Edward James Olmos megint kiáll

Mostanában újra felröppent egy kisebb interjúrészlet Edward James Olmosszal és Aaron Douglasszel, amiről itt írtam, ha esetleg valaki hiányolná. Az újság, amiben a teljes anyag olvasható lesz, július 10-én jelenik meg, biztos lesznek még benne érdekesek.

A SAG nevű fő-fő-fő színészszakszervezet alkudozásai nem állnak valami fényesen a mogulokkal, ezért Edward James Olmos és több neves kollégája aláírtak egy hirdetést, amely a képviselőiket hivatott bátorítani a tárgyalóasztalnál. Ezt a brutálisan jó fotót a színészről a Reuters galériájából nyúltam. 

Úgy néz ki, megtalálták az operaházi jelenetek forgatási helyszínét, és meglepő módon nem Kanadában van az eredeti épület, hanem Detroitban.

Fölkerült a YouTube-ra egy-egy nagyon régi beszélgetés valamilyen közönségtalálkozóról Jamie Bamberrel és Katee Sackhoff-fal. Mindketten megosztanak néhány viccesebb sztorit a forgatásokról, többek közt hogy a Viper-pilóták sisakjaiban nem lehet levegőt kapni, és Katee ájult már el emiatt egy felvétel során. Nem mindegyik történet új, de hátha még nem hallotta valaki őket.

UPDATE: nem nyitok új bejegyzést neki, de most jött a hír a legjobb tévés dráma címére esélyes sorozatok tíz döntőséről. Nincs köztük a Battlestar Galactica. Nem meglepő, de szomorú.

Edward James Olmos megint kiáll

Mostanában újra felröppent egy kisebb interjúrészlet Edward James Olmosszal és Aaron Douglasszel, amiről itt írtam, ha esetleg valaki hiányolná. Az újság, amiben a teljes anyag olvasható lesz, július 10-én jelenik meg, biztos lesznek még benne érdekesek.

A SAG nevű fő-fő-fő színészszakszervezet alkudozásai nem állnak valami fényesen a mogulokkal, ezért Edward James Olmos és több neves kollégája aláírtak egy hirdetést, amely a képviselőiket hivatott bátorítani a tárgyalóasztalnál. Ezt a brutálisan jó fotót a színészről a Reuters galériájából nyúltam. 

Úgy néz ki, megtalálták az operaházi jelenetek forgatási helyszínét, és meglepő módon nem Kanadában van az eredeti épület, hanem Detroitban.

Fölkerült a YouTube-ra egy-egy nagyon régi beszélgetés valamilyen közönségtalálkozóról Jamie Bamberrel és Katee Sackhoff-fal. Mindketten megosztanak néhány viccesebb sztorit a forgatásokról, többek közt hogy a Viper-pilóták sisakjaiban nem lehet levegőt kapni, és Katee ájult már el emiatt egy felvétel során. Nem mindegyik történet új, de hátha még nem hallotta valaki őket.

UPDATE: nem nyitok új bejegyzést neki, de most jött a hír a legjobb tévés dráma címére esélyes sorozatok tíz döntőséről. Nincs köztük a Battlestar Galactica. Nem meglepő, de szomorú.

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (III. rész)

Vancouverben vége a feladatoknak, és már forog is a kamera a következő epizódon, mire az utómunkálatok kezdetüket veszik az amerikai főhadiszálláson. A mai fejezetben megnézzük, mihez kezdenek a nyersanyaggal, ami elhagyja Steve McNutt kameráit.

A sok-sok felvételt, amelyeket a forgatás alatt végig
naponta küldenek FedExszel Los Angelesbe, hogy az ottaniak is láthassák
az eredményt, három-négy nap múlva a vágószoba kapja meg. Ezeket a daily-ket,
ahogy a szakzsargon nevezi a rendszerességük után, a vágóasszisztens
rendezi logikai sorrendbe és tekercseli be őket a vágó számára, akinek
újabb nyolc napja van elkészíteni a saját változtatát (az Editor's Cut-ot,
ami például az Unifinished Business esetében rá is került a DVD-re).
Ennyi idő vajmi kevés ilyen tetemes mennyiségű munka elvégzésére, így
gyakran két vágó és az asszisztens is dolgozik az anyagon.


Ekkor
már szinte egyáltalán nem számít, mi van leírva a forgatókönyvben és mi nem. A
Battlestar Galactica egyes írói szívesebben haladnak
cselekményszálról cselekményszálra, és keveset foglalkoznak azzal, hogy
azok később hogyan lesznek összeszerkesztve. Más sorozatoknál
képkockáról képkockára meg van határozva, mikor és milyen módon
történjenek a vágások, és ahhoz kell hűnek maradnia mindenkinek, itt
viszont csak azt a néhány instrukciót kell követniük, amelyeket még a
forgatások előtt írt össze Ron Moore, azon kívül pedig csak a
leforgatott anyag létezik, azt kell összemasszírozniuk, és kész.


