Tag: daybreak

David Eick és Ronald D. Moore a közelmúltban egy konferenciahívás keretén belül adott interjút néhány magazinnak, amiből aztán a Cinema Blend készített teljes átiratot. A lapozás után lefordítva (és kicsit kivonatolva, hogy ne legyen redundancia a múltkori Alan Sepinwall-féle interjú miatt) olvashatjátok a cuccot, aki eredeti nyelven szeretné megtudni, miről beszélt a két producer, ide kattintson. A legfontosabb pontok az alábbiak voltak a beszélgetésben (a gyűjtést a Galactica Sitrep végezte):

• A Battlestar Galactica fináléjának teljes három órája le fog menni a tévében, király. A Sci Fi még agyal, hogy hogyan oldja meg a kérdést, de tervezik, hogy legalább egyszer leadják a teljes anyagot egyben.
• Moore jelenleg egyszerre dolgozik a Capricán és a The Thing című horrorklasszikus előzményének forgatókönyvén, valamint várja a fejleményeket a Virtualityvel kapcsolatban. Ő és David Eick is leszögezte, hogy az első számukra csakis a Caprica lehet. A Thingre visszatérve: a Bloody Disgusting nevű szájt közzétette a film cselekményének néhány mondatos vázlatát, ami alapján arra lehet következtetni, hogy vagy a honlap szerkesztői néztek be valamit, vagy ez egy remake lesz, és nem előzmény. Eddig nem hangzik olyan nagyon jól a dolog.
• Se a Caprica, se a The Plan nem kapott még pontos premierdátumot, de a tévéfilm vágása épp most zajlik. A Caprica íróit és a stábját most toborozzák, hogy legkésőbb februárban nekiláthassanak sztorikat kidolgozni. 
• A webizódok RDM tudomása szerint nem szándékosan lettek kiszivárogtatva, ő nem is tudott az esetről.

 

Mire a legbüszkébben a sorozat befejezésével kapcsolatban?

David Eick: Azt kell mondjam, a leginkább arra vagyok büszke, hogy sikerült megválaszolnunk a legtöbb kérdést, amelyet az évek során tettünk föl. Nemcsak a nagy rejtélyeket és a kérdéseket oldjuk fel, de sikerült az összes karakter történetét is lezárnunk, ráadásul nem tartogatunk mindent az utolsó epizódra. Még az odavezető úton nekiállunk válaszokat adni.

Ron Moore: Még azt tenném hozzá, hogy annyira ritka, hogy olyan befejezése lehet egy sorozatnak, amilyet elterveztek. Persze részletek miriádja változott meg, de a két évvel ezelőtt lefektetett irányvonalat sikerült követnünk, és ez nagyon kielégítő.

Mint írók és producerek, hogyan értékelik a show befejezését, mit jelent önök számára ez a műsor?

Ron Moore: Személyesen és kreatív szempontból is nagyon elégedett voltam a befejezéssel. Visszanézve jó érzéssel tölt el látni, hogy milyen a Galactica a teljes valójában. Maga a munka ugyanúgy óriási élmény volt, és rengeteg tapasztalatot jelentett. Egyértelműen ez a karrierem csúcsa. A színészek, a stáb, a produkciós gárda, tudja, a világot jelentik számomra. Nagyon büszke voltam mindenkire, akivel együtt dolgoztam, és büszke voltam arra, amit képesek voltunk a képernyőre varázsolni.

David Eick: Igaz, nem szeretünk róla beszélni, de szakmailag hatalmas kiugrási lehetőség volt számunkra a sorozat. Én itt kezdtem el írni. Ron itt rendezett először. Mindkettőn számára számos ajtó tárult ki, találkoztunk olyan emberekkel a filmiparban, akikkel amúgy sosem találkozhattunk volna, és olyan lehetőségek nyíltak ki előttünk, amelyek egy darabig biztosan ki fognak tartani. Ez nem kis dolog. Nagyon nehéz elérni ezt a gyümölcsöző pozíciót.  A show saját magán túl is nagyon sokat jelent a számunkra, ha a jövőnkre gondolok.

Mi vár önökre a jövőben, mik a fejlemények a Caprica terén?

Ron Moore: Mindkettőnknek több projektje is folyamatban van. A Caprica teljes évados megrendelést kapott, és júliusban forgatni kezdjük. Az írókat és a stábot most toborozzuk, és legkésőbb februárban nekilátunk sztorikat kidolgozni. A fő történetszálról vannak elképzeléseink, van konkrét tervünk és meghatározott irányvonalunk, szóval nem teljesen a nulláról kezdjük.

A dolgok jó kezekben vannak. A Capricának örülünk, és alakul néhány egyéb jövőbeli projekt is, azon kívül pedig várjuk, mi fog történni a Foxnak készített Virtuality pilotjával.

