Posted on

4×08 – Sine Qua Non

Rendezte: Rod Hardy

Írta: Michael Taylor

Időpont: 2008. május 27. 

Történet: Roslin elnök gyanús körülmények között történt eltűnése kínkeserves hatalmi harcokhoz vezet a flottában.

Vélemény: Ahogy egyre egybefüggővé válik a negyedik évad, úgy gyűlik meg mind jobban a bajom az előzetes várakozásaim körvonalazásával. Nem spoileresen annyit el merek mondani, hogy Michael Taylor azt nyilatkozta, maga is megdöbbent, hogy a képen látható két színész az egyik közös jelenetükben milyen hihetetlen súlyt tudtak adni az ő meglehetősen egyszerű párbeszédéhez, pusztán a mimikájukkal és a finom gesztusaikkal.

Egy apróságot emelnék ki ebből az idézetből: az egyszerű párbeszédet. Ez azoknak jó hír, akik unják vagy nem szeretik Michael Angeli Dr. House-ba illő, cizellált, önelemző nagymonológjait. Ugyan Taylor is képes írni melodramatikus Adama-beszédet (Unfinished Business), de az ő erőssége talán éppen az, hogy sokkal földhözragadtabb és természetesebb szövegeket tud a karakterek szájába adni, mint akár egy Angeli, akár egy Moore. Nem tagadom, hogy nagy kedvencem a fickó, bár erről azért még meg akarok győzödni azzal, hogy újranézem a harmadik évadban írt három munkáját. 

Rod Hardy régi motoros, az első évadtól kezdve vissza-visszatér a sorozathoz rendezni, legutóbb az A Day in the Life-ot láthattuk tőle, és szerintem várhatunk tőle egy olyan minőséget, mint amit Wayne Rose nyújtott legutóbb.

A Sci Fi Channel által kiadott rövidke szinopszis feltehetően el akart kerülni mindenféle spoilert, ezért csak a történetszálak egyikéről olvashatunk benne, éppenséggel arról a politikai csatározásról, amelyre én a legkíváncsibb vagyok a Sine Qua Nonból. Alig várom, hogy Tom Zarek vérszemet kapjon Roslin eltűnése után, és belekezdjen a profin kivitelezett hatalmi machinációiba. Elvigyorodtam a "bla, bla, bla" megjegyzésén a legutóbb, amivel pont a lényeget devalválta Roslin közleményéből, hát valahogy így akarom végigvigyorogni ezt az egész részt is.

A többi szálról egyszerűen nem tudok érdemben elmondani semmit, mivel fogalmam sincs, mi a szar fog történni most Roslinékkal és a cylonokkal, de épp annyira kíváncsi vagyok rájuk, mint bárki más. A promók alapján még inkább várom Tigh és Adama jeleneteit, és hát nem véletlenül egy jogi kifejezés az epizód címe sem, úgyhogy talán már mindenki tudja, mi – illetve ki – lesz az epizód fénypontja.

A "sine qua non" egyébiránt azt jelenti, hogy "elengedhetetlen feltétel", ha jól sikerült lefordítanom, amiből egyelőre nem sikerült semmit sem leszűrnöm, de hogy egy jó BSG-címhez híven többszörösen is értelmet fog nyerni, abban biztos vagyok.

Posted on

4×08 – Sine Qua Non

Rendezte: Rod Hardy

Írta: Michael Taylor

Időpont: 2008. május 27. 

Történet: Roslin elnök gyanús körülmények között történt eltűnése kínkeserves hatalmi harcokhoz vezet a flottában.

Vélemény: Ahogy egyre egybefüggővé válik a negyedik évad, úgy gyűlik meg mind jobban a bajom az előzetes várakozásaim körvonalazásával. Nem spoileresen annyit el merek mondani, hogy Michael Taylor azt nyilatkozta, maga is megdöbbent, hogy a képen látható két színész az egyik közös jelenetükben milyen hihetetlen súlyt tudtak adni az ő meglehetősen egyszerű párbeszédéhez, pusztán a mimikájukkal és a finom gesztusaikkal.

