Category: Szinopszis

Itt az ideje újraéleszteni ezt a kategóriát, amelyben spoilerek nélkül készítem fel az olvasókat a soron következő epizódokra, és mellékelem a személyes várakozásaimat is. Ez utóbbi mostantól talán okafogyottá válhat, mert hát mi okom lenne ne várni a hátralevő részek bármelyikét, de azért igyekszem hasznosan kitölteni azokat a bekezdéseket is. Tehát:

Rendezte: Michael Nankin

Írták: David Weddle és Bradley Thompson

Időpont: 2009. 01. 16.

Történet: Kara a cylon hibrid ominózus próféciája miatt szenved, Adama és a kolóniai flotta pedig elkeseredetten néz szembe a sokkoló felfedezéssel, ami a Földön várta őket.

Vélemény: Mit mondjak, a szinopszis nem túl sokatmondó, de hát nem is emiatt a pár sor miatt kell, hogy felszökjön a vérnyomásunk.Fölösleges is lenne ecsetelnem, hogy mennyire vagyok izgatott a történettel kapcsolatban, valószínűleg mindannyian ugyanúgy vagyunk ezzel most.

A mindenféle helyről származó előzetes hírek ellenére én egyetlen dolgot várok igazán ettől az epizódtól: hogy hömpölyögjön. Jelen pillanatban az írók nagyon sok mindenhez nyúlhatnak egyszerre: mi lesz, ha megtalálják őket a gonosz cylonok, mi lesz, ha megszakad a laza szövetség a jó cylonokkal, mi lesz a Földön, mi lesz a Flottában, ki az utolsó cylon… Én csak azt remélem, hogy ezeknek az eseményeknek a fele sem következik be most azonnal, és a legközvetlenebb kérdések felére se kapunk egyből választ. 

Számtalanszor megnéztem az elmúlt időszakban a Revelationst, néha kifejezetten csak a legvégét, és annak az utóhatásai miatt most talán jobb lenne egy nagy levegőt venni, átgondolni, mi a fene is történt, megemészteni a dolgokat, és csak aztán továbblépni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a kívánságom nem fog teljesülni, hiszen akkor az író nem David Weddle és Bradley Thompson, hanem mondjuk Michael Angeli lenne. 

Az írópáros mostanában rendre a cselekménydús epizódokat kapja, úgyhogy nyugtunk biztosan nem lesz túl sokáig most sem. Michael Nankinnek nagyon örülök a rendezői székben, iránta a tiszteletem akkor teljesedett ki igazán, amikor legutóbb mozifilmet varázsolt a Sarah Connor Chroniclesből negyvenöt perc erejéig. Ez lesz a negyedik kollaborációja Weddle-lel és Thompsonnal, ami azért nem egy rossz előjel, és hát mindenki emlékezhet az egyedi stílusára a Maelstromból vagy a Ties That Bindból. Mindenesetre a (fél)évadokat nyitó és záró epizódok közül hosszú idő óta ez az első, amelyet nem Michael Rymer rendez, úgyhogy jócskán megbízhattak az emberben Ron Moore-ék is.

Összefoglalva annak örülnék, ha legfeljebb kettő nagyobb kérdésre kapnánk most valamilyen részleges választ, és tényleg nem kéne végigizgulnunk negyvenöt percet, csak visszarázódni kicsit a BSG-be, és kiélvezni, hogy ismét a képernyőn van a kedvencünk. Egy kis feszültség mindenképpen kell, lassan ez lesz Thompsonék védjegye, de azért jusson időnk elérzékenyülni is egy kicsit, illetve engedtessék végre meg nekünk, hogy egy-egy reveláció utóhatásaiból sikerüljön kikecmeregnünk, mire jön a következő. Ne akarjanak túl sok mindenbe nyúlni egyszerre.

Itt az ideje újraéleszteni ezt a kategóriát, amelyben spoilerek nélkül készítem fel az olvasókat a soron következő epizódokra, és mellékelem a személyes várakozásaimat is. Ez utóbbi mostantól talán okafogyottá válhat, mert hát mi okom lenne ne várni a hátralevő részek bármelyikét, de azért igyekszem hasznosan kitölteni azokat a bekezdéseket is. Tehát:

Rendezte: Michael Nankin

Írták: David Weddle és Bradley Thompson

Időpont: 2009. 01. 16.

Történet: Kara a cylon hibrid ominózus próféciája miatt szenved, Adama és a kolóniai flotta pedig elkeseredetten néz szembe a sokkoló felfedezéssel, ami a Földön várta őket.

Vélemény: Mit mondjak, a szinopszis nem túl sokatmondó, de hát nem is emiatt a pár sor miatt kell, hogy felszökjön a vérnyomásunk.Fölösleges is lenne ecsetelnem, hogy mennyire vagyok izgatott a történettel kapcsolatban, valószínűleg mindannyian ugyanúgy vagyunk ezzel most.

A mindenféle helyről származó előzetes hírek ellenére én egyetlen dolgot várok igazán ettől az epizódtól: hogy hömpölyögjön. Jelen pillanatban az írók nagyon sok mindenhez nyúlhatnak egyszerre: mi lesz, ha megtalálják őket a gonosz cylonok, mi lesz, ha megszakad a laza szövetség a jó cylonokkal, mi lesz a Földön, mi lesz a Flottában, ki az utolsó cylon… Én csak azt remélem, hogy ezeknek az eseményeknek a fele sem következik be most azonnal, és a legközvetlenebb kérdések felére se kapunk egyből választ. 

Számtalanszor megnéztem az elmúlt időszakban a Revelationst, néha kifejezetten csak a legvégét, és annak az utóhatásai miatt most talán jobb lenne egy nagy levegőt venni, átgondolni, mi a fene is történt, megemészteni a dolgokat, és csak aztán továbblépni. Persze tisztában vagyok vele, hogy a kívánságom nem fog teljesülni, hiszen akkor az író nem David Weddle és Bradley Thompson, hanem mondjuk Michael Angeli lenne. 

Az írópáros mostanában rendre a cselekménydús epizódokat kapja, úgyhogy nyugtunk biztosan nem lesz túl sokáig most sem. Michael Nankinnek nagyon örülök a rendezői székben, iránta a tiszteletem akkor teljesedett ki igazán, amikor legutóbb mozifilmet varázsolt a Sarah Connor Chroniclesből negyvenöt perc erejéig. Ez lesz a negyedik kollaborációja Weddle-lel és Thompsonnal, ami azért nem egy rossz előjel, és hát mindenki emlékezhet az egyedi stílusára a Maelstromból vagy a Ties That Bindból. Mindenesetre a (fél)évadokat nyitó és záró epizódok közül hosszú idő óta ez az első, amelyet nem Michael Rymer rendez, úgyhogy jócskán megbízhattak az emberben Ron Moore-ék is.

Összefoglalva annak örülnék, ha legfeljebb kettő nagyobb kérdésre kapnánk most valamilyen részleges választ, és tényleg nem kéne végigizgulnunk negyvenöt percet, csak visszarázódni kicsit a BSG-be, és kiélvezni, hogy ismét a képernyőn van a kedvencünk. Egy kis feszültség mindenképpen kell, lassan ez lesz Thompsonék védjegye, de azért jusson időnk elérzékenyülni is egy kicsit, illetve engedtessék végre meg nekünk, hogy egy-egy reveláció utóhatásaiból sikerüljön kikecmeregnünk, mire jön a következő. Ne akarjanak túl sok mindenbe nyúlni egyszerre.