David Eick: Részemről semmi komoly. Sokat terveztem biliárdozni, és megpróbálok sokat inni. Nem, persze sok munkánk van, ahogy mondtam, minkettőnknek szerződése van a Universallal. A pilotok terén mindkettőnknek vannak aktív projektjei, nekem két pilotom áll komoly megfontolás alatt az NBC-nél, és egy sor egyéb dolog máshol. De azt hiszem, az elsődleges és legfontosabb számunkra most a Caprica, mert az a legközelebbi.

Hogyan válaszolják meg a kérdéseket ebben az utolsó tíz részben anélkül, hogy felületesnek tűnnének?

Ron Moore: Nem mondtam, hogy nem leszünk felületesek.

David Eick: Ezt akartam mondani, ki mondott itt olyat, hogy nem leszünk felületesek?

Ron Moore: Naná, miről beszél? Valamit csak a stáblistára fogunk kiírni. Komolyra fordítva a szót: valóban trükkösen kell ezt kivitelezni. Elsőnek eldöntöttük, hogy nem hagyunk meg mindent a legutolsó epizódra, különben az egész olyan lesz, mint egy gyors ellenőrzőlista: ó, itt van egy kérdés, ott egy másik, és így tovább. Vannak kérdések, amik teljesen természetesen előbb fölmerültek a történetben. Így meg tudtunk velük birkózni lépésről lépésre haladva. Így el tudtuk érni, hogy mindegyiknek meglegyen a maga nagy revelációja, minden válasz sütkérezhessen egyet a reflektorfényben, és ne egy nagy rejtély legyen az egészből. Hagytuk, hogy szervesen haladjon előre a történet, ami trükkös volt, de nem tűnt akkora tehernek, ahogy végighaladtunk rajta. Volt benne valami magától értetődő.

Ahogy kidolgoztuk az utolsó tíz epizódot, egyszerűen voltak olyan egyértelmű pontok, ahol meg kellett magyaráznunk az egyes dolgokat. Ó, ide beleillik ez a leleplezés, oda meg passzol ez a részlet, ezeket meg megtartjuk a végére.

A Battlestar Galactica alapjában véve egy nagy regény, egy teljes sci-fi regény az elejével, a közepével és a végével. Eddig ez egyetlen show-nak sikerült, a Babylon 5-nek. Milyen érzés tévétörténelmet írni?

David Eick: Nem tudom, most teljesen üres az agyam.

Ron Moore: Igen, ez most csak az a sorozat, amin éppen dolgozunk. Szeretek úgy gondolni rá, mint egy sorozatra, amit David meg én összeraktunk a barátoknak meg a rokonoknak meg a stábtagoknak. Ez csak a műsorunk. Mindig meglepődöm, ha valaki nézi ezt az izét. Érdekes látni, hogy ez az egész nagyobb, mint gondoltam, de érzelmileg nem kötődöm ehhez a gondolathoz.

David Eick: Így van, legalábis próbálunk, úgy értem, mindketten hajlamosak vagyunk pragmatikusan gondolkodni. Nem szeretjük a túl sok drámát az életünkben, boldog emberekkel szeretünk dolgozni. Kerüljük a hollywoodi hisztériázást, és ezzel jár bizonyos pragmatizmus, amivel a munkánkra tekintünk. Keményen dolgozunk, a munkaóráink hosszúak és izzadságosak. Amint hátralépnénk egyet, azt látnánk, hogy hiszen egy Peabody-díjas sorozaton dolgozunk, vagy arra gondolnánk, hogy hé, hát nem vagyunk különlegesek. Ezzel csak elszállnánk. Ezért azt hiszem, mindketten próbálunk inkább a munkába temetkezni. El fog telni néhány év, mielőtt képesek leszünk hátralépni, és objektíven visszanézni erre.

A négy utolsó cylontól mit várhatunk a hátralevő részekből?

Ron Moore: Nyilvánvalóan fontos szerepük lesz a történetben. A Föld felfedezésével mindenki élete kérdésessé vált. Arra akartunk kilyukadni az évad közepén a cliffhangerrel, hogy mi történik akkor, ha elvesszük mindenki legnagyobb álmát és reményét.

Az utolsó négy is ugyanabban a csónakban evez, mint mindenki más. Most újra kell gondolniuk, hogy hova mehetnek tovább innen. A négy cylon számára az a kérdés, hogy pontosan honnan is erednek, hogyan keltek életre, mi közük a többi cylonhoz, és ez az egész mit is jelent a számukra. Ezeket egy hosszú út során fogják megtudni.

Ron, még mindig benne van a The Thingben?

Ron Moore: Igen. Épp az átírásokon dolgozom. Nem, nem kapott még zöld utat, vagy ilyesmi. A mozifilmeknek megvan a maguk tempója, ami sokkal lassabb, mint a tévés. A vázlat újraírásán dolgozom, de eddig mindenki boldog és elégedett vele. Majd meglátjuk, lesz-e belőle valami, és ha igen, mikor.