Egy apróságot emelnék ki ebből az idézetből: az egyszerű párbeszédet. Ez azoknak jó hír, akik unják vagy nem szeretik Michael Angeli Dr. House-ba illő, cizellált, önelemző nagymonológjait. Ugyan Taylor is képes írni melodramatikus Adama-beszédet (Unfinished Business), de az ő erőssége talán éppen az, hogy sokkal földhözragadtabb és természetesebb szövegeket tud a karakterek szájába adni, mint akár egy Angeli, akár egy Moore. Nem tagadom, hogy nagy kedvencem a fickó, bár erről azért még meg akarok győzödni azzal, hogy újranézem a harmadik évadban írt három munkáját. 

Rod Hardy régi motoros, az első évadtól kezdve vissza-visszatér a sorozathoz rendezni, legutóbb az A Day in the Life-ot láthattuk tőle, és szerintem várhatunk tőle egy olyan minőséget, mint amit Wayne Rose nyújtott legutóbb.

A Sci Fi Channel által kiadott rövidke szinopszis feltehetően el akart kerülni mindenféle spoilert, ezért csak a történetszálak egyikéről olvashatunk benne, éppenséggel arról a politikai csatározásról, amelyre én a legkíváncsibb vagyok a Sine Qua Nonból. Alig várom, hogy Tom Zarek vérszemet kapjon Roslin eltűnése után, és belekezdjen a profin kivitelezett hatalmi machinációiba. Elvigyorodtam a "bla, bla, bla" megjegyzésén a legutóbb, amivel pont a lényeget devalválta Roslin közleményéből, hát valahogy így akarom végigvigyorogni ezt az egész részt is.

A többi szálról egyszerűen nem tudok érdemben elmondani semmit, mivel fogalmam sincs, mi a szar fog történni most Roslinékkal és a cylonokkal, de épp annyira kíváncsi vagyok rájuk, mint bárki más. A promók alapján még inkább várom Tigh és Adama jeleneteit, és hát nem véletlenül egy jogi kifejezés az epizód címe sem, úgyhogy talán már mindenki tudja, mi – illetve ki – lesz az epizód fénypontja.

A "sine qua non" egyébiránt azt jelenti, hogy "elengedhetetlen feltétel", ha jól sikerült lefordítanom, amiből egyelőre nem sikerült semmit sem leszűrnöm, de hogy egy jó BSG-címhez híven többszörösen is értelmet fog nyerni, abban biztos vagyok.

Posted on

4×07 – Guess What’s Coming to Dinner

Rendezte: Wayne Rose

Írta: Michael Angeli

Időpont: 2008. május 16.

Történet: Laura Roslin elnök nagy próbatétel elé áll, ahogy a flotta számára felkínálkozik a lehetőség, hogy a lázadó cylonokkal szövetkezve fontos stratégiai csapást mérjenek az ellenségre. 

Vélemény: Már alig van hátra valami az idei BSG-ből, és ez nagyon szomorú. Persze legalább a történet száz százalékon pörög, és gondolom most se hagynak minket cserben az írók. Ugyan nem tudom, mi értelme egy egybefüggőnek tekintett évadban duplaepizódokat csinálni, de a Guess What's Coming to Dinner egy ilyen első felének tűnik. Ennélfogva valami olyasmi felépítésre számítok, mint a Resurrection Ship esetében, vagyis hogy minden űrcsata a második részre fog esni, most pedig az ott feloldandó konfliktusokat építik fel.

Talán nem véletlen, hogy az egymondatos szinopszisban is kiemelték Roslint, aki valószínűleg sok mindenen át fog menni a héten, és talán nem véletlen, hogy ismét Michael Angeli jegyzi a forgatókönyvet, a Six of One után idén másodszor. Igaz, most már egy új írónk sem lesz, a hátralevő epizódokat az évad elején bemutatkozott gárda tagjai között osztották fel. Wayne Rose egyébként nem ismeretlen Battlestar-berkekben, tavaly a Dirty Handset és a webizódokat forgatta, de régóta dolgozik Second Unit-rendezőként a sorozatnál. Semmi különöset nem várok tőle, de kíváncsi leszek, lesz-e valami említésre méltó a stílusában.

