A csata után valahogyan a galaxis egy távoli
pontjára kerülnek, ahol egy sárga nap fénylik, és Kara jegyzi meg, hogy
"Nézz a sárga nap mögé, ott van a mi Földünk." Az írók ekkor még nem
találták ki, hogy pontosan milyen mechanizmus útján találja meg a
Földet, de köze volt a Final Five-hoz is. 

A Föld megtalálása
után a Galactica becsapódik/beugrik a Föld felszínére, és ekkor Adama
Cortezként kiadja a parancsot, hogy égessék fel a hajót, ne legyen kiút
a bolygóról. Ezután ő és Roslin egy Raptorban elmennek megnézni az
univerzumot. A jelenünkben láthatjuk, hogy Közép- vagy Dél-Amerikában
régészek feltárnak egy sor ősi, mesterséges dombot, amelyeknek a
létezésére nincs magyarázat. Ezek a dombok tényleg léteznek, és tényleg
nem tudni, miért épültek. A többi dolog Herával meg a beilleszkedéssel
ugyanaz volt.

A sztrájk után az írók megbeszélték, hogy a Tigh vs. Ellen dolog elég gyenge befejezésnek, nem működne, de átgondolták, mik azok az ötletek, amiket kedvelnek. Így maradt meg a Cavil/Lucifer dolog, a zendülés, stb. 

Adama
vonalhúzását, amivel kettéosztotta a legénységét a Daybreak I. végén,
az alamói csata ihlette. Ron Moore gyerekkorában — apai hatásra —
számtalanszor látta a történet John Wayne-féle filmváltozatát, és
megkedvelte a híres ütközet sztoriját. A moziban ugyan nem volt benne,
de a legenda szerint Travis ezredes egy vonalat húzott a homokba, és
aki azt átlépte, az maradt ott Alamónál megvívni a csatát. 

A
finálét egyidőben forgatták a Capricával, általában a város különböző
pontjain, de volt, hogy szomszédos stúdiókban zajlottak a felvételek. 

A
sztriptízbár koedukált volt, férfi-női táncosokkal egyaránt, de vagy
nem castingoltak chippendale fiúkat, vagy Rymer nem mutatta őket. A
DVD-n Ellen is vetkőzni fog kicsit a férjének. 

Az epizódot nem
strukturálták meg annyira, mint egy szokásos részt. A csatornának
elküldték a vázlatot, de Ron Moore utána egyből ment forgatókönyvet
írni, nem dolgozták ki jobban a történetet. Utoljára a 33-at írta így.
Az egészet munkaként fogta föl, és teljesen érzelemmentesen írta a
szavakat. Amikor a forgatások előtt a rendezőasszisztens felolvast a
stáb előtt a szöveget, akkor tört ki először könnyekben. 

Racetrack és Skulls mögött egy igazi űrhajós ült, aki az ISS-en laptopon nézte a BSG-t, és meglátogathatta a forgatást. 

Az operaház eredetileg nem bírt nagyobb jelentőséggel, de
az írói visszavonulások idején rendszeresen visszatértek a témához, és
meg akarták magyarázni, akartak neki valamilyne szimbolikát adni. Ron
Moore örül, hogy a hozzáállásuk, hogy nem terveznek el előre mindent,
kifizetődött abban a jelenetben, amikor összekötötték az operaházat a
Galacticával. 

Fontos volt, hogy Baltar, aki miatt az egész
háború elkezdődhetett, a tudós ismerte el először, hogy létezik valami
felsőbb hatalom, és ezzel menti meg a helyzetet, ezzel jöhet létre a
béke. 

A sorozat valóban brutális, de Ron Moore sosem akarta,
hogy nihilista legyen, nem érezte ezt vele kapcsolatban. Szerinte
mindig is volt valami szép a BSG-ben, és ezen a hangon akarta
befejezni. Sosem olyasmi volt a mondanivaló, hogy az élet értelmetlen. 

RDM
külön kiemelte, mennyire fontos volt, hogy a Cavillel kötött békének
egy súlyos emberi bűn, a gyilkosság vessen véget, ami nélkül nem
találnák meg a Földet. Mindenképpen le akarták zárni a
Tory-Cally-sztorit, és nagyon passzolt a helyzethez, ehhez a fontos
momentumhoz ez a megoldás. 