A webizódokkal és a klúkkal pontosan mi volt a céljuk a Sci Fi weboldalán? Kaphatunk általuk többet, mint amit a tévében látunk?

Ron Moore: Igen, bizonyosan vannak olyan dolgok, amiket csak a weboldalon lehet megtalálni, és sosem kerülnek tévébe. Kivágott jelenetek, podcastok, videóblogok, és egy csomó extra anyag. Azt hiszem, úgy terveztük meg, hogy legyen annyi anyag, amit elegendő és élvezetes lehet, de nem engedi kikövetkeztetni a sztorit. Óvatósan lett kidolgozva, hogy ne lehessen csak úgy a weboldalról kideríteni az összes rejtélyt. De az biztos, hogy némi fogódzót lehet szerezni. És az univerzumot is egy kicsit mélyebben lehet felfogni, a dolgokat mélyebb szinten lehet értelmezni.

Szokta a rajongók véleményét figyelni a weboldalakon?

Ron Moore: Szokásom, hogy bizonyos weboldalakat nézegetek, miközben egy-egy epizód adásban van, és figyelem a rajongók reakcióit. Élvezem a fórumokat olvasgatni, az adások után. Sokszor több ablakot is megnyitok a gépemen, és élőben figyelem a reakciókat, ahogy elérnek a nézők egy reklámszünethez. Így kapok némi kritikát, és látom a kialakult közhangulatot. De ezen túl nem figyelem különösebben a dolgokat.

Olvastak már olyan teóriát, amiben nagyon eltaláltak valamit?

Ron Moore: Persze. Vannak bizonyos dolgokról olyan elméletek, vannak a mitológia egyes részeiről és a különböző revelációkról olyan tippek, amelyek nagyon ráhibáztak. Szerencsére mind el van ásva egy sor rossz elmélet alatt, hogy nem kell velük foglalkozni. Még nem láttam senkit, aki az egészet kitalálta volna, sem olyat, aki pontosan ráérzett volna, hogy mi lesz az összkép a sorozatról a végén. 

David Eick: Igen, és általában a leghangosabb, legmélyebben átérzett teóriák állnak a legmesszebb a valóságtól. 

Ron Moore: Igen, a kedvenceim ezek, akik a leginkább hajthatatlanok, amire csak azt tudom mondani, ó, tényleg?

Hogyan választották ki az utolsó öt cylont? Tombolasorsolás-jelleggel vagy már az elejétől tudták?

Ron Moore: Davidnek van egy darts-táblája, és…

David: Egy kicsit mindkettő.

Ron Moore: [miután szóról szóra elmondja, amit a Sepinwall-interjúban elmesélt] Az utolsó cylon személyéről volt egy jó ötletünk már az évad kezdetekor. Ennek ellenére nyitottak voltunk más jelöltekre is, és hajlandóak voltunk megvizsgálni, kinek van a legtöbb értelme a mitológiát tekintve. Végül az eredeti választásunknál maradtunk, mert neki volt a legtöbb értelme a sorozat történetében és jeletőségében a karakterekre nézve. 

Az "All Along the Watchtower" bír valamilyen jelentőséggel az önök vagy a sztori számára? Miért ezt választották a jelnek?

Ron Moore: Én személy szerint egy jó ideje megszállottja voltam a dalnak. Lenyűgözött a dallama és a szövege. Már jó pár éve szerettem volna felhasználni valamelyik projektemben, ami azt illeti, egy egész Roswell-részt akartam ennek szentelni. Szóval ahogy arról kezdtünk beszélni, hogy valamilyen zenét használnánk a jelnek, azonnal kijelentettem, hogy csakis az All Along the Watchtower lehet az. Mindenki nevetett, de kötöttem az ebet a karóhoz, és meg is szereztük a jogokat, és végül ez lett a dal.

Egyes pletykák szerint a befejezés nagyon-nagyon sötét lesz. Mennyire lehet ebben messzire menni?

Ron Moore: Nem tudom, van ennek egyáltalán határa?

David Eick: Mármint ahhoz képest, ahol jelenleg állunk.

Ron Moore: Pontosan.

David Eick: Nem hiszem hogy egyikünk is megértette valaha a sötét a szónak a jelentését. Vicces, de volt vitánk erről még a show kezdetén, hogy bemutassuk-e a társadalmat, és hogy képesek-e még élvezni az életet. Egyvalamiben nem értettünk egyet, hogy ha például embereket mutatunk ünnepelni, aztán egyszer csak felrobban valami, az rosszabb-e, mintha csak egyszerűen felrobban valami. Szerintem ez a szó sikkessé vált a tévés kritikákban, mert mindenki szereti azt vizsgálni, hogy a sötét életképes-e a tévében vagy sem. 

