Posted on

Este BSG-összeülés

Tudom, nagyon későn szólok, de eddig nem jutott időm leülni a blog elé: este hat órától egy kis sörözéssel egybekötött beszélgetést csapunk a BSG jegyében Sinttel és a társaságunkkal, és mivel elég kevesen leszünk, gondoltuk, szólunk nektek is az eseményről. Semmi csinnadratta vagy ilyesmi, csak összeülünk egyet. Szóval ha valaki még nem tervezett be magának programot, és így, az utolsó pillanatban eljönne velünk, azt a Nyugati pályaudvarnál várjuk hat órakor az óra alatt, illetve a későket utána az Íjászban.

Én egyelőre nem tudom, hogy hol van a hely, úgyhogy pontos tájékoztatást sem tudok adni, de aki eljönne, az elér telefonon, vagy még közel tizenöt percig e-mailben. Azért azt nem akarom, hogy a blog és a Google révén a telszámom bevonuljon az örökkévalóságba, ezért csak iwiwen tudjátok lecsekkolni, de ott elég könnyen rám találtok. Várunk mindenkit szeretettel.

Posted on

Este BSG-összeülés

Tudom, nagyon későn szólok, de eddig nem jutott időm leülni a blog elé: este hat órától egy kis sörözéssel egybekötött beszélgetést csapunk a BSG jegyében Sinttel és a társaságunkkal, és mivel elég kevesen leszünk, gondoltuk, szólunk nektek is az eseményről. Semmi csinnadratta vagy ilyesmi, csak összeülünk egyet. Szóval ha valaki még nem tervezett be magának programot, és így, az utolsó pillanatban eljönne velünk, azt a Nyugati pályaudvarnál várjuk hat órakor az óra alatt, illetve a későket utána az Íjászban.

Én egyelőre nem tudom, hogy hol van a hely, úgyhogy pontos tájékoztatást sem tudok adni, de aki eljönne, az elér telefonon, vagy még közel tizenöt percig e-mailben. Azért azt nem akarom, hogy a blog és a Google révén a telszámom bevonuljon az örökkévalóságba, ezért csak iwiwen tudjátok lecsekkolni, de ott elég könnyen rám találtok. Várunk mindenkit szeretettel.

Posted on

Ron Moore az utolsócylon-jelöltekről

Ronald D. Moore egy Sci Fi Wire-nek adott interjúban elmondta, hogy kiket vettek fontolóra az utolsó cylon szerepére, és miért nem vált volna be egyikük sem. Egészen megalapozott indokai vannak arra, hogy a rajongótábor által legesélyesebbnek tartott személyeket miért zárták ki nagyon hamar, aztán megtudunk néhány ártatlan részletet arról is, hogy mi vár ránk a jövőben ebben a témában. A legfontosabb pontokat felsorolom a tovább után.

Edward James Olmos ugyanennek a blognak nyilatkozott némileg spoileresen a befejező részekről, erről a tovább mögött találjátok a videót.

A Sci Fi fórumain egy nagyobb élményrontó látott napvilágot a 13., The Oath címet viselő epizóddal kapcsolatban, sajnos ezért is a tovább gombra kell kattintani. Jól elkülönítettem a többi infótól, úgyhogy aki csak a fentiekre kíváncsi, az sem fog beleszaladni.

Kezdjük a 4×13 spoilereivel: a 4×13-ban fog hús-vér formában visszatérni Ellen Tigh, és tiszteletét teszi majd Head Six is. Ő már nem ugyanaz a szexőrült manipulátor, aki volt (Sixről beszélünk), sokkal inkább egy angyali vezető.  

Ron Moore azt mondta, hogy nem is igazán volt másodlagos jelölt az utolsó cylon szerepére, mert mindenkit sorban kidobtak. Gaetát és Duallát röviden fontolóra vették, de bármennyire is jó karakterek, a hatásuk jelentéktelenebb lett volna. Velük nem emelkedett volna minden egy magasabb szintre. Adama és Roslin más okokból, de szintén hamar kiestek. Ha valamelyikük cylon lett volna, azzal elvettek volna valamit a show-ból, és az ártalmas lett volna. Akkor részben maga az utazás is helytelen lett volna, és az egésznek egész más jelentéstartalma lett volna, mint amit el akartak érni.

