Posted on

Hírek a scifi.com háza tájáról

Az Arclight Dome-nál zajlott közönségvetítés után mikrofonvégre kaptak néhány ott megjelent bennfentest is, többek között Bonnie Hammert, Mary McDonnellt és a piros szakállas Ian Scottot az Anthraxtól. A videó a scifi.com lejátszójából érhető el.

Készült egy halom fotó arról, hogy a rajongók hogyan adtak át egy emlékalbumot a BSG színészeinek, hogy megköszönjék az elmúlt öt év munkáját. A pillanatok meghatóak voltak, a Caprica jelenlévő színészei máris reménykednek, hogy majd ők is kapnak egy ilyet, Michael Hogan pedig úgy néz ki, mint egy lefogyott Popper Péter.

Kikerültek Ron Moore podcastjai is, különféle vendégekkel megpakolva. Természetesen nemsokára kigyűjtöm belőlük a hasznos információkat, de ez egy újabb jó ok arra, hogy megírjam az igazi mustrámat a Revelationsről. Azért azt most elmondom, hogy abból az epizódból kábé 15 percnyi anyag lett kivágva, ami nem is olyan rossz.

A Revelations eseményeiről is felkerült a YouTube-ra a vicces összefoglaló.

Tricia Helfer újabb sorozatban fog szerepelni a Foxnál, amelynek a címe Inseparable, és egy modern Jekyll-Hyde sztori lesz.

Posted on

Hírek a scifi.com háza tájáról

Az Arclight Dome-nál zajlott közönségvetítés után mikrofonvégre kaptak néhány ott megjelent bennfentest is, többek között Bonnie Hammert, Mary McDonnellt és a piros szakállas Ian Scottot az Anthraxtól. A videó a scifi.com lejátszójából érhető el.

Készült egy halom fotó arról, hogy a rajongók hogyan adtak át egy emlékalbumot a BSG színészeinek, hogy megköszönjék az elmúlt öt év munkáját. A pillanatok meghatóak voltak, a Caprica jelenlévő színészei máris reménykednek, hogy majd ők is kapnak egy ilyet, Michael Hogan pedig úgy néz ki, mint egy lefogyott Popper Péter.

Kikerültek Ron Moore podcastjai is, különféle vendégekkel megpakolva. Természetesen nemsokára kigyűjtöm belőlük a hasznos információkat, de ez egy újabb jó ok arra, hogy megírjam az igazi mustrámat a Revelationsről. Azért azt most elmondom, hogy abból az epizódból kábé 15 percnyi anyag lett kivágva, ami nem is olyan rossz.

A Revelations eseményeiről is felkerült a YouTube-ra a vicces összefoglaló.

Tricia Helfer újabb sorozatban fog szerepelni a Foxnál, amelynek a címe Inseparable, és egy modern Jekyll-Hyde sztori lesz.

Posted on

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (I. rész)

A hollywoodi televíziós produkciók mindegyike egy
nagyjából hasonló, jól bevált folyamat eredményeként születik meg,
legyen szó többkamerás szituációs komédiáról, katonai drámáról vagy
éppen sci-fi műsorról. A különbözőségeket nemcsak az olyan műfaji
sajátosságok határozzák meg, mint hogy szükség van-e CGI-re az
utómunkálatok során vagy alkalmaz-e zeneszerzőt a sorozat, hanem
jelentős befolyásolóereje van annak is, hogy a készítők hogyan állnak
hozzá a kreatív folyamathoz. Hogy mennyit ér a executive producerek
szava a végső döntésekben, illetve mennyire adnak szabad kezet az
alkalmazottaiknak, az már műsorról műsorra változó.

A
BSG esetében sosincs semmi kőbe vésve: itt egy forgatókönyv végleges
változata még csak az epizód első vázlatának felel meg, amely nagyon
szervesen változhat a forgatás és az utómunkálatok során. Így a
végeredmény néha teljesen más tónusú is lehet, mint azt az írók
elképzelték, sőt, néha az utolsó utáni pillanatban is hozzá kell még
nyúlni az elkészült anyaghoz, ha úgy adódik. Lássuk hát, hogyan zajlik
mindez a megfogantatás pillanatától az adásba kerülésig.


A
Battlestar Galactica azon hollywoodi sorozatok közé tartozik,
amelyeknek a forgatása más helyszínen zajlik, mint az elő- és az
utómunkálatok, ez pedig néha átok, de néha áldás is lehet. Los
Angelesben, az NBC/Universal és a Sci Fi Channel főhadiszállásán
található meg az írók dolgozószobája, az úgynevezett "Writers' Room",
amely minden szövegkönyvön alapuló produkció szíve. 

