Interjúk, ezmegaz

Különösebb hírem nincs a hétvégére, de összeszedek egy kis válogatást a közelmúlt interjúdömpingjéből:

  • Az Eclipse Magazine lehozott egy mocskosul hosszú beszélgetést Jamie Bamberrel, amiben ilyeneket kérdeznek, hogy "Milyen érzés sci-fi szexszimbólumnak lenni?", és "Látni fogjuk a folytatását a Cain-Gina kapcsolatnak a negyedik évadban?". Ennek ellenére a szokásos nagyon okos Jamie-megszólalásokért érdemes lehet beleolvasni. Félix Alcaláról például kifejezetten érdekesnek találtam megtudni ezt meg azt.
  • A Slice of Sci-Fi sokkal profibbnak bizonyult interjúkészítésben, ők Jane Espensont faggatták ki. Az írónő immár teljes értékű tagja a BSG stábjának, ám most inkább általánosságokról, a Joss Whedon-os időkről beszélgettek, úgyhogy spoilerrel itt sem találkozunk, ellenben Whedon-rajongóknak érdekes lehet a cikk.
  • Egy bajuszfetisiszta szájt David Weddletől érdeklődött, hogy mi a helyzet a tüntetésen és a BSG-stúdióban. Ebből inkább kiemelem azt, ami fontos: Weddle és írótársa, Bradley Thompson jelenleg is dolgoznak egy Alien-játék sztoriján, ami Segára készül, ezért nem esik a WGA hatáskörébe. Weddle álláspontja az, hogy ha időben megegyeznek a felek, akkor a maradék, még le nem forgatott kilenc rész még 2008-ban simán adásba kerülhet, legfeljebb egy kicsi szünet lesz előtte.
    Itt jegyezném meg, hogy Bradley Thomspon kitalált valami őrületet a negyedik évadra, aminek a neve bloodstopper, és egy olyan "csodaszer", ami sebre hintve összeforrasztja, beégeti azt.
  • A Razor nézettsége a várható szintet hozta: a Crossroads alatt teljesített, de azért egy kábeladótól elvárható mércét meg tudott ütni, főleg, hogy ünnepnapon került adásba. A DVD jelenleg is az Amazon.com toplistájában van az előrendelések közt.
  • A Space Channel egyik műsorában volt egy kis interjú a Razorral kapcsolatban, de nem is ez a lényeg, hanem az utána következő helyszíni jelentés a tüntetésről: Mark Verheiden és Jane Espenson is nyilatkozik a kanadai sci-fi adónak. Az előzőekhez képest ez még relatíve érdekes is, úgyhogy tessék megtekinteni!
  • A Television Without Pityből sok mindent ki lehet nézni, de hogy huszonhat oldalas ismertetőt közöljön le a Razorról, az azért sok. Bárcsak én is ennyire ráérnék.
  • Fölkerült egy apró elszólás a SkyOne oldalára, amit én már nem találtam meg, de valaki még elkapta: a Razort úgy mutatták be, mint a harmadik évad és a januárban induló negyedik évad közötti hiánypótlót. Mondom, a hír valószínűleg már fönt sincs, úgyhogy egyelőre a gondolattal sem érdemes játszadozni. Ha mégis igaz, akkor ezt azt jelenti, hogy az első tíz részt már az év elején megkaphatjuk a brit adótól.

Interjúk, ezmegaz

Különösebb hírem nincs a hétvégére, de összeszedek egy kis válogatást a közelmúlt interjúdömpingjéből:

