Érdekes kis vallomás

“I don't really know how guys like Aaron Sorkin and David Kelley do it, where they literally write every single word of every single episode and do it, like, over and over again and do it brilliantly. I find that I can do, like, five… five in a row before I st- I'm really starting to get tired and you're just like putting words down on the page. (…) ”

“That's one of the challenges of being showrunner in television is that ultimately you're responsible for all the episodes and you feel the obligation (…) to make each one of those best they can be (…). And so as you're rewriting it you're bringing it closer to what you think your voice is for the show. But at a certain point it becomes diminishing returns. It becomes- your fatigue level, or at least my fatigue level, is starting to overwhelm the fact that it's my »voice«. ”

Vagyis:

El se tudom képzelni, hogy egy Aaron Sorkin vagy David Kelley hogyan csinálják, hogy gyakorlatilag ők írják meg minden egyes epizód minden egyes sorát, de valami brilliáns módon. Én meg jó ha ötöt meg tudok csinálni egymás után, mielőtt igazán fáradni kezdenék, és már csak szavakat dobálnék egymás után a papírra.

Ez a sorozatkészítés egyik nagy kihívása, hogy végül is minden epizódért egymagad vagy a felelős, és kötelességednek érzed, hogy mindegyikből a lehető legtöbbet hozd ki. Ezért mindent újraírsz, hogy azt a hangot közvetítse a show, amit te szeretnél. De egy bizonyos pont után ez átfordul a minőség-mennyiség kérdésébe. Végül a fáradtságod, vagy legalábbis az én fáradtságom túlhaladja a tényt, hogy ez az egész az 'én hangom'.

 

Mindezt Ronald D. Moore mondta. És egy West Winget vagy Studio 60-t egyáltalán nem könnyebb megírni, mint egy Battlestar Galacticát, szóval Aaron Sorkinnak sincs jobb dolga, bár ő azért elég szélsőséges eset. Mindenesetre tanulságos egy ilyet hallani a BSG fejesétől.

A szöveg a Hero c. rész podcastjében hangzott el, ahol előtte még ezt mondta:

“Now this episode is the first episode of this season I didn't personally take a pass at through my typewriter, as it were. After writing the first two and rewriting the subsequent four or five, depending on how you count, I was getting to what we in writing business call burnout. I was getting really toasty and tired and in some ways the flaws in episodes five and six can be attributed to my own fatigue, at a certain point.”

Magyarul:

Ez az első epizód az évadban, amelyet nem futottam át a saját kis írógépemmel, hanem hagytam olyannak, amilyen. Miután megírtam az első kettőt, aztán átírtam a következő négyet-ötöt (attól függ, hogy számolod), eljutottam oda, amit az írói szakmában kiégésnek hívunk. Teljesen kikészültem és kimerültem, és bizonyos értelemben az ötödik és a hatodik epizód (értd: Torn/A Measure of Salvation) hibái az én fáradtságom számlájára írhatók.

 

Ezt most csak azért emeltem ki, mert elég sokan kritizálták a Torn/A Measure of Salvation párost, a Tornt unalmassága miatt, elvégre abban semmi érdemleges nem történt a felvezetésen kívül, a másikat pedig a kiszámíthatósága miatt (amit írtam is, olyan trekes lett a cselekmény). Nem is azért pészteltem be Moore megjegyzését, hogy "erről ennyit, meg van magyarázva a dolog, el is felejthetjük a bakikat", hanem fogjuk föl ezt egy kis bocsánatkérésnek Ronald D. Moore-tól, aki szintén csak egy ember, Aaron Sorkinnal ellentétben.

Érdekes kis vallomás

“I don't really know how guys like Aaron Sorkin and David Kelley
do it, where they literally write every single word of every single
episode and do it, like, over and over again and do it brilliantly. I
find that I can do, like, five… five in a row before I st- I'm really
starting to get tired and you're just like putting words down on the
page. (…) ”

“That's one of the challenges of
being showrunner in television is that ultimately you're responsible
for all the episodes and you feel the obligation (…) to make each one of those best they can be (…). And so as you're rewriting it you're bringing it closer to what you think your voice is for the show. But at a certain point it becomes diminishing returns. It becomes- your fatigue level, or at least my fatigue level, is starting to overwhelm the fact that it's my »voice«. ”

Vagyis:

El se tudom képzelni, hogy egy Aaron Sorkin vagy David Kelley hogyan csinálják, hogy gyakorlatilag ők írják meg minden egyes epizód minden egyes sorát, de valami brilliáns módon. Én meg jó ha ötöt meg tudok csinálni egymás után, mielőtt igazán fáradni kezdenék, és már csak szavakat dobálnék egymás után a papírra.

