Michael Taylor és Michael Angeli az Islanded in a Stream of Starsról

Az epizód írója, Michael Taylor, és a producere, Michael Angeli beszélt Mo Ryannel a Chicago Tribune-től, és elsősorban produkciós infókra, érdekességekre világítottak rá, amelyeket csak kivonatolva fordítok le, de a fontosabb pontok az interjúból megtalálhatóak a tovább mögött. Az egész írás erre lelhető.

Mit tudott Edward James Olmos rendezőként hozzátenni az epizódhoz?

Taylor: Ahogy bizonyára sejtik, Eddie-nek kiváló a kapcsolata a színészekkel, a rendezői stílusa pedig nagyrészt ösztönös. Képes bármilyen jelenet felszíne alá ásni, és megragadni az érzelmeknek olyan nyers folyamát, amit a szavak képtelenek kifejezni.

Helo és Athena jelenete hosszabb volt a bevezetőben és párbeszédük is volt, amiből valamennyi rákerül majd Eddie rendezői változatára a DVD-n. Eddie levágta az egészet erre a jelentős momentumra, ami meg sem volt írva, a forgatókönyv csak előkészítette. Az első felvétel megsemmisítően hatott Grace Parkra, annyira kikészítette, hogy azt sem tudta, mi történik. A második felvételnél hozta elő belőle ezt Eddie. 

Angeli: Eddie nem csak az állandó szereplőkkel viselkedett ilyen közvetlenül. Egy szünet alatt beszélt a hajó javítási munkálatait végző statisztákkal, hogy elmagyarázza nekik, hogyan tegyenek úgy, mintha súlyos ládákat emelgetnének, miközben a dobozok üresek voltak. Mindnyájukhoz egyenként szólt, amitől azok sokkal jobban beleélték magukat, fontosnak érezték magukat. Ez is Eddie egyik felbecsülhetetlen erényét mutatja, a sorozat iránti odaadó szeretetét.

Nem csak Adama küszködik a festékkel a veszteség fájdalma miatt. Az Eddie is, amint felismeri, hogy az izgalmak, a barátságok, a harcok, a vancouveri időjárás, a kemény munka, a karakter, akit közel hat évig megformált, a végükhöz közelednek. Abban a jelenetben Eddie csak hagyta, hogy forogjanak a kamerák. Egy hosszú felvételt csinált, amíg ki nem merült. Beszéltünk arról, hogy Adama ugyanezen ment át, amikor megtudta, hogy Tigh cylon. Ám a két jelenet természete nem is lehetne különbözőbb — és mindkettő egyformán érthető. 

Tudatosan épített a történetbe utalásokat az Unfinished Businessre és a Sine Qua Nonra [igazából a Ties That Bindra]?

Taylor: Nem tudatos tervvel ültem neki a dolognak, de a joint biztosan ott bújt a tudatalattim lapjai között, mint Laura könyvében. Szerintem a befejezéseknek tükrözniük kell a kezdeteket, és számomra az Unfinished Business volt a belépő a sorozatba.

Mennyi mindent kelllett kivágni az epizódból?

Nem sokra emlékszem, de legalább egy jelenet volt Tyrollal a fogdában. Úgy rémlik, abban a tudatban írtam, hogy Tyrol beismerte a tettét, és bűntudatból juttatta magát oda. 

Az epizódjaim mindig túlzsúfoltak, ezért biztosan nagyon sok anyag végezte a proverbiális padlón. Úgy gondolom, az epizódok többsége (legalábbis az enyéim) csak jobb lesz attól, amit ki kell vágni belőle. 

EJO remek alakítást hozott ki a kislányból, aki Herát alakította. Hogy sikerült neki?

Angeli: Eddie kezére játszott, hogy új színésznő játszotta a szerepet. Ő úgy tizenhat hónappal idősebb volt az eredeti Heránál, aki, akármilyen édes is volt, úgy tűnt, mintha [a zavart elméjű] Bette Davist próbálná megidézni a Hush… Hush, Sweet Charlotte-ból. 