  • Az Eclipse Magazine
    lehozott egy mocskosul hosszú beszélgetést Jamie Bamberrel, amiben
    ilyeneket kérdeznek, hogy "Milyen érzés sci-fi szexszimbólumnak
    lenni?", és "Látni fogjuk a folytatását a Cain-Gina kapcsolatnak a
    negyedik évadban?". Ennek ellenére a szokásos nagyon okos
    Jamie-megszólalásokért érdemes lehet beleolvasni. Félix Alcaláról
    például kifejezetten érdekesnek találtam megtudni ezt meg azt.
  • A Slice of Sci-Fi
    sokkal profibbnak bizonyult interjúkészítésben, ők Jane Espensont
    faggatták ki. Az írónő immár teljes értékű tagja a BSG stábjának, ám
    most inkább általánosságokról, a Joss Whedon-os időkről beszélgettek,
    úgyhogy spoilerrel itt sem találkozunk, ellenben Whedon-rajongóknak
    érdekes lehet a cikk.
  • Egy bajuszfetisiszta szájt David Weddletől
    érdeklődött, hogy mi a helyzet a tüntetésen és a BSG-stúdióban. Ebből
    inkább kiemelem azt, ami fontos: Weddle és írótársa, Bradley Thompson
    jelenleg is dolgoznak egy Alien-játék sztoriján, ami Segára készül,
    ezért nem esik a WGA hatáskörébe. Weddle álláspontja az, hogy ha időben
    megegyeznek a felek, akkor a maradék, még le nem forgatott kilenc rész
    még 2008-ban simán adásba kerülhet, legfeljebb egy kicsi szünet lesz
    előtte.
    Itt jegyezném meg, hogy Bradley Thomspon kitalált valami őrületet a negyedik évadra, aminek a neve bloodstopper, és egy olyan "csodaszer", ami sebre hintve összeforrasztja, beégeti azt.
  • A Razor nézettsége a várható szintet hozta: a Crossroads alatt
    teljesített, de azért egy kábeladótól elvárható mércét meg tudott ütni,
    főleg, hogy ünnepnapon került adásba. A DVD jelenleg is az Amazon.com
    toplistájában van az előrendelések közt.
  • A Space Channel
    egyik műsorában volt egy kis interjú a Razorral kapcsolatban, de nem is
    ez a lényeg, hanem az utána következő helyszíni jelentés a tüntetésről:
    Mark Verheiden és Jane Espenson is nyilatkozik a kanadai sci-fi adónak.
    Az előzőekhez képest ez még relatíve érdekes is, úgyhogy tessék
    megtekinteni!
  • A Television Without Pityből sok mindent ki lehet nézni, de hogy huszonhat oldalas ismertetőt közöljön le a Razorról, az azért sok. Bárcsak én is ennyire ráérnék.
  • Fölkerült egy apró elszólás a SkyOne oldalára, amit én már nem
    találtam meg, de valaki még elkapta: a Razort úgy mutatták be, mint a
    harmadik évad és a januárban induló negyedik
    évad közötti hiánypótlót. Mondom, a hír valószínűleg már fönt sincs,
    úgyhogy egyelőre a gondolattal sem érdemes játszadozni. Ha mégis igaz,
    akkor ezt azt jelenti, hogy az első tíz részt már az év elején
    megkaphatjuk a brit adótól.

A Battlestar jazzduója

Bármit is sejtessen a cím, egy pillantás a tagekre rögtön egyértelműsíti, miről lesz most szó: bizony nem zenéről, hanem a Battlestar Galactica elválaszthatatlan írópárosáról, David Weddle-ről és Bradley Thompsonról, akik a következő részt is jegyzik. Két emberről lévén szó, az átlagnál kétszer többet is írtam.

Régóta foglalkoztatott, hogy ez a két ember hogy a fenébe tud több mint tíz éve töretlenül, tökéletes összhangban együttműködni, egyáltalán, hogy osztják meg egymás közt a munkát, mi lehet a páros titka, amiért eszükbe sem jut szólóban dolgozni.

David Weddle Közös pályafutásuk 1995 környékén kezdődött, mikor Ira Steven Behr, a Star Trek: Deep Space Nine vezető írója megismerkedett és összebarátkozott Daviddel, majd egyszer körbevezette a sorozat díszletei közt. David ekkor kapott az alkalmon, és merészen rákérdezett, nem írhatna-e pár sztorit nekik egy barátjával, Bradley Thompsonnal. A többi pedig már történelem.