Az
executive és co-executive producerek, akiket általában "a készítők"
néven szoktunk emlegetni, itt ülnek össze minden egyes alkalommal,
amikor egy epizód cselekményét tető alá kell hozni. A főnök esetünkben
Ronald D. Moore, illetve korábban David Eick is nagyobb
rendszerességgel vett részt ezeken az üléseken. Az állandó tagságon
kívül időnként megjelennek vendégírók is (azaz a szabadúszók), akiket
csak egy-egy rész erejéig alkalmaznak. Aki igazoltan hiányzik, például
épp a forgatás helyszínén felügyeli a saját epizódja elkészültét, azt
is gyakran telefonon kihangosítják, így beleszólása lehet a dolgokba.

A
BSG stábja egy nagy fehér táblával dolgozik, amelyre papírdarabokat
rögzítenek, mindegyiken egy-egy sztorielemmel. Ezeket rendezgetik,
egészítgetik ki, teszik gördülékennyé a munka során, ahogy mindenki
bedobálja az ötleteit, figyelve arra, hogy mely pontokon legyenek a
reklámszünetek. Gyakran kerülnek elő más filmek vagy valós események
referenciaként, néha – mi több, szinte minden részben – ezeket be is
építik a történetbe, hol nyilvánvaló hivatkozásként, hol csak ötlet
szintjén.

A munka
végeztével az epizódra kijelölt író a vázlatokkal és a konkrét
ötletekkel megpakolva távozik, és egy egy-két hetes periódus alatt
elkészíti a forgatókönyvét. Ezalatt Ron Moore-ék előre szólnak a
tervezőknek, ha új díszletekre vagy jelmezekre lesz szükség, így
idejében kezdetét vehetik az előkészületek.

A tévés szakmában az ember hamar megtanulja úgy strukturálni a munkáját, hogy az álljon egy bevezető, teaser részből, amelyet az intró szekvencia előtt látunk, és álljon négy további darabból, a színpadról kölcsönzött zsargonnal act-ből,
amelyeket a reklámblokkok választanak el egymástól. A cél az, hogy ne
kapcsoljanak el a nézők: mindig valamilyen kulcsmomentummal záródjanak
a felvonások, aminek a feloldására biztosan kíváncsiak lesznek a
képernyő előtt ülők.

Egy tapasztalt író
rendszerint a költségeket is figyelembe veszi, amikor papírra veti a
gondolatait, így ha lehet, kevés helyszínt alkalmaz, és egy féloldalnyi
párbeszéd kedvéért nem helyezi a szereplőket új díszletek közé. Így
megkíméli a stábot attól, hogy horribilis pénzeket és időt parazoljanak
el a világítás, a kamerák és az egyéb eszközök mozgatására, és
megkönnyíti a gyártásvezető dolgát, aki a forgatási napokat és
helyszíneket szervezi meg. Persze előfordul, hogy egy általa
egyszerűnek gondolt képsor megvalósítása igen nagy költségeket emészt
fel, más effektusok meg kifejezetten olcsónak találtatnak.


A buzgón sztrájkoló írók, élükön Michael Taylorral a BSG-től

Egy
negyedik évadját taposó sorozatnál bizonyos dolgok már magától
értetődőek, különösen, ha bejáratott rendezőkkel dolgoznak, akiknek nem
kell meghatározni a forgatókönyvben, hogy hogyan nézzenek ki a
jelenetek, hogy legyenek beállítva a felvételek, mit csináljanak és
milyen ruhát viseljenek a színészek. Ennek ellenére az írók ösztönösen
is lepörgetik a fejükben a filmet, miközben a sorokat gépelik,
hozzárendelnek egy kameramozgást, egy vágást, egy arckifejezést és egy
hangulatot a jelenetekhez, és a legfontosabb, nélkülözhetetlen
elképzeléseiket gyakran a ki is hangsúlyozzák a munkájukban.

