Posted on

Részletek az utolsó évadról

Ahogy azt már a C:C is megírta, Ron Moore és David Eick telefonos sajtótájékoztatót tartott június elsején, azt követően, hogy bejelentették: a BSG jövőre befejeződik.

A Chicago Tribune tévéblogjában azóta megjelent a konferenciahívás szinte teljes átirata, így van szerencsém abból szemezgetni a pontosabb információkat.

  • Most már tudjuk, hogy a Razor novemberben fog debütálni, és látni fogjuk a Cylon támadást a Pegasus szemszögéből, valamint arról is lesz szó, hogy mi történt a hajón Cain admirális halála után.
  • Ron Moore elmesélte, hogy milyen előzékeny volt a Sci Fi Channel, amikor bejelentették nekik, hogy lezárják a sorozatot a soron következő évaddal. Ismét hangsúlyozta, hogy ez kizárólag Eick és az ő kreatív döntése volt, nem anyagi vagy egyéb okok állnak a háttérben. A csatorna persze meg akart győződni, hogy nem lesz-e túl kevés a húsz rész az íróknak, hogy mindentmeg valósítsanak – azaz biztosan elég-e ez az egy évad nekik -, de látván Eickék határozottságát, nem szóltak bele a döntésbe.
  • Megnyugtattak mindenkit, hogy a húsz rész végén a flotta bizonyosan el fogja érni a Földet. Nem fogják elárulni, hogyan – lehet, hogy töltünk majd ott egy kis időt, lehet, hogy csak éppen meg fogjuk pillantani, sőt, azt sem tudhatjuk, hogy milyen Földet fogunk elérni. Persze néhány kérdést nyitva is fognak hagyni, hogy a nézők képzeletére bízzák a magyarázatot, de alapvetően a történet kerek egész lesz. Aztán hogy a későbbiekben készül-e valamilyen folytatás vagy kiegészítés a sorozathoz, azt nem tudhatjuk, de a tervek közt most nincs semmi ilyesmi.
  • A negyedik évad sokat fog foglalkozni a karakterekkel, nagy mértékben fog az eleddig beteljesületlen kapcsolatokra koncentrálni. Vannak történetek, amelyek hatásosabbak befejezetlenül, ezért itt is nyitva hagynak majd egyes szálakat, de tudják, hogy bizonyos kérdések viszont nem maradhatnak megválaszolatlanul. Minden szempontból eleget igyekeznek tenni a nézők elvásárainak.
  • Nem kell félnünk attól, hogy nem lesz kitöltve a következő húsz rész rendesen: az írók általában attól félnek, hogy hogyan tegyenek eleget egy húsz epizódos megrendelésnek, Moore-ék legfőbb gondja most viszont az, hogy hogyan férjenek bele. Tehát egy elég feszes, összefüggő történetre számíthatunk jövőre.
  • Moore valamikor a második évad közepén agyalta ki, hogy mi is legyen a sorozat befejezése, és akkortól kezdték úgy fűzni a szálakat, hogy el is érjék azt. A harmadik évadban annyira előrehaladtak a végkifejlet felé, hogy nem maradt más választásuk, mint lezárni a történetet.
  • Annak idején Moore azt mondta a Maelstrom kapcsán, hogy az "eposz" akkor lépett a harmadik fejezetébe, most azonban már úgy látja, hogy ez a Rapture-ben történt meg, onnantól kezdve az események már megállíthatatlanul sodródtak a vége felé. Mindamellett a harmadik évad végén felfedték az ismeretlen cylonok négyötödét, és megmutatták a Földet, és eléggé igazságtalan lett volna, ha elhúzzák a mézesmadzagot a nézők orra előtt, aztán még évadokon át nem váltják be az ígéretüket.
  • A színészek elég vegyesen reagáltak a hírre: valaki megértette, hogy csak itt és csak így lehet befejezni a sorozatot, de valakit hidegzuhanyként ért a dolog. Az utolsó évad most olyan a számukra, mint a középiskolásknak a negyedik osztály. A forgatást nemrég kezdték, már azzal a tudattal, hogy ez lesz az "utolsó első" forgatási napjuk.
  • A Lost nézői már talán tudják, a többieket meg bizonyára nem is érdekli, hogy a most lezárt évad befejező epizódjában a Lost története előreugrott néhány évet az időben. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak most róluk a BSG írói, Eick viccesen azt felelte, hogy "(…) gyakran nevezzük őket tolvajoknak. Besurranó tolvajoknak". Moore nem is nézi a műsort, a riportertől tudta meg, hogy megismételték a BSG-ben bevetett fogást. Érdekes, hogy Damon Lindelof, a Lost egyik kreátora azt nyilatkozta korábban a BSG második évadjának befejezéséről, hogy ők biztos nem csinálnának ilyet, mert ez a közönség egyfajta megcsalása lenne. Elvileg akkor már megírták ezt az évadzárót. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a BSG-ben találták fel a spanyolviaszt, többek közt az Aliasban is hasonló időugrás történt egyszer, és azt JJ Abrams jelenlegi Lost-kreátor jegyezte.
  • Már tárgyalnakarról, hogy Lucy Lawless visszatérjen a sorozatba, mint Number Three, ám egyelőre semmi biztosat nem tudunk. Lawlessnek egyébként most nincs semmi szerepajánlata, viszont inkább a színház felé kacsintgat mostanában.
  • Eick beszélt a FOX számára készülő projektjéről, a Themről, amiről korábban már beszámoltam. Egyelőre a csatorna félretette a dolgot, lehet, még nem döntöttek arról, hogy mikor mutatják be. A sorozatban főszerepet kapna Tricia Helfer (Number Six), amennyiben a pilot vetítése után megrendelnék a teljes évadot. A pilotot egyébként Jonathan Mostow rendezi, akit például a Terminátor 3-ból ismerhetünk. Ron Moore jelenleg a The Thing című film feldolgozásán fáradozik.
  • Arra a kérdésre, hogy mit sajnálnak, amit nem sikerült megvalósítani az eddigi három évad alatt, Eick azt felelte: Number Sixet és Starbuckot sosem hozták össze. 🙂