Kíváncsi vagyok, mit értett Adama az alatt, hogy, stílusosan akarja elbúcsúztatni a Galacticát.

Taylor: Gondolom "a flotta legjobb hajóját" megillető körülmények közt és pompában. Persze a "stílus" a Galactica szótárában általában többet jelent, mint üres tüzijátékot és színpadias gesztusokat. Szóval majd meglátjuk.

Nehezebb volt megírni ezt az epizódot, mint a korábbi forgatókönyveit?

Taylor: Érdekes módon ezt viszonylag egyszerű volt megírni. Úgy emlékszem, Ron nem írt olyan sok jegyzetet az első vázlatomhoz, és lényegében azt a változatot forgattuk le különböző változtatásokkal. Közrejátszhatott benne, hogy volt valami elkerülhetetlen ezeknek a karaktereknek az utolsó előtti találkozásaiban. Azok után, amin keresztül mentek, mintha mindnyájan szeretnék bezárni a kört, és a feloldozás talán kellemesebb folyamat lehet, mint az utazás, amellyel idáig eljutottak.

Az én dolgom csak az volt, hogy előkészítsem a stafétát Ron számára, ami megkönnyítette a dolgom, és megnehezítette az övét. 

Angeli: Tayor csak szerénykedik. A sztorivázlat legalább háromszor jelentősen változott. Végeredményben ez az epizód volt a küszöb. Ebből kifolyólag a különböző részletek helyre illeszkedéséről szólt, elsősorban a karaktereink elmeállapotáról, és nem az űrcsatákról. 

Egy ideig a kiszellőztetett Sixszel történt baleset az epizód közepén történt, de Mike felismerte, hogy kellett valami ütős a sztori elejére. Ezen kívül Mike többnagyszerű ötletét is áttettük az előző és a következő részekbe. Rengeteg átstrukturálás, újragondolás és elfogadás jellemezte ezeknek az epizódoknak az elkészültét. 

Nekem úgy tűnt, az epizód központi témája az elfogadás — a valóságé és az igazán fontos dolgoké. Mit gondolnak erről?

Taylor: az elfogadás szar dolog tud lenni. 

Persze megvannak a maga előnyei. Némi súly kerül le az ember válláról, és képes másként cselekedni, bátor döntéseket hozni, vagy rémítő felismerésekhez érkezni. No de majd meglátjuk. 

Angeli: William Goldman szerint képesnek kell lennünk megölni a saját gyermekeinket. Taylor addig halogatja, amíg fel nem nőnek. Ron mindig jókat nevetett, hogy Taylor mennyire bír ragaszkodni az elképzeléseihez. Képzeljék el, hogy érezhette hát magát, miközben a Virtuality miatt L.A. és Florida között ingázott, ahol édesapja romló egészségi állapotát kísérte végig, míg az el nem távozott szeptemberben — ahelyett, hogy az utolsó show-ján dolgozott Vancouverben.

Mi jelentett különösebb kihívást az "Islanded" forgatásán? 

Angeli: Baltar borotválkozós jelenetetét nehéz volt megvalósítani. Eddie azt akarta, hogy Six borotválja őt, de úgy, hogy közben ne látszódjon a tükörben. Végül odébb helyeztük Head Sixet és Baltar magát borotválta, de fenomenális rendezés és kameramunka volt így is. 

Ron felesége szerette volna meghálálni egy nő segítségét az írósztrájkban azzal, hogy felhozta őket a stúdióba. A nő hozta a férjét és egy munkatársát is. Ron akarta őket körbevezetni, de a Caprica forgatásán ragadt, így beugrottam helyette. Miközben aláírták a titoktartási szerződést, az egyik alkalmazottunk hallotta, hogy miattam aggodalmaskodnak. Remélték ugyanis, hogy nem ismerem föl, hogy ők a Television Without Pity írói, akik azzal bíráltak, hogy nőgyűlölő pöcs vagyok, aki a karaktereken keresztül éli ki a saját beteges szexuális fantáziáit (ui. mégis, ki nem?). Akartam mondani valamit, de annyira izgatottak és hálásak voltak, hogy ott lehettek, hogy nem akartam elrontani az élményüket ezzel, így inkább a nyelvembe haraptam. Keményen.