Katee Sackhoff parókát hordott a visszaemlékezésekben. Ki vette észre? 

A
Naprendszerbe való ugrás után Roslin megkérdezi Karát, hogy hova vitte
őket. Kara erre eredetileg úgy felelt, hogy "Somewhere along the
watchtower", de valószínűleg ezt Michael Rymer le sem forgatta, mert
nem tetszett neki. A kamera feltekintését a Holdról a Földre, azaz a
Földfelkeltét az Apollo 8 fotója ihlette, magának a Földnek a látványát
pedig az Apollo 17 fotója. 

Egy időben fölmerült, hogy mi lenne, ha a Galactica az ógörög korba érkezne meg, és
ők ihletnék a hellén istenségeket. Ez azonban nem kötötte volna őket
össze sehogyan sem a nyugati civilizációkkal, és elég Star Trek-es
volt. Olyan lehetőség sosem merült föl, hogy nem a múltunkba érkeznek.
Amikor a mitokondriális Éváról hallott, akkor jött rá Moore, hogy őneki
kell lennie Herának. Hogy miért nem adták nekünk a technológiájukat,
stb., arra magyarázat Lee döntése és Adama Cortez-húzása. 

Ron
Moore nem tördelte a szokásos reklámközti fejezetekre a finálét, egy
nagy filmnek írta. Elismerte Callum Keith Rennie (Leoben) és Mark
Sheppard (Romo Lampkin) fontosságát, és a fináléra mindenképp vissza
akarták őket hozni. 

Aaron Douglas megörült, hogy északra
költöztetik, bele is került a kedvéért a forgatókönyvbe, hogy a
felföldekre, Skóciába megy, és "ő lesz minden skótok apja." Jamie
Bamber és James Callis nagyon jó barátok lettek élőben, ezért kaptak a
fináléban egy utolsó közös jelenetet. RDM megjegyezte, hogy bár
mindnyájan gyakorolják, de valószínűleg Jamie utánozza a legjobban
Edward James Olmost. 

Mary McDonnell külön felhívta arra Moore
figyelmét, hogy azt beszélték meg, hogy a sorozat végéig ő meg fog
halni. Jóval korábban még volt egy olyan verzió is, hogy Roslinból
Mózes legyen, aki már nem éri meg a Földet, és éppen előtte hal meg, de
Moore nem akarta ezt elvenni a karaktertől. 

Kara visszatértéről
ismét csak annyit mondott el Moore, hogy minél inkább próbálták
megmagyarázni, ki is ő, annál kevésbé volt izgalmas. Tudjuk, hogy
kapcsolatban van a felsőbb hatalommal, de talán sosem érthetjük meg,
hogy milyen módon, és ez minden, amit tudhatunk erről. 

Ha nem lett volna világos, Roslin lefeküdt a tanítványával. 

Az
Afrika-felvételek természetesen Kanadában készültek, és nem is lett
nagyon módosítva a helyszín CGI-vel. A fákat kicsit kicserélgették,
kitörölték az örökzöldeket, de nagyjából ennyi. Lee Adama
flashbackjében majdnem CGI-vel kellett megoldani a galamb kirepülését,
de végül a madár fogta magát, és egy szép balfordulóval kiszállt.

Az utolsó jelenetekben
láthattuk volna az elpusztított, felrobbanó Raptorokat, de már
túlmagyarázásnak tűnt a jelenet. New Yorkot Vancouver belvárosában
vették föl, CGI-vel módosítva. Ron Moore a cameójában egy Jimi
Hendrix-pólót viselt, de jogi okokból nem láthattuk. 

Posted on

Három BSG-soundtrack jelenik meg az idén

A The Thing-prequel forgatókönyvét újraíratja a stúdió, így Ron Moore verziója lekerült az asztalról. Egy Eric Heisserer nevű fickó vette át a helyét, aki elmondta, hogy nem csupán szkriptdoktorkodnia kellett, hanem teljesen elölről kezdeni a projektet. 

