Ugyan a podcast még nem került ki a scifi.com oldalára, de a Hulun meg lehet tekinteni a múlt pénteki epizódot Ron Moore kommentárjával, és a bsg.cz kiváló szerkesztői leszedték róla a hangsávot, hogy mi is okulhassunk a hallottakból.
A tovább mögött néhány olyan apró részletre derül fény, amiket talán észre sem vettünk az epizód megtekintése alatt, megismerünk néhány kivágott jelenetet, de ami a legfontosabb, a cylonok és a Final Five sztoriját illetően is fény derül egy sor érdekes és informatív tényre, nem is feltétlenül apróságokra.
Ez az első olyan epizód, hogy Adama és a Roslin is a padlóra került, és nélkülük nincs kibe kapaszkodjon a flotta. Azt akarták megvizsgálni, hogy mi történik, ha az emberek minden, de minden álma szertefoszlik.
Korán eldöntötték, hogy a negyedik évad második felében elkezdenek hullani az emberek, ez passzolt a show stílusához, és hamar elhatározták, hogy Dee lesz az első. Hogy Dee mikor döntötte el, hogy öngyilkos lesz, és mi motiválta a cselekedeteit élete utolsó óráiban, Moore nem szándékozik megválaszolni, ezt a nézőkre bízza. Ő maga úgy érzi — de nem tudja –, hogy Dee már a Raptor óta viaskodott a gondolattal.
Moore megint elismerte, hogy Dualla kapcsolata Leevel sosem működött igazán, és összecsapott volt a történetük, de örül, hogy most nagyon működött közöttük minden.
Roslin mindig képes volt mondani valamit, de most neki is elállt a szava, ami Moore-nak nagyon tetszett. Mary McDonnell valóban rossz irányba indult el kifelé a hangárból, és annyira tetszett Michael Nankinnek a kavarodás, hogy beletette a jelenetbe.
A játékos jelenetet Herával Nankin kivágta, de Ron Moore visszarakta, mert tetszett neki az ötlet, hogy az elkeseredettség közepette sem lehet cserben hagyni a kisgyereket, az életnek mennie kell tovább.
Az írók rengeteget beszéltek a történelemről, a tizenharmadik törzsről, a Kobolról és a Földről. Még nincs minden teljesen megmagyarázva, de ez nem fog így maradni. Az alapötlet az, hogy valaha a Kobolon az istenek és az emberek együtt éltek, és az emberek ellopták a tüzet az istenektől: megtanultak életet teremteni, és a saját képükre megalkották a cylonokat. Ez a teremtés vezetett Kobol hanyatlásához. A tizenkét törzs az egyik irányba indult, a tizenharmadik, a cylonok egy másikba, és ők a Földön telepedtek le. A cylonoknál ugyanez a minta megismétlődött, és őket kiirtották a saját teremtményeik. Mindez megtörtént már régen, mindez megtörténik újra.
Moore nagyon szeret baszakodni a kronológiával, de Nankin vágása után belátta, hogy jobb lesz az epizód lineárisan, mint ahogy eredetileg tervezték, flashbackesen.
Kara tisztább fejjel és tudatosabban keresi a válaszokat, mint ahogy bárki más képes lenne rá az epizódban. Még Leoben is el van veszve mellette, ilyennek még nem láttuk. Elveszti a hitét, és ezzel együtt mindent: azt hitte, lát dolgokat, és ha ezt is elveszik tőle, mije marad?
A Sci Fi kicsit aggodalmaskodott Kara hullája miatt, így lehet, hogy pár képkockát kivágtak, de lényegében egy vállvonással elintézték a dolgot.
Anders gitáros jelenetét kivágta Nankin, de Moore visszatette, mert a zene így jobban illeszkedik a mitológiába. Kiemelte, hogy a dialógus miatt nem derült ki, hogy az All Along the Watchtowert Anders írta, azaz az "I played it"-et nem úgy kell értelmezni, hogy "Játszottam azt a dalt", hanem "Azt a dalt én játszottam" (CicMax tudhat valamit…), csak ez az eredeti szövegben nem jött át.
Moore-ék nem szándékosan játszottak rá arra, hogy Duallát cylonnak higgyük, csak azt akarták elhitetni, hogy talán minden jóra fördul közte és Lee között. RDM akkor lepődött meg, amikor a felesége elmondta neki, hogy azt hitte, Dee lesz az utolsó.
Lee és Adama hosszabban beszélgetett a hullaházban arról, hogy mi motiválhatta Duallát, és hogy miért nem látták, mire készül, de Moore belátta, a kevesebb néha több. A producer érdekesnek találta, hogy Adama alkoholproblémája egyre súlyosabbá válik, és tetszik neki, hogy egyre jobban őszül a haja, ahogy haladnak előre a negyedik évadban.
Volt olyan verzió is, amikor a hullaházban tett látogatás után ment volna Adama Roslinhoz, és emiatt döntött volna úgy, hogy konfrontálódik Tigh-jal. EJO-nak megmondták, hogy viselkedjen minél szörnyűbben, és bántsa meg a barátját úgy, ahogy arra csak egy barát képes. A rókás történet remekül felvezette Tigh besétálását az óceánba, és lett volna még egy másik fabula is az epizódban, de Moore ezt önmagában is elég erősnek érezte.
Volt egy-két olyan felvétel, amikor a whiskyspohár beleesett Michael Hogan ölébe :), de Moore szerint tökéletes lett a jelenet.
Ugyan csak utalás szintjén vált nyilvánvalóvá, de Moore most már mindent meg mer tenni, hagyja, hogy a hajó szétessen a legénység előtt, a legénység összeroskadjon, a nézők úgyse fognak most már kiszállni, annál sokkal jobban érdeklik őket a válaszok. Most már nem kell attól tartani, hogy túl sötét lesz a sorozat, és a közönség ezért elfordul tőle, most már mindent meg lehet tenni. Lehet, hogy nehéz lesz végignézni a történetet, de jó történet lesz.
Adama beszéde valóban hatástalan, nem próbálja azt mondani az embereknek, hogy szedjék össze magukat, mert jelenleg ő is épp ezen fáradozik. Baltarnak több szerep is jutott volna az epizódban, láttuk volna a nyájával, de végül ezt a következő epizódokra tolták.
Moore teljesen felüdült a Frak Earth-től, imádta ezt a szöveget. Mondjuk azt hallani kell, ahogy mondja, hogy "I love it".
Mindig is úgy tervezték, hogy ez lesz D'Anna utolsó epizódja, és nagyon kedves volt Lucy Lawlesstől, hogy beugrott leforgatni még egy napot. Egy korai vázlatban még úgy volt, hogy Tyrol sem tér vissza a Galacticára, ő a cylonokkal tartott volna. Rájöttek, hogy egyelőre nem akarnak ebbe az irányba elmenni, ráadásul ezzel meg is fosztottak volna néhány karaktert egy sor fontos döntési helyzettől.