Ilyen böszmenagy kézikamerákkal forgatják a BSG-t is. Annyira éles a képe, hogy utólag butítják vissza a realisztikus hatásért.

Az
Editor's Cut arra jó, hogy legyen egy előzetes változat, amelyet a
rendező és az executive producer is úgy tud végignézni, mintha egy kész
tévéműsort látna. Az áttűnések, az intercut-ok, azaz
közbeiktatott jelenetek már a helyükön vannak aszerint, ahogy azt Andy
Seklir, Jacques Gravett vagy valamelyik másik vágó jónak ítélte.
Bekerülnek azok a rövid külső felvételek is, amelyeket a
helyszínváltások előtt szoktunk látni, hogy ne zavarodjunk össze, hol
is játszódik a történet (ezért látjuk a reklámblokkok után mindig az
űrben a Galacticát, stb.). Az ilyen esztétikai szempontokban a vágók a
szakértők, ezért ritkán bírálja fölül őket a producer vagy a rendező,
csak a struktúrába szólnak bele.

A
következő lépésben a rendező veszi kezelésbe az Editor's Cutot. Edward
James Olmos vagy Michael Rymer mindig határozott elképzeléssel bírnak a
jelenetek sorrendjéről, a felhasználandó kamerabeállításokról és a
legmegfelelőbb alakításokról, így apránként végigmennek az egész
anyagon, egyes rendezőknek meg vagy nincs ideje, vagy nincs kedve
beleszólni ebbe, tudván, hogy a végső döntés úgyis Ronald D. Moore-é
lesz. A rendezői változat a mozifilmek esetén az utolsó előtti fázis,
amelyhez már csak a stúdió nyúlhat hozzá, a kisképernyőn azonban még
döntő szava van a showrunnernek is.


Az epizódok nyitó képsorát is Andrew Seklir vágta össze. Itt épp Lyndon B. Johnson Roslin elnök eskütételét láthatjuk.

Ron Moore már a Director's Cut-ot
kapja meg, ami vagy többé, vagy kevésbé megegyezik a vágó változatával,
de hosszában már sokkal inkább megközelíti a 42-43 perces célértéket (bár néha még a rendező sem mer vagy tud dönteni, mi kerüljön a padlóra, és mi ne).
Moore a kivágott és a bent hagyott jeleneteken csak akkor változtat, ha
valami fontos (vagy legalábbis később fontos) sztorielem hiányzik,
hiszen csak ő tudja, a későbbi cselekmény szempontjából mi lényeges és
mi nem.

Az ő víziója a végleges arról is, hogy milyen
tónusú legyen az epizód, milyen alakítások kerüljenek adásba, bár ha
olyan karakteres rendezővel van dolga, mint Olmos, akkor nyugodtan
hagyatkozhat az ő stílusérzékére és a döntéseire, és a legritkább
esetben igényel változtatást az anyag. Ha mégis mást akar látni Moore,
akkor végignézik az adott jelenet összes változatát (take-jét),
és ha szerencséjük van, találnak olyat, amelyben minden színész a
kívánt játékot nyújtotta, és a többi részlet is a helyén van. Katee
Sackhoff különösen jó abban, hogy nyolcféle felvételen nyolcféle
alakítást nyújtson, ezért a körülötte forgó epizódokon könnyű így
finomítgatni. Befejezésképpen még itt ráhelyezik a képekre a szükséges feliratokat, ha épp arról kell informálni a nézőt, hogy Helo hány napja menekül a Capricán vagy a Demetrius mennyi ideje pöcsöl az űrben.


Egy vágószoba a The Cutting Edge című filmből, amely a vágás fontosságát mutatja be

Ugyan a vágószobában nem
lehet megváltoztatni egy forgatókönyv történetét, de olyan sorrendben
és megközelítésben lehet azt elmesélni, ahogy csak akarják, így ez
legalább olyan fontos része a gyártásnak, mint a rendező vagy az író
munkája. Jason Katims egyszer a Roswell egy elég félresikerült
epizódját vágatta úgy újra, hogy ha értelme nem is volt, de legalább
vicces lett. A BSG-nél legutóbb a The Hub volt egészen másképp szerkesztve Espenson szerint, ő ugyanis azzal a jelenettel ütötte fel az epizódot, amikor Roslin letépi Baltarról a tapaszt, és később ismertük meg az idáig vezető eseményeket, a Laura-féle látomások pedig az végére lettek sűrítve. Ron Moore döntött végül úgy, hogy lineárisabb és érthetőbb lesz a történetvezetés, a vágók pedig előálltak azzal az ötlettel, hogy Laura víziói játszódjanak két FTL-ugrás között, mert csak.

Legvégül az anyagot
leellenőrzik a Sci Fi Channel emberei is, akik kiszűrnek minden olyan
jelenetet, ami felkavaró lehet a nézők számára, vagy esetleg az ottani
ORTT megorrolhat miattuk. Emiatt nem láthattunk egyetlen embert sem a
szerencsétlen sorsú Olympic Carrier fedélzetén a 33-ban, illetve emiatt
lettek megvágva Adama és Roslin jelenetei is az Unfinished Businessben
a füvezés és a gyanúsan szeretkezés utáni hangulat miatt. Jó esetben
Ron Moore a csatorna megjegyzéseinek felét szokta elfogadni, ezeknek
egy része ráadásul nem is negatív, hanem pozitív irányban befolyásolja
a végkimenetelt.