Először egy történetvázlatot adtak el a producereknek, amelyből épp Ronald D. Moore, későbbi munkaadójuk készített forgatókönyvet. Tőle rengeteget tanultak ez idő alatt, ugyanis Ron rendszeresen kikérdezte őket minden apró részletről és változtatásról, amit a sztorin eszközölt. A folyamatos finomítás, csiszolgatás és újraírás filozófiája átöröklődött a BSG-be is, jellemzően David és Bradley legfőbb erénye lett.

Az eladott sztorit két forgatókönyv követte, majd egy állandó szerződés a két utolsó évadra. Nélkülük a Star Trek ma szegényebb lenne olyan sötét, az utópiával szakító történetekkel, mint a 31-es szekciót bemutató Inquisition, vagy az Orion szindikátussal foglalkozó Prodigal Daugter. David Weddle személy szerint is legjobb munkájuknak tartja az Inquisitiont.

A Star Trek azonban akkor is egy idealista, fekete-fehér világot ábrázolt. El lehet képzelni, milyen folytonos kínlódás és küzdelem lehetett átvinni a Rick Berman-féle vezetésen az ilyen szürke tónusú, naturalista elképzeléseket. Ezek után mindkettejüknek kész felüdülés volt, amikor Ron Moore felkérte őket, csatlakozzanak a Battlestar Galactica stábjához. Nem csoda, hogy mindketten úgy tartják, ez életük legjobb állása, amit csak el tudnak képzelni.

Összehasonlítva előző projektjükkel, azt tartják a BSG legfőbb erényének, hogy itt a karakterek sokkal hétköznapibbak, emberszerűbbek. Senki sem tökéletes, sőt, az emberek tele vannak gyengeségekkel, előítéletekkel, bizonytalansággal. Egy ilyen – nem is sötét, inkább realisztikus – környezetben végre kiélhetik kreativitásukat. Itt teljesedett ki, amit a Deep Space Nine-ban Ira Behr megálmodott: hogy hogyan lesz egy sci-fi sorozatból folytatásos (vagy ha úgy tetszik, szerializált) dráma.

A DS9-csapattól tanultakkal és a Moore-tól kapott hatalmas írói szabadsággal felvértezve a BSG-ben jelentős eredményeket értek el eddig. Gyakran merészelnek eltérni az íróstábbal megbeszéltektől, a változtatásaikat még a szigorú Moore is legtöbbször örömmel fogadja. Az egész stábból valószínűleg az ő elképzeléseik állnak legközelebb a vezető produceréhez, mely talán a régi kollegiaritásnak köszönhető, és a mérhetetlen tapasztalatnak, amit a két idősödő úriember magáénak tudhat.

A kettejük jó munkakapcsolata sok éves ismeretségnek köszönhető. Egy színitanodába jártak Richard Hatch-csel, aki akkor épp az eredeti Battlestar Galactica stábját erősítette. Vele a Colonial Day című epizód forgatása előtt találkoztak csak újra, ám az eltelt huszonhat évben ők a színészet helyett az írói pályára léptek, s azóta is együtt dolgoznak.

Meglepő, de valójában nem is egyszerre végzik a munka dandárját, hanem elosztják egymás közt. Általában Brad feladata, hogy az epizód központi karakteréhez kapcsolódó jeleneteket megírja, míg David "alájátszik" a mellékszálak felépítésével. Aztán kicserélik egymás közt a jeleneteket, és tökéletesítik egymás munkáját. Eközben minimális közöttük a kommunikáció. Olyan függetlenül alkotnak egymástól, mint egy jól összeszokott jazz-előadópáros; egyszerűen csak jó lehet, amit együtt adnak ki a kezükből.

Ők ketten nélkülözhetetlen tagjai az írógárdának, gyakorlatilag az összes epizódban benne van a kezük. Mindkettőjük édesapja szolgált a Második Világháborúban, ám ez egész másképp hatott rájuk. Weddle apja a legvéresebb csatákat járta meg, ami igen súlyos lelki sérülést okozott neki. David ezt látva értette meg, milyen a valóságos trauma, amin keresztülmennek a veteránok, s ennek hasznát vette az írásban is.

