A rovat következő számában a Drót, eredeti címén The Wire című
sorozattal fogunk foglalkozni, amelyet gyakorta szokás összevetni a
Kemény zsarukkal. "Közkívánatra" így ezzel folytatjuk a sort, ezúttal
Jaste Sydlon összefoglalójával, amely alant olvasható.
A sorozat Baltimore-ban játszódik, 5 évadot élt meg az HBO
gondozásában, és minden idők egyik legrealisztikusabban ábrázolt tévés
drámája. A korábban Baltimore-ban riporterként dolgozó David Simon
készítette, akinek a nevéhez fűződik többek között a Generation Kill
minisorozat is.
A Battlestar Galactica-hoz hasonlóan a Wire is
erőteljes drámaiságával nyerte el tetszésemet, igaz a BSG egy képzelt
világban játszódik, mégis életszerű problémákkal foglalkozik, míg a
Drót a jelenben játszódik, a valóságos világról szól, és annak meséli
el minden részletét.
Az alapcselekmény a nyomozás, de ettől senki ne ijedjen
meg (úgy ahogy én tettem azt először, amikor megnéztem a pilotot majd
egy év szünet után néztem meg újra és folytattam a sorozatot, mert
elsőre kicsit sok(k) volt), mert nem a megszokott egy rész egy ügy
felállással van dolgunk, hanem 1 nagy ügy akár több évadon keresztül is
a nyomozás témája.
Természetesen kisebb esetekkel is
találkozunk amik, vagy kapcsolódnak a nagyobb ügyekhez, vagy nem,
viszont a kis ügyeknél sem arra törekedtek az alkotók, hogy CSI szintre
bontsák le a metódust, hanem az emberi oldalára koncentráltak, és igy a
jó öreg színtiszta rendőrmunka kerül előtérbe. A sorozat neve is
árulkodó, mert a nagy ügyek megoldásához minden eszközt bevetnek, mint
például a lehallgatás, ami az évadok során egyre kifinomultabb,
bonyolultabb lesz.
A fontos eseteket egy speciális,
nyomozókból álló egység göngyölíti fel, akik a lehallgatásokat,
megfigyeléseket is végzik, és mivel a történet Baltimore-ban játszódik,
ezért főleg drogügyekről van szó. A drog útját követve a lecsúszott
narkósoktól eljutunk egészen a lánc tetejére is idővel, sőt…
A
Wire az összetettségében és a logikus felépítésében jobb, mint a BSG,
mert itt az emberi (érdek) kapcsolatok olyan mélységeit tárják fel,
amit még sehol sem láthattunk, például a politikai ügyeskedések, a
bíróságon történtek annyira realisztikusak, hogy igazi ügyvédek,
tisztségviselők áradoztak a Drótról, mert nem gondolták volna, hogy
ennyire valósághűen vissza tudja adni azt, ami valójában történik.
A
BSG Roslin-Adama féle diktatúrájával szemben, itt a politikai
viszályok, a korrupció és megalkuvás a jellemző. Nincs mellékvágány
sem, vagy olyan szál amit ne tudnának elvarrni az irók. Az epizódok
színvonala egyenletesen jó, nincsenek töltelékrészek, és a tényleges
szerializáltságnak hála a cselekmény részről-részre előrébb gördül, és
az ember vagy megszereti az egyes karaktereket, vagy megutálja, de
valamilyen szinten kötődni fog hozzájuk. A szerializáltság és az esetek
viszonylag lassú megoldása miatt az ember azt hinné, vontatott a
sorozat, de az apró ügyek, a karakterek életének megismerése, az utca
hangulata ellensúlyozzák az esetleges helyben toporgást.
A
Battlestar Galactica-val ellentétben nem kézi kamerával vették fel,
szóval ne számítson senki kamerarángásra, de a sorozatnak igy is van
egy sajátos, sötét hangulata. Azoknak tudom ajánlani,
akiket nem zavar a realista ábrázolásmód, a politikai mocsok, szeretik
megismerni részletesebben a karaktereket, és az izgalmas, bár nem túl
gyors nyomozás is felkelti az érdeklődésüket.