Tag: mcdonnell

Zárójelben: OMG most láttam, hogy az én kérdésemet is föltették Michael Taylornak a Galactica Sitrep-interjúban. Az író jól le is Pete-ezett, úgyhogy mostantól csak Mike-nak fogom hívni. Majd a stábszemle rovatban kitérek rá.

Az iFMagazine interjút készített a BSG zeneszerzőjével, Bear McCrearyvel, amelyben nemcsak a párhuzamosan futó projektjeiről, a Sarah Connor Chroniclesről, az Eurekáról, a Rest Stop című indie-horrorokról beszél, hanem a muzsika fontos szerepéről is a Battlestar utolsó részeiben. Kiderül az is, hogy az ő fő hangszere nem más, mint a harmonika, és maga is alig hiszi el, mennyi ajtót nyitott ki számára ez a sorozat. 

Ausiello ismét betekintést engedett a BSG fináléjába, ezúttal egy Mary McDonnell-interjún keresztül, de kivételesen élményrontás nélkül. Közkívánatra mostantól fordítom az angol szövegeket, úgyhogy következzen a színésznő válasza arra a kérdésre, hogy milyen az élet a Battlestar Galactica forgatásai után:

Még mindig nehéz. Gyakorlati szempontból nagyon jó, mert csodálatos újra LA-ben lenni, és nem ingázni [Vancouverből]. A többiek azonban rettentően hiányoznak. Gyomorszorító érzés volt befejezni azt a sorozatot, tényleg a nehezemre esett. Annyira felemelő élmény volt! Az írás kifinomultsága annyira… gyönyörűvé és sötétté… és fényessé vált… Óriási dolog volt a részévé válni. Számomra annyira teljes az élmény, hogy bármennyire is bánom, hogy vége, mégis örülök, hogy a történet lezárult, és a legenda kiteljesedett, méghozzá úgy, hogy a színvonalát mindvégig képes volt fenntartani, és nem csak úgy elmúlt.

Egy kicsit talán élményrontó lehet, ezért kifehérítem, amit a The Plan című tévéfilmmel kapcsolatban nyilatkozott Mary McDonnell: mikor Ausiello rákérdezett, hogy mi az oka annak, hogy nem kapott szerepet a produkcióban, ő azt felelte, hogy Laura Roslin történetét nem fogják még mélyebben feltárni benne. Tehát nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen ez a sztori nem a főszereplők történetét boncolgatja tovább, és kész.

Ide tartozik még, hogy a tv.com szavazói a harmadik legjobb tévés elnöknek választották meg Roslint, a 24 fekete David Palmerje és Az elnök emberei Jed Bartletje után, de jóval Az elnöknő Geena Davise előtt. 

Zárójelben: OMG most láttam, hogy az én kérdésemet is föltették Michael Taylornak a Galactica Sitrep-interjúban. Az író jól le is Pete-ezett, úgyhogy mostantól csak Mike-nak fogom hívni. Majd a stábszemle rovatban kitérek rá.

Az iFMagazine interjút készített a BSG zeneszerzőjével, Bear McCrearyvel, amelyben nemcsak a párhuzamosan futó projektjeiről, a Sarah Connor Chroniclesről, az Eurekáról, a Rest Stop című indie-horrorokról beszél, hanem a muzsika fontos szerepéről is a Battlestar utolsó részeiben. Kiderül az is, hogy az ő fő hangszere nem más, mint a harmonika, és maga is alig hiszi el, mennyi ajtót nyitott ki számára ez a sorozat. 

Ausiello ismét betekintést engedett a BSG fináléjába, ezúttal egy Mary McDonnell-interjún keresztül, de kivételesen élményrontás nélkül. Közkívánatra mostantól fordítom az angol szövegeket, úgyhogy következzen a színésznő válasza arra a kérdésre, hogy milyen az élet a Battlestar Galactica forgatásai után:

Még mindig nehéz. Gyakorlati szempontból nagyon jó, mert csodálatos újra LA-ben lenni, és nem ingázni [Vancouverből]. A többiek azonban rettentően hiányoznak. Gyomorszorító érzés volt befejezni azt a sorozatot, tényleg a nehezemre esett. Annyira felemelő élmény volt! Az írás kifinomultsága annyira… gyönyörűvé és sötétté… és fényessé vált… Óriási dolog volt a részévé válni. Számomra annyira teljes az élmény, hogy bármennyire is bánom, hogy vége, mégis örülök, hogy a történet lezárult, és a legenda kiteljesedett, méghozzá úgy, hogy a színvonalát mindvégig képes volt fenntartani, és nem csak úgy elmúlt.

Egy kicsit talán élményrontó lehet, ezért kifehérítem, amit a The Plan című tévéfilmmel kapcsolatban nyilatkozott Mary McDonnell: mikor Ausiello rákérdezett, hogy mi az oka annak, hogy nem kapott szerepet a produkcióban, ő azt felelte, hogy Laura Roslin történetét nem fogják még mélyebben feltárni benne. Tehát nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen ez a sztori nem a főszereplők történetét boncolgatja tovább, és kész.

Ide tartozik még, hogy a tv.com szavazói a harmadik legjobb tévés elnöknek választották meg Roslint, a 24 fekete David Palmerje és Az elnök emberei Jed Bartletje után, de jóval Az elnöknő Geena Davise előtt.