Szerintem annyira szubjektív ez a szó. Nem hiszem, hogy be lehetne kategorizálni sötétnek vagy nem sötétnek a befejezést. Szerintem nem az. De mondtunk már ilyen korábban is, mire mások úgy néztek ránk, mintha megőrültünk volna. A néző dolga lesz eldönteni.

Volt róla szó, hogy bizonyos epizódok hosszabbak lesznek a szokásosnál, tudnak esetleg pontos számot mondani, hogy mennyi lesz ezeknek száma?

Ron Moore: Nem vagyok teljesen biztos benne, de a finálé biztosan háromórás lesz. Mármint adásidőben, azaz három külön epizódra lehetne bontani. A terv az, hogy egy este, egyben mutassák be őket, de ez egyelőre ütközik az ütemtervvel. Még próbálják megoldani a kérdést, de a tudomásom szerint biztosan adásba kerül mind a három óra, és legalább egyszer szándékoznak egyben is levetíteni őket. Ez azt jelenti, hogy összesen tíz epizód lesz, amiből az utolsó háromrészes. 

És a többi rész hagyományos egyórás lesz?

Ron Moore: Igen.

Ha mondjuk a Galacticát valaki újra feldolgozná 25-30 év múlva, minek örülnének a legjobban, ha nem változtatnák meg?

David Eick: Fogalmam sincs. Szeretném, ha úgy állna hozzá, ahogy mi tettük az eredeti sorozattal, és semmit se vennének szentnek. A saját értékítéletükre bíznám, hogy mire mondják azt, hogy működik, és mire nem.

Személy szerint megtiszteltetésnek venném, ha ez megtörténne, mert akkor olyasmit alkottunk volna, ami kiállta az idő próbáját, és az embereket még mindig érdekli, és hogy még vannak, akik ebben az univerzumban akarnak történeteket elmesélni, és érdeklik őket ezek a karakterek, és esetleg olyan aspektusokat is hajlandóak felderíteni, amikre nekünk nem volt lehetőségünk. 

A Caprica befejezését nyitottabbnak tervezik, vagy hasonlóan zártnak?

Ron Moore: Még a közelében sem vagyunk annak, hogy a Caprica befejezésén gondolkodjunk.A Battlestarnál tudtuk, hogy a Földet előbb-utóbb meg kell találni, a Capricánál pedig hasonló a helyzet a közelgő háborúval. És előttük áll a teljes faj pusztulása is, igaz, több mint ötven évvel. Szóval a sorozat akár ötven évig is folytatódhat. 

A Caprica karaktereit is próbálják különbözővé tenni a Battlestar karaktereitől? 

Ron Moore: Persze, ők is mások. Úgy értem, biztos lesznek köztük hasonlóságok abból kifolyólag, amilyen módon a karaktereket szeretjük felépíteni. És eszerint ambivalensek és meglepőek lesznek, akik mellett muszáj lesz valamilyen állást foglalni. Ez még mindig nagyon fontos David és a számomra.

David Eick: Ott van például Esai Morales [mármint Joseph Adama] bátyja, aki valami fantasztikusan sikerült a pilot forgatásakor. A színész szenzációs volt. És emlékszem, hogy az jutott róla eszembe, hogy micsoda nagyszerű karakter, és még csak hozzá hasonló sincs a Battlestarban. Úgyhogy, remélem, mindig lesz valami egyedi a karaktereinkben.

Ron, a Star Trek-es múltjával van olyan tapasztalat a háta mögött a spinoffokat illetően, amit a Capricánál is fel tudott használni?

Ron Moore: Talán az első és legfontosabb, hogy ne próbáljuk megismélni a formulát. A Deep Space Nine után megkérdőjeleztem a Voyager és az Enterprise létjogosultságát is, mivel annyira hasonlóak voltak felépítésükben az Új nemzedékhez és az eredeti sorozathoz. Úgy éreztem, a Deep Space Nine a módja annak, ahogy egy spinoffot csinálni kell egy meglévő franchise-ban. Az teljesen eltérő formátum volt, más hangulattal. Az állomás alkalmas volt folytatásos történetek kialakítására, míg az Új nemzedék epizodikus volt. Kreatív szempontból sokkal kielégítőbb volt egy ilyet készíteni, mint egy olyan spinoffot, ami csak egy másfajta hajóról szól. Ez nagyon meghatározta a Caprica létrejöttét is.

A Razor sikere és a The Plan várható sikere után van még kilátás a Caprica vagy a Battlestar filmes folytatásaira? 

Ron Moore: A Capricával kapcsolatban ilyesmi még eszembe se jutott. Nem hiszem, hogy lenne még lehetőség erre a Battlestar esetén. Díszletek nincsenek már, és nem tudom, honnan kaparnának össze annyi pénzt, hogy újból felépítsék azt a hajót. Persze vannak a hajónak virtuális változatai, és sohase mondd, hogy soha. De nagyon is valószínűtlen, hogy készülnek még további filmek.