Nemsokára folytatjuk a befejező, negyedik résszel, amelyben az utolsó polírozásokat végzik el az epizódon.

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (III. rész)

Vancouverben vége a feladatoknak, és már forog is a kamera a következő epizódon, mire az utómunkálatok kezdetüket veszik az amerikai főhadiszálláson. A mai fejezetben megnézzük, mihez kezdenek a nyersanyaggal, ami elhagyja Steve McNutt kameráit.

A sok-sok felvételt, amelyeket a forgatás alatt végig naponta küldenek FedExszel Los Angelesbe, hogy az ottaniak is láthassák az eredményt, három-négy nap múlva a vágószoba kapja meg. Ezeket a daily-ket, ahogy a szakzsargon nevezi a rendszerességük után, a vágóasszisztens rendezi logikai sorrendbe és tekercseli be őket a vágó számára, akinek újabb nyolc napja van elkészíteni a saját változtatát (az Editor's Cut-ot, ami például az Unifinished Business esetében rá is került a DVD-re). Ennyi idő vajmi kevés ilyen tetemes mennyiségű munka elvégzésére, így gyakran két vágó és az asszisztens is dolgozik az anyagon.

Ekkor már szinte egyáltalán nem számít, mi van leírva a forgatókönyvben és mi nem. A Battlestar Galactica egyes írói szívesebben haladnak cselekményszálról cselekményszálra, és keveset foglalkoznak azzal, hogy azok később hogyan lesznek összeszerkesztve. Más sorozatoknál képkockáról képkockára meg van határozva, mikor és milyen módon történjenek a vágások, és ahhoz kell hűnek maradnia mindenkinek, itt viszont csak azt a néhány instrukciót kell követniük, amelyeket még a forgatások előtt írt össze Ron Moore, azon kívül pedig csak a leforgatott anyag létezik, azt kell összemasszírozniuk, és kész.


Ilyen böszmenagy kézikamerákkal forgatják a BSG-t is. Annyira éles a képe, hogy utólag butítják vissza a realisztikus hatásért.

Az Editor's Cut arra jó, hogy legyen egy előzetes változat, amelyet a rendező és az executive producer is úgy tud végignézni, mintha egy kész tévéműsort látna. Az áttűnések, az intercut-ok, azaz közbeiktatott jelenetek már a helyükön vannak aszerint, ahogy azt Andy Seklir, Jacques Gravett vagy valamelyik másik vágó jónak ítélte. Bekerülnek azok a rövid külső felvételek is, amelyeket a helyszínváltások előtt szoktunk látni, hogy ne zavarodjunk össze, hol is játszódik a történet (ezért látjuk a reklámblokkok után mindig az űrben a Galacticát, stb.). Az ilyen esztétikai szempontokban a vágók a szakértők, ezért ritkán bírálja fölül őket a producer vagy a rendező, csak a struktúrába szólnak bele.

A következő lépésben a rendező veszi kezelésbe az Editor's Cutot. Edward James Olmos vagy Michael Rymer mindig határozott elképzeléssel bírnak a jelenetek sorrendjéről, a felhasználandó kamerabeállításokról és a legmegfelelőbb alakításokról, így apránként végigmennek az egész anyagon, egyes rendezőknek meg vagy nincs ideje, vagy nincs kedve beleszólni ebbe, tudván, hogy a végső döntés úgyis Ronald D. Moore-é lesz. A rendezői változat a mozifilmek esetén az utolsó előtti fázis, amelyhez már csak a stúdió nyúlhat hozzá, a kisképernyőn azonban még döntő szava van a showrunnernek is.


Az epizódok nyitó képsorát is Andrew Seklir vágta össze. Itt épp Lyndon B. Johnson Roslin elnök eskütételét láthatjuk.

Ron Moore már a Director's Cut-ot kapja meg, ami vagy többé, vagy kevésbé megegyezik a vágó változatával, de hosszában már sokkal inkább megközelíti a 42-43 perces célértéket (bár néha még a rendező sem mer vagy tud dönteni, mi kerüljön a padlóra, és mi ne). Moore a kivágott és a bent hagyott jeleneteken csak akkor változtat, ha valami fontos (vagy legalábbis később fontos) sztorielem hiányzik, hiszen csak ő tudja, a későbbi cselekmény szempontjából mi lényeges és mi nem.