Angolul tudóknak érdemes elolvasni a bővebb átiratot a Chicago Tribune oldalán.

Posted on

Részletek az utolsó évadról

Ahogy azt már a C:C is megírta, Ron Moore és David Eick telefonos sajtótájékoztatót tartott június elsején, azt követően, hogy bejelentették: a BSG jövőre befejeződik.

A Chicago Tribune tévéblogjában azóta megjelent a konferenciahívás szinte teljes átirata, így van szerencsém abból szemezgetni a pontosabb információkat.

  • Most már tudjuk, hogy a Razor novemberben fog debütálni, és látni fogjuk a Cylon támadást a Pegasus szemszögéből, valamint arról is lesz szó, hogy mi történt a hajón Cain admirális halála után.
  • Ron Moore elmesélte, hogy milyen előzékeny volt a Sci Fi Channel, amikor bejelentették nekik, hogy lezárják a sorozatot a soron következő évaddal. Ismét hangsúlyozta, hogy ez kizárólag Eick és az ő kreatív döntése volt, nem anyagi vagy egyéb okok állnak a háttérben. A csatorna persze meg akart győződni, hogy nem lesz-e túl kevés a húsz rész az íróknak, hogy mindentmeg valósítsanak – azaz biztosan elég-e ez az egy évad nekik -, de látván Eickék határozottságát, nem szóltak bele a döntésbe.
  • Megnyugtattak mindenkit, hogy a húsz rész végén a flotta bizonyosan el fogja érni a Földet. Nem fogják elárulni, hogyan – lehet, hogy töltünk majd ott egy kis időt, lehet, hogy csak éppen meg fogjuk pillantani, sőt, azt sem tudhatjuk, hogy milyen Földet fogunk elérni. Persze néhány kérdést nyitva is fognak hagyni, hogy a nézők képzeletére bízzák a magyarázatot, de alapvetően a történet kerek egész lesz. Aztán hogy a későbbiekben készül-e valamilyen folytatás vagy kiegészítés a sorozathoz, azt nem tudhatjuk, de a tervek közt most nincs semmi ilyesmi.
  • A negyedik évad sokat fog foglalkozni a karakterekkel, nagy mértékben fog az eleddig beteljesületlen kapcsolatokra koncentrálni. Vannak történetek, amelyek hatásosabbak befejezetlenül, ezért itt is nyitva hagynak majd egyes szálakat, de tudják, hogy bizonyos kérdések viszont nem maradhatnak megválaszolatlanul. Minden szempontból eleget igyekeznek tenni a nézők elvásárainak.
  • Nem kell félnünk attól, hogy nem lesz kitöltve a következő húsz rész rendesen: az írók általában attól félnek, hogy hogyan tegyenek eleget egy húsz epizódos megrendelésnek, Moore-ék legfőbb gondja most viszont az, hogy hogyan férjenek bele. Tehát egy elég feszes, összefüggő történetre számíthatunk jövőre.
  • Moore valamikor a második évad közepén agyalta ki, hogy mi is legyen a sorozat befejezése, és akkortól kezdték úgy fűzni a szálakat, hogy el is érjék azt. A harmadik évadban annyira előrehaladtak a végkifejlet felé, hogy nem maradt más választásuk, mint lezárni a történetet.
  • Annak idején Moore azt mondta a Maelstrom kapcsán, hogy az "eposz" akkor lépett a harmadik fejezetébe, most azonban már úgy látja, hogy ez a Rapture-ben történt meg, onnantól kezdve az események már megállíthatatlanul sodródtak a vége felé. Mindamellett a harmadik évad végén felfedték az ismeretlen cylonok négyötödét, és megmutatták a Földet, és eléggé igazságtalan lett volna, ha elhúzzák a mézesmadzagot a nézők orra előtt, aztán még évadokon át nem váltják be az ígéretüket.