Ez a sorozatkészítés egyik nagy kihívása, hogy végül is minden epizódért egymagad vagy a felelős, és kötelességednek érzed, hogy mindegyikből a lehető legtöbbet hozd ki. Ezért mindent újraírsz, hogy azt a hangot közvetítse a show, amit te szeretnél. De egy bizonyos pont után ez átfordul a minőség-mennyiség kérdésébe. Végül a fáradtságod, vagy legalábbis az én fáradtságom túlhaladja a tényt, hogy ez az egész az 'én hangom'.

 

Mindezt Ronald D. Moore mondta. És egy West Winget vagy Studio 60-t egyáltalán nem könnyebb megírni, mint egy Battlestar Galacticát, szóval Aaron Sorkinnak sincs jobb dolga, bár ő azért elég szélsőséges eset. Mindenesetre tanulságos egy ilyet hallani a BSG fejesétől.

A szöveg a Hero c. rész podcastjében hangzott el, ahol előtte még ezt mondta:

“Now this episode is the first episode of this season I didn't
personally take a pass at through my typewriter, as it were. After
writing the first two and rewriting the subsequent four or five,
depending on how you count, I was getting to what we in writing
business call burnout.
I was getting really toasty and tired and in some ways the flaws in episodes five and six can
be attributed to my own fatigue, at a certain point.”

Magyarul:

Ez az első epizód az évadban, amelyet nem futottam át a saját kis írógépemmel, hanem hagytam olyannak, amilyen. Miután megírtam az első kettőt, aztán átírtam a következő négyet-ötöt (attól függ, hogy számolod), eljutottam oda, amit az írói szakmában kiégésnek hívunk. Teljesen kikészültem és kimerültem, és bizonyos értelemben az ötödik és a hatodik epizód (értd: Torn/A Measure of Salvation) hibái az én fáradtságom számlájára írhatók.

 

Ezt most csak azért emeltem ki, mert elég sokan kritizálták a Torn/A Measure of Salvation párost, a Tornt unalmassága miatt, elvégre abban semmi érdemleges nem történt a felvezetésen kívül, a másikat pedig a kiszámíthatósága miatt (amit írtam is, olyan trekes lett a cselekmény). Nem is azért pészteltem be Moore megjegyzését, hogy "erről ennyit, meg van magyarázva a dolog, el is felejthetjük a bakikat", hanem fogjuk föl ezt egy kis bocsánatkérésnek Ronald D. Moore-tól, aki szintén csak egy ember, Aaron Sorkinnal ellentétben.

Podcast-o-rama

"Due to technical difficulties, the podcast for "Hero" has been delayed. SCIFI.COM apologizes for any inconvenience." – olvashatjuk jelenleg is a Sci Fi.com oldalán. Hogy valójában miért nem volt podcast, abba most ne menjünk bele, az a lényeg, hogy ma végre sikerült felrakniuk, így már Ron Moore tolmácsolásában is élvezhetjük a Hero című részt. De, ha már egyszer úgyis csomót késtek, legalább kárpótolnak minket egynémely aprósággal.

A legjobb, hogy a Hero mellé mindjárt fölraktak egy három részes Writers' Meetinget, vagy ahogy ők hívják, egy Roundtable Discussiont, Kerekasztal-beszélgetést. James Callis (Baltar), Jamie Bamber (Apollo), Tamoh Penikett (Helo), Mark Sheppard, valamint Mrs. Ron (azaz Moore neje) vesz részt a beszélgetésen. Igen, ezek közül egyik se író, úgyhogy kicsit megtévesztő a cím, de végeredményben a karaktereikről fognak beszélgetni, a saját ötleteikről, és úgy általában véve a történetről, szóval elég érdekesnek ígérkezik. Mark Sheppard neve joggal lehet ismeretlen az olvasók számára, ő még nem szerepelt a showban, de majd fog. Fontosat. Ebből gondolom, hogy nem lesz teljesen spoilermentes a beszélgetés, de majd úgyis megírom, ha meghallgattam. Aki esetleg Bamber és Callis mellett egy harmadik brit akcentust is fel vél fedezni, az ne lepődjön meg, ő lesz Henry, Jamie egyik régi barátja. Semmi köze a sorozathoz, csak úgy ott van.