Az ő víziója a végleges arról is, hogy milyen tónusú legyen az epizód, milyen alakítások kerüljenek adásba, bár ha olyan karakteres rendezővel van dolga, mint Olmos, akkor nyugodtan hagyatkozhat az ő stílusérzékére és a döntéseire, és a legritkább esetben igényel változtatást az anyag. Ha mégis mást akar látni Moore, akkor végignézik az adott jelenet összes változatát (take-jét), és ha szerencséjük van, találnak olyat, amelyben minden színész a kívánt játékot nyújtotta, és a többi részlet is a helyén van. Katee Sackhoff különösen jó abban, hogy nyolcféle felvételen nyolcféle alakítást nyújtson, ezért a körülötte forgó epizódokon könnyű így finomítgatni. Befejezésképpen még itt ráhelyezik a képekre a szükséges feliratokat, ha épp arról kell informálni a nézőt, hogy Helo hány napja menekül a Capricán vagy a Demetrius mennyi ideje pöcsöl az űrben.


Egy vágószoba a The Cutting Edge című filmből, amely a vágás fontosságát mutatja be

Ugyan a vágószobában nem lehet megváltoztatni egy forgatókönyv történetét, de olyan sorrendben és megközelítésben lehet azt elmesélni, ahogy csak akarják, így ez legalább olyan fontos része a gyártásnak, mint a rendező vagy az író munkája. Jason Katims egyszer a Roswell egy elég félresikerült epizódját vágatta úgy újra, hogy ha értelme nem is volt, de legalább vicces lett. A BSG-nél legutóbb a The Hub volt egészen másképp szerkesztve Espenson szerint, ő ugyanis azzal a jelenettel ütötte fel az epizódot, amikor Roslin letépi Baltarról a tapaszt, és később ismertük meg az idáig vezető eseményeket, a Laura-féle látomások pedig az végére lettek sűrítve. Ron Moore döntött végül úgy, hogy lineárisabb és érthetőbb lesz a történetvezetés, a vágók pedig előálltak azzal az ötlettel, hogy Laura víziói játszódjanak két FTL-ugrás között, mert csak.

Legvégül az anyagot leellenőrzik a Sci Fi Channel emberei is, akik kiszűrnek minden olyan jelenetet, ami felkavaró lehet a nézők számára, vagy esetleg az ottani ORTT megorrolhat miattuk. Emiatt nem láthattunk egyetlen embert sem a szerencsétlen sorsú Olympic Carrier fedélzetén a 33-ban, illetve emiatt lettek megvágva Adama és Roslin jelenetei is az Unfinished Businessben a füvezés és a gyanúsan szeretkezés utáni hangulat miatt. Jó esetben Ron Moore a csatorna megjegyzéseinek felét szokta elfogadni, ezeknek egy része ráadásul nem is negatív, hanem pozitív irányban befolyásolja a végkimenetelt.

Nemsokára folytatjuk a befejező, negyedik résszel, amelyben az utolsó polírozásokat végzik el az epizódon.

David Weddle nem sok esélyt lát az Emmykre

Spoilerkedvelőknek itt árulnak el egy bazinagy titkot egy jelenetről, amit a 4.5 évad promójában láthattunk.

Ez a honlap összegyűjtötte a legkirályabb BSG-merchandising cuccokat.

Az idei Saturn Awardson egy díjat sem vehetett át a Battlestar Galactica, amin sokan el is csodálkoztak, de ne menjünk bele, mert még a végén kiderül, mennyire komolytalan díj ez a Saturn. Pedig.

David Weddle szerint az Emmy-gálán se lesz túl sok esélyük, hiszen még mindig a "sci-fi gettóban" vannak. Szerinte már az is nagy szó, hogy tavaly Ron Moore és Félix Alcalá bekerülhettek a jelöltek közé. Arról azonban meg van győződve, hogy erről a sorozatról még évtizedek múltán is beszélni fognak, mikor sok díjnyertes produkció már a feledés homályába veszett.

A képen látható, hogy hogyan fog kinézni Tricia Helfer a Burn Notice-ban. A sorozat showrunnere egyébként azt nyilatkozta, hogy a Battlestar Galactica-beli szerepe miatt lett a nő rajongója.

 

David Weddle nem sok esélyt lát az Emmykre

Spoilerkedvelőknek itt árulnak el egy bazinagy titkot egy jelenetről, amit a 4.5 évad promójában láthattunk.

Ez a honlap összegyűjtötte a legkirályabb BSG-merchandising cuccokat.

Az idei Saturn Awardson egy díjat sem vehetett át a Battlestar Galactica, amin sokan el is csodálkoztak, de ne menjünk bele, mert még a végén kiderül, mennyire komolytalan díj ez a Saturn. Pedig.

David Weddle szerint az Emmy-gálán se lesz túl sok esélyük, hiszen még mindig a "sci-fi gettóban" vannak. Szerinte már az is nagy szó, hogy tavaly Ron Moore és Félix Alcalá bekerülhettek a jelöltek közé. Arról azonban meg van győződve, hogy erről a sorozatról még évtizedek múltán is beszélni fognak, mikor sok díjnyertes produkció már a feledés homályába veszett.

A képen látható, hogy hogyan fog kinézni Tricia Helfer a Burn Notice-ban. A sorozat showrunnere egyébként azt nyilatkozta, hogy a Battlestar Galactica-beli szerepe miatt lett a nő rajongója.