Kate Vernon annyit tett hozzá, hogy a halála után megkérdezte Moore-t, hogy van-e bármi esély a visszatérésére, mire a producer őszintén nemmel felelt. Vernon azoban beleszeretett a karakterébe, és többször is hívogatta Moore-t, eredménytelenül. A történet többi részét már ismerjük. Miután megtudta, hogy mégis visszatér, mélyen lapulnia kellett, úgy el kellett tűnnie, amennyire csak tudott. 

Ellen a visszatérése után rengeteget fog beszélni, és ide-oda látjuk majd menni. A férjével való találkozása igazi, régimódi újraegyesülés lesz. 

Ron Moore azért nem akarja még a legkisebb részletet sem elárulni, mert innentől kezdve a negyedik évad egy nagy összefüggő történet, és nem szeretné, hogy rájöjjünk, merrefelé is haladnak vele.

És akkor Edward James Olmos interjúja:

Posted on

Ron Moore az utolsócylon-jelöltekről

Ronald D. Moore egy Sci Fi Wire-nek adott interjúban elmondta, hogy kiket vettek fontolóra az utolsó cylon szerepére, és miért nem vált volna be egyikük sem. Egészen megalapozott indokai vannak arra, hogy a rajongótábor által legesélyesebbnek tartott személyeket miért zárták ki nagyon hamar, aztán megtudunk néhány ártatlan részletet arról is, hogy mi vár ránk a jövőben ebben a témában. A legfontosabb pontokat felsorolom a tovább után.

Edward James Olmos ugyanennek a blognak nyilatkozott némileg spoileresen a befejező részekről, erről a tovább mögött találjátok a videót.

A Sci Fi fórumain egy nagyobb élményrontó látott napvilágot a 13., The Oath címet viselő epizóddal kapcsolatban, sajnos ezért is a tovább gombra kell kattintani. Jól elkülönítettem a többi infótól, úgyhogy aki csak a fentiekre kíváncsi, az sem fog beleszaladni.

Kezdjük a 4×13 spoilereivel: a 4×13-ban fog hús-vér formában visszatérni Ellen Tigh, és tiszteletét teszi majd Head Six is. Ő már nem ugyanaz a szexőrült manipulátor, aki volt (Sixről beszélünk), sokkal inkább egy angyali vezető.  

Ron Moore azt mondta, hogy nem is igazán volt másodlagos jelölt az utolsó cylon szerepére, mert mindenkit sorban kidobtak. Gaetát és Duallát röviden fontolóra vették, de bármennyire is jó karakterek, a hatásuk jelentéktelenebb lett volna. Velük nem emelkedett volna minden egy magasabb szintre. Adama és Roslin más okokból, de szintén hamar kiestek. Ha valamelyikük cylon lett volna, azzal elvettek volna valamit a show-ból, és az ártalmas lett volna. Akkor részben maga az utazás is helytelen lett volna, és az egésznek egész más jelentéstartalma lett volna, mint amit el akartak érni.

Kate Vernon annyit tett hozzá, hogy a halála után megkérdezte Moore-t, hogy van-e bármi esély a visszatérésére, mire a producer őszintén nemmel felelt. Vernon azoban beleszeretett a karakterébe, és többször is hívogatta Moore-t, eredménytelenül. A történet többi részét már ismerjük. Miután megtudta, hogy mégis visszatér, mélyen lapulnia kellett, úgy el kellett tűnnie, amennyire csak tudott. 

Ellen a visszatérése után rengeteget fog beszélni, és ide-oda látjuk majd menni. A férjével való találkozása igazi, régimódi újraegyesülés lesz. 

Ron Moore azért nem akarja még a legkisebb részletet sem elárulni, mert innentől kezdve a negyedik évad egy nagy összefüggő történet, és nem szeretné, hogy rájöjjünk, merrefelé is haladnak vele.

