Rendezte: Michael Rymer
Írta: Mark Verheiden
Időpont: 2008. május 2.
Történet: Egy lehetséges fegyverszünet az emberek és a cylonok között arra sarkallja Starbuckot, hogy megbízzon egy régi ellenségében.
Vélemény: A régebbi olvasóim bizonyára tudják, milyen vegyes érzésekkel állok hozzá Mark Verheiden munkáihoz. A képregényíróból lett producer a második évad óta dolgozik a sorozaton, és elég vegyes az epizódok listája, amelyeket rábíztak ezalatt az idő alatt. Példának okáért mindkét duplaepizódos finálé második felét ő írta (Lay Down Your Burdens, Crossroads), de olyan töltelékeket is jegyez, mint a Black Market vagy az A Day in the Life.
Láthatóan nincs olyan különösebb erőssége, mint mondjuk Michael Angelinek, és személy szerint én nem is tudtam megállapítani, mi az ő trademarkja, mi különbözteti meg őt a többi forgatókönyvírótól. Tudjuk, hogy jó fej, meg blogol, meg minden, de nem jut eszembe semmi, amikor megnézem az epizódjait, hogy "hát igen, ez milyen verheidenes". Ettől függetlenül iszonyú jó munkát végzett a legtöbb résszel, amelyikhez köze volt, azt nem vonhatjuk kétségbe.
Nem csoda, hogy ebben az epizódban azokkal a történetszálakkal foglalkozunk, amelyekre egyáltalán nem került sor az elmúlt héten. Mi több, itt is azt láthatjuk, hogy a lassú építkezés után hirtelen sorsfordulóhoz érkeznek egyes cselekmények, nem is akárhogy. Nagyon-nagyon vártam már, hogy ennek az epizódnak a két központi szereplője ismét összetalálkozzon. A közös jeleneteiket az első évad óta nagyon bírom.
Az évad során először magasak az elvárásaim egy epizóddal kapcsolatban, és ebben nemcsak az eddigi magas minőség, hanem az egyre izgalmasabbá váló szituáció is közrejátszott. Féltem, hogy jóformán semmi sem fog történni az évad első felében, csak felépítik az alapokat az ütős befejezés felé, de úgy tűnik, nem lesz igazam. Ugyan eddig tényleg csak apránként haladtunk előre, de az ötödik részben mintha megindulna a szekér. Sokan inkább erre kíváncsiak, az eseményekkel és meglepetésekkel zsúfolt sztorikra, hát most úgy néz ki, eljött az ő idejük. Két dolgot várok ettől a The Road Less Travelledtől: legyen izgalmas, és Starbuck ne hisztizzen.