  • A színészek elég vegyesen reagáltak a hírre: valaki megértette, hogy csak itt és csak így lehet befejezni a sorozatot, de valakit hidegzuhanyként ért a dolog. Az utolsó évad most olyan a számukra, mint a középiskolásknak a negyedik osztály. A forgatást nemrég kezdték, már azzal a tudattal, hogy ez lesz az "utolsó első" forgatási napjuk.
  • A Lost nézői már talán tudják, a többieket meg bizonyára nem is érdekli, hogy a most lezárt évad befejező epizódjában a Lost története előreugrott néhány évet az időben. Arra a kérdésre, hogy mit gondolnak most róluk a BSG írói, Eick viccesen azt felelte, hogy "(…) gyakran nevezzük őket tolvajoknak. Besurranó tolvajoknak". Moore nem is nézi a műsort, a riportertől tudta meg, hogy megismételték a BSG-ben bevetett fogást. Érdekes, hogy Damon Lindelof, a Lost egyik kreátora azt nyilatkozta korábban a BSG második évadjának befejezéséről, hogy ők biztos nem csinálnának ilyet, mert ez a közönség egyfajta megcsalása lenne. Elvileg akkor már megírták ezt az évadzárót. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem a BSG-ben találták fel a spanyolviaszt, többek közt az Aliasban is hasonló időugrás történt egyszer, és azt JJ Abrams jelenlegi Lost-kreátor jegyezte.
  • Már tárgyalnakarról, hogy Lucy Lawless visszatérjen a sorozatba, mint Number Three, ám egyelőre semmi biztosat nem tudunk. Lawlessnek egyébként most nincs semmi szerepajánlata, viszont inkább a színház felé kacsintgat mostanában.
  • Eick beszélt a FOX számára készülő projektjéről, a Themről, amiről korábban már beszámoltam. Egyelőre a csatorna félretette a dolgot, lehet, még nem döntöttek arról, hogy mikor mutatják be. A sorozatban főszerepet kapna Tricia Helfer (Number Six), amennyiben a pilot vetítése után megrendelnék a teljes évadot. A pilotot egyébként Jonathan Mostow rendezi, akit például a Terminátor 3-ból ismerhetünk. Ron Moore jelenleg a The Thing című film feldolgozásán fáradozik.
  • Arra a kérdésre, hogy mit sajnálnak, amit nem sikerült megvalósítani az eddigi három évad alatt, Eick azt felelte: Number Sixet és Starbuckot sosem hozták össze. 🙂

Angolul tudóknak érdemes elolvasni a bővebb átiratot a Chicago Tribune oldalán.

Posted on

Már biztos a BSG vége?

Kiosztották a Saturn díjakat, amelyekről már korrában írtam a blogban. Ron Moore ismét megnyerte a legjobb kábeltévés sorozat díját, ám azt Katee Sackhoff és Edward James Olmos vette át helyette. Az IESB.net interjút is kért tőlük külön-külön, valamint David Weddle-től is, aki szintén a helyszínen volt. A két színész kijelentette, hogy a negyedik lesz a sorozat befejező évada. David Weddle csak annyit mondott, hogy lehetséges, hogy ez lesz az utolsó, és a jelenleg íródó történetszálak egyre közelítik a tetőpontjukat.

David Weddle, Ron Moore véleményével egybehangzóan azt mondta, hogy nagyon jól tudják, hogy egy ilyen folytatásos, epikus történetet nem lehet bármeddig elhúzni, és eszük ágában sincs elrontani egy ilyen különleges lehetőséget, amilyen csak egyszer adódik egy életben.

Posted on

Már biztos a BSG vége?