Mark Verheiden, a sorozat egyik Executive ProducereEgy
forgatókönyv hozzávetőleg annyi oldalt tesz ki, mint ahány perces a belőle
leforgatott anyag, és ez a BSG esetében szinte állandóan bő tíz perc
túlcsúszást jelent a megengedett, alig háromnegyed órás kerethez
képest. Vannak különleges esetek, mint a Pegasus vagy az Unfinished
Business, ahol képtelenség volt beleférni ebbe az időtartamba, ilyenkor
az utómunkálatokon múlik már, mi bizonyul hasznosnak a felvételekből,
és mi kerül mondjuk a DVD extrái közé. Máskor ki tudnak harcolni néhány
értékes plusz percet a Sci Fi Channeltől, ha meg tudnak szabadulni a
hosszas bevezető képsoroktól (Crossroads), vagy lehetővé tesznek
számukra egy újabb felvonásnyi időt (Lay Down Your Burdens).

A
kész munkán rendszerint egy utólagos ellenőrzést végez Ronald D. Moore
maga, és ha kell, akár szignifikánsan is átírja a szövegeket és a
jeleneteket. A Pegasus című epizód esetében például határozott
elképzelése volt arról, hogy hogyan nézzen ki Cain és Adama első
párbeszéde a rádión keresztül, ezért nem bízta a rendezőre és a vágóra
a dolgokat, hanem beleírta az instrukcióit a forgatókönyvbe. Emellett a
Hero című rész befejezését gyakorlatilag ő írta meg David Eick helyett,
mivel a kollégája nem tudott egy hatásos és jó szöveget Tigh ezredes
szájába adni.

Miután az utolsó lap is kicsusszan Moore írógépéből, Vancouver felé fordul figyelem, ahol nemsokára kezdetét veszi a forgatás.

A bejegyzés innentől folytatódik a második részben.

Posted on

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (I. rész)

A hollywoodi televíziós produkciók mindegyike egy nagyjából hasonló, jól bevált folyamat eredményeként születik meg, legyen szó többkamerás szituációs komédiáról, katonai drámáról vagy éppen sci-fi műsorról. A különbözőségeket nemcsak az olyan műfaji sajátosságok határozzák meg, mint hogy szükség van-e CGI-re az utómunkálatok során vagy alkalmaz-e zeneszerzőt a sorozat, hanem jelentős befolyásolóereje van annak is, hogy a készítők hogyan állnak hozzá a kreatív folyamathoz. Hogy mennyit ér a executive producerek szava a végső döntésekben, illetve mennyire adnak szabad kezet az alkalmazottaiknak, az már műsorról műsorra változó.

A BSG esetében sosincs semmi kőbe vésve: itt egy forgatókönyv végleges változata még csak az epizód első vázlatának felel meg, amely nagyon szervesen változhat a forgatás és az utómunkálatok során. Így a végeredmény néha teljesen más tónusú is lehet, mint azt az írók elképzelték, sőt, néha az utolsó utáni pillanatban is hozzá kell még nyúlni az elkészült anyaghoz, ha úgy adódik. Lássuk hát, hogyan zajlik mindez a megfogantatás pillanatától az adásba kerülésig.

A Battlestar Galactica azon hollywoodi sorozatok közé tartozik, amelyeknek a forgatása más helyszínen zajlik, mint az elő- és az utómunkálatok, ez pedig néha átok, de néha áldás is lehet. Los Angelesben, az NBC/Universal és a Sci Fi Channel főhadiszállásán található meg az írók dolgozószobája, az úgynevezett "Writers' Room", amely minden szövegkönyvön alapuló produkció szíve. 

Az executive és co-executive producerek, akiket általában "a készítők" néven szoktunk emlegetni, itt ülnek össze minden egyes alkalommal, amikor egy epizód cselekményét tető alá kell hozni. A főnök esetünkben Ronald D. Moore, illetve korábban David Eick is nagyobb rendszerességgel vett részt ezeken az üléseken. Az állandó tagságon kívül időnként megjelennek vendégírók is (azaz a szabadúszók), akiket csak egy-egy rész erejéig alkalmaznak. Aki igazoltan hiányzik, például épp a forgatás helyszínén felügyeli a saját epizódja elkészültét, azt is gyakran telefonon kihangosítják, így beleszólása lehet a dolgokba.

A BSG stábja egy nagy fehér táblával dolgozik, amelyre papírdarabokat rögzítenek, mindegyiken egy-egy sztorielemmel. Ezeket rendezgetik, egészítgetik ki, teszik gördülékennyé a munka során, ahogy mindenki bedobálja az ötleteit, figyelve arra, hogy mely pontokon legyenek a reklámszünetek. Gyakran kerülnek elő más filmek vagy valós események referenciaként, néha – mi több, szinte minden részben – ezeket be is építik a történetbe, hol nyilvánvaló hivatkozásként, hol csak ötlet szintjén.

