Isten, tudatalatti, és cylon nyalánkságok II. – írta Sint

A bejegyzés első része itt található.

 

Végre eljutottunk HeadSixhez. Aki egyben tökéletes, kegyetlenül őszinte partner, terapeuta, és irányító szülő is. Az ember szereplése láttán szívesen feltenné a ma már klasszikusnak számító, elcsépelt kérdést Baltarnak: Mesélne az édesanyjáról?:) De komolyabbra fordítva a szót: HeadSixszel kapcsolatban eddig két kiemelkedő elmélet merült fel. Az egyik szerint Six Baltar tudatalatti kivetülése, a zseni világot mindennél jobban átlátó elméjének teremtménye. A másik szerint Six az, akinek mondja magát: Isten angyala, aki vezeti a kiválasztottat. Nos, azt mondják különféle elméleteket alkotni könnyű. Ezért nem is alkotok újabbakat. Ugyanis véleményem szerint mindkettő. Ő Baltar hite, lényének egy darabja, Isten angyala, és a világ egy része. Persze ez egy kicsit sok lehet így, de mondhatnánk, hogy amíg a foton egyszerre hullám és részecske, addig a mi kedves Six entitásunk is lehet mindez egyszerre. Fentebb már leírtam, mely én szeletnek feleltethető meg leginkább HeadSix, de bontsuk ki kicsit jobban Gaius tudattalan személyiségben rejlő lehetőségeket.

Mint említettem egy korábbi hozzászólásban HeadSix Baltar személyiségének tudatalatti ellentétpárjának is megfeleltethető, ami a tudatos személyiséggel fordított tulajdonságokat mutat. Például, amíg a tudat racionális, addig a tudatalatti mélyen vallásos. Ahogy Gladia is gondolja, nem feltétlen véletlen, hogy HeadBaltar a régi világfi stílust képviseli – szegény leszorult a tudatalattiba. Emellett azonban van egy pszihológiai jelenség, ami szintén tetten érhető a semmiből előbukkanó hölgyben. Ez pedig a Jung által személyes tudattalan és a kollektív tudattalan határára helyezett anima. A személyiség ellentétes nemű párja. A férfiben lakó nő. Van egy olyan elmélet, mi szerint a szerelem első látásra jelenség a férfi animája, és a nő animusa kivetítése a leginkább megfelelő személyre. Van-e ennél szebb magyarázat Baltar és Six, és mellettük HeadBaltar, és HeadSix komplex kapcsolatára? Előfordulhat, hogy a két személy ellentétes nemű belső párja tökéletesen azonos a másik valós személyével? Bár ezt a sorozat jövője még cáfolhatja, de kár lenne érte, vagy ahogy szokták mondani, olyan szép pár voltak együtt. És különben is, szeretem nézni Triciát.:)

Folytatva a gondolatmenetet, Baltarhoz hasonlóan mi is evezzünk át lassan a misztikum, és a racionalitás elmosódó határvonalának vizeire. A mi kedves Gaius-nénk tehát akár tudatalatti, akár anima, akár a szülő én egy belülre tolt része, mindenképpen közel áll a kollektív tudattalanhoz. Ahol az emberiséget egészét jellemző ideák, elképzelések, ősképek, úgynevezett archetípusok laknak. Ráadásnak emellett tucatnyi máig pontosan megmagyarázhatatlan dolog. Itt bizony olyan minták is vannak, amelyek nemcsak a biológiai létezés építőköveinek szintjeiig nyúlnak vissza, hanem a fizikai világ alapvető törvényszerűségeinek képét közvetítik. Sejtszerkezetek, részecske kölcsönhatások, fraktálok, sokdimenziós geometriai képletek, és így tovább. Már-már fantasztikumnak tűnik, pedig tudományos tény. A kollektív tudattalan szintjén Jung szerint minden ember ugyanúgy egységes, ahogy az alapvető testi adottságok szintjén. Vannak kutatók, akik szerint a kollektív tudattalan teljesen egy, általa minden kapcsolatban áll mindennel. Ennél a pontnál eszünkbe juthat az ismert Bibliai idézet: „Megteremté Isten az embert maga képmására”. Vagy idézzük Leobent: „Mi mind istenek vagyunk”. Személy szerint levontam azt a következtetést, hogy a Battlestar alkotói gárdája ehhez hasonló szemlélettel dolgozik, gondolkodik.

Azt hiszem, sokan érzitek már mire fogunk kilyukadni. A katolikus, vagy erős keresztény hitben élők itt hagyják abba az olvasást, nehogy szemük megbotránkoztassa őket.:) Jung szerint a kollektív tudattalan határtalan, végét nem ismerjük. A keresztények szerint Isten mindenható, mindenhol jelen van. Mások szerint Isten, és a szent lelke bennünk lakik. Sorolhatnánk. A két fogalom majdhogynem egy. Ha ilyen szempontból vizsgáljuk, úgy tűnik az ember alakú cylon modellek, még inkább a hibridek is ugyanazzal a kollektív tudattalannal, ha úgy tetszik, Istennel vannak kapcsolatban, mint az emberek. Másrészt ez alapján Caprica Six kivetülése Baltar tudatából bizony egy angyal is, mely Isten terve szerint vezeti. Szerintem többet nem is kell magyaráznom.