És akkor Edward James Olmos interjúja:

Posted on

Nyerte a nézettségi versenyt a Battlestar Galactica

A comment:com írta meg, hogy jön a Battlestar Galactica: Razor a magyar DVD-piacra A penge címmel. 2990 Ft-ért lehet majd beszerezni, de hogy ezért mit kapunk, arról semmi infóm. 

Az NBC/Universal repesve adta ki a sajtóközleményét, hogy a kábelcsatornák közül pénteken este 10 és 11 között a Sci Fi-t nézték a legtöbben. A BSG premierjére 2,1 millióan voltak kíváncsiak összesen (és ezt nyugodtan felszorozhatjuk úgy 1,8-cal, ha a DVR-eseket is bele akarjuk kalkulálni). A pénzkereső-pénzelköltő korosztályból, azaz a 18-49 évesek köréből 1,3 millió került ki, és a férfiak többsége a Sci Fi-t nézték aznap este. Ez egy picit jobb, mint a 4.0 premierje, de ahogy arra máshol rávilágítottak, a folytatásos sorozatoknak az a halála, ha húzzák-halasztják őket, szóval annyira nem kéne virulnia az NBC fejének, mert lehetnének ezek sokkal magasabb számok is.

A scifi.com webszájtot 2008 Halloweenje óta nem látogatták annyian, mint a Face of the Enemy alatt, videót nézni pedig 2006 októbere óta nem ment oda annyi ember, mint most.

Ysu írta meg, hogy a rajongók búcsúzóul szeretnék köszönetüket kifejezni a Battlestar Galactica stábtagjainak, ezért összeállítanak egy emlékkönyvet a legszebb jókívánságokkal. Szintén a Mary McDonnell-blogon olvashattok egy remek összefoglalót a legutóbbi FedConon lezajlott BSG-találkozóról, úgyhogy duplán is érdemes klikkelni. Azért, ha valaki szeretne üzenni a készítőknek, lehetőleg ne úgy tegye, hogy "Greetings from Hungary! Loved the 4th season!", mert lehet, hogy nagyot néznének. 

Michael Nankin megint küldött pár forgatási képet az LA Times-nak, itt lehet őket bevizsgálni.

Töredelmesen bevallom, amikor én ezt először láttam, akkor nem találtam annyira viccesnek, de azóta David Weddle író megmutatta a kollégájának, Mark Verheidennek, ő meg blogolt róla egyet, és immár terjed az anyag: ez a videó ugyanis bemutatja, hogy ki borult ki a legjobban a BSG féléves hiátusa miatt. Főszerepben Bruno Ganz.

Posted on

Nyerte a nézettségi versenyt a Battlestar Galactica

A comment:com írta meg, hogy jön a Battlestar Galactica: Razor a magyar DVD-piacra A penge címmel. 2990 Ft-ért lehet majd beszerezni, de hogy ezért mit kapunk, arról semmi infóm. 

Az NBC/Universal repesve adta ki a sajtóközleményét, hogy a kábelcsatornák közül pénteken este 10 és 11 között a Sci Fi-t nézték a legtöbben. A BSG premierjére 2,1 millióan voltak kíváncsiak összesen (és ezt nyugodtan felszorozhatjuk úgy 1,8-cal, ha a DVR-eseket is bele akarjuk kalkulálni). A pénzkereső-pénzelköltő korosztályból, azaz a 18-49 évesek köréből 1,3 millió került ki, és a férfiak többsége a Sci Fi-t nézték aznap este. Ez egy picit jobb, mint a 4.0 premierje, de ahogy arra máshol rávilágítottak, a folytatásos sorozatoknak az a halála, ha húzzák-halasztják őket, szóval annyira nem kéne virulnia az NBC fejének, mert lehetnének ezek sokkal magasabb számok is.

A scifi.com webszájtot 2008 Halloweenje óta nem látogatták annyian, mint a Face of the Enemy alatt, videót nézni pedig 2006 októbere óta nem ment oda annyi ember, mint most.