A munka végeztével az epizódra kijelölt író a vázlatokkal és a konkrét ötletekkel megpakolva távozik, és egy egy-két hetes periódus alatt elkészíti a forgatókönyvét. Ezalatt Ron Moore-ék előre szólnak a tervezőknek, ha új díszletekre vagy jelmezekre lesz szükség, így idejében kezdetét vehetik az előkészületek.

A tévés szakmában az ember hamar megtanulja úgy strukturálni a munkáját, hogy az álljon egy bevezető, teaser részből, amelyet az intró szekvencia előtt látunk, és álljon négy további darabból, a színpadról kölcsönzött zsargonnal act-ből, amelyeket a reklámblokkok választanak el egymástól. A cél az, hogy ne kapcsoljanak el a nézők: mindig valamilyen kulcsmomentummal záródjanak a felvonások, aminek a feloldására biztosan kíváncsiak lesznek a képernyő előtt ülők.

Egy tapasztalt író rendszerint a költségeket is figyelembe veszi, amikor papírra veti a gondolatait, így ha lehet, kevés helyszínt alkalmaz, és egy féloldalnyi párbeszéd kedvéért nem helyezi a szereplőket új díszletek közé. Így megkíméli a stábot attól, hogy horribilis pénzeket és időt parazoljanak el a világítás, a kamerák és az egyéb eszközök mozgatására, és megkönnyíti a gyártásvezető dolgát, aki a forgatási napokat és helyszíneket szervezi meg. Persze előfordul, hogy egy általa egyszerűnek gondolt képsor megvalósítása igen nagy költségeket emészt fel, más effektusok meg kifejezetten olcsónak találtatnak.


A buzgón sztrájkoló írók, élükön Michael Taylorral a BSG-től

Egy negyedik évadját taposó sorozatnál bizonyos dolgok már magától értetődőek, különösen, ha bejáratott rendezőkkel dolgoznak, akiknek nem kell meghatározni a forgatókönyvben, hogy hogyan nézzenek ki a jelenetek, hogy legyenek beállítva a felvételek, mit csináljanak és milyen ruhát viseljenek a színészek. Ennek ellenére az írók ösztönösen is lepörgetik a fejükben a filmet, miközben a sorokat gépelik, hozzárendelnek egy kameramozgást, egy vágást, egy arckifejezést és egy hangulatot a jelenetekhez, és a legfontosabb, nélkülözhetetlen elképzeléseiket gyakran a ki is hangsúlyozzák a munkájukban.

Mark Verheiden, a sorozat egyik Executive ProducereEgy forgatókönyv hozzávetőleg annyi oldalt tesz ki, mint ahány perces a belőle leforgatott anyag, és ez a BSG esetében szinte állandóan bő tíz perc túlcsúszást jelent a megengedett, alig háromnegyed órás kerethez képest. Vannak különleges esetek, mint a Pegasus vagy az Unfinished Business, ahol képtelenség volt beleférni ebbe az időtartamba, ilyenkor az utómunkálatokon múlik már, mi bizonyul hasznosnak a felvételekből, és mi kerül mondjuk a DVD extrái közé. Máskor ki tudnak harcolni néhány értékes plusz percet a Sci Fi Channeltől, ha meg tudnak szabadulni a hosszas bevezető képsoroktól (Crossroads), vagy lehetővé tesznek számukra egy újabb felvonásnyi időt (Lay Down Your Burdens).

A kész munkán rendszerint egy utólagos ellenőrzést végez Ronald D. Moore maga, és ha kell, akár szignifikánsan is átírja a szövegeket és a jeleneteket. A Pegasus című epizód esetében például határozott elképzelése volt arról, hogy hogyan nézzen ki Cain és Adama első párbeszéde a rádión keresztül, ezért nem bízta a rendezőre és a vágóra a dolgokat, hanem beleírta az instrukcióit a forgatókönyvbe. Emellett a Hero című rész befejezését gyakorlatilag ő írta meg David Eick helyett, mivel a kollégája nem tudott egy hatásos és jó szöveget Tigh ezredes szájába adni.

Miután az utolsó lap is kicsusszan Moore írógépéből, Vancouver felé fordul figyelem, ahol nemsokára kezdetét veszi a forgatás.

A bejegyzés innentől folytatódik a második részben.