Kiosztották a Saturn díjakat, amelyekről már korrában írtam a blogban. Ron Moore ismét megnyerte a legjobb kábeltévés sorozat díját, ám azt Katee Sackhoff és Edward James Olmos vette át helyette. Az IESB.net interjút is kért tőlük külön-külön, valamint David Weddle-től is, aki szintén a helyszínen volt. A két színész kijelentette, hogy a negyedik lesz a sorozat befejező évada. David Weddle csak annyit mondott, hogy lehetséges, hogy ez lesz az utolsó, és a jelenleg íródó történetszálak egyre közelítik a tetőpontjukat.

David Weddle, Ron Moore véleményével egybehangzóan azt mondta, hogy nagyon jól tudják, hogy egy ilyen folytatásos, epikus történetet nem lehet bármeddig elhúzni, és eszük ágában sincs elrontani egy ilyen különleges lehetőséget, amilyen csak egyszer adódik egy életben.

Posted on

Ahogy EJO látja a sorozat végét

Az Entertainment Weekly a Battlestar Galactica két főszereplőjét, Mary McDonnellt és Edward James Olmost, valamint Ronald D. Moore-t faggatta a harmadik évad fináléjáról és a következő etapról (úgyhogy ezekkel kapcsolatban fenyeget némi spoiler-veszély az alábbiakban).

Ebből megtudhatjuk, hogy Adama admirális megformálója hogy képzeli el a sorozat végét:

"Személy szerint – és ez nem az íróké, ez az én ötletem – a jelen korunkban kéne megérkeznünk a Földre. Egy darabig cirkálnánk fölötte, megnéznénk magunknak, aztán amikor leszállnánk, egyszer csak felrobbanunk, kilőnek egy atomtöltettel. Ezután valaki azt mondja az Egyesült Államok elnökének, George W. Bushnak, hogy Elintéztük őket. Hála Istennek Ön ismét megmentette a világot. És ekkor meglátjuk, hogy az egyik cylon beszélt hozzá."

A viccet félretéve, nagyon érdekeseket tudunk meg a két színész karakteréről, hogy ők hogy látják a kapcsolatukat, Moore pedig ismét felfed néhány kulisszatitkot. Michael Hoganről kiderül, hogy ő a legkevésbé sem vette a szívére, amikor elmondták neki, hogy Tigh ezredes cylon. Haláli nyugodtsággal azt monda: "Hm, ez jó. Sokkoló, nagyon sokkoló dolog."

Ugyanakkor a Tyrolt játszó Aaron Douglast elég nehéz volt meggyőzni, hogy ebből nem valami rossz fog kisülni. Félt, hogy az ő egyszeri munkásember-figurájából hirtelen főgonosz fog válni, ám Moore meggyőzte, hogy semmi sem fog megváltozni. Azt se fogják igazán felfogni, hogy ők cylonok. A negyedik évad ennek a felfedezéséről, megértéséről fog szólni.

Ahogy azt már több interjúban is elmondta Moore, ő is sajnálja, hogy a most lezárult etap több része sem felelt meg a nézői elvárásoknak. Az önálló történetek, a filler epizódok a Sci Fi csatorna nyomására készültek, akik nem voltak túl elégedettek azzal, hogy ennyire egybefüggő a sorozat, és emiatt az új nézők nem tudnak bekapcsolódni.

Mostanra a csatorna is belátta, hogy rossz döntést hozott, hiszen a nézettség nem hogy nőtt a fillerek által, hanem tovább zuhant, ezért Moore-ék most igyekeznek megtalálni a finom határvonalat a folytatásos és az epizodikus dráma között. Azt ígérik, hogy mostantól minden rész kerek egész lesz, de az évadon átívelő történetszálakkal is folyamatosan fognak foglalkozni (ha hasonlítani akarom valamihez, akkor a harmadik évadban olyanok voltak, mint az X-Akták, mostantól végre Deep Space Nine-osabbak lesznek).

Most körülbelül a nyolcadik rész sztorijáig jutottak az írók, és a csatorna ígérete szerint idejében meg fogják tudni, hogy tervezhetnek-e még egy ötödik évadra is, vagy az utolsó pár epizódot a történet lezárásának kell szentelniük.

A többi érdekességről részletesebben az EW honlapján lehet olvasni. 

Posted on

Ahogy EJO látja a sorozat végét

Az Entertainment Weekly a Battlestar Galactica két főszereplőjét, Mary McDonnellt és Edward James Olmost, valamint Ronald D. Moore-t faggatta a harmadik évad fináléjáról és a következő etapról (úgyhogy ezekkel kapcsolatban fenyeget némi spoiler-veszély az alábbiakban).