Ysu írta meg, hogy a rajongók búcsúzóul szeretnék köszönetüket kifejezni a Battlestar Galactica stábtagjainak, ezért összeállítanak egy emlékkönyvet a legszebb jókívánságokkal. Szintén a Mary McDonnell-blogon olvashattok egy remek összefoglalót a legutóbbi FedConon lezajlott BSG-találkozóról, úgyhogy duplán is érdemes klikkelni. Azért, ha valaki szeretne üzenni a készítőknek, lehetőleg ne úgy tegye, hogy "Greetings from Hungary! Loved the 4th season!", mert lehet, hogy nagyot néznének. 

Michael Nankin megint küldött pár forgatási képet az LA Times-nak, itt lehet őket bevizsgálni.

Töredelmesen bevallom, amikor én ezt először láttam, akkor nem találtam annyira viccesnek, de azóta David Weddle író megmutatta a kollégájának, Mark Verheidennek, ő meg blogolt róla egyet, és immár terjed az anyag: ez a videó ugyanis bemutatja, hogy ki borult ki a legjobban a BSG féléves hiátusa miatt. Főszerepben Bruno Ganz.

Posted on

Dirk Benedict: a nők csak ne szivarozzanak!

Az eredeti Starbuckot megformáló Dirk Benedict, aki mértéktelen túljátszásával annyi vidám pillanatot szerzett mindenkinek, aki beletekintett az 1978-as Battlestar Galacticába, megírta a véleményét, amit öt éve magában tart az ő szíve csücskének feldolgozásáról. 

Az eredeti BSG kulturális hatását ő John Wayne-ével és Margaret Thatcherével méri össze, amikor arról beszél, hogy mennyire megváltozott a mai világ értékrendje: 

'Re-imagining,' they call it. 'Un-imagining' is more accurate. To take
what once was and twist it into what never was intended. So that a
television show based on hope, spiritual faith and family is
un-imagined and regurgitated as a show of despair, sexual violence and
family dysfunction. To better reflect the times of ambiguous morality
in which we live, one would assume. A show in which the aliens (Cylons)
are justified in their desire to destroy human civilization, one would
assume. Indeed, let us not say who the good guys are and who the bad
are. That is being 'judgmental,' taking sides, and that kind of
(simplistic) thinking went out with Margaret Thatcher and Ronald Reagan and Kathryn Hepburn and John Wayne and, well, the original 'Battlestar Galactica.'

Ha ez még nem lenne elég, előadja a nézeteit Starbuck nővé operálásáról is:

One thing is certain. In the new un-imagined, re-imagined world of
“Battlestar Galactica” everything is female driven. The male
characters, from Adama on down, are confused, weak and wracked with
indecision, while the female characters are decisive, bold, angry as
hell, puffing cigars (gasp!) and not about to take it any more.

[…] Women are from Venus. Men are from Mars. Hamlet does not scan as
Hamletta. Nor does Hans Solo as Hans Sally. Faceman is not the same as
Facewoman. Nor does a Stardoe a Starbuck make. Men hand out cigars.
Women “hand out” babies. And thus the world for thousands of years has
gone’ round.

Ó, szóval Starbuck olyan jelentős alak, mint egy Shakespeare-karakter? És a nők csak foglalkozzanak a gyerekekkel, mi? Ez az ember nem 1978-ban, hanem 1878-ban ragadt! Komolyan, érdemes elolvasni a hosszas panaszkodást a "képzeletszegény", új BSG-ről. Utána meg az LA Times tanulságos kommentárjába sem árt belelapozni, jól megmondják a magukét Benedictnek.

Posted on

Dirk Benedict: a nők csak ne szivarozzanak!

Az eredeti Starbuckot megformáló Dirk Benedict, aki mértéktelen túljátszásával annyi vidám pillanatot szerzett mindenkinek, aki beletekintett az 1978-as Battlestar Galacticába, megírta a véleményét, amit öt éve magában tart az ő szíve csücskének feldolgozásáról. 