Posted on

Oké, király

Az emlékezetes Utolsó vacsora-fotóval kapcsolatban annak idején Ron Moore nyilatkozott egy érdekeset az Entertainment Weeklynek, ahol először megjelent a kép. Senki sem volt biztos benne, hogy viccel vagy hazudik-e, így hát Maureen Ryan a Chicago Tribune-től utánajárt a dolgoknak. Kétszer is beszélt RDM-mel, egyszer a negyedik évad adásba kerülése előtt, majd most megint, hogy tutibiztosan, száz százalékra igaz-e, amit akkor mondott az EW-nek. A válasz, mivel spoileres, viszont minden elmélkedő imádni fogja, csak kifehérítve olvasható alant.

 

Tehát: az utolsó cylon valóban, csilliárd százalékig bizonyosan nincs ott az Utolsó Vacsorán. Ennyi.

Posted on

Oké, király

Az emlékezetes Utolsó vacsora-fotóval kapcsolatban annak idején Ron Moore nyilatkozott egy érdekeset az Entertainment Weeklynek, ahol először megjelent a kép. Senki sem volt biztos benne, hogy viccel vagy hazudik-e, így hát Maureen Ryan a Chicago Tribune-től utánajárt a dolgoknak. Kétszer is beszélt RDM-mel, egyszer a negyedik évad adásba kerülése előtt, majd most megint, hogy tutibiztosan, száz százalékra igaz-e, amit akkor mondott az EW-nek. A válasz, mivel spoileres, viszont minden elmélkedő imádni fogja, csak kifehérítve olvasható alant.

 

Tehát: az utolsó cylon valóban, csilliárd százalékig bizonyosan nincs ott az Utolsó Vacsorán. Ennyi.

Posted on

Rövidhírek délutánra

Ha valaki még nem látta volna az első évadból kivágott (többnyire unalmas) jeleneteket, az most megnézheti mindet haniverjenny YouTube-csatornáján.

A múltkorokban megjelent egy cikk az űr színeivel kapcsolatban a BSG vonatkozásában, de az ember, aki írta, most készített egy videót is a témában, ami sokkal érdekesebb. Kiderül, hogy miért hiszi azt minden ember, hogy ilyen csudijó hely ez az űr, ahol minden a szivárvány ezer színében pompázik, és hogy a valóságban miért nem bukkanhatott volna fel Kara egy tündöklő Ión-köd kellős közepén.

Az Entertainment Weekly az 59.-nek nevezte meg a 100 legjobb tévéműsor közül a Battlestar Galacticát. Mondjuk olyanok is fölkerültek rá, aminek semmi keresnivalója a képernyőn se, de azért vállalható a lista.

Ha valaki szerette a Battlestar Sonatica című darabot a tavalyi soundtrack-albumon, annak van egy jó hír Bear McCrearytől: lesz még az évad második felében fasza kis zongoraszóló. 

A New York Times írt egyet Bonnie Hammerről, a Sci Fi Channel hihetetlenül sikeres igazgatójáról (ha valaki nagyon kíváncsi, itt lehet elolvasni), és ebből az is kiderül, hogy Ron Moore szerint elsősorban a nőnek volt köszönhető, hogy 2003-as tévéfilm után berendelték a BSG első évadját, mert a tesztvetítéseken nem nagyon ájuldoztak a produkcióért a fejesek. Na persze az is igaz, hogy ha a Sky One nem száll be 50%-kal a gyártásba, akkor sose lett volna sorozat. 

Richard Hatch ezeken a videókon beszél a roppantul kreatív elnevezésű Wrath of Con találkozón a közönségnek, és semmi spoilert nem ereszt el, viszont olyan jó előadó, hogy már csak azért is érdemes belenézni. 

Posted on

Rövidhírek délutánra

Ha valaki még nem látta volna az első évadból kivágott (többnyire unalmas) jeleneteket, az most megnézheti mindet haniverjenny YouTube-csatornáján.

A múltkorokban megjelent egy cikk az űr színeivel kapcsolatban a BSG vonatkozásában, de az ember, aki írta, most készített egy videót is a témában, ami sokkal érdekesebb. Kiderül, hogy miért hiszi azt minden ember, hogy ilyen csudijó hely ez az űr, ahol minden a szivárvány ezer színében pompázik, és hogy a valóságban miért nem bukkanhatott volna fel Kara egy tündöklő Ión-köd kellős közepén.

Az Entertainment Weekly az 59.-nek nevezte meg a 100 legjobb tévéműsor közül a Battlestar Galacticát. Mondjuk olyanok is fölkerültek rá, aminek semmi keresnivalója a képernyőn se, de azért vállalható a lista.