Persze az is lehet, hogy mást képzeltek el az alkotók. Idővel eldől, bár van bennem egy olyan érzés, hogy pont a kellő misztikum fenntartása miatt a teljes metafizikus magyarázat el lesz hagyva.

A sok pszihológiai és vallási fejtegetés között kiemelnék egy részt, mi Baltar lelki fejlődésének – vagy inkább kinyílásának – útján engem leginkább megragadott. Ez pedig a börtön kép, a raboskodás ideje. Nem csupán azért, mert az állapot egyfajta önkéntelen remeteséget okoz, időt biztosítva az önvizsgálatra, elmélkedésre, hanem tökéletes szimbólum is egyben. Az évtizedek szokásainak, és beidegződéseinek végtelen játszmáival megfeleltethető rácsok, melyek fogva tartják a tisztább belső, magasabbra törekvő ént. A börtönből kicsempészett írásai ennek a szárnybontogatását szimbolizálták, ahogy felsőbb én szabadulni próbált, felébredni az eddig rákényszeríttet álomból.

Itt megemlítek a történelmünkből két hasonló, ám mégis teljesen különböző sorsú embert, akik remek párhuzamot mutatnak a raboskodó Gaiussal. Az egyik Pál Apostol, a másik pedig Adolf Hitler. Az egyik mű az Újszövetség leveleinek egy része, a másik pedig a Mein Kampf. Elgondolkodtató.

Bár a párhuzamok emlegetésekor itt nem feledkezhetünk meg az elnökasszony börtönvakációjáról, és az alatta érkező látomásokról sem.

Mindezekből leszűrhető, hogy Gaius útja bizony a próféták útja. Személyiségjegyei, alapvető tulajdonságai tökéletes vallásújítóvá teszik, saját tudtán kívül is. Az út azonban nem könnyű, teli szenvedéssel, kísértéssel, bukásokkal, és helyrehozandó hibákkal. Hiszen ha az ember tökéletesnek születne, nem lenne hová fejlődnie. Buddhához, és Mohamedhez hasonlóan van, amikor tobzódik a világ testi adományaiban, és lelkének útja stagnál. Máskor gyermeki lelkétől igencsak távol álló katonai hatalmaknak hála elszenvedi a poklok poklait, megalázzák a vezetők előtt, bűnbakká teszik, akár Jézust. Szembekerül saját bűneivel. És irtózatos szenvedés árán, de kibír mindent. Nemhogy kibírja, de nem roppan teljesen össze, iszákos sem lesz tőle, mint az őt annyira rühellő, jócskán nagyra nőtt kritikus szülői énnel megáldott Tigh. (Ezért is szereti annyira dádázni a lázadó gyerek énnel domináló Starbuckot.:)) Sőt néha mintha a fájdalom és bűntudat erősítené meg hitében, önmagában, mint mikor a börtönben megfogalmazza saját hitvallását a rendszerről. Bár annyi előnye van, hogy mikor már nem bírná, mindig érte nyúl egy segítő kéz, újabb csodás megmenekülés, újabb feltámadó hit. Újabb véletlen? Vagy a mindenható erő nem hagyja veszni az ilyen ritka embereket, akik a jövőbelifejlődés lehetőségét nyújtják mások számára?

Élete, annak ellenére, hogy emberi gyarlóságokkal, és vétségekkel van teli, láthatóan a folyamatos emelkedésről, tökéletesedésről szól. Ezt teszi, mikor alacsony sorból felküzdi magát korának legismertebb tudósává, és ezt teszi, mikor végül a lelki utat választja – mert tűnhet úgy, hogy ez kényszer volt számára, de valójában igenis az ő döntésén múlott. Hiszen nem adta fel, sosem lépett ki. A korábban általam is idézett szimfónia hasonlat pedig nem csak a sorozatra húzható, hanem magára Baltarra is, a saját érzéseit, és gondolatait is közvetíti, hogy miként érti meg egyre teljesebben énjét, és a vele történtek célját. A látszólag következetlen események lassan egésszé állnak össze.

Mégis, egyelőre nagyon nehéz bármiféle párhuzamot vonni a földi vallásalapítók és Gaius között. Pontosan azért, mert életüknek azt a részét ismerjük jobban, ami Baltar életében még csupán most kezdődik. Inkább az üzenettel vagyunk tisztában, a tanítással, amit ebben a szakaszban adtak át. Én kíváncsian várom, bekövetkezik-e ez, és ha igen, akkor vajon a készítők mennyi időt szentelnek ennek a bemutatására.

Rengeteg olyan megközelítés, lehetőség van ezeken kívül, amivel vizsgálni lehetne a Galactica világának vallásait, vagy Gaius Baltar személyiségét, szerepét ezen belül. Itt csupán egy nagyon kis morzsát emeltünk ki a komplex, bonyolult kapcsolatokkal teli rendszerből. Azonban remélem ez a kis darabka is elég ahhoz, hogy lássuk, egy „sima” sci-fi sorozat is mennyi mindent közvetíthet az emberekről, a világról, milyen gazdag képet nyújthat a benne szereplő fiktív, erősen archetípusos személyekről. Nemcsak tudatos énünknek, hanem a tudatalattinknak is. Valószínű ez is hozzájárul a Battlestar Galactica sikeréhez, és töretlen népszerűségéhez.

 

Még egyszer köszönet Sintnek az áldozatos munkájáért.