David Eick és Ronald D. Moore a közelmúltban egy konferenciahívás
keretén belül adott interjút néhány magazinnak, amiből aztán a Cinema
Blend készített teljes átiratot. A lapozás után lefordítva (és kicsit
kivonatolva, hogy ne legyen redundancia a múltkori Alan Sepinwall-féle
interjú miatt) olvashatjátok a cuccot, aki eredeti nyelven szeretné
megtudni, miről beszélt a két producer, ide kattintson. A legfontosabb pontok az alábbiak voltak a beszélgetésben (a gyűjtést a Galactica Sitrep végezte):

• A Battlestar Galactica fináléjának teljes három órája le fog menni a tévében, király.
  A Sci Fi még agyal, hogy hogyan oldja meg a kérdést, de tervezik, hogy
  legalább egyszer leadják a teljes anyagot egyben.
• Moore
  jelenleg egyszerre dolgozik a Capricán és a The Thing című
  horrorklasszikus előzményének forgatókönyvén, valamint várja a
  fejleményeket a Virtualityvel kapcsolatban. Ő és David Eick is
  leszögezte, hogy az első számukra csakis a Caprica lehet. A Thingre
  visszatérve: a Bloody Disgusting
  nevű szájt közzétette a film cselekményének néhány mondatos vázlatát,
  ami alapján arra lehet következtetni, hogy vagy a honlap szerkesztői
  néztek be valamit, vagy ez egy remake lesz, és nem előzmény. Eddig nem hangzik olyan
  nagyon jól a dolog.
• Se a Caprica, se a The Plan nem
  kapott még pontos premierdátumot, de a tévéfilm vágása épp most zajlik.
  A Caprica íróit és a stábját most toborozzák, hogy legkésőbb februárban nekiláthassanak sztorikat kidolgozni. 
• A webizódok RDM tudomása szerint nem szándékosan lettek kiszivárogtatva, ő nem is tudott az esetről.

 

Mire a legbüszkébben a sorozat befejezésével kapcsolatban?

David Eick: Azt kell mondjam, a leginkább arra vagyok büszke, hogy sikerült megválaszolnunk a legtöbb kérdést, amelyet az évek során tettünk föl. Nemcsak a nagy rejtélyeket és a kérdéseket oldjuk fel, de sikerült az összes karakter történetét is lezárnunk, ráadásul nem tartogatunk mindent az utolsó epizódra. Még az odavezető úton nekiállunk válaszokat adni.

Ron Moore: Még azt tenném hozzá, hogy annyira ritka, hogy olyan befejezése lehet egy sorozatnak, amilyet elterveztek. Persze részletek miriádja változott meg, de a két évvel ezelőtt lefektetett irányvonalat sikerült követnünk, és ez nagyon kielégítő.

Mint írók és producerek, hogyan értékelik a show befejezését, mit jelent önök számára ez a műsor?

Ron Moore: Személyesen és kreatív szempontból is nagyon elégedett voltam a befejezéssel. Visszanézve jó érzéssel tölt el látni, hogy milyen a Galactica a teljes valójában. Maga a munka ugyanúgy óriási élmény volt, és rengeteg tapasztalatot jelentett. Egyértelműen ez a karrierem csúcsa. A színészek, a stáb, a produkciós gárda, tudja, a világot jelentik számomra. Nagyon büszke voltam mindenkire, akivel együtt dolgoztam, és büszke voltam arra, amit képesek voltunk a képernyőre varázsolni.

David Eick: Igaz, nem szeretünk róla beszélni, de szakmailag hatalmas kiugrási lehetőség volt számunkra a sorozat. Én itt kezdtem el írni. Ron itt rendezett először. Mindkettőn számára számos ajtó tárult ki, találkoztunk olyan emberekkel a filmiparban, akikkel amúgy sosem találkozhattunk volna, és olyan lehetőségek nyíltak ki előttünk, amelyek egy darabig biztosan ki fognak tartani. Ez nem kis dolog. Nagyon nehéz elérni ezt a gyümölcsöző pozíciót.  A show saját magán túl is nagyon sokat jelent a számunkra, ha a jövőnkre gondolok.

Mi vár önökre a jövőben, mik a fejlemények a Caprica terén?

Ron Moore: Mindkettőnknek több projektje is folyamatban van. A Caprica teljes évados megrendelést kapott, és júliusban forgatni kezdjük. Az írókat és a stábot most toborozzuk, és legkésőbb februárban nekilátunk sztorikat kidolgozni. A fő történetszálról vannak elképzeléseink, van konkrét tervünk és meghatározott irányvonalunk, szóval nem teljesen a nulláról kezdjük.

A dolgok jó kezekben vannak. A Capricának örülünk, és alakul néhány egyéb jövőbeli projekt is, azon kívül pedig várjuk, mi fog történni a Foxnak készített Virtuality pilotjával.