 

Tegyük már ezt tisztába

Sose gondoltam volna, hogy szükség lesz erre a posztra, különösen nem a negyedik évad első tíz részének adásba kerülése után. De még mindig vannak, akik nem értik, mi van azzal a trailerrel, amelyikben két extra Battlestart láthattunk, a Hadest és a Titant.

Na, hát akkor elmondom: az a promó kamu volt.

Bizonyítékom is van, bár már látom a lelki szemeim előtt, hogy lesz, akit az sem fog meggyőzni. 

Kezdjük ott, hogy van egy SevorTB nevű júzer a YouTube-on, aki az összes létező negyedik évados promót közzétette annak idején. Ezt a videót sose láthattuk az ő csatornáján. Ő nem tett föl ilyet, pedig minden mást elsőként rakott fel. Soha senki nem jelezte, hogy látta volna a cuccot a tévében, de nem is jelent meg az anyag a YouTube-on kívül. Egyébként is már el lett távolítva onnan.

De a lényeg, hogy van egy SFM (sci-fi meshes) nevű társaság, akik mindenféle tévés meg mozis produkciók hajómodelljeit csinálják meg a saját szórakozásukra, és azokat letölthetővé teszik mindenki számára. Mivel körülbelül két hónappal ezelőttig még odakint is folyt az elmélkedés, hogy igazi-e az a videó, hát valaki rákérdezett náluk, mit tudnak róla. És megírták: azok az ő hajómodelljeik.

Oh yes, reading the fanboy replies was awesome. They are swallowing it lock, stock and barrel. LOL.
I liked how the camera work was replicated- very true to the show.
There was probably a few shots in there that looked suspicious but I
doubt someone without a trained eye would notice…

Bocsánat, hogy ennél hamarabb nem írtam meg, de azt hittem ez nyilvánvaló. Különösen, miután egyik hajót sem láthattuk az azóta lement tíz részben, és, kérdem én, mi értelme lett volna olyasmit promózni, ami egyelőre adásba se kerül?

Tegyük már ezt tisztába

Sose gondoltam volna, hogy szükség lesz erre a posztra, különösen nem a negyedik évad első tíz részének adásba kerülése után. De még mindig vannak, akik nem értik, mi van azzal a trailerrel, amelyikben két extra Battlestart láthattunk, a Hadest és a Titant.

Na, hát akkor elmondom: az a promó kamu volt.

Bizonyítékom is van, bár már látom a lelki szemeim előtt, hogy lesz, akit az sem fog meggyőzni. 

Kezdjük ott, hogy van egy SevorTB nevű júzer a YouTube-on, aki az összes létező negyedik évados promót közzétette annak idején. Ezt a videót sose láthattuk az ő csatornáján. Ő nem tett föl ilyet, pedig minden mást elsőként rakott fel. Soha senki nem jelezte, hogy látta volna a cuccot a tévében, de nem is jelent meg az anyag a YouTube-on kívül. Egyébként is már el lett távolítva onnan.

De a lényeg, hogy van egy SFM (sci-fi meshes) nevű társaság, akik mindenféle tévés meg mozis produkciók hajómodelljeit csinálják meg a saját szórakozásukra, és azokat letölthetővé teszik mindenki számára. Mivel körülbelül két hónappal ezelőttig még odakint is folyt az elmélkedés, hogy igazi-e az a videó, hát valaki rákérdezett náluk, mit tudnak róla. És megírták: azok az ő hajómodelljeik.

Oh yes, reading the fanboy replies was awesome. They are swallowing it lock, stock and barrel. LOL.
I liked how the camera work was replicated- very true to the show. There was probably a few shots in there that looked suspicious but I doubt someone without a trained eye would notice…

Bocsánat, hogy ennél hamarabb nem írtam meg, de azt hittem ez nyilvánvaló. Különösen, miután egyik hajót sem láthattuk az azóta lement tíz részben, és, kérdem én, mi értelme lett volna olyasmit promózni, ami egyelőre adásba se kerül?

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (II. rész)

A sorozat második részében azt vesszük végig, mi minden történik
Vancouverben, ahova a magas USA-beli forgatási költségek száműzték a
sorozat forgatását. Elhagyjuk L.A.-t, az írók dolgozószobáját, és a tettek mezejére lépünk.

A még mindig korántsem végleges forgatókönyvet elküldik a
stábtagoknak a színészektől elkezdve a CGI-csapaton át a
maszkmesterekig, hogy fel tudjanak készülni belőle, mire az első csapó
elcsattan a kamera előtt. Ha olyan új helyszínek kerülnek elő, mint
Új-Caprica vagy a Demetrius, azt Richard Hudolin tervezi meg és a
csapata építi föl villámgyorsan a Sci Fi Channel kanadai stúdiójában
vagy British Columbia valamely kietlen táján.


Ha
a sztori szerint lábon lövik Gaetát vagy Roslin kopasz fejjel
mutatkozik, akkor Bill Terezakis maszkmester tudja, mi a dolga: előbb
Photoshopban megrajzolja az elképzeléseit, konzultál a producerekkel,
majd elkészíti az élethű munkáit, amelyeket a színészeknek minden
felvétel előtt fel kell ragasztaniuk.

