Ugyan a podcast még nem került ki a scifi.com oldalára, de a Hulun
meg lehet tekinteni a múlt pénteki epizódot Ron Moore kommentárjával,
és a bsg.cz kiváló szerkesztői leszedték róla a hangsávot, hogy mi is
okulhassunk a hallottakból.
A tovább mögött néhány olyan apró
részletre derül fény, amiket talán észre sem vettünk az epizód
megtekintése alatt, megismerünk néhány kivágott jelenetet, de ami a
legfontosabb, a cylonok és a Final Five sztoriját illetően is fény
derül egy sor érdekes és informatív tényre, nem is feltétlenül
apróságokra.
Ez az első olyan epizód, hogy Adama és a Roslin is a padlóra került, és
nélkülük nincs kibe kapaszkodjon a flotta. Azt akarták megvizsgálni,
hogy mi történik, ha az emberek minden, de minden álma szertefoszlik.
Korán eldöntötték, hogy a negyedik évad második felében elkezdenek hullani az emberek, ez
passzolt a show stílusához, és hamar elhatározták, hogy Dee lesz az
első. Hogy Dee mikor döntötte el, hogy öngyilkos lesz, és mi motiválta
a cselekedeteit élete utolsó óráiban, Moore nem szándékozik
megválaszolni, ezt a nézőkre bízza. Ő maga úgy érzi — de nem tudja –,
hogy Dee már a Raptor óta viaskodott a gondolattal.
Moore megint elismerte, hogy Dualla kapcsolata Leevel sosem működött igazán, és összecsapott volt a történetük, de örül, hogy most nagyon működött közöttük minden.
Roslin mindig képes volt mondani valamit, de most neki is elállt a szava, ami Moore-nak nagyon tetszett. Mary McDonnell valóban rossz irányba indult el kifelé a hangárból, és annyira tetszett Michael Nankinnek a kavarodás, hogy beletette a jelenetbe.
A játékos jelenetet Herával Nankin kivágta, de
Ron Moore visszarakta, mert tetszett neki az ötlet, hogy az
elkeseredettség közepette sem lehet cserben hagyni a kisgyereket, az
életnek mennie kell tovább.
Az írók rengeteget beszéltek a
történelemről, a tizenharmadik törzsről, a Kobolról és a Földről. Még
nincs minden teljesen megmagyarázva, de ez nem fog így maradni. Az
alapötlet az, hogy valaha a Kobolon az istenek és az emberek együtt
éltek, és az emberek ellopták a tüzet az istenektől: megtanultak életet teremteni, és
a saját képükre megalkották a cylonokat. Ez a teremtés vezetett Kobol
hanyatlásához. A tizenkét törzs az egyik irányba indult, a
tizenharmadik, a cylonok egy másikba, és ők a Földön telepedtek le. A cylonoknál ugyanez a minta megismétlődött, és őket kiirtották a saját teremtményeik. Mindez megtörtént már régen, mindez megtörténik újra.
Moore
nagyon szeret baszakodni a kronológiával, de Nankin vágása után
belátta, hogy jobb lesz az epizód lineárisan, mint ahogy eredetileg
tervezték, flashbackesen.
Kara tisztább fejjel és tudatosabban keresi a válaszokat, mint
ahogy bárki más képes lenne rá az epizódban. Még Leoben is el van
veszve mellette, ilyennek még nem láttuk. Elveszti a hitét, és ezzel
együtt mindent: azt hitte, lát dolgokat, és ha ezt is elveszik tőle,
mije marad?
A Sci Fi kicsit aggodalmaskodott Kara hullája miatt,
így lehet, hogy pár képkockát kivágtak, de lényegében egy vállvonással
elintézték a dolgot.
Anders gitáros jelenetét kivágta Nankin, de
Moore visszatette, mert a zene így jobban illeszkedik a mitológiába.
Kiemelte, hogy a dialógus miatt nem derült ki, hogy az All Along the Watchtowert Anders írta, azaz
az "I played it"-et nem úgy kell értelmezni, hogy "Játszottam azt a
dalt", hanem "Azt a dalt én játszottam" (CicMax tudhat valamit…),
csak ez az eredeti szövegben nem jött át.
Moore-ék nem szándékosan játszottak rá arra, hogy Duallát cylonnak higgyük, csak
azt akarták elhitetni, hogy talán minden jóra fördul közte és Lee
között. RDM akkor lepődött meg, amikor a felesége elmondta neki, hogy
azt hitte, Dee lesz az utolsó.
Lee és Adama hosszabban
beszélgetett a hullaházban arról, hogy mi motiválhatta Duallát, és hogy
miért nem látták, mire készül, de Moore belátta, a kevesebb néha több.
A producer érdekesnek találta, hogy Adama alkoholproblémája egyre
súlyosabbá válik, és tetszik neki, hogy egyre jobban őszül a haja, ahogy haladnak előre a negyedik évadban.
Volt
olyan verzió is, amikor a hullaházban tett látogatás után ment volna
Adama Roslinhoz, és emiatt döntött volna úgy, hogy konfrontálódik
Tigh-jal. EJO-nak megmondták, hogy viselkedjen minél szörnyűbben, és
bántsa meg a barátját úgy, ahogy arra csak egy barát képes. A rókás
történet remekül felvezette Tigh besétálását az óceánba, és lett volna
még egy másik fabula is az epizódban, de Moore ezt önmagában is elég
erősnek érezte.
Volt egy-két olyan felvétel, amikor a whiskyspohár beleesett Michael Hogan ölébe :), de Moore szerint tökéletes lett a jelenet.
Ugyan csak utalás szintjén vált nyilvánvalóvá, de Moore most már
mindent meg mer tenni, hagyja, hogy a hajó szétessen a legénység előtt,
a legénység összeroskadjon, a nézők úgyse fognak most már kiszállni,
annál sokkal jobban érdeklik őket a válaszok. Most már nem kell attól
tartani, hogy túl sötét lesz a sorozat, és a közönség ezért elfordul
tőle, most már mindent meg lehet tenni. Lehet, hogy nehéz lesz végignézni a történetet, de jó történet lesz.
Adama beszéde valóban hatástalan, nem próbálja azt mondani az
embereknek, hogy szedjék össze magukat, mert jelenleg ő is épp ezen
fáradozik. Baltarnak több szerep is jutott volna az epizódban, láttuk volna a nyájával, de végül ezt a következő epizódokra tolták.
Moore teljesen felüdült a Frak Earth-től, imádta ezt a szöveget. Mondjuk azt hallani kell, ahogy mondja, hogy "I love it".
Mindig is úgy tervezték, hogy ez lesz D'Anna utolsó epizódja, és nagyon kedves volt Lucy Lawlesstől, hogy beugrott leforgatni még egy napot. Egy korai vázlatban még úgy volt, hogy Tyrol sem tér vissza a Galacticára,
ő a cylonokkal tartott volna. Rájöttek, hogy egyelőre nem akarnak ebbe
az irányba elmenni, ráadásul ezzel meg is fosztottak volna néhány
karaktert egy sor fontos döntési helyzettől.