A promót ezúttal nem néztem meg, elég volt látnom a legelejét, és már le is kapcsoltam. Sajnos azt már tudom, hogy milyen stratégiailag fontos csapásra készülnek, de gondoltam, nem eresztem el a spoilert, hátha valaki meg akar lepődni. Mindenesetre egy régi feltételezésem látszik valóra válni a cylonok sorsával kapcsolatban, aminek előre örülök, de majd kitérek rá, ha eljön a maga ideje. A történettel kapcsolatban már nincsenek konkrét elvárásaim, a megszokott minőségre számítok, ami szerintem be fog most állni a második évad által nyújtottra. 

Azt hiszem, nagy meglepetésekre, fordulatokra és lelepleződésekre számíthatunk ezen a héten is, megkockáztatom, hogy kétszer akkora intentizással, mint amit a Faith kínált. Izgalmas epizód lesz ez, de titkon remélem, hogy jut benne hely egy olyan B-szálnak, mint amilyen Rosliné volt a legutóbb.

Posted on

4×07 – Guess What’s Coming to Dinner

Rendezte: Wayne Rose

Írta: Michael Angeli

Időpont: 2008. május 16.

Történet: Laura Roslin elnök nagy próbatétel elé áll, ahogy a flotta számára felkínálkozik a lehetőség, hogy a lázadó cylonokkal szövetkezve fontos stratégiai csapást mérjenek az ellenségre. 

Vélemény: Már alig van hátra valami az idei BSG-ből, és ez nagyon szomorú. Persze legalább a történet száz százalékon pörög, és gondolom most se hagynak minket cserben az írók. Ugyan nem tudom, mi értelme egy egybefüggőnek tekintett évadban duplaepizódokat csinálni, de a Guess What's Coming to Dinner egy ilyen első felének tűnik. Ennélfogva valami olyasmi felépítésre számítok, mint a Resurrection Ship esetében, vagyis hogy minden űrcsata a második részre fog esni, most pedig az ott feloldandó konfliktusokat építik fel.

Talán nem véletlen, hogy az egymondatos szinopszisban is kiemelték Roslint, aki valószínűleg sok mindenen át fog menni a héten, és talán nem véletlen, hogy ismét Michael Angeli jegyzi a forgatókönyvet, a Six of One után idén másodszor. Igaz, most már egy új írónk sem lesz, a hátralevő epizódokat az évad elején bemutatkozott gárda tagjai között osztották fel. Wayne Rose egyébként nem ismeretlen Battlestar-berkekben, tavaly a Dirty Handset és a webizódokat forgatta, de régóta dolgozik Second Unit-rendezőként a sorozatnál. Semmi különöset nem várok tőle, de kíváncsi leszek, lesz-e valami említésre méltó a stílusában.

A promót ezúttal nem néztem meg, elég volt látnom a legelejét, és már le is kapcsoltam. Sajnos azt már tudom, hogy milyen stratégiailag fontos csapásra készülnek, de gondoltam, nem eresztem el a spoilert, hátha valaki meg akar lepődni. Mindenesetre egy régi feltételezésem látszik valóra válni a cylonok sorsával kapcsolatban, aminek előre örülök, de majd kitérek rá, ha eljön a maga ideje. A történettel kapcsolatban már nincsenek konkrét elvárásaim, a megszokott minőségre számítok, ami szerintem be fog most állni a második évad által nyújtottra. 

Azt hiszem, nagy meglepetésekre, fordulatokra és lelepleződésekre számíthatunk ezen a héten is, megkockáztatom, hogy kétszer akkora intentizással, mint amit a Faith kínált. Izgalmas epizód lesz ez, de titkon remélem, hogy jut benne hely egy olyan B-szálnak, mint amilyen Rosliné volt a legutóbb.

Posted on

4×06 – Faith

Rendezte: Michael Nankin

Írta: Seamus Kevin Fahey

Időpont: 2008. május 9.

Történet: A ráktól szenvedő Laura Roslinnak és a forrófejű Starbucknak egyaránt nehéz döntéseket kell meghoznia, ha bele akarnak menni a kénytelen-kelletlen szövetségbe a cylonokkal.

Vélemény: Nos hát, ennek az epizódnak jó zsúfoltnak kell lennie, ha a lassú építkezésre lassan ráunó rajongók igényeit ki akarják elégíteni. Mondjuk én nem bánom, ha annyira nem kapcsolnak rá, mert ha belegondolunk, ezzel együtt is tizennégy rész áll még a rendelkezésükre, hogy mindent kibontsanak, ami több mint egy alap kábelsorozat egy teljes évadja. 