Ebből megtudhatjuk, hogy Adama admirális megformálója hogy képzeli el a sorozat végét:

"Személy szerint – és ez nem az íróké, ez az én ötletem – a jelen korunkban kéne megérkeznünk a Földre. Egy darabig cirkálnánk fölötte, megnéznénk magunknak, aztán amikor leszállnánk, egyszer csak felrobbanunk, kilőnek egy atomtöltettel. Ezután valaki azt mondja az Egyesült Államok elnökének, George W. Bushnak, hogy Elintéztük őket. Hála Istennek Ön ismét megmentette a világot. És ekkor meglátjuk, hogy az egyik cylon beszélt hozzá."

A viccet félretéve, nagyon érdekeseket tudunk meg a két színész karakteréről, hogy ők hogy látják a kapcsolatukat, Moore pedig ismét felfed néhány kulisszatitkot. Michael Hoganről kiderül, hogy ő a legkevésbé sem vette a szívére, amikor elmondták neki, hogy Tigh ezredes cylon. Haláli nyugodtsággal azt monda: "Hm, ez jó. Sokkoló, nagyon sokkoló dolog."

Ugyanakkor a Tyrolt játszó Aaron Douglast elég nehéz volt meggyőzni, hogy ebből nem valami rossz fog kisülni. Félt, hogy az ő egyszeri munkásember-figurájából hirtelen főgonosz fog válni, ám Moore meggyőzte, hogy semmi sem fog megváltozni. Azt se fogják igazán felfogni, hogy ők cylonok. A negyedik évad ennek a felfedezéséről, megértéséről fog szólni.

Ahogy azt már több interjúban is elmondta Moore, ő is sajnálja, hogy a most lezárult etap több része sem felelt meg a nézői elvárásoknak. Az önálló történetek, a filler epizódok a Sci Fi csatorna nyomására készültek, akik nem voltak túl elégedettek azzal, hogy ennyire egybefüggő a sorozat, és emiatt az új nézők nem tudnak bekapcsolódni.

Mostanra a csatorna is belátta, hogy rossz döntést hozott, hiszen a nézettség nem hogy nőtt a fillerek által, hanem tovább zuhant, ezért Moore-ék most igyekeznek megtalálni a finom határvonalat a folytatásos és az epizodikus dráma között. Azt ígérik, hogy mostantól minden rész kerek egész lesz, de az évadon átívelő történetszálakkal is folyamatosan fognak foglalkozni (ha hasonlítani akarom valamihez, akkor a harmadik évadban olyanok voltak, mint az X-Akták, mostantól végre Deep Space Nine-osabbak lesznek).

Most körülbelül a nyolcadik rész sztorijáig jutottak az írók, és a csatorna ígérete szerint idejében meg fogják tudni, hogy tervezhetnek-e még egy ötödik évadra is, vagy az utolsó pár epizódot a történet lezárásának kell szentelniük.

A többi érdekességről részletesebben az EW honlapján lehet olvasni. 

Posted on

A Battlestar Manifesto

Ez alkalommal valami olyasmiről lesz szó, amire gyakran hivatkoztam korábban is, ám nevén nem neveztem, és nem is definiáltam részletesen. Ez az úgynevezett Battlestar Manifesto, a sorozat "Bibliája".

A mű szerzői David Eick és Ronald D. Moore, a sorozat két atyaúristene. Előbbi javasolta, hogy írjanak egy összefoglalót a Battlestar Galactica koncepciójáról, történetéről és a karaktereiről, hogy a Sci Fi Channel képben lehessen, hogy mi a fenét is rendelt be egyáltalán.

A sorozatot a két szerző naturalista science fictionnek deklarálta, úgy is mondhatnánk, hogy elhagyták az űroperából az "opera" részt. Egyszerűen szólva új értelmet akartak adni a televíziós sci-fi műfajának, szakítva a negyed évszázados hagyományokkal, amelyeket még a Star Trek öntött betonba. Mindehhez járult Amerika és a világ szeptember 11-e utáni hangulata, amellyel Moore rögtön párhuzamot is vont, rögvest elfeledve az eredeti BSG és a Trekek vidám felfedezős "planet of the week" témáját.

Az alapszituáció tehát adott volt, és ehhez társult a sötétebb tónusú, valójában szimplán realista ábrázolásmód. A Manifesto kitér a rendezés dokumentarista, kézikamerás mivoltára is, amely teljesen azt az érzést kelti az emberben, mintha valós eseményeket kísérne figyelemmel. Az operatőrök mintha aktív résztvevői lennének az eseményeknek, s nem egy előre megírt forgatókönyvet követnének, hanem folyamatosan figyelve kellene fényképezniük, el-elvesztve a fókuszt, ide-oda rángatva a kamerájukat. Ugyanez vonatkozott a külső, űrbeli felvételekre, ahol figyelembe kellett venniük, hogy hol állhat az operatőr, illetve hol lehet rögzítve a felvevő, hogy hiteles lehessen a jelenet.