Mark Verheiden örülne, ha a BSG-ben írott forgatókönyveiket valaha kiadnák, hiszen azok rengeteg változáson mentek keresztül, mire leforgatott anyag lett belőlük. Az érdeklődőknek biztosan tetszenének a plusz információk, és az írók különböző prózai stílusát is érdekes lehet megismerni. 

Bear McCreary három Galactica-vonatkozású soundtrack albumot jelentet meg idén. Az első ezek közül a Caprica-pilot zenéje lesz, ami június elején kerül a boltokba, május végén pedig letölthető lesz a kiadó honlapjáról. A BSG negyedik évadjának zenéje két lemezes lesz, amiből a második kizárólag a Daybreaknek lesz dedikálva, az elsőn pedig helyet kap Gaeta lábfájásos dala is. Ez az album július második felében várható, míg a harmadiknak egyelőre nincs céldátuma, de mind a Razor, mind a The Plan muzsikáját tartalmazni fogja. Bear McCreary szeretne összeállítani egy többlemezes albumot azokból az anyagokból, amelyeket eddig nem adtak ki, és további BSG-koncerteket is tervez. Ezen kívül jelenleg egy számítógépes játék zenéjét írja, de nem árulhatta el, hogy mi az, csak hogy a soundtrackjét biztosan élveznénk. 

 

Posted on

Miért láttunk földi csillagképeket a Battlestar Galactica űrjeleneteiben?

A nézők az elmúlt évad során többször is kiszúrtak olyan csillagképeket a BSG űrben játszódó jeleneteiben, amelyek a Földről látszódnak. Ebből sokan arra következtettek, hogy a vizuális effektesek szándékosan arra próbálnak utalni, hogy közel járunk az otthonunkhoz.

Hogy mi volt a valódi oka annak, hogy az Oriont majdnem minden héten láthattuk? Darth Mojo, a Battlestar Galactica egyik animátora elárulta, de nem számított arra az össznépi lázadásra, amit ezzel kiváltott. Annyi ugyanis a válasz, hogy a tervezőprogramjuk alapértelmezett csillagos háttere tartalmaz egy csomó csillagképet, és kész.

Néha ugyan elforgatták kicsit a háttérképet, de arra sosem gondoltak volna, hogy a nézők screenshotokat csinálnak ezekről a jelenetekről, és analizálni próbálják a flotta helyzetét. Szóval a csillagképeket sem nem szándékos útmutatónak, sem nem poénnak szánták, egyszerűen csak ez a minta állt a rendelkezésükre. Így is rengeteg munkájuk volt, és ha még azzal is elszórakoztak volna, hogy minden héten máshova rajzolják be a fehér pöttyöket, ne adj’ Isten a flotta valós helyzetéből extrapoláljanak valami odaillő hátteret, máig nem láttuk volna a BSG befejező epizódjait, őket meg hamar kirúgták volna a késések miatt. Darth Mojo blogján meg lehet tekinteni a szóban forgó háttérképet egészben.

Posted on

Jane Espenson szerint az angyalok

Jane Espenson írónő egy interjúban elmondta, mi az ő meglátása a Battlestar Galactica Head karaktereiről, illetve Kara “a halál hírnöke” szerepéről. Figyelem, tekintettel arra, hogy Ron Moore szándékosan nem adott konkrétabb magyarázatot a képzelt karakterek illetve Isten létezésére, minden alant olvasható csupán spekuláció:

Íme, így láttam én mindig is ezt a kérdést. Ha valaki egy rendkívül fejlett civilizációból valahol az univerzumban érdeklődni kezdene az emberiség iránt, nem lenne elképzelhető, hogy az ő technológiájukkal olyan képességeik lennének, amelyek csodálatosnak tűnnének a számunkra? Talán “angyaloknak” hinnénk őket. Talán ők az okai, hogy létezik az angyalok mítosza. De ez csak az én véleményem. Az a nagyszerű a jó regényekben (vagy tévésorozatokban), hogy bizonyos kérdéseket nyitva hagynak a saját filozófiai megoldásaink számára.

[Arra a kérdésre, hogy Kara miért volt a halál hírnöke:] Én úgy vettem, hogy az utalás volt arra, hogy Kara vezetett el bennünket arra a pontra, ahol a [színtiszta] emberiség véget ért. Attól a ponttól kezdve akit embernek nevezünk, magában hordoz cylon DNS-t is.