Amikor
már minden adott a forgatáshoz, megérkezik a helyszínre az adott
epizódhoz hónapokkal korábban leszerződtetett rendező és az író,
időnként pedig Gary Hutzel, a vizuális effektek koordinátora is velük
tart, ha instrukciókra van szüksége a munkálataihoz. A sok-sok
repülőzés kimerítőnek tűnhet, de a szakszervezetek előírják, hogy első
osztályú jegyet foglaljanak a tagjaiknak, így túl lehet élni azt is, ha
az otthonától ezerhétszáz kilométerre van a munkahelye egy írónak.


Richard Hudolin, aki a minisorozattól kezdve tervezi a BSG díszleteit és kellékeit

Ekkor
még javában zajlanak az eggyel korábbi epizód felvételei, így az első
napon egy produkciós találkozót szerveznek csak: itt az írón és a
rendezőn kívül megjelennek a díszletekért, a kellékekért, a
felszerelésekért, a ruhákért, a castingért felelős emberek, összesen
körülbelül húszan, illetve időnként bekapcsolódik valamelyik producer
is telefonon, ha fontosabb döntésekről van szó.

Az itt
megbeszéltek alapján a következő pár napban még van idő csiszolgatni a
forgatókönyvön, közben pedig kiválasztani a szükséges kellékeket,
jelmezeket és egyéb apróságokat, amelyekre szükség lesz a következő
napokban. Egy ilyen régóta futó műsornál ez már gyalog-galopp, hiszen
nem kell körültekintően vigyázni, kire melyik egyenruha kerül, minden
bútor a helyén van-e, hol legyen a világítás, hiszen az erre kijelölt
ember már rég tudja a dolgát.

Jane Espenson, a sorozat egyik írója-producereRon Moore
vagy valamelyik kollégája a legritkább esetekben látogat el
Vancouverbe, legfeljebb ha ő felelős az aktuális forgatókönyvért vagy
valami krízishelyzet alakul ki. Itt már a rendező az úr, ezért az író
nagyon sok időt tölt vele, hogy elmagyarázza, mi a jelentősége egy-egy
mondatának, mi volt vele a szándéka, és mire kerüljön a hangsúly
bizonyos jelenetekben.

Hogy a színészek is megértsék
ezeket a motivációkat, néha összehoznak egy felolvasást is, ahol
mindenki gyorsan végigszaladhat a saját jelenetein, és meghallgathatja
az író tanácsait, kéréseit. Gyakorta itt derül csak ki, ha egy mondat
nehezen kiejthető vagy életszerűtlen, ezért még ilyenkor is bele-bele
kell nyúlni a forgatókönyvbe. Ezekről az apró változásokról persze
folyamatosan tájékoztatni kell e-mailben az L.A.-ieket, hátha
befolyással vannak valamilyen jövőbeli cselekményszálra vagy
kijelentésre.

Ezek után kezdetét veheti a tényleges
forgatás, ami összesen 7-8 napig tart. Általában egyhuzamban zajlik az
ilyesmi, de amikor drága díszletekről van szó, amelyeket csak bizonyos
ideig lehet fenntartani és nem éri meg újjáépíteni, akkor felosztják az
időt az ott játszódó és a további jelentek között. Így például Robert
Youngnak három napja volt a harmadik évad elején leforgatni az
Unfinished Business flashbackjeit az új-capricai terepen, aztán
hónapokkal később újabb öt napja, hogy felvegye a bokszos részeket.


Robert Young, a nyolcvanéves rendezőzseni és EJO barátja, aki a mozifilmekből nyargalt át egy kicsit BSG-zni

Itt
már szinte teljesen a rendező kezében van a gyeplő, hiszen ő az, aki a
jobban ért a színészek nyelvén és ő az igazi vizionárius. Ennek
ellenére az író végig mellette ül, ha problémákat kell helyrehozni vagy
újabb átírásokat kell végrehajtani, és persze gyakran tesz neki
javaslatokat a színészek játékával kapcsolatban is, ő maga viszont
sosem dirigál nekik. Néha a legegyszerűbb mondatot is más érzelmi
töltettel interpretálják a szereplők, mint amilyennek azt szándékolták,
ilyenkor szükség van a hasonló apró korrekciókra.

It's as simple (and yet complicated)
as explaining the intent of a line of dialogue like, "Follow me.
Please." One read is as a simple command. Another might have urgency,
"Follow me. Please", like you're begging the other person to come. Or
it could be a warning. "Follow me. Please." Because if you do, bad mojo
awaits. (Mark Verheiden)

Gyakori,
hogy nem a szövegekkel van a probléma, hanem a jelenetek
megtervezésével: az executive producerek, mivel ritkán járnak a
díszletek közt, néha egyszerűen rosszul emlékeznek bizonyos
helyszínekre, és csak Vancouverben derül ki, hogy annyi ember be sem
fér az adott terembe, vagy a plafon túl alacsonyan van a megálmodott
látványelemhez, és így tovább. Ilyenkor akár jelentősen is át kell írni
a forgatókönyvet, ám az időbeosztás nem borulhat, ami kötélidegeket
kíván.