A BSG nemcsak a műfaj témai hagyományaival szakított, hanem az archetípusos karakterekkel is. Míg az űroperákban legfeljebb egyetlen erős női szereplő van, az összes többi pedig csak a vizuális hatás kedvéért van jelen, addig itt szinte eltűnnek a férfiak az amazonok árnyékában. A flotta legjobb pilótája egy ivós, dohányos, ugyanakkor vonzó nő, a kemény XO-t szinte markában tartja a hűtlen felesége, a kolóniák elnöke egy elhivatott és markáns asszony, akik mellett alig találni igazán erős, jelentős alfa-hímet.

Még a legnagyobb jellemek, a legkeményebb személyiségek sem tökéletesek: az elnökasszony határozott elvei ellenére is gyakran hagyja magát elragadtatni az érzelmeitől, a flotta admirálisa példátlanul tökéletlen vezető, és a Battlestar Galactica legénységestől is csak egy a sok közül, nem zászlóshajó, hanem egy múzeumba való ócskavas.

A hadászati, taktikai események fő színtere pedig nem a megszokott híd, hanem az úgynevezett CIC, azaz Combat Information Center, akárcsak egy valós anyahajón vagy tengerlalattjárón. Míg a vízen a híd gyakorlatilag csak a kormányzásra való, s rálátást biztosít a fedélzetre, addig a CIC az a terem, ahol a kapitány a szolgálatát tölti, ahol minden információ összegyűlik, és ahol minden döntés születik.

Nem létezik a Trekből ismert gigantikus képernyő, az emberek nem a levegőbe beszélve kommunikálnak egymással, hanem régimódi telefonokon, és a konzolok sem érintőképernyősek, sőt, a tisztek gyakran papíron számolnak és térképeket teregetnek az asztalra. Persze megvan ennek a maga logikája: akárcsak az igazi anyahajót, ha ezt súlyos támadás éri, és elszállnak a fő rendszerek, az a féltéglányi telefon akkor is működni fog, és a térképek böngészéséhez pedig elég a lámpafény is.

A Manifesto meghatározza a hajó légkörét is: a folyosók nem makulátlanok, hétről-hétre több hulladék gyűlik rajtuk, a lakosztályok pedig nem egyenkabinok, hanem kissé szűkös, klausztrofóbiás, a célnak éppcsak megfelelő fülkék. Emellett pedig minden valósághű: látunk csillaghajókról ismeretlen zuhanyzókat, közösségi helyiséget, ahol dohányoznak és pókereznek (vagy tudja Isten, mit játszanak), a kávét külön helyre lehet tenni, és így tovább. Az első koncepció a Das Boot hangulatához állt a legközelebb, amit aztán a csatorna nyomására finomítottak, vegyítettek a NASA-féle, esztétikusabb, barátságosabb berendezkedéssel.

A realizmushoz az is hozzátartozik, hogy a BSG nem akarja átverni a nézőit. Ha valaki térdsérülést szenved, az nem gyógyul be a következő részre, hanem az évad végéig mankóval fog járni. Ha valakit bombatámadás ér, annak az arcát végig hegek fogják csúfítani. A hajó pedig nem lesz minden héten csillogó-villogó, mert a sérülések megmaradnak rajta, és megviselődik a burkolata. A készítők a lehető legritkábban akarnak visszaélni a nézőik hiszékenységével, a lehető legritkábban "verik át" őket.

 

A Battlestar Galacticát összességében az teszi egyedivé, hogy egyszerre hagyományőrző és újító. Technikai megoldásaival, képi világával és hangulatával szakít a konvenciókkal, ugyanakkor a gyökerekhez tér vissza azzal, hogy a science-fictiont eszközként használja fel jelenkorunk problémáinak feltárására. A sci-fi egy másfajta perspektíva, egy másfajta prizma, amin át a világot szemléljük. A sci-fi egy lehetőség, válasz a "mi lenne, ha" kérdésére, amit ki kell használni. Ron Moore és David Eick ezt teszi hétről hétre, évről évre, ellentétben azokkal, akik szemében a műfaj csak menekülés a világunkból, vagy puszta látványosság. A sci-finek, ha megválaszolnia nem is, de fel kell tárnia az emberiség igazi kérdéseit, és ehhez a tételhez a Battlestar Galactica végletekig hű marad.