A másik legjobb, hogy az Unfinished Business-hez készült kommentárban részt vett Tahmoh Penikett és Grace Park is, azaz Helo és Athena/Boomer. Ez is nemsokára kikerül, nem sokkal a rész vetítése előtt, várhatóan.

A címet egyébként Ron Moore blogjából loptam, ott olvastam erről, mielőtt kirakták volna a hanganyagokat.

Podcast-o-rama

"Due to technical difficulties, the podcast for "Hero" has been delayed. SCIFI.COM apologizes for any inconvenience." – olvashatjuk jelenleg is a Sci Fi.com oldalán. Hogy valójában miért nem volt podcast, abba most ne menjünk bele, az a lényeg, hogy ma végre sikerült felrakniuk, így már Ron Moore tolmácsolásában is élvezhetjük a Hero című részt. De, ha már egyszer úgyis csomót késtek, legalább kárpótolnak minket egynémely aprósággal.

A legjobb, hogy a Hero mellé mindjárt fölraktak egy három részes Writers' Meetinget, vagy ahogy ők hívják, egy Roundtable Discussiont, Kerekasztal-beszélgetést. James Callis (Baltar), Jamie Bamber (Apollo), Tamoh Penikett (Helo), Mark Sheppard, valamint Mrs. Ron (azaz Moore neje) vesz részt a beszélgetésen. Igen, ezek közül egyik se író, úgyhogy kicsit megtévesztő a cím, de végeredményben a karaktereikről fognak beszélgetni, a saját ötleteikről, és úgy általában véve a történetről, szóval elég érdekesnek ígérkezik. Mark Sheppard neve joggal lehet ismeretlen az olvasók számára, ő még nem szerepelt a showban, de majd fog. Fontosat. Ebből gondolom, hogy nem lesz teljesen spoilermentes a beszélgetés, de majd úgyis megírom, ha meghallgattam. Aki esetleg Bamber és Callis mellett egy harmadik brit akcentust is fel vél fedezni, az ne lepődjön meg, ő lesz Henry, Jamie egyik régi barátja. Semmi köze a sorozathoz, csak úgy ott van.

A másik legjobb, hogy az Unfinished Business-hez készült kommentárban részt vett Tahmoh Penikett és Grace Park is, azaz Helo és Athena/Boomer. Ez is nemsokára kikerül, nem sokkal a rész vetítése előtt, várhatóan.

A címet egyébként Ron Moore blogjából loptam, ott olvastam erről, mielőtt kirakták volna a hanganyagokat.

Nem elég nekik a “frak”?!

Mindenki vegye elő a saját Battlestar Galactica könyvtárából a Hero című részét, és tekerjen benne kb. 10:30-hoz. Vagy legalábbis oda, ahol azt írják ki: Written By: David Eick. Hegyezze mindenki a fülét Adama felé.

Mi a hiba?

Szerencsétlen írók mindent megtesznek, hogy elkerüljék a cenzorok szigorát, még fuck helyett is fraket írnak, erre becsúszik a forgatókönyvbe egy "bullshit", és egyből lecsapnak rá. Ha észrevettétek, hogy Adama az egyik mondat közepén ("Maybe the Cylons…") tátog egyet, és nem értettétek, hogy mit akar mondani, akkor itt a megoldás:

 

A drága rajongók vesszőparipája továbbra is a Cylon terv, szeretnek is viccelődni vele eleget:

Nem elég nekik a “frak”?!

Mindenki vegye elő a saját Battlestar Galactica könyvtárából a Hero című részét, és tekerjen benne kb. 10:30-hoz. Vagy legalábbis oda, ahol azt írják ki: Written By: David Eick. Hegyezze mindenki a fülét Adama felé.