Posted on

A Battlestar Galactica befejezés, amitől az írósztrájk mentett meg bennünket

Egy io9-interjúban Ronald D. Moore elmesélte, milyen befejezést szántak a BSG-nek az írók sztrájkja előtt. A száznapos kényszerpihenőn a producernek volt ideje átgondolni a dolgokat, és úgy látta, hogy ez a megoldás nem lenne elég epikus, nem elég érdekes. Az utolsó pillanatban így átgondolták, újraírták a sorozat utolsó felvonását. Íme, ez történt volna a sorozattal, ha nincs sztrájk:

[Az eredeti befejezés] Ellenről szólt volna a Kolónián. Cavil mellé állt, miután megtudta, hogy Tigh teherbe ejtette Caprica-Sixet, és ez nagy keserűséggel töltötte el. Bosszúból el akarta pusztítani a Galacticát és a flottát. Ő és Cavil megszerezték Herát, és a végső konfrontáció nagyon személyesen Tigh és Ellen között zajlott volna le, amelynek a végén megbocsájtanak egymásnak. Nagy általánosságokban ez volt a sztori, ennyit tudtunk kidolgozni a sztrájk előtt. 

Van egy érzésem, hogy ezek a videók nem lesznek fönt sokáig a YouTube-on, úgyhogy siessetek megnézni hét jelenetet a Caprica spinoffból.  

Grace Park itt válaszol viccesen a rajongók kérdéseire, Katee Sackhoff pedig a TV Guide-nak és a Schmoes Know-nak mesélt.

Kint van Ronald D. Moore audiókommentárja a teljes fináléhoz. Mark Verheiden röviden írt arról, hogy mi lehet az oka a megoszló véleményeknek a záró epizóddal kapcsolatban.

Posted on

Mary McDonnell új szerepben

Jane Espenson meglebegtette, hogy legalább egy meleg karakter biztosan lesz a Caprica című előzménysorozatban. Még szép, hiszen 2009-ben el se lehet képzelni enélkül tévés produkciót.

Mary McDonnell egy több epizódos vendégszerepre szerződött le a The Closer (nálunk A főnök) című sorozathoz. Egy rendőrszázadost fog játszani, aki konfliktusba kerül a Kyra Sedgwick által játszott főhősnővel. A sorozatot kedvelik az Emmynél, Sedgwicket három egymás követő évben is jelölték a legjobb színésznő kategóriájában, úgyhogy szoríthatunk, hogy olyan szerepet írjanak McDonnellnek, amely esélyessé teheti a vendégszereplők között. Az érdeklőknek javaslom Ysu blogját, biztosan pontosabb részletek is napvilágot látnak majd ott a szereppel kapcsolatban.

A Battlestar Galactica szereplőinek további projektjeiről a comment:com válogatásában lehet tájékozódni.

Ron Moore elmondta a Virtualityről, hogy a Fox mindig is úgy gondolta, hogy számukra elég rizikós egy ilyen stílusú sorozat. Tetszett nekik és támogatták, de az elejétől fogva kijelentették a készítőknek, hogy ne lepődjenek meg, ha nem találnak neki helyet a műsorstruktúrájukban. Érdekes és ambíciózus darabnak nevezte a Virtualityt, ami eltér a Foxtól megszokottaktól, és ez nem feltétlenül jó egy csatornának.

Ilyen jelenetek lettek kivágva a Daybreakből: egy Boomer-flashbackben láttuk volna Helóval és Tyrollal, amikor még zöldfülű volt. Ekkor csókolózott először Tyrollal, és ekkor tetszett meg Helónak. Egy jelenetben Tyrol és Starbuck elújságolta volna Adamának, hogy vinni szeretnék Anderst a CIC-ra, és az admirális először hevesen ellenkezett volna. Volt még néhány plusz jelenet a sztriptízbárban is Ellen és Tigh között, ezek is mind rajta lesznek a bővített DVD-kiadáson, a többség azonban nem új anyag lesz, csak a látottak hosszabb változatai.