 

A cikk forrásául a MultiChannel interjúja szolgált.

Posted on

A Battlestar Manifesto

Ez alkalommal valami olyasmiről lesz szó, amire gyakran hivatkoztam korábban is, ám nevén nem neveztem, és nem is definiáltam részletesen. Ez az úgynevezett Battlestar Manifesto, a sorozat "Bibliája".

A mű szerzői David Eick és Ronald D. Moore, a sorozat két atyaúristene. Előbbi javasolta, hogy írjanak egy összefoglalót a Battlestar Galactica koncepciójáról, történetéről és a karaktereiről, hogy a Sci Fi Channel képben lehessen, hogy mi a fenét is rendelt be egyáltalán.

A sorozatot a két szerző naturalista science fictionnek deklarálta, úgy is mondhatnánk, hogy elhagyták az űroperából az "opera" részt. Egyszerűen szólva új értelmet akartak adni a televíziós sci-fi műfajának, szakítva a negyed évszázados hagyományokkal, amelyeket még a Star Trek öntött betonba. Mindehhez járult Amerika és a világ szeptember 11-e utáni hangulata, amellyel Moore rögtön párhuzamot is vont, rögvest elfeledve az eredeti BSG és a Trekek vidám felfedezős "planet of the week" témáját.

Az alapszituáció tehát adott volt, és ehhez társult a sötétebb tónusú, valójában szimplán realista ábrázolásmód. A Manifesto kitér a rendezés dokumentarista, kézikamerás mivoltára is, amely teljesen azt az érzést kelti az emberben, mintha valós eseményeket kísérne figyelemmel. Az operatőrök mintha aktív résztvevői lennének az eseményeknek, s nem egy előre megírt forgatókönyvet követnének, hanem folyamatosan figyelve kellene fényképezniük, el-elvesztve a fókuszt, ide-oda rángatva a kamerájukat. Ugyanez vonatkozott a külső, űrbeli felvételekre, ahol figyelembe kellett venniük, hogy hol állhat az operatőr, illetve hol lehet rögzítve a felvevő, hogy hiteles lehessen a jelenet.

A BSG nemcsak a műfaj témai hagyományaival szakított, hanem az archetípusos karakterekkel is. Míg az űroperákban legfeljebb egyetlen erős női szereplő van, az összes többi pedig csak a vizuális hatás kedvéért van jelen, addig itt szinte eltűnnek a férfiak az amazonok árnyékában. A flotta legjobb pilótája egy ivós, dohányos, ugyanakkor vonzó nő, a kemény XO-t szinte markában tartja a hűtlen felesége, a kolóniák elnöke egy elhivatott és markáns asszony, akik mellett alig találni igazán erős, jelentős alfa-hímet.

Még a legnagyobb jellemek, a legkeményebb személyiségek sem tökéletesek: az elnökasszony határozott elvei ellenére is gyakran hagyja magát elragadtatni az érzelmeitől, a flotta admirálisa példátlanul tökéletlen vezető, és a Battlestar Galactica legénységestől is csak egy a sok közül, nem zászlóshajó, hanem egy múzeumba való ócskavas.

A hadászati, taktikai események fő színtere pedig nem a megszokott híd, hanem az úgynevezett CIC, azaz Combat Information Center, akárcsak egy valós anyahajón vagy tengerlalattjárón. Míg a vízen a híd gyakorlatilag csak a kormányzásra való, s rálátást biztosít a fedélzetre, addig a CIC az a terem, ahol a kapitány a szolgálatát tölti, ahol minden információ összegyűlik, és ahol minden döntés születik.

Nem létezik a Trekből ismert gigantikus képernyő, az emberek nem a levegőbe beszélve kommunikálnak egymással, hanem régimódi telefonokon, és a konzolok sem érintőképernyősek, sőt, a tisztek gyakran papíron számolnak és térképeket teregetnek az asztalra. Persze megvan ennek a maga logikája: akárcsak az igazi anyahajót, ha ezt súlyos támadás éri, és elszállnak a fő rendszerek, az a féltéglányi telefon akkor is működni fog, és a térképek böngészéséhez pedig elég a lámpafény is.

A Manifesto meghatározza a hajó légkörét is: a folyosók nem makulátlanok, hétről-hétre több hulladék gyűlik rajtuk, a lakosztályok pedig nem egyenkabinok, hanem kissé szűkös, klausztrofóbiás, a célnak éppcsak megfelelő fülkék. Emellett pedig minden valósághű: látunk csillaghajókról ismeretlen zuhanyzókat, közösségi helyiséget, ahol dohányoznak és pókereznek (vagy tudja Isten, mit játszanak), a kávét külön helyre lehet tenni, és így tovább. Az első koncepció a Das Boot hangulatához állt a legközelebb, amit aztán a csatorna nyomására finomítottak, vegyítettek a NASA-féle, esztétikusabb, barátságosabb berendezkedéssel.