Mi a hiba?

Szerencsétlen írók mindent megtesznek, hogy elkerüljék a cenzorok szigorát, még fuck helyett is fraket írnak, erre becsúszik a forgatókönyvbe egy "bullshit", és egyből lecsapnak rá. Ha észrevettétek, hogy Adama az egyik mondat közepén ("Maybe the Cylons…") tátog egyet, és nem értettétek, hogy mit akar mondani, akkor itt a megoldás:

 

A drága rajongók vesszőparipája továbbra is a Cylon terv, szeretnek is viccelődni vele eleget:

Az én hősöm, Tigh ezredes

Nemrég írt Human Insect a sorozatjunkie-ra egy bejegyzést "Baltar, our hero" címmel, teljesen jogosan. Baltar tényleg hatalmas figura a sorozatban, és Human értelmezésében őrá is igaz a Hero cím :). És ha már kifejtettem lentebb, miért többjelentésű a cím, most elregélem, miért Tigh az én hősöm.

Saul Tigh / Paul Hogan Ejtettem már róla szót, hogy az utóbbi időben egyre nagyobbra tartom Michael Hogant, a karakteréről már nem is beszélve. Tighnak egyszerűen fantasztikus sztorit találtak ki a harmadik évadra. Sosincs középpontban, mégis ő az, aki a legszembetűnőbben változik folyamatosan. A Hero meg nem énekelt hőse is Tigh ezredes. Miközben Edward James Olmos feladata lenne, hogy minden jelenetet kitöltsön, addig Hogan észrevétlenül ellopja előle az egész epizódot. Minden egyes mondatának súlya van. Amit Eick a szájába adott, azt Hogan teszi hitelessé.

Egyértelművé teszi, hogy a három veterán közül Tigh a legtapasztaltabb. Az első Cylon háborúban hajók sorát lőtték ki alatta, míg fedélzeti főnök volt; közelhercba került a kenyérpirítókkal, aztán pilóta lett, és még szörnyűbb események részese lett. Messze szörnyűbb és véresebb csatákat élt át, mint Adama valaha is. New Capricán pedig mindenkinél többet veszített el. “Sometimes surviving can be it’s own death sentence.”, mondja Bulldognak, és ezzel kifejez mindent.

Mégis képes innen talpra állni. Már saját magát is leírta, leírta őt Adama és a legénység is, de ő talpra áll. Először hibáztatja az admirálist (“Are you here to talk to your friend, or your XO? Because last time I checked, I was neither.”), de magában belátja, hogy saját életéért csak ő a felelős. A maga és a barátja felé érzett bizonyítani akarás hajtja rá, hogy visszavegye egyenruháját, és így álljon két régi bajtársa közé, mikor azok egymásnak esnek. Épp az a keserű bölcsesség, ami sem Bulldogban, sem Adamában nincs meg, teszi az ezredest a konfliktus megoldójává: “It’s better to know the truth than to live a lie. We’re all soldiers, Danny. We’re all expendable. And we did what we had to do to protect the mission.” Még Adama is túl naív, hogy ezt belássa.

Tigh Danny sorsában a sajátjára ismer, és rövid monológjával valójában magának tesz vallomást: “I'll tell you a dirty little secret. The toughest part about getting played is losing your dignity. Feeling like you are not worth the oxygen you are sucking down. You get used to it. Start to believe it. You start to love it. It's like a bottle that never runs dry and you keep reaching for it over and over again.”

Átalakulása szinte kézzel fogható: az ember, aki teljesen elhagyta magát az utóbbi időben, újra egyenes háttal jár uniformisában. Aki a legelső jelenetben még szemfedő nélkül próbálgatta periférikus látását, a történet végére tisztességes kötőt húz a sebére. Mentálisan és fizikailag is rendbe szedve magát, újra Adama elé áll, bár maga sem tudja pontosan, hogy miért. A barátságuk azonban helyreáll, és előbb-utóbb a munkakapcsolatuk is, ahogy arra a jelek utalnak.

