Rendezte: Edward James Olmos
Írta: Michael Taylor
Időpont: 2007. január 28.
Történet: A kolóniák egykori elnökét, Gaius Baltart a Galacticán fogságban tartják és hazaárulással vádolják. Próbálja elkerülni sorsát, de még keményebb kihallgatási módszerek várják, mint a Cylonok kezei közt. A legénység tagjai megérdemelt pihenésüket töltik a Battlestar Galactica fedélzetén nemrég megnyílt Joe Bárjában. Lee és Dualla házassága válságba kerül.
Személyes vélemény: Az epizód forgatókönyvét az a Michael Taylor jegyzi, aki az Unfinished Businesst is tökélyre vitte. A televíziózásba a Deep Space Nine egyik legkirályabb részével, az In the Pale Moonlighttal robbant be, amelyben a kapitányék a törvényes kereteket számtalan helyen áthágva vonták be a háborúba a romulánokat. Azóta Nebula-díjra is jelölték már a Holtsáv egy részéért.
A rendezőt, Edward James Olmost nem kell bemutatnom, remélem. Ebben a minőségében a Tigh Me Up, Tigh Me Downban debütált a Galacticában, de mint korábban írtam, régóta elismert képviselője a szakmának. Érdemes lesz odafigyelni a munkájára, ha egy színész rendez egy sorozatepizódot, abban mindig van valami különleges, újszerű.
Hogy filler lesz-e a rész, előre nem merem megmondani, de az Unfinished Businesshez képest többet fog foglalkozni a fő cselekménnyel, hiszen várhatóan előveszik Baltart a bűneiért. Ez a Joe Bárja nekem már most tetszik, alig várom, hogy lássam, EJO hogyan teremti meg a légkörét.
A két pár szerelmi történetét remélem, jól lezárják ebben a részben, olyan sok lehetőség azért nincs benne. Álljon be valami maradandó állapot a négyőjük közti viszonyban, nekem mindegy milyen, de elég már a huzavonából. Baltarról, Baltartól szokás szerint úgysem fogunk megtudni semmit, de nem is várom. Most nekem is szükségem lesz egy kis lazításra ilyen intenzív részek után. Jó lesz lepihenni, kicsit elnézegetni, hogy zajlik egy hétköznap a Galacticán. Ilyen még sosem volt, mindig csak a balhékat láttuk. Bár félek, hogy ebben a részben is össze fogjuk magunkat sírni valamin.
Érdekesség, hogy az epizód címe a Cheers című sorozat főcímdalának egy sora, ami némi vidámságot vetít előre, de szerintem ne számítsunk semmi jóra… 🙂 Mellesleg ez az eddigi leghosszabb BSG-epizódcím. Erősen emlékeztet a Deep Space Nine jó szokására, ahol a cím gyakran betöltötte az képernyő fölső felét.