Ha valaki szerette a Battlestar Sonatica című darabot a tavalyi soundtrack-albumon, annak van egy jó hír Bear McCrearytől: lesz még az évad második felében fasza kis zongoraszóló. 

A New York Times írt egyet Bonnie Hammerről, a Sci Fi Channel hihetetlenül sikeres igazgatójáról (ha valaki nagyon kíváncsi, itt lehet elolvasni), és ebből az is kiderül, hogy Ron Moore szerint elsősorban a nőnek volt köszönhető, hogy 2003-as tévéfilm után berendelték a BSG első évadját, mert a tesztvetítéseken nem nagyon ájuldoztak a produkcióért a fejesek. Na persze az is igaz, hogy ha a Sky One nem száll be 50%-kal a gyártásba, akkor sose lett volna sorozat. 

Richard Hatch ezeken a videókon beszél a roppantul kreatív elnevezésű Wrath of Con találkozón a közönségnek, és semmi spoilert nem ereszt el, viszont olyan jó előadó, hogy már csak azért is érdemes belenézni. 

Posted on

David Weddle a Revelationsről és a jövőről


A Revelations írópárosának egyik felét interjúvolta meg Michael Hinman a SyFyPortal legutóbbi podcastjában. Ebből szemezgetnék alant, azzal a figyelmeztetéssel, hogy sok mindenre fény derül a mostani fináléval kapcsolatban, és egy-két dolgot elárul a lehetséges tévéfilmről és a legutolsó epizódról is, de egyik sem rontja az élményt, inkább kielégíti egy kicsit mindenki kíváncsiságát.

David Weddle szerint nagyon is kielégítő a sorozat fináléja, amelyet Ron Moore írt, és lehetséges, hogy bizonyos kérdések nem lesznek megválaszolva, de a nézők nem fogják becsapva érezni magukat, és bizonyára elégedettek lesznek.

Ha lesz tévéfilm a negyedik évad után, akkor azt valószínűleg ők,
David Weddle és Bradley Thompson fogják írni. Ha minden jól megy, akkor
az is flashback jellegű lesz, azaz a múltban fog játszódni, de
nem nyit egy új fejezetet a történetben, csak a cselekményt, a
mitológiát gazdagítja majd. Ők ketten írták a negyedik évad következő
epizódját is, azon kívül pedig még egy rész fűződik majd a nevükhöz.

A Revelations című epizód befejezése már jó ideje ott keringett az írók fejében. Az ötlet, hogy ilyen korán eljussunk a Földre, már igen régen megszületett, nem az utolsó öt percben csapták hozzá azokat a képsorokat a részhez. Az, hogy hogyan történjen mindez, milyen jelek vezessenek az út felé (Kara Viperjének rendhagyó viselkedése, a Final Five érdeklődése a gép iránt) a Tahoe-tónál lezajlott tavalyi brainstorming alatt pattant ki valamelyik író fejéből. Mindenképpen azt akarták, hogy Kara és a Final Five is részese legyen a képletnek.

David Weddle megerősítette az elképzelésemet a nyilvánvalóan elcsépelt és agyonhasznált Majmok bolygója-fogásról is: most sokan csalódottnak és becsapottnak érezhetik magukat a fordulat miatt, de nem lesz ez így, ha látják a következő epizódokat. Nagyjából ugyanez volt a második évad után is: Ron Moore-ék pontosan tudták, hogy milyen fasza irányba akarják majd onnan továbbvinni a sorozatot, ezért remek cliffhangernek érezték az egyéves előreugrást, de a nézőknek elképzelésük se volt, mire számítsanak, ezért mindenféle rémeket kezdtek el látni. Tök jó, hogy a készítők tudják, mennyire kúl lesz a folytatás, de ezt velünk elfelejtették közölni a képernyőn keresztül is. Mi nem azt várjuk, hogy mennyire lesz kúl az a folytatás, hanem hogy egyáltalán mi a szar lesz az, és ettől sokan nem izgatottak, hanem idegesek. 