Aki pedig eddig naivan úgy gondolta, hogy Cottle csodadoki kitalál valami műszemet Tighnak, csalódhat: bizony meg kell szoknunk, hogy az egyik főszereplő arcán most már állandóan ott lesz egy kötés. Egyrészt ez nem a Star Trek, ahol egy harmadfokú égési sérülést zseblámpával begyógyítanak, másrészt a Deep Space Nine-ban is volt már rá példa, hogy egy fontosabb karaktert félig megvakítottak, és onnantól végig úgy szerepelt.

Az én hősöm, Tigh ezredes

Nemrég írt Human Insect a sorozatjunkie-ra egy bejegyzést
"Baltar,
our hero
" címmel, teljesen jogosan. Baltar tényleg hatalmas figura a
sorozatban, és Human értelmezésében őrá is igaz a Hero cím :). És ha már
kifejtettem lentebb, miért többjelentésű a cím, most elregélem, miért Tigh az
én hősöm.

Saul Tigh / Paul Hogan
Ejtettem már róla szót, hogy az utóbbi időben egyre nagyobbra tartom Michael Hogant, a karakteréről már nem is beszélve. Tighnak egyszerűen fantasztikus
sztorit találtak ki a harmadik évadra. Sosincs középpontban, mégis ő az, aki a
legszembetűnőbben változik folyamatosan. A Hero meg nem énekelt hőse is Tigh
ezredes. Miközben Edward James Olmos feladata lenne, hogy minden jelenetet
kitöltsön, addig Hogan észrevétlenül ellopja előle az egész epizódot. Minden
egyes mondatának súlya van. Amit Eick a szájába adott, azt Hogan teszi
hitelessé.

Egyértelművé teszi, hogy a három veterán közül Tigh a legtapasztaltabb. Az
első Cylon háborúban hajók sorát lőtték ki alatta, míg fedélzeti főnök volt;
közelhercba került a kenyérpirítókkal, aztán pilóta lett, és még szörnyűbb
események részese lett. Messze szörnyűbb és véresebb csatákat élt át, mint
Adama valaha is. New Capricán pedig mindenkinél többet
veszített el. “Sometimes surviving can be it’s own death sentence.”, mondja
Bulldognak, és ezzel kifejez mindent.

Mégis képes innen talpra állni. Már saját magát is leírta, leírta
őt Adama és a legénység is, de ő talpra áll. Először hibáztatja az admirálist
(“Are you here to talk to your friend, or your XO? Because last time I
checked, I was neither.”), de magában belátja, hogy saját életéért csak ő a
felelős. A maga és a barátja felé érzett bizonyítani akarás hajtja rá, hogy
visszavegye egyenruháját, és így álljon két régi bajtársa közé, mikor azok
egymásnak esnek. Épp az a keserű bölcsesség, ami sem Bulldogban, sem Adamában
nincs meg, teszi az ezredest a konfliktus megoldójává:
“It’s better to know the truth than to
live a lie. We’re all soldiers, Danny. We’re all expendable.
And we did what we had to do to protect the
mission.” Még Adama is túl naív, hogy ezt belássa.

Tigh Danny sorsában a sajátjára ismer, és rövid monológjával valójában
magának tesz vallomást: “I'll tell you a dirty little secret. The
toughest part about getting played is losing your dignity. Feeling like you
are not worth the oxygen you are sucking down. You get used to it. Start to
believe it. You start to love it. It's like a bottle that never runs dry and
you keep reaching for it over and over again.”

Átalakulása szinte kézzel
fogható: az ember, aki teljesen elhagyta magát az utóbbi időben, újra egyenes
háttal jár uniformisában. Aki a legelső jelenetben még
szemfedő nélkül próbálgatta periférikus látását, a
történet végére tisztességes kötőt húz a sebére. Mentálisan és fizikailag is
rendbe szedve magát, újra Adama elé áll, bár maga sem tudja pontosan, hogy
miért. A barátságuk azonban helyreáll, és előbb-utóbb a munkakapcsolatuk is,
ahogy arra a jelek utalnak.

Aki pedig eddig naivan úgy gondolta, hogy Cottle csodadoki kitalál
valami műszemet Tighnak, csalódhat: bizony meg kell szoknunk, hogy az egyik
főszereplő arcán most már állandóan ott lesz egy kötés. Egyrészt ez nem a Star
Trek, ahol egy harmadfokú égési sérülést zseblámpával begyógyítanak, másrészt
a Deep Space Nine-ban is volt már rá példa, hogy egy fontosabb karaktert félig
megvakítottak, és onnantól végig úgy szerepelt.