Az eredeti BSG kulturális hatását ő John Wayne-ével és Margaret Thatcherével méri össze, amikor arról beszél, hogy mennyire megváltozott a mai világ értékrendje: 

'Re-imagining,' they call it. 'Un-imagining' is more accurate. To take what once was and twist it into what never was intended. So that a television show based on hope, spiritual faith and family is un-imagined and regurgitated as a show of despair, sexual violence and family dysfunction. To better reflect the times of ambiguous morality in which we live, one would assume. A show in which the aliens (Cylons) are justified in their desire to destroy human civilization, one would assume. Indeed, let us not say who the good guys are and who the bad are. That is being 'judgmental,' taking sides, and that kind of (simplistic) thinking went out with Margaret Thatcher and Ronald Reagan and Kathryn Hepburn and John Wayne and, well, the original 'Battlestar Galactica.'

Ha ez még nem lenne elég, előadja a nézeteit Starbuck nővé operálásáról is:

One thing is certain. In the new un-imagined, re-imagined world of “Battlestar Galactica” everything is female driven. The male characters, from Adama on down, are confused, weak and wracked with indecision, while the female characters are decisive, bold, angry as hell, puffing cigars (gasp!) and not about to take it any more.

[…] Women are from Venus. Men are from Mars. Hamlet does not scan as Hamletta. Nor does Hans Solo as Hans Sally. Faceman is not the same as Facewoman. Nor does a Stardoe a Starbuck make. Men hand out cigars. Women “hand out” babies. And thus the world for thousands of years has gone’ round.

Ó, szóval Starbuck olyan jelentős alak, mint egy Shakespeare-karakter? És a nők csak foglalkozzanak a gyerekekkel, mi? Ez az ember nem 1978-ban, hanem 1878-ban ragadt! Komolyan, érdemes elolvasni a hosszas panaszkodást a "képzeletszegény", új BSG-ről. Utána meg az LA Times tanulságos kommentárjába sem árt belelapozni, jól megmondják a magukét Benedictnek.

Posted on

4×12 – A Disquiet Follows My Soul

Rendezte: Ronald D. Moore

Írta: Ronald D. Moore

Időpont: 2009. január 23.

Történet: Adama abban bízik, hogy a cylonok technológiája segítségével eljuthatnak egy lakható bolygóra, de a szövetségre tett ajánlata heves ellenállásba ütközik.

Vélemény: Az elégedetlenkedők megnyugodhatnak, aki hiányolta az előző epizódból a "történést", az
most biztosan jó adagot fog belőle kapni. Én úgy vagyok vele, hogy még
mindig nem akarom, hogy vége legyen a sorozatnak, nem akarom, hogy
éreztessék velem, hogy már nincs sok hátra. Ha minimális mennyiségű
reveláció lesz ebben a darabban, én akkor is teljesen elégedett leszek,
sőt. Megelégszem én egy izgalmas politikai történettel is, csak jaj, ne
rohanjunk annyira a vége felé.

Ami azt illeti, jelenleg mindenféle rejtélynél jobban foglalkoztat
az, hogy Ron Moore hogyan debütál rendezőként. Egy olyan sorozatban fog
bemutatkozni, ahol eleve magas a mérce, és nem minden író kapásból jó
rendező is, úgyhogy egy kicsit félek. A friss vértől ugyanakkor valami
újdonságot is remélek, olyan megoldásokat, amelyek egy veteránnak nem
jutnának eszébe. Az biztosan sokat segít a dolgon, hogy Moore a maga
írását forgatta le, hiszen a saját vízióját kell interpretálnia, nem
valaki másét.

A BSG jellemzően a producerek és a rendezők remek kollaborációjától
attól lesz olyan, amilyen. Most azt fogjuk látni, hogy mit eredményez
az, ha nem három vagy több személy — az író, a rendező és az executive
producer –, hanem egyetlenegy kezében van a döntés az epizód kreatív
kérdéseiről. Hölgyeim és uraim, gyakran dicsértük Ron Moore-t a
tehetsége miatt, de most meglátjuk, milyen az, amikor valóban csak
rajta múlik egy történet sikere vagy bukása.