Azért apró, de fontos eseményekre biztosan számíthatunk, még ha továbbra sem derül ki, hogy ki az utolsó cylon vagy milyen a Föld. Személy szerint nagyon remélem, hogy az epizód vedégszereplője, Nana Visitor sok időt tölt majd a képernyőn, és nem csak Starbuckékkal foglalkozunk. Nem azért várom annyira, mert úgy imádtam a Deep Space Nine-ban (szerintem nem is jó színésznő), hanem mert a karaktere és a története számomra baromi érdekes. Korábban azt hittem, hogy az övé és Rosliné lesz majd a fő cselekményszál, de sajnos úgy látszik, tévedtem. Épp ez az a sztori, ami fölött elidőzhetnénk egy kicsit, erre pont most fog bekavarni egy eseménydúsabb másik. 

Se az írásról, se a rendezésről nem tudok elmondani semmi érdemlegeset. Seamus Kevin Fahey-ről annyit tudni, amennyit összevadásztam róla a Battlestar Wiki-beli szócikkemhez, az pedig nem sok. Képregényírónak indult (ha minden igaz, Mark Verheiden protezsálta ide is), egy jó ideje harmadrendű tagja a BSG kreatív csapatának, ez az első igazi forgatókönyve, és a sorozatnál talán az utolsó is. Michael Nankin rendezett már idén, úgyhogy nem kell régre visszanyúlnunk hozzá, érti a dolgát, és vannak sajátos fogásai, amelyekre most is kíváncsi leszek.

A Road Less Travelleddel szemben magasak voltak az elvárásaim, és csalódtam. Most lejjebb eresztettem a lécet, de még így is sokat várok a Faithtől. Mivel azonban ezt az epizódot vártam a legjobban az egész évadból, most nem bír érdekelni a cylon-szál, csak hadd lássam már a vallásról filozofálni a két színésznőt. És szorítok Fahey-ért, hogy jól legyenek megírva azok a sorok.

Posted on

4×06 – Faith

Rendezte: Michael Nankin

Írta: Seamus Kevin Fahey

Időpont: 2008. május 9.

Történet: A
ráktól szenvedő Laura Roslinnak és a forrófejű Starbucknak egyaránt
nehéz döntéseket kell meghoznia, ha bele akarnak menni a
kénytelen-kelletlen szövetségbe a cylonokkal.

Vélemény:
Nos hát, ennek az epizódnak jó zsúfoltnak kell lennie, ha a lassú
építkezésre lassan ráunó rajongók igényeit ki akarják elégíteni.
Mondjuk én nem bánom, ha annyira nem kapcsolnak rá, mert ha
belegondolunk, ezzel együtt is tizennégy rész áll még a
rendelkezésükre, hogy mindent kibontsanak, ami több mint egy alap
kábelsorozat egy teljes évadja. 

Azért apró, de fontos
eseményekre biztosan számíthatunk, még ha továbbra sem derül ki, hogy
ki az utolsó cylon vagy milyen a Föld. Személy szerint nagyon remélem,
hogy az epizód vedégszereplője, Nana Visitor sok időt tölt majd a
képernyőn, és nem csak Starbuckékkal foglalkozunk. Nem azért várom
annyira, mert úgy imádtam a Deep Space Nine-ban (szerintem nem is jó
színésznő), hanem mert a karaktere és a története számomra baromi
érdekes. Korábban azt hittem, hogy az övé és Rosliné lesz majd a fő
cselekményszál, de sajnos úgy látszik, tévedtem. Épp ez az a sztori,
ami fölött elidőzhetnénk egy kicsit, erre pont most fog bekavarni egy
eseménydúsabb másik. 

Se az írásról, se a rendezésről nem tudok
elmondani semmi érdemlegeset. Seamus Kevin Fahey-ről annyit tudni,
amennyit összevadásztam róla a Battlestar Wiki-beli szócikkemhez, az
pedig nem sok. Képregényírónak indult (ha minden igaz, Mark Verheiden
protezsálta ide is), egy jó ideje harmadrendű tagja a BSG kreatív
csapatának, ez az első igazi forgatókönyve, és a sorozatnál talán az utolsó is. Michael Nankin rendezett már idén, úgyhogy nem kell régre
visszanyúlnunk hozzá, érti a dolgát, és vannak sajátos fogásai,
amelyekre most is kíváncsi leszek.