Casus belli

A Battlestar Galactica epizódok jó szokása, hogy olyan címeket viselnek, amelyeket legalább kétféleképp lehet értelmezni. Ez alól a Hero sem kivétel, elsőként azt gondolnánk, hogy Bulldog lesz a címszereplő, végül azonban kiderül, hogy ironikusan Adama az, aki hőssé avanzsál. De haladjunk csak szép sorjában.

Ha valaki eddig kerülte is a spoilereket, az már a Hero nyitóképeiből megsejthette, hogy itt valami múlttal való babrálás lesz. Az angolban szakszó is van erre, a retcon az. Gondolom egyszer majd megjelenik a pontos definíciója a sorozatjunkie-n vagy a comment:comon, röviden annyit róla, hogy a Retroactive Continuity rövidítése, ami a múlt visszamenőleges megvariálását jelenti. Ilyenekkel lehet színesíteni egy karaktert, elősegíteni a fejlődését, vagy új megvilágításba helyezni történelmi tényeket. Itt pontosan ez történt, Adama lett az áldozata egy retconnak. Nem ez az első eset, hogy a BSG-ben kijátsszák ezt a kártyát: anno Starbuckról derült ki, hogy mi köze Zak Adama halálához, és ezzel teljesen új oldalát ismerhettük meg hősnőnknek.

Éppen elcsépeltsége miatt nehéz úgy használni ezt az írói eszközt, hogy közben ne legyünk sablonosak és kiszámíthatóak. Ron Moore-ról pedig tudni kell, hogy semmit se utál jobban, mint ha a sorozata sablonos és kiszámítható. Tavaly ezért meakulpázott háromnegyed órán keresztül a Black Market podcastjében. "Technikai problémák miatt" jelenleg nem lehet hozzáférni a Heróhoz fűzött kommentárjához, de nagyon kíváncsi lennék, erről mit gondol. Nekem ugyanis félig-meddig csalódás volt a sztori, leszámítva a retcon okozta sokkot, semmi olyan nem volt, ami kiemelné ezt az átlag sorozatepizódok közül.

Mint már említettem korábban, David Eick írta a forgatókönyvet, és éppenséggel neki sikerült megmentenie azt az ellaposodástól. Nyilván a kerettörténetet együtt találják ki az executive producerek, de a párbeszédek zsenialitása, a nüanszos jellemábrázolás egyértelműen Eicket dicsérik. Neki sikerül a drámát a tetőig fokozni, a maximumot kihozni az adva adott lehetőségekből. Mindehhez Rymer rendezői munkája társul, ami a színészek tökéletes játékát segít kihangsúlyozni, s ez nagyon fontos egy karakterközpontú témában.

Igazából éppen a hangsúlyos jellemábrázolás az, ami elvonja a figyelmet az eléggé tipikus történetről. Az egészben benne van ez a trekes vonalvezetés és konklúzió, ami abszolút nem hiányzott a BSG-ből. Annyi ilyet láttunk már: kiderül valami sötét titok a főhősről, ő gyötrődik miatta, de a barátok megbocsátanak, és "eltussolják" az ügyet, hiszen az egész nem a főhős hibája. Többségében az ilyenek csak egy epizódra kínálnak elegendő alapot, és a továbbiakban említés sincs róla. Kíváncsi vagyok, Adama és Roslin vagy Adama és Lee kapcsolatára mennyire fogja rányomni a bélyegét ez a szégyenfolt. Az ügynek elő kell még néhányszor kerülnie, már csak azért is, mert Bulldog, amíg él, emlékeztetni fog rá minket.

Csakhogy a Battlestar látványosan kezdi elveszíteni a kontinuitását. Nem tudjuk, mi van Tom Zarekkel, alelnök lett-e. Nem értjük, hogy Helo hogy lehet még mindig XO, amikor gyakorlatilag hazaárulást követett el. Persze, biztos belátták, hogy neki volt igaza, és nem büntették meg. A fenébe is, ilyen nincs! Nem csodálkoznék azon se, ha ez a szitu is a feledés homályába veszne, és Bulldog mától az admirális puszipajtása lenne. Ezt magyarázza meg Moore, ha tudja.

