Rendezte: Ronald D. Moore
Írta: Ronald D. Moore
Időpont: 2009. január 23.
Történet: Adama abban bízik, hogy a cylonok technológiája segítségével eljuthatnak egy lakható bolygóra, de a szövetségre tett ajánlata heves ellenállásba ütközik.
Vélemény: Az elégedetlenkedők megnyugodhatnak, aki hiányolta az előző epizódból a "történést", az
most biztosan jó adagot fog belőle kapni. Én úgy vagyok vele, hogy még
mindig nem akarom, hogy vége legyen a sorozatnak, nem akarom, hogy
éreztessék velem, hogy már nincs sok hátra. Ha minimális mennyiségű
reveláció lesz ebben a darabban, én akkor is teljesen elégedett leszek,
sőt. Megelégszem én egy izgalmas politikai történettel is, csak jaj, ne
rohanjunk annyira a vége felé.
Ami azt illeti, jelenleg mindenféle rejtélynél jobban foglalkoztat
az, hogy Ron Moore hogyan debütál rendezőként. Egy olyan sorozatban fog
bemutatkozni, ahol eleve magas a mérce, és nem minden író kapásból jó
rendező is, úgyhogy egy kicsit félek. A friss vértől ugyanakkor valami
újdonságot is remélek, olyan megoldásokat, amelyek egy veteránnak nem
jutnának eszébe. Az biztosan sokat segít a dolgon, hogy Moore a maga
írását forgatta le, hiszen a saját vízióját kell interpretálnia, nem
valaki másét.
A BSG jellemzően a producerek és a rendezők remek kollaborációjától
attól lesz olyan, amilyen. Most azt fogjuk látni, hogy mit eredményez
az, ha nem három vagy több személy — az író, a rendező és az executive
producer –, hanem egyetlenegy kezében van a döntés az epizód kreatív
kérdéseiről. Hölgyeim és uraim, gyakran dicsértük Ron Moore-t a
tehetsége miatt, de most meglátjuk, milyen az, amikor valóban csak
rajta múlik egy történet sikere vagy bukása.
Most bizony nem fogunk olyanokat hallani, hogy "ó, ezt a jelenetet a
rendező javasolta, ez meg itt az egyik író ötlete volt, és lám, milyen
jó lett", csak egy személyben bízhatunk. Alapesetben nem foglalkoztatna
ennyire ez a kérdés, de ahogy RDM beszélni szokott a sorozatról, és
ahogy ápolja a kapcsolatait a közönséggel, most úgy szurkolok neki,
mintha legalábbis ismerném.
Emellett meg sosem rejtettem véka alá, hogy mindenféle elfogultság
nélkül őt tartom a legjobb írónak a BSG-ben, szóval nem is kell
ragoznom, innentől kezdve nekem ez az epizód bármiről szólhatna. Arra
azért baromira kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt választotta a
teljes negyedik évadból, miért ezt nem akarta másra bízni. Vajon
egyszerűen az időbeosztás az oka, vagy ez a rész bizonyos értelemben
fontosabb, mint a többi?