David Eick: Részemről semmi komoly. Sokat terveztem biliárdozni, és megpróbálok sokat inni. Nem, persze sok munkánk van, ahogy mondtam, minkettőnknek szerződése van a Universallal. A pilotok terén mindkettőnknek vannak aktív projektjei, nekem két pilotom áll komoly megfontolás alatt az NBC-nél, és egy sor egyéb dolog máshol. De azt hiszem, az elsődleges és legfontosabb számunkra most a Caprica, mert az a legközelebbi.

Hogyan válaszolják meg a kérdéseket ebben az utolsó tíz részben anélkül, hogy felületesnek tűnnének?

Ron Moore: Nem mondtam, hogy nem leszünk felületesek.

David Eick: Ezt akartam mondani, ki mondott itt olyat, hogy nem leszünk felületesek?

Ron Moore: Naná, miről beszél? Valamit csak a stáblistára fogunk kiírni. Komolyra fordítva a szót: valóban trükkösen kell ezt kivitelezni. Elsőnek eldöntöttük, hogy nem hagyunk meg mindent a legutolsó epizódra, különben az egész olyan lesz, mint egy gyors ellenőrzőlista: ó, itt van egy kérdés, ott egy másik, és így tovább. Vannak kérdések, amik teljesen természetesen előbb fölmerültek a történetben. Így meg tudtunk velük birkózni lépésről lépésre haladva. Így el tudtuk érni, hogy mindegyiknek meglegyen a maga nagy revelációja, minden válasz sütkérezhessen egyet a reflektorfényben, és ne egy nagy rejtély legyen az egészből. Hagytuk, hogy szervesen haladjon előre a történet, ami trükkös volt, de nem tűnt akkora tehernek, ahogy végighaladtunk rajta. Volt benne valami magától értetődő.

Ahogy kidolgoztuk az utolsó tíz epizódot, egyszerűen voltak olyan egyértelmű pontok, ahol meg kellett magyaráznunk az egyes dolgokat. Ó, ide beleillik ez a leleplezés, oda meg passzol ez a részlet, ezeket meg megtartjuk a végére.

A Battlestar Galactica alapjában véve egy nagy regény, egy teljes sci-fi regény az elejével, a közepével és a végével. Eddig ez egyetlen show-nak sikerült, a Babylon 5-nek. Milyen érzés tévétörténelmet írni?

David Eick: Nem tudom, most teljesen üres az agyam.

Ron Moore: Igen, ez most csak az a sorozat, amin éppen dolgozunk. Szeretek úgy gondolni rá, mint egy sorozatra, amit David meg én összeraktunk a barátoknak meg a rokonoknak meg a stábtagoknak. Ez csak a műsorunk. Mindig meglepődöm, ha valaki nézi ezt az izét. Érdekes látni, hogy ez az egész nagyobb, mint gondoltam, de érzelmileg nem kötődöm ehhez a gondolathoz.

David Eick: Így van, legalábis próbálunk, úgy értem, mindketten hajlamosak vagyunk pragmatikusan gondolkodni. Nem szeretjük a túl sok drámát az életünkben, boldog emberekkel szeretünk dolgozni. Kerüljük a hollywoodi hisztériázást, és ezzel jár bizonyos pragmatizmus, amivel a munkánkra tekintünk. Keményen dolgozunk, a munkaóráink hosszúak és izzadságosak. Amint hátralépnénk egyet, azt látnánk, hogy hiszen egy Peabody-díjas sorozaton dolgozunk, vagy arra gondolnánk, hogy hé, hát nem vagyunk különlegesek. Ezzel csak elszállnánk. Ezért azt hiszem, mindketten próbálunk inkább a munkába temetkezni. El fog telni néhány év, mielőtt képesek leszünk hátralépni, és objektíven visszanézni erre.

A négy utolsó cylontól mit várhatunk a hátralevő részekből?

Ron Moore: Nyilvánvalóan fontos szerepük lesz a történetben. A Föld felfedezésével mindenki élete kérdésessé vált. Arra akartunk kilyukadni az évad közepén a cliffhangerrel, hogy mi történik akkor, ha elvesszük mindenki legnagyobb álmát és reményét.

Az utolsó négy is ugyanabban a csónakban evez, mint mindenki más. Most újra kell gondolniuk, hogy hova mehetnek tovább innen. A négy cylon számára az a kérdés, hogy pontosan honnan is erednek, hogyan keltek életre, mi közük a többi cylonhoz, és ez az egész mit is jelent a számukra. Ezeket egy hosszú út során fogják megtudni.

Ron, még mindig benne van a The Thingben?

Ron Moore: Igen. Épp az átírásokon dolgozom. Nem, nem kapott még zöld utat, vagy ilyesmi. A mozifilmeknek megvan a maguk tempója, ami sokkal lassabb, mint a tévés. A vázlat újraírásán dolgozom, de eddig mindenki boldog és elégedett vele. Majd meglátjuk, lesz-e belőle valami, és ha igen, mikor.

