A Revelations írópárosának egyik felét interjúvolta meg Michael Hinman a SyFyPortal legutóbbi podcastjában. Ebből szemezgetnék alant, azzal a figyelmeztetéssel, hogy sok mindenre fény derül a mostani fináléval kapcsolatban, és egy-két dolgot elárul a lehetséges tévéfilmről és a legutolsó epizódról is, de egyik sem rontja az élményt, inkább kielégíti egy kicsit mindenki kíváncsiságát.
David Weddle szerint nagyon is kielégítő a sorozat fináléja, amelyet Ron Moore írt, és lehetséges, hogy bizonyos kérdések nem lesznek megválaszolva, de a nézők nem fogják becsapva érezni magukat, és bizonyára elégedettek lesznek.
Ha lesz tévéfilm a negyedik évad után, akkor azt valószínűleg ők,
David Weddle és Bradley Thompson fogják írni. Ha minden jól megy, akkor
az is flashback jellegű lesz, azaz a múltban fog játszódni, de
nem nyit egy új fejezetet a történetben, csak a cselekményt, a
mitológiát gazdagítja majd. Ők ketten írták a negyedik évad következő
epizódját is, azon kívül pedig még egy rész fűződik majd a nevükhöz.
A Revelations című epizód befejezése már jó ideje ott keringett az írók fejében. Az ötlet, hogy ilyen korán eljussunk a Földre, már igen régen megszületett, nem az utolsó öt percben csapták hozzá azokat a képsorokat a részhez. Az, hogy hogyan történjen mindez, milyen jelek vezessenek az út felé (Kara Viperjének rendhagyó viselkedése, a Final Five érdeklődése a gép iránt) a Tahoe-tónál lezajlott tavalyi brainstorming alatt pattant ki valamelyik író fejéből. Mindenképpen azt akarták, hogy Kara és a Final Five is részese legyen a képletnek.
David Weddle megerősítette az elképzelésemet a nyilvánvalóan elcsépelt és agyonhasznált Majmok bolygója-fogásról is: most sokan csalódottnak és becsapottnak érezhetik magukat a fordulat miatt, de nem lesz ez így, ha látják a következő epizódokat. Nagyjából ugyanez volt a második évad után is: Ron Moore-ék pontosan tudták, hogy milyen fasza irányba akarják majd onnan továbbvinni a sorozatot, ezért remek cliffhangernek érezték az egyéves előreugrást, de a nézőknek elképzelésük se volt, mire számítsanak, ezért mindenféle rémeket kezdtek el látni. Tök jó, hogy a készítők tudják, mennyire kúl lesz a folytatás, de ezt velünk elfelejtették közölni a képernyőn keresztül is. Mi nem azt várjuk, hogy mennyire lesz kúl az a folytatás, hanem hogy egyáltalán mi a szar lesz az, és ettől sokan nem izgatottak, hanem idegesek.
A karaktermomentumokat, hogy hogyan lepleződjenek le a cylonok, és ki hogyan reagáljon rájuk, David Weddle-ék dolgozták már ki, és direkt fektettek ekkora hangsúlyt Adama krízisére, amelyhez Weddle azt az élményét vette alapul, amikor megtudta édesapjáról, hogy rákos. Egyébként az évad eddigi epizódjai nem annak a tudatában lettek megírva, hogy itt hogy fog kulminálódni a cselekmény, épp ellenkezőleg: Weddle és Thompson az eddigi karakterfejlődésekből indultak ki, amikor kitalálták, mit fog tenni Tory, hogy fog viselkedni Tyrol, és így tovább. Azt mindenesetre ők írták meg, amikor Kara azt mondta Samnek, hogy lelőné, ha megtudná, hogy cylon, és ironikusnak találták, hogy – természetesen – nem így reagált a valóságan.
Számukra a Föld az emberek vágyálmainak a metaforája. Mindenkinek van egy nagy, talán elérhetetlen célja, amiben titkon reménykedik, és a hőseinknek ilyen a Föld. Azért is hozták ennyire előre a bolygó megtalálását, mert nemcsak azt akarták feltárni, hogy hogy viselkednek az emberek, amikor a legnagyobb vágyálmuk megvalósulni látszik, hanem azt is, hogy mi történik, ha ez összetörik. Erre lesz most tíz epizódjuk.
David Weddle is egyetért abban, hogy sokkal gördülékenyebb a történet úgy, hogy tudják, mikor kell befejezniük. Nincsenek önálló epizódok, nincs elpazarolnivaló idő, és a vég tudatában íródtak a forgatókönyvek. A képlet működni látszik, mindenki a Losthoz hasonlítja most a BSG-t, hogy ott is pontosan tudják, mennyi idejük van még lezárni a cselekményt.
Írtam már arról, hogy az évad második felében lesz egy zenés epizód,
most egy újabb részlet derült ki róla: az írók behoznak majd egy zenész
karaktert, akit nagy vonalakban Bear McCrearyről, a sorozat
zeneszerzőjéről mintáztak. A munkájáról többet lehet olvasni Alan Sepinwall
írásában, aki őt és Michael Giacchinót, a Lost komponistáját nevezi meg
a tévé legjobbjainak. Kiderül belőle az is, hogy eredetileg sokkal
kisebb hangsúly került volna az All Along the Watchtowerre tavaly, csak
Bear annyira faszán hangszerelte meg, hogy Ron Moore úgy döntött, az
előtérbe helyezik a dalt.
A jelek szerint a Caprica-pilot befejezése eléggé nyitott lesz, azaz egyértelműen további epizódokért kiált majd, ami szintén fontos motiváció a Sci Fi Channel számára, hogy rögtön berendelje az egész évadot, és ne hagyja elkallódni a nézőket, akik kíváncsiak lehetnek a folytatásra. Emellett lényegesen olcsóbbnak ígérkezik, mint a Battlestar Galactica, hiszen szinte teljes egészében földi, városi helyszíneken fog játszódni, ezért nem is kell olyan marha jó nézettségi adatokat hoznia majd.
