Nemrég írt Human Insect a sorozatjunkie-ra egy bejegyzést
"Baltar,
our hero" címmel, teljesen jogosan. Baltar tényleg hatalmas figura a
sorozatban, és Human értelmezésében őrá is igaz a Hero cím :). És ha már
kifejtettem lentebb, miért többjelentésű a cím, most elregélem, miért Tigh az
én hősöm.
Ejtettem már róla szót, hogy az utóbbi időben egyre nagyobbra tartom Michael Hogant, a karakteréről már nem is beszélve. Tighnak egyszerűen fantasztikus
sztorit találtak ki a harmadik évadra. Sosincs középpontban, mégis ő az, aki a
legszembetűnőbben változik folyamatosan. A Hero meg nem énekelt hőse is Tigh
ezredes. Miközben Edward James Olmos feladata lenne, hogy minden jelenetet
kitöltsön, addig Hogan észrevétlenül ellopja előle az egész epizódot. Minden
egyes mondatának súlya van. Amit Eick a szájába adott, azt Hogan teszi
hitelessé.
Egyértelművé teszi, hogy a három veterán közül Tigh a legtapasztaltabb. Az
első Cylon háborúban hajók sorát lőtték ki alatta, míg fedélzeti főnök volt;
közelhercba került a kenyérpirítókkal, aztán pilóta lett, és még szörnyűbb
események részese lett. Messze szörnyűbb és véresebb csatákat élt át, mint
Adama valaha is. New Capricán pedig mindenkinél többet
veszített el. “Sometimes surviving can be it’s own death sentence.”, mondja
Bulldognak, és ezzel kifejez mindent.
Mégis képes innen talpra állni. Már saját magát is leírta, leírta
őt Adama és a legénység is, de ő talpra áll. Először hibáztatja az admirálist
(“Are you here to talk to your friend, or your XO? Because last time I
checked, I was neither.”), de magában belátja, hogy saját életéért csak ő a
felelős. A maga és a barátja felé érzett bizonyítani akarás hajtja rá, hogy
visszavegye egyenruháját, és így álljon két régi bajtársa közé, mikor azok
egymásnak esnek. Épp az a keserű bölcsesség, ami sem Bulldogban, sem Adamában
nincs meg, teszi az ezredest a konfliktus megoldójává:
“It’s better to know the truth than to
live a lie. We’re all soldiers, Danny. We’re all expendable.
And we did what we had to do to protect the
mission.” Még Adama is túl naív, hogy ezt belássa.
Tigh Danny sorsában a sajátjára ismer, és rövid monológjával valójában
magának tesz vallomást: “I'll tell you a dirty little secret. The
toughest part about getting played is losing your dignity. Feeling like you
are not worth the oxygen you are sucking down. You get used to it. Start to
believe it. You start to love it. It's like a bottle that never runs dry and
you keep reaching for it over and over again.”
Átalakulása szinte kézzel
fogható: az ember, aki teljesen elhagyta magát az utóbbi időben, újra egyenes
háttal jár uniformisában. Aki a legelső jelenetben még
szemfedő nélkül próbálgatta periférikus látását, a
történet végére tisztességes kötőt húz a sebére. Mentálisan és fizikailag is
rendbe szedve magát, újra Adama elé áll, bár maga sem tudja pontosan, hogy
miért. A barátságuk azonban helyreáll, és előbb-utóbb a munkakapcsolatuk is,
ahogy arra a jelek utalnak.
Aki pedig eddig naivan úgy gondolta, hogy Cottle csodadoki kitalál
valami műszemet Tighnak, csalódhat: bizony meg kell szoknunk, hogy az egyik
főszereplő arcán most már állandóan ott lesz egy kötés. Egyrészt ez nem a Star
Trek, ahol egy harmadfokú égési sérülést zseblámpával begyógyítanak, másrészt
a Deep Space Nine-ban is volt már rá példa, hogy egy fontosabb karaktert félig
megvakítottak, és onnantól végig úgy szerepelt.