Stephen McNutt, akinek a BSG gyönyörűen fényképezett jeleneteit köszönhetjük

A jeleneteket végül 4-8 változatban forgatják
le, különböző beállításokkal, eltérő alakításokkal, más és más
hosszúsággal, hogy legyen miből válogatni az utómunkálatok során. Az
operatőr Steve McNutt egy ritka fogással megspórol egy csomó utómunkát azzal, hogy a szükséges digitális szűrőket már ott helyben alkalmazza
a felvételeken, így kifakítva az algabolygót vagy épp besárgítva a
capricaikat.

Egy forgatási nap beosztása. Katt a gigantizáláshoz!
Az
olcsó HD-szalagok, amire a BSG-t rögzítik, lehetővé tették, hogy
szívfájdalom nélkül 40-50 óra anyagot rögzítsenek egy epizód számára,
általában szimultán módon két kamerával, hogy lehessen szép vágásokra
tördelni egy monológot vagy egy párbeszédet. A forgatás menetét
valamelyik gyártásvezető szervezi meg, beosztva, hogy lehetőleg egy nap
ne kelljen kettőnél több helyszínre átvinni a teljes felszerelést, és a
vendégszereplők jeleneteit is minél hamarabb, egyben letudhassák, ezzel
is csökkentve a költségeket.

Egy tapasztalt rendező esetén az
utolsó napokban már ott sem kell lennie az írónak, így ő hazatérhet
folytatni a diskurzust a dolgozószobában vagy magánéletet élni, az ő
munkája ezzel egy időre le lett tudva. A stafétát nemsokára a vágók veszik át, akiknek a kezében van az epizód sorsa: mi legyen azzal a több mázsányi szalaggal, amit egy hét alatt termeltek ki Kanadában?

A bejegyzés innentől folytatódik a harmadik részben.

Hogyan készül egy Battlestar Galactica-epizód? (II. rész)

A sorozat második részében azt vesszük végig, mi minden történik Vancouverben, ahova a magas USA-beli forgatási költségek száműzték a sorozat forgatását. Elhagyjuk L.A.-t, az írók dolgozószobáját, és a tettek mezejére lépünk.

A még mindig korántsem végleges forgatókönyvet elküldik a stábtagoknak a színészektől elkezdve a CGI-csapaton át a maszkmesterekig, hogy fel tudjanak készülni belőle, mire az első csapó elcsattan a kamera előtt. Ha olyan új helyszínek kerülnek elő, mint Új-Caprica vagy a Demetrius, azt Richard Hudolin tervezi meg és a csapata építi föl villámgyorsan a Sci Fi Channel kanadai stúdiójában vagy British Columbia valamely kietlen táján.

Ha a sztori szerint lábon lövik Gaetát vagy Roslin kopasz fejjel mutatkozik, akkor Bill Terezakis maszkmester tudja, mi a dolga: előbb Photoshopban megrajzolja az elképzeléseit, konzultál a producerekkel, majd elkészíti az élethű munkáit, amelyeket a színészeknek minden felvétel előtt fel kell ragasztaniuk.

Amikor már minden adott a forgatáshoz, megérkezik a helyszínre az adott epizódhoz hónapokkal korábban leszerződtetett rendező és az író, időnként pedig Gary Hutzel, a vizuális effektek koordinátora is velük tart, ha instrukciókra van szüksége a munkálataihoz. A sok-sok repülőzés kimerítőnek tűnhet, de a szakszervezetek előírják, hogy első osztályú jegyet foglaljanak a tagjaiknak, így túl lehet élni azt is, ha az otthonától ezerhétszáz kilométerre van a munkahelye egy írónak.


Richard Hudolin, aki a minisorozattól kezdve tervezi a BSG díszleteit és kellékeit

Ekkor még javában zajlanak az eggyel korábbi epizód felvételei, így az első napon egy produkciós találkozót szerveznek csak: itt az írón és a rendezőn kívül megjelennek a díszletekért, a kellékekért, a felszerelésekért, a ruhákért, a castingért felelős emberek, összesen körülbelül húszan, illetve időnként bekapcsolódik valamelyik producer is telefonon, ha fontosabb döntésekről van szó.

Az itt megbeszéltek alapján a következő pár napban még van idő csiszolgatni a forgatókönyvön, közben pedig kiválasztani a szükséges kellékeket, jelmezeket és egyéb apróságokat, amelyekre szükség lesz a következő napokban. Egy ilyen régóta futó műsornál ez már gyalog-galopp, hiszen nem kell körültekintően vigyázni, kire melyik egyenruha kerül, minden bútor a helyén van-e, hol legyen a világítás, hiszen az erre kijelölt ember már rég tudja a dolgát.