Végül is kedvesek voltak, bár legeslegelőször a hulladéktárolónkat akarták megnézni. Mikor a stúdióba értünk, Eddie épp Ellen és Tigh jelenetét forgatta, amiből nyilvánvaló volt, hogy ő az utolsó cylon. A szemem sarkából láttam a pillantásukon a teljes döbbenetet. Nemcsak a titkot tartották meg kilenc hónapig, de megígérték, hogy a látogatásukról se tesznek említést a fináléig, ami még keményebb lehet. A legszebb, hogy küldtek nekem megkapó köszönő-kártyákat, aztán tovább ócsáróltak a TWOP-on. 

Mintha Angelit láttam volna a hangárban, de lehet, hogy csak kivetítettem.

Angeli: Beszélő szerepem volt [mint Baltar szektájának tagja], amit sajnos ki kellett vágni. A jelenetem során egyszer Steve McNutt operatőr kiabálva eltoloncolt, mert rágóztam, amiről az emberiség nem sokkal a cylon háború előtt szokott le. 

Michael Taylor válasza a Fox húzására

Reggel írtam meg, hogy a Fox csatorna úgy döntött, lebutítja a Virtuality című sorozat pilotját az átlagnézői (feltételezett) intelligencia-szintjére, amin a teljes sci-fi közösség egyöntetűen hördült fel, és Michael Taylor, a forgatókönyv kiváló írója sem hagyhatta szó nélkül a dolgot (via Galactica Sitrep):

Ron és én úgy hisszük, a műsor úgy jó, ahogy van. Biztosan nagyon sok embernek bejönne, és nem csak a Battlestar nézőinek. Ennek még szélesebb közönsége lehetne, és mivel nem kábeltévén fut, ez normális is. És már eleve levágtunk az eredetileg tervezett kétórás adásidőből, hogy kielégítsük a Fox aggályait a forgatókönyv tempója miatt, és kidobjunk néhány történetfonalat.

Ennek ellenére Reillynek [a Fox igazgatójának] igaza van, a pilot elég sűrű. Ugyanolyan értelemben sűrű, mint ahogy a Battlestar az volt és jelenleg is az, hiszen egy csomó komplex és érdekes karaktert bemutat, miközben kibontakozik egy izgalmas, többrétegű sci-fi történet is. Egyszóval csak annyira sűrű, amennyire a jó sci-finek sűrűnek kell lennie. A pilot sok labdát feldob a levegőbe, de szerintem remekül képes velük elzsonglőrködni, és úgy állítja fel
az alaphelyzetet, hogy az könnyen érthető legyen a közönség számára, és ne kólintsa őket fejbe egy nagy rakás nehézkes, túlvállalós expozíció. Ebből kifolyólag nyilván figyelmet igényel a produkció, különösen a pilotban. Számunkra azonban ez tette élvezetessé a készítését, és ez végül ki fog fizetődni a sorozatban, mert így leszünk képesek többrétegű történeteket alkotni olyan sorozatok stílusában, mint a Lost (vagy a Battlestar, természetesen).

Michael Taylor válasza a Fox húzására

Reggel írtam meg, hogy a Fox csatorna úgy döntött, lebutítja a Virtuality című sorozat pilotját az átlagnézői (feltételezett) intelligencia-szintjére, amin a teljes sci-fi közösség egyöntetűen hördült fel, és Michael Taylor, a forgatókönyv kiváló írója sem hagyhatta szó nélkül a dolgot (via Galactica Sitrep):

Ron és én úgy hisszük, a műsor úgy jó, ahogy van. Biztosan nagyon sok embernek bejönne, és nem csak a Battlestar nézőinek. Ennek még szélesebb közönsége lehetne, és mivel nem kábeltévén fut, ez normális is. És már eleve levágtunk az eredetileg tervezett kétórás adásidőből, hogy kielégítsük a Fox aggályait a forgatókönyv tempója miatt, és kidobjunk néhány történetfonalat.