A Road Less Travelleddel szemben magasak voltak az elvárásaim, és csalódtam. Most lejjebb eresztettem a lécet, de még így is sokat várok a Faithtől.
Mivel azonban ezt az epizódot vártam a legjobban az egész évadból, most
nem bír érdekelni a cylon-szál, csak hadd lássam már a vallásról
filozofálni a két színésznőt. És szorítok Fahey-ért, hogy jól legyenek
megírva azok a sorok.

Posted on

4×05 – The Road Less Travelled

Rendezte: Michael Rymer

Írta: Mark Verheiden

Időpont: 2008. május 2. 

Történet: Egy lehetséges fegyverszünet az emberek és a cylonok között arra sarkallja Starbuckot, hogy megbízzon egy régi ellenségében.

Vélemény: A régebbi olvasóim bizonyára tudják, milyen vegyes érzésekkel állok hozzá Mark Verheiden munkáihoz. A képregényíróból lett producer a második évad óta dolgozik a sorozaton, és elég vegyes az epizódok listája, amelyeket rábíztak ezalatt az idő alatt. Példának okáért mindkét duplaepizódos finálé második felét ő írta (Lay Down Your Burdens, Crossroads), de olyan töltelékeket is jegyez, mint a Black Market vagy az A Day in the Life. 

Láthatóan nincs olyan különösebb erőssége, mint mondjuk Michael Angelinek, és személy szerint én nem is tudtam megállapítani, mi az ő trademarkja, mi különbözteti meg őt a többi forgatókönyvírótól. Tudjuk, hogy jó fej, meg blogol, meg minden, de nem jut eszembe semmi, amikor megnézem az epizódjait, hogy "hát igen, ez milyen verheidenes". Ettől függetlenül iszonyú jó munkát végzett a legtöbb résszel, amelyikhez köze volt, azt nem vonhatjuk kétségbe.

Nem csoda, hogy ebben az epizódban azokkal a történetszálakkal foglalkozunk, amelyekre egyáltalán nem került sor az elmúlt héten. Mi több, itt is azt láthatjuk, hogy a lassú építkezés után hirtelen sorsfordulóhoz érkeznek egyes cselekmények, nem is akárhogy. Nagyon-nagyon vártam már, hogy ennek az epizódnak a két központi szereplője ismét összetalálkozzon. A közös jeleneteiket az első évad óta nagyon bírom. 

Az évad során először magasak az elvárásaim egy epizóddal kapcsolatban, és ebben nemcsak az eddigi magas minőség, hanem az egyre izgalmasabbá váló szituáció is közrejátszott. Féltem, hogy jóformán semmi sem fog történni az évad első felében, csak felépítik az alapokat az ütős befejezés felé, de úgy tűnik, nem lesz igazam. Ugyan eddig tényleg csak apránként haladtunk előre, de az ötödik részben mintha megindulna a szekér. Sokan inkább erre kíváncsiak, az eseményekkel és meglepetésekkel zsúfolt sztorikra, hát most úgy néz ki, eljött az ő idejük. Két dolgot várok ettől a The Road Less Travelledtől: legyen izgalmas, és Starbuck ne hisztizzen.

Posted on

4×05 – The Road Less Travelled

Rendezte: Michael Rymer

Írta: Mark Verheiden

Időpont: 2008. május 2. 

Történet: Egy lehetséges fegyverszünet az emberek és a cylonok között arra sarkallja Starbuckot, hogy megbízzon egy régi ellenségében.

Vélemény: A régebbi olvasóim bizonyára tudják, milyen vegyes érzésekkel állok hozzá Mark Verheiden munkáihoz. A képregényíróból lett producer a második évad óta dolgozik a sorozaton, és elég vegyes az epizódok listája, amelyeket rábíztak ezalatt az idő alatt. Példának okáért mindkét duplaepizódos finálé második felét ő írta (Lay Down Your Burdens, Crossroads), de olyan töltelékeket is jegyez, mint a Black Market vagy az A Day in the Life. 