A karaktermomentumokat, hogy hogyan lepleződjenek le a cylonok, és ki hogyan reagáljon rájuk, David Weddle-ék dolgozták már ki, és direkt fektettek ekkora hangsúlyt Adama krízisére, amelyhez Weddle azt az élményét vette alapul, amikor megtudta édesapjáról, hogy rákos. Egyébként az évad eddigi epizódjai nem annak a tudatában lettek megírva, hogy itt hogy fog kulminálódni a cselekmény, épp ellenkezőleg: Weddle és Thompson az eddigi karakterfejlődésekből indultak ki, amikor kitalálták, mit fog tenni Tory, hogy fog viselkedni Tyrol, és így tovább. Azt mindenesetre ők írták meg, amikor Kara azt mondta Samnek, hogy lelőné, ha megtudná, hogy cylon, és ironikusnak találták, hogy – természetesen – nem így reagált a valóságan. 

Számukra a Föld az emberek vágyálmainak a metaforája. Mindenkinek van egy nagy, talán elérhetetlen célja, amiben titkon reménykedik, és a hőseinknek ilyen a Föld. Azért is hozták ennyire előre a bolygó megtalálását, mert nemcsak azt akarták feltárni, hogy hogy viselkednek az emberek, amikor a legnagyobb vágyálmuk megvalósulni látszik, hanem azt is, hogy mi történik, ha ez összetörik. Erre lesz most tíz epizódjuk. 

David Weddle is egyetért abban, hogy sokkal gördülékenyebb a történet úgy, hogy tudják, mikor kell befejezniük. Nincsenek önálló epizódok, nincs elpazarolnivaló idő, és a vég tudatában íródtak a forgatókönyvek. A képlet működni látszik, mindenki a Losthoz hasonlítja most a BSG-t, hogy ott is pontosan tudják, mennyi idejük van még lezárni a cselekményt.

Írtam már arról, hogy az évad második felében lesz egy zenés epizód,
most egy újabb részlet derült ki róla: az írók behoznak majd egy zenész
karaktert, akit nagy vonalakban Bear McCrearyről, a sorozat
zeneszerzőjéről mintáztak. A munkájáról többet lehet olvasni Alan Sepinwall
írásában, aki őt és Michael Giacchinót, a Lost komponistáját nevezi meg
a tévé legjobbjainak. Kiderül belőle az is, hogy eredetileg sokkal
kisebb hangsúly került volna az All Along the Watchtowerre tavaly, csak
Bear annyira faszán hangszerelte meg, hogy Ron Moore úgy döntött, az
előtérbe helyezik a dalt. 

A jelek szerint a Caprica-pilot befejezése eléggé nyitott lesz, azaz egyértelműen további epizódokért kiált majd, ami szintén fontos motiváció a Sci Fi Channel számára, hogy rögtön berendelje az egész évadot, és ne hagyja elkallódni a nézőket, akik kíváncsiak lehetnek a folytatásra. Emellett lényegesen olcsóbbnak ígérkezik, mint a Battlestar Galactica, hiszen szinte teljes egészében földi, városi helyszíneken fog játszódni, ezért nem is kell olyan marha jó nézettségi adatokat hoznia majd.

Posted on

David Weddle a Revelationsről és a jövőről

A Revelations írópárosának egyik felét interjúvolta meg Michael Hinman a SyFyPortal legutóbbi podcastjában. Ebből szemezgetnék alant, azzal a figyelmeztetéssel, hogy sok mindenre fény derül a mostani fináléval kapcsolatban, és egy-két dolgot elárul a lehetséges tévéfilmről és a legutolsó epizódról is, de egyik sem rontja az élményt, inkább kielégíti egy kicsit mindenki kíváncsiságát.

David Weddle szerint nagyon is kielégítő a sorozat fináléja, amelyet Ron Moore írt, és lehetséges, hogy bizonyos kérdések nem lesznek megválaszolva, de a nézők nem fogják becsapva érezni magukat, és bizonyára elégedettek lesznek.

Ha lesz tévéfilm a negyedik évad után, akkor azt valószínűleg ők, David Weddle és Bradley Thompson fogják írni. Ha minden jól megy, akkor az is flashback jellegű lesz, azaz a múltban fog játszódni, de nem nyit egy új fejezetet a történetben, csak a cselekményt, a mitológiát gazdagítja majd. Ők ketten írták a negyedik évad következő epizódját is, azon kívül pedig még egy rész fűződik majd a nevükhöz.

A Revelations című epizód befejezése már jó ideje ott keringett az írók fejében. Az ötlet, hogy ilyen korán eljussunk a Földre, már igen régen megszületett, nem az utolsó öt percben csapták hozzá azokat a képsorokat a részhez. Az, hogy hogyan történjen mindez, milyen jelek vezessenek az út felé (Kara Viperjének rendhagyó viselkedése, a Final Five érdeklődése a gép iránt) a Tahoe-tónál lezajlott tavalyi brainstorming alatt pattant ki valamelyik író fejéből. Mindenképpen azt akarták, hogy Kara és a Final Five is részese legyen a képletnek.