Ennek ellenére Reillynek [a Fox igazgatójának] igaza van, a pilot elég sűrű. Ugyanolyan értelemben sűrű, mint ahogy a Battlestar az volt és jelenleg is az, hiszen egy csomó komplex és érdekes karaktert bemutat, miközben kibontakozik egy izgalmas, többrétegű sci-fi történet is. Egyszóval csak annyira sűrű, amennyire a jó sci-finek sűrűnek kell lennie. A pilot sok labdát feldob a levegőbe, de szerintem remekül képes velük elzsonglőrködni, és úgy állítja fel az alaphelyzetet, hogy az könnyen érthető legyen a közönség számára, és ne kólintsa őket fejbe egy nagy rakás nehézkes, túlvállalós expozíció. Ebből kifolyólag nyilván figyelmet igényel a produkció, különösen a pilotban. Számunkra azonban ez tette élvezetessé a készítését, és ez végül ki fog fizetődni a sorozatban, mert így leszünk képesek többrétegű történeteket alkotni olyan sorozatok stílusában, mint a Lost (vagy a Battlestar, természetesen).

Breaking: a Caprica és a Virtuality forgatókönyve

A sorozatjunkie valami elképesztő dolgot vitt véghez a mai napon (kösz a tippet sztalkernek), nem tudom, hogy csinálták, de embertelen mennyiségű sorozat forgatókönyvéhez jutottak hozzá, amelyek között megtaláljuk Michael Taylor (és Ronald D. Moore) alkotását, a Virtuality pilotját, de ott van Remi Aubuchon és RDM Caprica-szkriptje is, valamint a részben Jane Espenson által jegyzett Warehouse 13-pilot is napvilágot látott.

Talán egy fokkal csalogatóbb lenne a dolog, ha olyan forgatókönyvek lennének ezek, amelyeket már sosem fognak képernyőre vinni. Így a tévénézés élményétől foszthatjuk meg magunkat, de nem titkolom, engem sokkal de sokkal jobban izgat az, hogy milyen Michael Taylor vagy épp Jane Espenson írói stílusa, minthogy képes legyek várni az elolvasásukkal. Bűnbe fogok esni, és legalább belelapozok mindegyikbe, ha végig nem is rágom magam rajtuk.

A Virtualityre egyébként nem is kell olyan sokat várni, még idén tavasszal/nyáron láthatjuk a pilotot, a Capricát viszont 2010-re tolták, úgyhogy addig kétszer is elfelejtjük, mit olvastunk itt. Arról nem is beszélve, hogy ezek nyilván ugyanazok a változatok, amelyek egy csomó sajtóshoz eljutottak (részben a Galactica Sitrephez is) jóval a forgatások előtt, tehát lehet, hogy egy csomó változtatást eszközöltek azóta rajtuk. A Capricának konkrétan ez egy ötödik vázlata 2006-ból, ki tudja, mi minden cserélődött le benne azóta.

"…a chaotic bloodbath straight out of a Peckinpah film." — hát persze.

Azt máris meg lehet figyelni, hogy mennyi dolgot lejegyzetelnek az írók, amelyek nem is ábrázolandó események vagy elmondandó párbeszédek, hanem magyarázatok, kiszólások, érzelmek, hangulatok, leírások. Aki elolvasta a korábbi cikksorozatot a Capricáról, az valószínűleg már tud minden nagyobb meglepetést, hiszen pontosan azokból a publicisztikákból merítettem, amelyek ezt a forgatókönyvet taglalták, így többé-kevésbé nyugodt szívvel lapozhatják fel Michael Taylorék munkáját.

Hajrá hát, a szkriptkánaán errefelé található, köszönet még egyszer érte a sorozatjunkie-nak és winnie-nek. >>

Breaking: a Caprica és a Virtuality forgatókönyve

A sorozatjunkie valami elképesztő dolgot vitt véghez a mai napon (kösz a tippet sztalkernek), nem tudom, hogy csinálták, de embertelen mennyiségű sorozat forgatókönyvéhez jutottak hozzá, amelyek között megtaláljuk Michael Taylor (és Ronald D. Moore) alkotását, a Virtuality pilotját, de ott van Remi Aubuchon és RDM Caprica-szkriptje is, valamint a részben Jane Espenson által jegyzett Warehouse 13-pilot is napvilágot látott.