Láthatóan nincs olyan különösebb erőssége, mint mondjuk Michael Angelinek, és személy szerint én nem is tudtam megállapítani, mi az ő trademarkja, mi különbözteti meg őt a többi forgatókönyvírótól. Tudjuk, hogy jó fej, meg blogol, meg minden, de nem jut eszembe semmi, amikor megnézem az epizódjait, hogy "hát igen, ez milyen verheidenes". Ettől függetlenül iszonyú jó munkát végzett a legtöbb résszel, amelyikhez köze volt, azt nem vonhatjuk kétségbe.

Nem csoda, hogy ebben az epizódban azokkal a történetszálakkal foglalkozunk, amelyekre egyáltalán nem került sor az elmúlt héten. Mi több, itt is azt láthatjuk, hogy a lassú építkezés után hirtelen sorsfordulóhoz érkeznek egyes cselekmények, nem is akárhogy. Nagyon-nagyon vártam már, hogy ennek az epizódnak a két központi szereplője ismét összetalálkozzon. A közös jeleneteiket az első évad óta nagyon bírom. 

Az évad során először magasak az elvárásaim egy epizóddal kapcsolatban, és ebben nemcsak az eddigi magas minőség, hanem az egyre izgalmasabbá váló szituáció is közrejátszott. Féltem, hogy jóformán semmi sem fog történni az évad első felében, csak felépítik az alapokat az ütős befejezés felé, de úgy tűnik, nem lesz igazam. Ugyan eddig tényleg csak apránként haladtunk előre, de az ötödik részben mintha megindulna a szekér. Sokan inkább erre kíváncsiak, az eseményekkel és meglepetésekkel zsúfolt sztorikra, hát most úgy néz ki, eljött az ő idejük. Két dolgot várok ettől a The Road Less Travelledtől: legyen izgalmas, és Starbuck ne hisztizzen.

Posted on

4×04 – Escape Velocity

Rendezte: Edward James Olmos

Írta: Jane Espenson

Időpont: 2008. április 25.

Történet: Gaius Baltar vallási coming-outja nyugtalanságot és erőszakot szül a flottában, ahogy elkezdi nyíltan is terjeszteni az egy istenben való hitet. A négy újdonsült cylon a Galactica fedélzetén eközben összezördül azon, hogy meddig mehetnek el a közös titkuk megtartása érdekében.

Vélemény: Direkt nem tettem megjegyzést az előző epizódmustrámban James Callis hiányára, hát tessék, most be is pótolják az elmaradást. A Baltar-központú epizódok mindig is a legjobbak közé tartoztak, nyilvánvalóan az írók is különösen szeretnek vele foglalkozni. Ráadásul a jelek szerint a negyedik évad cselekményszálai közül az egyik máris kulminálódik, nem véletlen, hogy mostanra tartogatták az összes puskaport a doki történetéből. 

Nem mellesleg az írók tutibiztosan kijátsszák a vallásszabadság-kártyát, ezzel felölelve egy újabb érdekes társadalmi problémát, ami mindig is erőssége volt a sorozatnak. Ráadásul megfűszerezhetjük ezt most az elvakult és zsarnoki Roslinnal, hadd ne kelljen mondanom, micsoda elegy lehet ebből. És akkor még mindig nem tudjuk, mire kell majd vonatkoztatni az epizód címét, a "szökési sebesség"-et. 

Jane Espenson írónő profi a szakmában, és nagyon sokak kedvence, főleg a Joss Whedonnal elöltött buffys időkből, amelyek alatt egy Hugo-díjat is bezsebelt. A BSG-be idén csatlakozott teljes jogú co-executive producerként, előzőleg szabadúszóként a The Passage-et és a Dirty Handset alkotta meg. Előbbit valószínűleg sose fogom újra megnézni, utóbbiból viszont a sorozat egyik legfaszább filler-epizódját hozta ki, miután Anne Cofell feladta a forgatókönyvvel való küzdelmet.