A webizódokkal és a klúkkal pontosan mi volt a céljuk a Sci Fi weboldalán? Kaphatunk általuk többet, mint amit a tévében látunk?

Ron Moore: Igen, bizonyosan vannak olyan dolgok, amiket csak a weboldalon lehet megtalálni, és sosem kerülnek tévébe. Kivágott jelenetek, podcastok, videóblogok, és egy csomó extra anyag. Azt hiszem, úgy terveztük meg, hogy legyen annyi anyag, amit elegendő és élvezetes lehet, de nem engedi kikövetkeztetni a sztorit. Óvatósan lett kidolgozva, hogy ne lehessen csak úgy a weboldalról kideríteni az összes rejtélyt. De az biztos, hogy némi fogódzót lehet szerezni. És az univerzumot is egy kicsit mélyebben lehet felfogni, a dolgokat mélyebb szinten lehet értelmezni.

Szokta a rajongók véleményét figyelni a weboldalakon?

Ron Moore: Szokásom, hogy bizonyos weboldalakat nézegetek, miközben egy-egy epizód adásban van, és figyelem a rajongók reakcióit. Élvezem a fórumokat olvasgatni, az adások után. Sokszor több ablakot is megnyitok a gépemen, és élőben figyelem a reakciókat, ahogy elérnek a nézők egy reklámszünethez. Így kapok némi kritikát, és látom a kialakult közhangulatot. De ezen túl nem figyelem különösebben a dolgokat.

Olvastak már olyan teóriát, amiben nagyon eltaláltak valamit?

Ron Moore: Persze. Vannak bizonyos dolgokról olyan elméletek, vannak a mitológia egyes részeiről és a különböző revelációkról olyan tippek, amelyek nagyon ráhibáztak. Szerencsére mind el van ásva egy sor rossz elmélet alatt, hogy nem kell velük foglalkozni. Még nem láttam senkit, aki az egészet kitalálta volna, sem olyat, aki pontosan ráérzett volna, hogy mi lesz az összkép a sorozatról a végén. 

David Eick: Igen, és általában a leghangosabb, legmélyebben átérzett teóriák állnak a legmesszebb a valóságtól. 

Ron Moore: Igen, a kedvenceim ezek, akik a leginkább hajthatatlanok, amire csak azt tudom mondani, ó, tényleg?

Hogyan választották ki az utolsó öt cylont? Tombolasorsolás-jelleggel vagy már az elejétől tudták?

Ron Moore: Davidnek van egy darts-táblája, és…

David: Egy kicsit mindkettő.

Ron Moore: [miután szóról szóra elmondja, amit a Sepinwall-interjúban elmesélt] Az utolsó cylon személyéről volt egy jó ötletünk már az évad kezdetekor. Ennek ellenére nyitottak voltunk más jelöltekre is, és hajlandóak voltunk megvizsgálni, kinek van a legtöbb értelme a mitológiát tekintve. Végül az eredeti választásunknál maradtunk, mert neki volt a legtöbb értelme a sorozat történetében és jeletőségében a karakterekre nézve. 

Az "All Along the Watchtower" bír valamilyen jelentőséggel az önök vagy a sztori számára? Miért ezt választották a jelnek?

Ron Moore: Én személy szerint egy jó ideje megszállottja voltam a dalnak. Lenyűgözött a dallama és a szövege. Már jó pár éve szerettem volna felhasználni valamelyik projektemben, ami azt illeti, egy egész Roswell-részt akartam ennek szentelni. Szóval ahogy arról kezdtünk beszélni, hogy valamilyen zenét használnánk a jelnek, azonnal kijelentettem, hogy csakis az All Along the Watchtower lehet az. Mindenki nevetett, de kötöttem az ebet a karóhoz, és meg is szereztük a jogokat, és végül ez lett a dal.

Egyes pletykák szerint a befejezés nagyon-nagyon sötét lesz. Mennyire lehet ebben messzire menni?

Ron Moore: Nem tudom, van ennek egyáltalán határa?

David Eick: Mármint ahhoz képest, ahol jelenleg állunk.

Ron Moore: Pontosan.

David Eick: Nem hiszem hogy egyikünk is megértette valaha a sötét a szónak a jelentését. Vicces, de volt vitánk erről még a show kezdetén, hogy bemutassuk-e a társadalmat, és hogy képesek-e még élvezni az életet. Egyvalamiben nem értettünk egyet, hogy ha például embereket mutatunk ünnepelni, aztán egyszer csak felrobban valami, az rosszabb-e, mintha csak egyszerűen felrobban valami. Szerintem ez a szó sikkessé vált a tévés kritikákban, mert mindenki szereti azt vizsgálni, hogy a sötét életképes-e a tévében vagy sem. 