David Weddle megerősítette az elképzelésemet a nyilvánvalóan elcsépelt és agyonhasznált Majmok bolygója-fogásról is: most sokan csalódottnak és becsapottnak érezhetik magukat a fordulat miatt, de nem lesz ez így, ha látják a következő epizódokat. Nagyjából ugyanez volt a második évad után is: Ron Moore-ék pontosan tudták, hogy milyen fasza irányba akarják majd onnan továbbvinni a sorozatot, ezért remek cliffhangernek érezték az egyéves előreugrást, de a nézőknek elképzelésük se volt, mire számítsanak, ezért mindenféle rémeket kezdtek el látni. Tök jó, hogy a készítők tudják, mennyire kúl lesz a folytatás, de ezt velünk elfelejtették közölni a képernyőn keresztül is. Mi nem azt várjuk, hogy mennyire lesz kúl az a folytatás, hanem hogy egyáltalán mi a szar lesz az, és ettől sokan nem izgatottak, hanem idegesek. 

A karaktermomentumokat, hogy hogyan lepleződjenek le a cylonok, és ki hogyan reagáljon rájuk, David Weddle-ék dolgozták már ki, és direkt fektettek ekkora hangsúlyt Adama krízisére, amelyhez Weddle azt az élményét vette alapul, amikor megtudta édesapjáról, hogy rákos. Egyébként az évad eddigi epizódjai nem annak a tudatában lettek megírva, hogy itt hogy fog kulminálódni a cselekmény, épp ellenkezőleg: Weddle és Thompson az eddigi karakterfejlődésekből indultak ki, amikor kitalálták, mit fog tenni Tory, hogy fog viselkedni Tyrol, és így tovább. Azt mindenesetre ők írták meg, amikor Kara azt mondta Samnek, hogy lelőné, ha megtudná, hogy cylon, és ironikusnak találták, hogy – természetesen – nem így reagált a valóságan. 

Számukra a Föld az emberek vágyálmainak a metaforája. Mindenkinek van egy nagy, talán elérhetetlen célja, amiben titkon reménykedik, és a hőseinknek ilyen a Föld. Azért is hozták ennyire előre a bolygó megtalálását, mert nemcsak azt akarták feltárni, hogy hogy viselkednek az emberek, amikor a legnagyobb vágyálmuk megvalósulni látszik, hanem azt is, hogy mi történik, ha ez összetörik. Erre lesz most tíz epizódjuk. 

David Weddle is egyetért abban, hogy sokkal gördülékenyebb a történet úgy, hogy tudják, mikor kell befejezniük. Nincsenek önálló epizódok, nincs elpazarolnivaló idő, és a vég tudatában íródtak a forgatókönyvek. A képlet működni látszik, mindenki a Losthoz hasonlítja most a BSG-t, hogy ott is pontosan tudják, mennyi idejük van még lezárni a cselekményt.

Írtam már arról, hogy az évad második felében lesz egy zenés epizód, most egy újabb részlet derült ki róla: az írók behoznak majd egy zenész karaktert, akit nagy vonalakban Bear McCrearyről, a sorozat zeneszerzőjéről mintáztak. A munkájáról többet lehet olvasni Alan Sepinwall írásában, aki őt és Michael Giacchinót, a Lost komponistáját nevezi meg a tévé legjobbjainak. Kiderül belőle az is, hogy eredetileg sokkal kisebb hangsúly került volna az All Along the Watchtowerre tavaly, csak Bear annyira faszán hangszerelte meg, hogy Ron Moore úgy döntött, az előtérbe helyezik a dalt. 

A jelek szerint a Caprica-pilot befejezése eléggé nyitott lesz, azaz egyértelműen további epizódokért kiált majd, ami szintén fontos motiváció a Sci Fi Channel számára, hogy rögtön berendelje az egész évadot, és ne hagyja elkallódni a nézőket, akik kíváncsiak lehetnek a folytatásra. Emellett lényegesen olcsóbbnak ígérkezik, mint a Battlestar Galactica, hiszen szinte teljes egészében földi, városi helyszíneken fog játszódni, ezért nem is kell olyan marha jó nézettségi adatokat hoznia majd.