Most bizony nem fogunk olyanokat hallani, hogy "ó, ezt a jelenetet a
rendező javasolta, ez meg itt az egyik író ötlete volt, és lám, milyen
jó lett", csak egy személyben bízhatunk. Alapesetben nem foglalkoztatna
ennyire ez a kérdés, de ahogy RDM beszélni szokott a sorozatról, és
ahogy ápolja a kapcsolatait a közönséggel, most úgy szurkolok neki,
mintha legalábbis ismerném.

Emellett meg sosem rejtettem véka alá, hogy mindenféle elfogultság
nélkül őt tartom a legjobb írónak a BSG-ben, szóval nem is kell
ragoznom, innentől kezdve nekem ez az epizód bármiről szólhatna. Arra
azért baromira kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt választotta a
teljes negyedik évadból, miért ezt nem akarta másra bízni. Vajon
egyszerűen az időbeosztás az oka, vagy ez a rész bizonyos értelemben
fontosabb, mint a többi?

Posted on

4×12 – A Disquiet Follows My Soul

Rendezte: Ronald D. Moore

Írta: Ronald D. Moore

Időpont: 2009. január 23.

Történet: Adama abban bízik, hogy a cylonok technológiája segítségével eljuthatnak egy lakható bolygóra, de a szövetségre tett ajánlata heves ellenállásba ütközik.

Vélemény: Az elégedetlenkedők megnyugodhatnak, aki hiányolta az előző epizódból a "történést", az most biztosan jó adagot fog belőle kapni. Én úgy vagyok vele, hogy még mindig nem akarom, hogy vége legyen a sorozatnak, nem akarom, hogy éreztessék velem, hogy már nincs sok hátra. Ha minimális mennyiségű reveláció lesz ebben a darabban, én akkor is teljesen elégedett leszek, sőt. Megelégszem én egy izgalmas politikai történettel is, csak jaj, ne rohanjunk annyira a vége felé.

Ami azt illeti, jelenleg mindenféle rejtélynél jobban foglalkoztat az, hogy Ron Moore hogyan debütál rendezőként. Egy olyan sorozatban fog bemutatkozni, ahol eleve magas a mérce, és nem minden író kapásból jó rendező is, úgyhogy egy kicsit félek. A friss vértől ugyanakkor valami újdonságot is remélek, olyan megoldásokat, amelyek egy veteránnak nem jutnának eszébe. Az biztosan sokat segít a dolgon, hogy Moore a maga írását forgatta le, hiszen a saját vízióját kell interpretálnia, nem valaki másét.

A BSG jellemzően a producerek és a rendezők remek kollaborációjától attól lesz olyan, amilyen. Most azt fogjuk látni, hogy mit eredményez az, ha nem három vagy több személy — az író, a rendező és az executive producer –, hanem egyetlenegy kezében van a döntés az epizód kreatív kérdéseiről. Hölgyeim és uraim, gyakran dicsértük Ron Moore-t a tehetsége miatt, de most meglátjuk, milyen az, amikor valóban csak rajta múlik egy történet sikere vagy bukása.

Most bizony nem fogunk olyanokat hallani, hogy "ó, ezt a jelenetet a rendező javasolta, ez meg itt az egyik író ötlete volt, és lám, milyen jó lett", csak egy személyben bízhatunk. Alapesetben nem foglalkoztatna ennyire ez a kérdés, de ahogy RDM beszélni szokott a sorozatról, és ahogy ápolja a kapcsolatait a közönséggel, most úgy szurkolok neki, mintha legalábbis ismerném.

Emellett meg sosem rejtettem véka alá, hogy mindenféle elfogultság nélkül őt tartom a legjobb írónak a BSG-ben, szóval nem is kell ragoznom, innentől kezdve nekem ez az epizód bármiről szólhatna. Arra azért baromira kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt választotta a teljes negyedik évadból, miért ezt nem akarta másra bízni. Vajon egyszerűen az időbeosztás az oka, vagy ez a rész bizonyos értelemben fontosabb, mint a többi?