Ennek ellenére vannak még jelek, hogy előre is gondolkodnak a producerek: D'Anna, vagyis Number Three válsága nyilván vezetni fog valahová, és aki nem átall spoilerezni, az sejti is, hogy hová. Szép fehér színnel én is leírom, hogy ki lehessen jelölni a kíváncsiskodóknak: tudvalevő, hogy a Cylonok közül valaki isteni státuszra fog törekedni, valószínűleg ennek látjuk a kezdeteit. És ha már itt tartunk, sokan tippelgetnek, hogy vajon mi a fene lehetett az a hely, ahova D'Anna került a klinikai halál állapotában. Eme blog olvasóinak szerencséjük van, ha a memóriájuk kihagyott volna: a fenti BSG-blog logó arról árulkodik, hogy mi jártunk már ott, Kobol végső tündöklésekor, kézenfogva Six-szel és Baltarral.

A másik kérdés, ami nem hagyja nyugodni a nézőket, az a Cylonok tervének bonyolódása: úgy néz ki, pontosan tudják, hol van a Rag-Tag Fleet, mégse mennek oda legyakni őket. Hát kérem, aki még mindig ott tart, hogy a Cylonok ki akarják pusztítani az emberiséget, az valószínű átaludt egy fél évadot. Amit most látunk, az egy verseny a Föld eléréséért. Hogy mi haszna van a kenyérpirítóknak a Galacticából és utasaiból, azt én se tudom, de talán arra számítanak, hogy a legközelebbi jelet is az emberek találják meg előttük, és akkor majd jól lecsapnak arra is. Mindenesetre egy Adama kiiktatása az egész flotta szétesését jelentené, amiből hosszú hónapok munkája lenne felépülni, és ez rengeteg előny lenne a Cylonoknak. Tudják jól, próbálkoztak már ilyesmivel, amikor ráküldték a Vénemberre Boomert. Annak is szükségállapot és katonai puccs lett az eredménye.

Casus belli

A Battlestar Galactica epizódok jó
szokása, hogy olyan címeket viselnek, amelyeket legalább kétféleképp
lehet értelmezni. Ez alól a Hero sem kivétel, elsőként azt gondolnánk,
hogy Bulldog lesz a címszereplő, végül azonban kiderül, hogy ironikusan
Adama az, aki hőssé avanzsál. De haladjunk csak szép sorjában.

Ha valaki eddig kerülte is a
spoilereket, az már a Hero nyitóképeiből megsejthette, hogy itt valami
múlttal való babrálás lesz. Az angolban szakszó is van erre, a retcon
az. Gondolom egyszer majd megjelenik a pontos definíciója a
sorozatjunkie-n vagy a comment:comon, röviden annyit róla, hogy a
Retroactive Continuity rövidítése, ami a múlt visszamenőleges
megvariálását jelenti. Ilyenekkel lehet színesíteni egy karaktert,
elősegíteni a fejlődését, vagy új megvilágításba helyezni történelmi
tényeket. Itt pontosan ez történt, Adama lett az áldozata egy
retconnak. Nem ez az első eset, hogy a BSG-ben kijátsszák ezt a
kártyát: anno Starbuckról derült ki, hogy mi köze Zak Adama halálához,
és ezzel teljesen új oldalát ismerhettük meg hősnőnknek.

Éppen elcsépeltsége miatt nehéz úgy
használni ezt az írói eszközt, hogy közben ne legyünk sablonosak és
kiszámíthatóak. Ron Moore-ról pedig tudni kell, hogy semmit se utál
jobban, mint ha a sorozata sablonos és kiszámítható. Tavaly ezért
meakulpázott háromnegyed órán keresztül a Black Market podcastjében.
"Technikai problémák miatt" jelenleg nem lehet hozzáférni a Heróhoz
fűzött kommentárjához, de nagyon kíváncsi lennék, erről mit gondol.
Nekem ugyanis félig-meddig csalódás volt a sztori, leszámítva a retcon
okozta sokkot, semmi olyan nem volt, ami kiemelné ezt az átlag
sorozatepizódok közül.

