Rendezte: Michael Rymer
Írta: Ronald D. Moore
Történet: A Galacticát lassan széthordják, így Adama fölkészíti a hajóját és a legénységét egy utolsó küldetésre. Baltar különbejáratú Sixe figyelmeztet, hogy az emberiség utolsó fejezete közeleg.
Vélemény: Hát
elérkeztünk a fináléhoz. Ezen a héten kapunk háromnegyed órát, utána
pedig még kilencven percet, aztán vége. Egyelőre fogalmam sincs, mit
várjak ettől az első felvonástól, de Ron Moore biztosan okkal nem
sűrítette ennél összébb a történetét. Ennek ellenére van egy olyan
halvány gyanúm, hogy ez még mindig felvezetés lesz, és valami
olyasmivel fog véget érni, hogy Adama kiadja a parancsot az indulásra, mint az Exodusban.
A legjobb lenne talán egyben letudni a három órát, de hát blogolok a nyavalyás sorozatról, nem tehetem meg. Próbálok inkább pozitívan előretekinteni. A színészek szerint Ron Moore mesterművet
komponált a fináléval, Beethovent és Mozartot idézte meg, ráadásul
olyasmit tett le az asztalra, amire úgysem számítunk. Sokan végig is
bőgték, én pedig hajlok arra, hogy higgyek nekik. Bekészítek egy százas
zsepit, mert ismerem magamat, meg mert Aaron Douglas azt mondta, aztán legfeljebb tartalékba rakom jövő hétre.
Hallgatva
néhány egyéb jó tanácsra, teljesen üres tudattal ülök neki ennek a
finálénak. Komolyan nem tudom, mit várjak. Nem szeretnék sok ismétlést,
visszatérő, százszor látott motívumot, de nagyjából ebben ki is
merülnek az aggodalmaim. Amit nagyon szeretnék, az az, hogy ide-oda
legyek cibálva. Most izguljak, aztán görcsöljek, utána meg essen le az
állam. Néha felnevessek, máskor meg oda se bírjak nézni.
Talán
kicsit most előreszaladok, de nemrég volt egy beszélgetésem a
fináléról, és azt találtam mondani, hogy nem tudom, boldog vagy szomorú
befejezést szeretnék-e jobban. A Maffiózók kapcsán fölmerült, hogy definitív vagy nyitva hagyott lezárásnak örülnénk-e, de végül nem tudtam dönteni. Egyet tudok biztosan, hogy a forgatókönyvet Ronald D. Moore írta. Elég csak arra tekinteni, hogy mit hozott létre a BSG-vel, és máris meg se kell említenem, hogy a tévétörténelem egyik hivatalosan is legjobb fináléját már megírta. Nincs szükség győzködésre, önnyugtatásra, elég elkényelmesedni a fotelben, és megbízni abban, amit látni fogok.
El lehet rontani ezt a finálét? El hát. De nem azoknak, akik olyan csodákra képesek, mint a Kobol's Last Gleaming, a Lay Down Your Burdens, az Occupation/Precipice,
az Exodus, és végeláthatatlanul sorolhatnám. Miért pont most került
volna szar a ventilátorba? Miért most vérzett volna ki a csapat
kollektív írói vénája?
Ja, hogy a válaszok. Hogy azok még
mindent elronthatnak. Hát én kíváncsi lennék arra a mindenre. A
válaszokkal kapcsolatban nincsenek különösebb elvárásaim, bár abban
biztos vagyok, hogy nagy blődli nem sülhet ki belőlük. De hogy ezek
kihathatnak a teljes epizód minőségére? Netalán az egész sorozatéra?
Kötve hiszem. Rosszabb a Crossroads attól, hogy én jobban szerettem az ezredest, amíg nem volt cylon? Gagyi lett attól az Exodus, hogy baromság volt beáldozni a Pegasust? Amíg mindkét esetben úgy játszanak az érzelmeimen, mint Bear McCreary a harmonikáján, addig a válasz mindkét kérdésre nem.
Bizonyára
a fentieknek a fele sem tartozik ide, hanem a következő epizódhoz, de
jobb ezeket most leírni, amíg nem tudjuk, mi várható az első részben,
és mi marad a második kettőre. Jövő héten remélhetőleg a konkrétabb
elvárásokra térhetünk vissza, ez pedig szolgáljon a teljes finálé
prológusául.