Jane Espenson, a sorozat egyik írója-producereRon Moore vagy valamelyik kollégája a legritkább esetekben látogat el Vancouverbe, legfeljebb ha ő felelős az aktuális forgatókönyvért vagy valami krízishelyzet alakul ki. Itt már a rendező az úr, ezért az író nagyon sok időt tölt vele, hogy elmagyarázza, mi a jelentősége egy-egy mondatának, mi volt vele a szándéka, és mire kerüljön a hangsúly bizonyos jelenetekben.

Hogy a színészek is megértsék ezeket a motivációkat, néha összehoznak egy felolvasást is, ahol mindenki gyorsan végigszaladhat a saját jelenetein, és meghallgathatja az író tanácsait, kéréseit. Gyakorta itt derül csak ki, ha egy mondat nehezen kiejthető vagy életszerűtlen, ezért még ilyenkor is bele-bele kell nyúlni a forgatókönyvbe. Ezekről az apró változásokról persze folyamatosan tájékoztatni kell e-mailben az L.A.-ieket, hátha befolyással vannak valamilyen jövőbeli cselekményszálra vagy kijelentésre.

Ezek után kezdetét veheti a tényleges forgatás, ami összesen 7-8 napig tart. Általában egyhuzamban zajlik az ilyesmi, de amikor drága díszletekről van szó, amelyeket csak bizonyos ideig lehet fenntartani és nem éri meg újjáépíteni, akkor felosztják az időt az ott játszódó és a további jelentek között. Így például Robert Youngnak három napja volt a harmadik évad elején leforgatni az Unfinished Business flashbackjeit az új-capricai terepen, aztán hónapokkal később újabb öt napja, hogy felvegye a bokszos részeket.


Robert Young, a nyolcvanéves rendezőzseni és EJO barátja, aki a mozifilmekből nyargalt át egy kicsit BSG-zni

Itt már szinte teljesen a rendező kezében van a gyeplő, hiszen ő az, aki a jobban ért a színészek nyelvén és ő az igazi vizionárius. Ennek ellenére az író végig mellette ül, ha problémákat kell helyrehozni vagy újabb átírásokat kell végrehajtani, és persze gyakran tesz neki javaslatokat a színészek játékával kapcsolatban is, ő maga viszont sosem dirigál nekik. Néha a legegyszerűbb mondatot is más érzelmi töltettel interpretálják a szereplők, mint amilyennek azt szándékolták, ilyenkor szükség van a hasonló apró korrekciókra.

It's as simple (and yet complicated) as explaining the intent of a line of dialogue like, "Follow me. Please." One read is as a simple command. Another might have urgency, "Follow me. Please", like you're begging the other person to come. Or it could be a warning. "Follow me. Please." Because if you do, bad mojo awaits. (Mark Verheiden)

Gyakori, hogy nem a szövegekkel van a probléma, hanem a jelenetek megtervezésével: az executive producerek, mivel ritkán járnak a díszletek közt, néha egyszerűen rosszul emlékeznek bizonyos helyszínekre, és csak Vancouverben derül ki, hogy annyi ember be sem fér az adott terembe, vagy a plafon túl alacsonyan van a megálmodott látványelemhez, és így tovább. Ilyenkor akár jelentősen is át kell írni a forgatókönyvet, ám az időbeosztás nem borulhat, ami kötélidegeket kíván.


Stephen McNutt, akinek a BSG gyönyörűen fényképezett jeleneteit köszönhetjük

A jeleneteket végül 4-8 változatban forgatják le, különböző beállításokkal, eltérő alakításokkal, más és más hosszúsággal, hogy legyen miből válogatni az utómunkálatok során. Az operatőr Steve McNutt egy ritka fogással megspórol egy csomó utómunkát azzal, hogy a szükséges digitális szűrőket már ott helyben alkalmazza a felvételeken, így kifakítva az algabolygót vagy épp besárgítva a capricaikat.

Egy forgatási nap beosztása. Katt a gigantizáláshoz! Az olcsó HD-szalagok, amire a BSG-t rögzítik, lehetővé tették, hogy szívfájdalom nélkül 40-50 óra anyagot rögzítsenek egy epizód számára, általában szimultán módon két kamerával, hogy lehessen szép vágásokra tördelni egy monológot vagy egy párbeszédet. A forgatás menetét valamelyik gyártásvezető szervezi meg, beosztva, hogy lehetőleg egy nap ne kelljen kettőnél több helyszínre átvinni a teljes felszerelést, és a vendégszereplők jeleneteit is minél hamarabb, egyben letudhassák, ezzel is csökkentve a költségeket.

Egy tapasztalt rendező esetén az utolsó napokban már ott sem kell lennie az írónak, így ő hazatérhet folytatni a diskurzust a dolgozószobában vagy magánéletet élni, az ő munkája ezzel egy időre le lett tudva. A stafétát nemsokára a vágók veszik át, akiknek a kezében van az epizód sorsa: mi legyen azzal a több mázsányi szalaggal, amit egy hét alatt termeltek ki Kanadában?

A bejegyzés innentől folytatódik a harmadik részben.