Mint már említettem korábban, David
Eick írta a forgatókönyvet, és éppenséggel neki sikerült megmentenie
azt az ellaposodástól. Nyilván a kerettörténetet együtt találják ki az
executive producerek, de a párbeszédek zsenialitása, a nüanszos
jellemábrázolás egyértelműen Eicket dicsérik. Neki sikerül a drámát a
tetőig fokozni, a maximumot kihozni az adva adott lehetőségekből.
Mindehhez Rymer rendezői munkája társul, ami a színészek tökéletes
játékát segít kihangsúlyozni, s ez nagyon fontos egy karakterközpontú
témában.

Igazából éppen a hangsúlyos
jellemábrázolás az, ami elvonja a figyelmet az eléggé tipikus
történetről. Az egészben benne van ez a trekes vonalvezetés és
konklúzió, ami abszolút nem hiányzott a BSG-ből. Annyi ilyet láttunk
már: kiderül valami sötét titok a főhősről, ő gyötrődik miatta, de a
barátok megbocsátanak, és "eltussolják" az ügyet, hiszen az egész nem a főhős hibája. Többségében az ilyenek csak egy epizódra kínálnak elegendő
alapot, és a továbbiakban említés sincs róla. Kíváncsi vagyok, Adama és
Roslin vagy Adama és Lee kapcsolatára mennyire fogja rányomni a
bélyegét ez a szégyenfolt. Az ügynek elő kell még néhányszor kerülnie,
már csak azért is, mert Bulldog, amíg él, emlékeztetni fog rá minket.

Csakhogy a Battlestar látványosan kezdi
elveszíteni a kontinuitását. Nem tudjuk, mi van Tom Zarekkel, alelnök
lett-e. Nem értjük, hogy Helo hogy lehet még mindig XO, amikor
gyakorlatilag hazaárulást követett el. Persze, biztos belátták, hogy
neki volt igaza, és nem büntették meg. A fenébe is, ilyen nincs! Nem
csodálkoznék azon se, ha ez a szitu is a feledés homályába veszne, és
Bulldog mától az admirális puszipajtása lenne. Ezt magyarázza meg
Moore, ha tudja.

Ennek ellenére vannak még jelek, hogy
előre is gondolkodnak a producerek: D'Anna, vagyis Number Three válsága
nyilván vezetni fog valahová, és aki nem átall spoilerezni, az sejti
is, hogy hová. Szép fehér színnel én is leírom, hogy ki lehessen
jelölni a kíváncsiskodóknak: tudvalevő, hogy a Cylonok közül valaki isteni státuszra fog törekedni, valószínűleg ennek látjuk a kezdeteit.
És ha már itt tartunk, sokan tippelgetnek, hogy vajon mi a fene
lehetett az a hely, ahova D'Anna került a klinikai halál állapotában.
Eme blog olvasóinak szerencséjük van, ha a memóriájuk kihagyott volna:
a fenti BSG-blog logó arról árulkodik, hogy mi jártunk már ott, Kobol
végső tündöklésekor, kézenfogva Six-szel és Baltarral.

A másik kérdés, ami nem hagyja nyugodni
a nézőket, az a Cylonok tervének bonyolódása: úgy néz ki, pontosan tudják,
hol van a Rag-Tag Fleet, mégse mennek oda legyakni őket. Hát kérem, aki
még mindig ott tart, hogy a Cylonok ki akarják pusztítani az
emberiséget, az valószínű átaludt egy fél évadot. Amit most látunk, az
egy verseny a Föld eléréséért. Hogy mi haszna van a kenyérpirítóknak a
Galacticából és utasaiból, azt én se tudom, de talán arra számítanak,
hogy a legközelebbi jelet is az emberek találják meg előttük, és akkor
majd jól lecsapnak arra is. Mindenesetre egy Adama kiiktatása az egész
flotta szétesését jelentené, amiből hosszú hónapok munkája lenne
felépülni, és ez rengeteg előny lenne a Cylonoknak. Tudják jól,
próbálkoztak már ilyesmivel, amikor ráküldték a Vénemberre Boomert.
Annak is szükségállapot és katonai puccs lett az eredménye.