És a végére hagytam a legjobbat: a rendező ezúttal a többszörös díjnyertes Edward James Olmos, azaz maga Adama admirális. Azok a direktorok, akik egyébként is betöltenek valamilyen szerepet egy-egy sorozatban, gyakran merészebben nyúlnak az epizódjukhoz, hiszen nincs nagyon vesztenivalójuk (emlékezzetek mondjuk Avery Brooks Star Trek-munkáira). EJO például az első évadban, mikor megcsinálta a Tigh Me Up, Tigh Me Downt, nagyjából leszarta a kézikamerát meg a nyerseséget, és bámulatos kameraúsztatásokkal, gyönyörű, lágy színekkel dolgozott. Ugyanez igaz volt a Taking a Break from All Your Worriesre a harmadik évadból, ahol ráadásul a legtöbbet hozta ki James Callisből és Mary McDonnellből is (megjegyzem, a színészek mind azt nyilatkozták róla, hogy milyen más és milyen jó vele dolgozni). Nem mellesleg szerintem az ő ábrázolásában valahogy mindenki szebbnek tűnik, mint egyébként. Most is figyeljétek majd a fénybeállításokat és a close-upokat, meg úgy általában véve a hangulatot, ami eluralja EJO munkáit.

Posted on

4×04 – Escape Velocity

Rendezte: Edward James Olmos

Írta: Jane Espenson

Időpont: 2008. április 25.

Történet: Gaius Baltar vallási coming-outja nyugtalanságot és erőszakot szül a flottában, ahogy elkezdi nyíltan is terjeszteni az egy istenben való hitet. A négy újdonsült cylon a Galactica fedélzetén eközben összezördül azon, hogy meddig mehetnek el a közös titkuk megtartása érdekében.

Vélemény: Direkt nem tettem megjegyzést az előző epizódmustrámban James Callis hiányára, hát tessék, most be is pótolják az elmaradást. A Baltar-központú epizódok mindig is a legjobbak közé tartoztak, nyilvánvalóan az írók is különösen szeretnek vele foglalkozni. Ráadásul a jelek szerint a negyedik évad cselekményszálai közül az egyik máris kulminálódik, nem véletlen, hogy mostanra tartogatták az összes puskaport a doki történetéből. 

Nem mellesleg az írók tutibiztosan kijátsszák a vallásszabadság-kártyát, ezzel felölelve egy újabb érdekes társadalmi problémát, ami mindig is erőssége volt a sorozatnak. Ráadásul megfűszerezhetjük ezt most az elvakult és zsarnoki Roslinnal, hadd ne kelljen mondanom, micsoda elegy lehet ebből. És akkor még mindig nem tudjuk, mire kell majd vonatkoztatni az epizód címét, a "szökési sebesség"-et. 

Jane Espenson írónő profi a szakmában, és nagyon sokak kedvence, főleg a Joss Whedonnal elöltött buffys időkből, amelyek alatt egy Hugo-díjat is bezsebelt. A BSG-be idén csatlakozott teljes jogú co-executive producerként, előzőleg szabadúszóként a The Passage-et és a Dirty Handset alkotta meg. Előbbit valószínűleg sose fogom újra megnézni, utóbbiból viszont a sorozat egyik legfaszább filler-epizódját hozta ki, miután Anne Cofell feladta a forgatókönyvvel való küzdelmet.

És a végére hagytam a legjobbat: a rendező ezúttal a többszörös díjnyertes Edward James Olmos, azaz maga Adama admirális. Azok a direktorok, akik egyébként is betöltenek valamilyen szerepet egy-egy sorozatban, gyakran merészebben nyúlnak az epizódjukhoz, hiszen nincs nagyon vesztenivalójuk (emlékezzetek mondjuk Avery Brooks Star Trek-munkáira). EJO például az első évadban, mikor megcsinálta a Tigh Me Up, Tigh Me Downt, nagyjából leszarta a kézikamerát meg a nyerseséget, és bámulatos kameraúsztatásokkal, gyönyörű, lágy színekkel dolgozott. Ugyanez igaz volt a Taking a Break from All Your Worriesre a harmadik évadból, ahol ráadásul a legtöbbet hozta ki James Callisből és Mary McDonnellből is (megjegyzem, a színészek mind azt nyilatkozták róla, hogy milyen más és milyen jó vele dolgozni). Nem mellesleg szerintem az ő ábrázolásában valahogy mindenki szebbnek tűnik, mint egyébként. Most is figyeljétek majd a fénybeállításokat és a close-upokat, meg úgy általában véve a hangulatot, ami eluralja EJO munkáit.