Szerintem annyira szubjektív ez a szó. Nem hiszem, hogy be lehetne kategorizálni sötétnek vagy nem sötétnek a befejezést. Szerintem nem az. De mondtunk már ilyen korábban is, mire mások úgy néztek ránk, mintha megőrültünk volna. A néző dolga lesz eldönteni.

Volt róla szó, hogy bizonyos epizódok hosszabbak lesznek a szokásosnál, tudnak esetleg pontos számot mondani, hogy mennyi lesz ezeknek száma?

Ron Moore: Nem vagyok teljesen biztos benne, de a finálé biztosan háromórás lesz. Mármint adásidőben, azaz három külön epizódra lehetne bontani. A terv az, hogy egy este, egyben mutassák be őket, de ez egyelőre ütközik az ütemtervvel. Még próbálják megoldani a kérdést, de a tudomásom szerint biztosan adásba kerül mind a három óra, és legalább egyszer szándékoznak egyben is levetíteni őket. Ez azt jelenti, hogy összesen tíz epizód lesz, amiből az utolsó háromrészes. 

És a többi rész hagyományos egyórás lesz?

Ron Moore: Igen.

Ha mondjuk a Galacticát valaki újra feldolgozná 25-30 év múlva, minek örülnének a legjobban, ha nem változtatnák meg?

David Eick: Fogalmam sincs. Szeretném, ha úgy állna hozzá, ahogy mi tettük az eredeti sorozattal, és semmit se vennének szentnek. A saját értékítéletükre bíznám, hogy mire mondják azt, hogy működik, és mire nem.

Személy szerint megtiszteltetésnek venném, ha ez megtörténne, mert akkor olyasmit alkottunk volna, ami kiállta az idő próbáját, és az embereket még mindig érdekli, és hogy még vannak, akik ebben az univerzumban akarnak történeteket elmesélni, és érdeklik őket ezek a karakterek, és esetleg olyan aspektusokat is hajlandóak felderíteni, amikre nekünk nem volt lehetőségünk. 

A Caprica befejezését nyitottabbnak tervezik, vagy hasonlóan zártnak?

Ron Moore: Még a közelében sem vagyunk annak, hogy a Caprica befejezésén gondolkodjunk.A Battlestarnál tudtuk, hogy a Földet előbb-utóbb meg kell találni, a Capricánál pedig hasonló a helyzet a közelgő háborúval. És előttük áll a teljes faj pusztulása is, igaz, több mint ötven évvel. Szóval a sorozat akár ötven évig is folytatódhat. 

A Caprica karaktereit is próbálják különbözővé tenni a Battlestar karaktereitől? 

Ron Moore: Persze, ők is mások. Úgy értem, biztos lesznek köztük hasonlóságok abból kifolyólag, amilyen módon a karaktereket szeretjük felépíteni. És eszerint ambivalensek és meglepőek lesznek, akik mellett muszáj lesz valamilyen állást foglalni. Ez még mindig nagyon fontos David és a számomra.

David Eick: Ott van például Esai Morales [mármint Joseph Adama] bátyja, aki valami fantasztikusan sikerült a pilot forgatásakor. A színész szenzációs volt. És emlékszem, hogy az jutott róla eszembe, hogy micsoda nagyszerű karakter, és még csak hozzá hasonló sincs a Battlestarban. Úgyhogy, remélem, mindig lesz valami egyedi a karaktereinkben.

Ron, a Star Trek-es múltjával van olyan tapasztalat a háta mögött a spinoffokat illetően, amit a Capricánál is fel tudott használni?

Ron Moore: Talán az első és legfontosabb, hogy ne próbáljuk megismélni a formulát. A Deep Space Nine után megkérdőjeleztem a Voyager és az Enterprise létjogosultságát is, mivel annyira hasonlóak voltak felépítésükben az Új nemzedékhez és az eredeti sorozathoz. Úgy éreztem, a Deep Space Nine a módja annak, ahogy egy spinoffot csinálni kell egy meglévő franchise-ban. Az teljesen eltérő formátum volt, más hangulattal. Az állomás alkalmas volt folytatásos történetek kialakítására, míg az Új nemzedék epizodikus volt. Kreatív szempontból sokkal kielégítőbb volt egy ilyet készíteni, mint egy olyan spinoffot, ami csak egy másfajta hajóról szól. Ez nagyon meghatározta a Caprica létrejöttét is.

A Razor sikere és a The Plan várható sikere után van még kilátás a Caprica vagy a Battlestar filmes folytatásaira? 

Ron Moore: A Capricával kapcsolatban ilyesmi még eszembe se jutott. Nem hiszem, hogy lenne még lehetőség erre a Battlestar esetén. Díszletek nincsenek már, és nem tudom, honnan kaparnának össze annyi pénzt, hogy újból felépítsék azt a hajót. Persze vannak a hajónak virtuális változatai, és sohase mondd, hogy soha. De nagyon is valószínűtlen, hogy készülnek még további filmek.