A realizmushoz az is hozzátartozik, hogy a BSG nem akarja átverni a nézőit. Ha valaki térdsérülést szenved, az nem gyógyul be a következő részre, hanem az évad végéig mankóval fog járni. Ha valakit bombatámadás ér, annak az arcát végig hegek fogják csúfítani. A hajó pedig nem lesz minden héten csillogó-villogó, mert a sérülések megmaradnak rajta, és megviselődik a burkolata. A készítők a lehető legritkábban akarnak visszaélni a nézőik hiszékenységével, a lehető legritkábban "verik át" őket.

 

A Battlestar Galacticát összességében az teszi egyedivé, hogy egyszerre hagyományőrző és újító. Technikai megoldásaival, képi világával és hangulatával szakít a konvenciókkal, ugyanakkor a gyökerekhez tér vissza azzal, hogy a science-fictiont eszközként használja fel jelenkorunk problémáinak feltárására. A sci-fi egy másfajta perspektíva, egy másfajta prizma, amin át a világot szemléljük. A sci-fi egy lehetőség, válasz a "mi lenne, ha" kérdésére, amit ki kell használni. Ron Moore és David Eick ezt teszi hétről hétre, évről évre, ellentétben azokkal, akik szemében a műfaj csak menekülés a világunkból, vagy puszta látványosság. A sci-finek, ha megválaszolnia nem is, de fel kell tárnia az emberiség igazi kérdéseit, és ehhez a tételhez a Battlestar Galactica végletekig hű marad.

 

A cikk forrásául a MultiChannel interjúja szolgált.

Posted on

Ron Moore és David Eick új projektje

Két kedvenc forgatókönyvírónknak egyre több dolga akad: nem elég, hogy javában dolgoznak a Capricán, David Eick két készülő sorozatban is aktívan tevékenykedik, a The Bionic Womanben és a Themben, emellett pedig aláírt egy szerződést a Lifetime csatornával egy minisorozatról is. 

Ennek tetejébe pedig a F/X csatorna megrendelt egy egyórás drámát Eick produkciós cégétől, melynek a forgatókönyvét Ronald D. Moore jegyzi majd, kollégája pedig gyártásvezetőként bábáskodik mellette. A műsor címe Guilty Pleasures lesz, a fogalom ismerős lehet, de magyarul nagyjából annyit tesz, "bűnös szenvedélyek", és egy kisvárosról fog szólni, amelynek fennmaradása a dohánygyárak kezében van. 

David Eick büszkén nyilatkozta projektjeiről, hogy milyen nagyszabásúak mind, különösen a Bionic Woman és a Them, melyek a szó legszorosabb értelmében "high concept" produkciók, akárcsak a BSG. Eick nem titkolja ambícióit sem: olyan babérokra akar törni a high concept drámák területén, mint Jerry Bruckeimer a nyomozós-helyszínelős sorozatok terén. 

Forrás: Variety

Posted on

Ron Moore és David Eick új projektje

Két kedvenc forgatókönyvírónknak egyre több dolga akad: nem elég, hogy javában dolgoznak a Capricán, David Eick két készülő sorozatban is aktívan tevékenykedik, a The Bionic Womanben és a Themben, emellett pedig aláírt egy szerződést a Lifetime csatornával egy minisorozatról is. 

Ennek tetejébe pedig a F/X csatorna megrendelt egy egyórás drámát Eick produkciós cégétől, melynek a forgatókönyvét Ronald D. Moore jegyzi majd, kollégája pedig gyártásvezetőként bábáskodik mellette. A műsor címe Guilty Pleasures lesz, a fogalom ismerős lehet, de magyarul nagyjából annyit tesz, "bűnös szenvedélyek", és egy kisvárosról fog szólni, amelynek fennmaradása a dohánygyárak kezében van. 

David Eick büszkén nyilatkozta projektjeiről, hogy milyen nagyszabásúak mind, különösen a Bionic Woman és a Them, melyek a szó legszorosabb értelmében "high concept" produkciók, akárcsak a BSG. Eick nem titkolja ambícióit sem: olyan babérokra akar törni a high concept drámák területén, mint Jerry Bruckeimer a nyomozós-helyszínelős sorozatok terén. 

Forrás: Variety