Bradley Thompson Bradley apja alacsonyabb rendfokozatú tengerészeti tiszt volt, így sosem élte át ugyanezt, ám mindig is érdeklődött a háborúk iránt. Rengeteg könyve volt a témában, valamint a repülés is vonzotta – hobbijával pedig megfertőzte fiát is. Így Brad igazi katonai szakértő lett anélkül, hogy valaha is bevonult volna (a vietnámi háború idején 161-es sorszámmal jelentkezett, és 158 embert hívtak be abban az évben). Azóta nem bánta meg, hogy megmenekült a pszichikai megpróbáltatásoktól, ellenben jól hasznosítja tudását a stábban: szinte a sorozat összes katonai akcióját ő tervezi meg.

Munkájuk a Battlestar Galacticában nem csak nekik, hanem nekünk is öröm, olyan epizódokat köszönhetünk nekik, mint a Zak Adama halálát feltáró Act of Contrition, vagy a második évadot nyitó Scattered/Valley of Darkness duplarész, a Downloaded vagy a rengeteg elismerést besöprő Exodus. Legközelebb pedig a Rapture-rel, a január 21.-ei epizóddal mutatják meg, mit is tudnak.

Forrásaim:

Battlestar Wiki

Wikipedia

Chicago Tribune interjú

Bradley Thompson-interjú

 

A Battlestar jazzduója

Bármit is sejtessen a cím, egy
pillantás a tagekre rögtön egyértelműsíti, miről lesz most szó: bizony
nem zenéről, hanem a Battlestar Galactica elválaszthatatlan
írópárosáról, David Weddle-ről és Bradley Thompsonról, akik a következő
részt is jegyzik. Két emberről lévén szó, az átlagnál kétszer többet is
írtam.


Régóta foglalkoztatott, hogy
ez a két ember hogy a fenébe tud több mint tíz éve töretlenül,
tökéletes összhangban együttműködni, egyáltalán, hogy osztják meg
egymás közt a munkát, mi lehet a páros titka, amiért eszükbe sem jut
szólóban dolgozni.

David Weddle
Közös pályafutásuk 1995 környékén
kezdődött, mikor Ira Steven Behr, a Star Trek: Deep Space Nine vezető
írója megismerkedett és összebarátkozott Daviddel, majd egyszer
körbevezette a sorozat díszletei közt. David ekkor kapott az alkalmon,
és merészen rákérdezett, nem írhatna-e pár sztorit nekik egy
barátjával, Bradley Thompsonnal. A többi pedig már történelem.

Először egy történetvázlatot adtak el
a producereknek, amelyből épp Ronald D. Moore, későbbi munkaadójuk
készített forgatókönyvet. Tőle rengeteget tanultak ez idő alatt,
ugyanis Ron rendszeresen kikérdezte őket minden apró részletről és
változtatásról, amit a sztorin eszközölt. A folyamatos finomítás,
csiszolgatás és újraírás filozófiája átöröklődött a BSG-be is,
jellemzően David és Bradley legfőbb erénye lett.

Az eladott sztorit két forgatókönyv
követte, majd egy állandó szerződés a két utolsó évadra. Nélkülük a
Star Trek ma szegényebb lenne olyan sötét, az utópiával szakító
történetekkel, mint a 31-es szekciót bemutató Inquisition, vagy az Orion szindikátussal foglalkozó Prodigal Daugter. David Weddle személy szerint is legjobb munkájuknak tartja az Inquisitiont.

A Star Trek azonban akkor is egy
idealista, fekete-fehér világot ábrázolt. El lehet képzelni, milyen
folytonos kínlódás és küzdelem lehetett átvinni a Rick Berman-féle
vezetésen az ilyen szürke tónusú, naturalista elképzeléseket. Ezek után
mindkettejüknek kész felüdülés volt, amikor Ron Moore felkérte őket,
csatlakozzanak a Battlestar Galactica stábjához. Nem csoda, hogy
mindketten úgy tartják, ez életük legjobb állása, amit csak el tudnak
képzelni.

Összehasonlítva előző projektjükkel,
azt tartják a BSG legfőbb erényének, hogy itt a karakterek sokkal
hétköznapibbak, emberszerűbbek. Senki sem tökéletes, sőt, az emberek
tele vannak gyengeségekkel, előítéletekkel, bizonytalansággal. Egy
ilyen – nem is sötét, inkább realisztikus – környezetben végre
kiélhetik kreativitásukat. Itt teljesedett ki, amit a Deep Space
Nine-ban Ira Behr megálmodott: hogy hogyan lesz egy sci-fi sorozatból
folytatásos (vagy ha úgy tetszik, szerializált) dráma.

A DS9-csapattól tanultakkal és a
Moore-tól kapott hatalmas írói szabadsággal felvértezve a BSG-ben
jelentős eredményeket értek el eddig. Gyakran merészelnek eltérni az
íróstábbal megbeszéltektől, a változtatásaikat még a szigorú Moore is
legtöbbször örömmel fogadja. Az egész stábból valószínűleg az ő
elképzeléseik állnak legközelebb a vezető produceréhez, mely talán a
régi kollegiaritásnak köszönhető, és a mérhetetlen tapasztalatnak, amit
a két idősödő úriember magáénak tudhat.


A kettejük jó munkakapcsolata
sok éves ismeretségnek köszönhető. Egy színitanodába jártak Richard
Hatch-csel, aki akkor épp az eredeti Battlestar Galactica stábját
erősítette. Vele a Colonial Day
című epizód forgatása előtt találkoztak csak újra, ám az eltelt
huszonhat évben ők a színészet helyett az írói pályára léptek, s azóta
is együtt dolgoznak.

Meglepő, de valójában nem is egyszerre
végzik a munka dandárját, hanem elosztják egymás közt. Általában Brad
feladata, hogy az epizód központi karakteréhez kapcsolódó jeleneteket
megírja, míg David "alájátszik" a mellékszálak felépítésével. Aztán
kicserélik egymás közt a jeleneteket, és tökéletesítik egymás munkáját.
Eközben minimális közöttük a kommunikáció. Olyan függetlenül alkotnak
egymástól, mint egy jól összeszokott jazz-előadópáros; egyszerűen csak
jó lehet, amit együtt adnak ki a kezükből.

Ők ketten nélkülözhetetlen tagjai az
írógárdának, gyakorlatilag az összes epizódban benne van a kezük.
Mindkettőjük édesapja szolgált a Második Világháborúban, ám ez egész
másképp hatott rájuk. Weddle apja a legvéresebb csatákat járta meg, ami
igen súlyos lelki sérülést okozott neki. David ezt látva értette meg,
milyen a valóságos trauma, amin keresztülmennek a veteránok, s ennek
hasznát vette az írásban is.

Bradley Thompson
Bradley apja alacsonyabb rendfokozatú
tengerészeti tiszt volt, így sosem élte át ugyanezt, ám mindig is
érdeklődött a háborúk iránt. Rengeteg könyve volt a témában, valamint a
repülés is vonzotta – hobbijával pedig megfertőzte fiát is. Így Brad
igazi katonai szakértő lett anélkül, hogy valaha is bevonult volna (a
vietnámi háború idején 161-es sorszámmal jelentkezett, és 158 embert
hívtak be abban az évben). Azóta nem bánta meg, hogy megmenekült a
pszichikai megpróbáltatásoktól, ellenben jól hasznosítja tudását a
stábban: szinte a sorozat összes katonai akcióját ő tervezi meg.

Munkájuk a Battlestar Galacticában nem
csak nekik, hanem nekünk is öröm, olyan epizódokat köszönhetünk nekik,
mint a Zak Adama halálát feltáró Act of Contrition, vagy a második évadot nyitó Scattered/Valley of Darkness duplarész, a Downloaded vagy a rengeteg elismerést besöprő Exodus. Legközelebb pedig a Rapture-rel, a január 21.-ei epizóddal mutatják meg, mit is tudnak.


Forrásaim:

Battlestar Wiki

Wikipedia

Chicago Tribune interjú

Bradley Thompson-interjú