Talán egy fokkal csalogatóbb lenne a dolog, ha olyan forgatókönyvek lennének ezek, amelyeket már sosem fognak képernyőre vinni. Így a tévénézés élményétől foszthatjuk meg magunkat, de nem titkolom, engem sokkal de sokkal jobban izgat az, hogy milyen Michael Taylor vagy épp Jane Espenson írói stílusa, minthogy képes legyek várni az elolvasásukkal. Bűnbe fogok esni, és legalább belelapozok mindegyikbe, ha végig nem is rágom magam rajtuk.

A Virtualityre egyébként nem is kell olyan sokat várni, még idén tavasszal/nyáron láthatjuk a pilotot, a Capricát viszont 2010-re tolták, úgyhogy addig kétszer is elfelejtjük, mit olvastunk itt. Arról nem is beszélve, hogy ezek nyilván ugyanazok a változatok, amelyek egy csomó sajtóshoz eljutottak (részben a Galactica Sitrephez is) jóval a forgatások előtt, tehát lehet, hogy egy csomó változtatást eszközöltek azóta rajtuk. A Capricának konkrétan ez egy ötödik vázlata 2006-ból, ki tudja, mi minden cserélődött le benne azóta.

"…a chaotic bloodbath straight out of a Peckinpah film." — hát persze.

Azt máris meg lehet figyelni, hogy mennyi dolgot lejegyzetelnek az írók, amelyek nem is ábrázolandó események vagy elmondandó párbeszédek, hanem magyarázatok, kiszólások, érzelmek, hangulatok, leírások. Aki elolvasta a korábbi cikksorozatot a Capricáról, az valószínűleg már tud minden nagyobb meglepetést, hiszen pontosan azokból a publicisztikákból merítettem, amelyek ezt a forgatókönyvet taglalták, így többé-kevésbé nyugodt szívvel lapozhatják fel Michael Taylorék munkáját.

Hajrá hát, a szkriptkánaán errefelé található, köszönet még egyszer érte a sorozatjunkie-nak és winnie-nek. >>

Jónak ígérkezik a Virtuality

A Futon Critic hozzájutott a Ron Moore-féle Virtuality forgatókönyvéhez, és az elemzésükből kiderül, hogy a forgatókönyvet valójában Michael Taylor írta, és csak a sztorit dolgozták ki közösen Moore-ral. Csupa jót írnak az anyagról egyébként, odáig merészkednek, hogy szerintük a BSG által hagyott űrt a tévés sci-fi területén ez a sorozat fogja kitölteni. Szomorú, hogy csak mid-seasonbe kerül a cucc, de hard SF-ként végül is érthető. A forgatásokat valamikor a hónapban kezdik meg Vancouverben, már majdnem teljes a stáb is. Ron Moore a közelgő Comic Conon fog beszélni erről a projektről is, de arról egyelőre nem tudni semmit, hogy ki fog produceri tevékenységet is vállalni a későbbiekben, ha berendelik a sorozatot. 

Seamus Kevin Fahey, aki idén a Faith című epizódért felelt a BSG-ben, átnyergelt az NBC Kings című sorozatához story editorkodni. Az egy olyan meló, ahol nem kell forgatókönyveket írnia, viszont bármelyik szerzőnek beszólhat, ha nem tetszik a munkája vagy valami hülyeséget írt le. David Weddle és Bradley Thompsonis így kezdte a BSG-nél.

A BSG záróbuliján ezzel a felvétellel kedveskedtek a stábtagok Ron Moore-nak és David Eicknek, igaz, egy hangot sem lehet érteni az egészből, de az jól látszik, hogy tényleg mindenki kalapot emelt a producerek előtt, Mary McDonnell például Six parókájában. Egy-két felvétel a forgatások helyszínén került, úgyhogy spoileresek is lehetnek.

A TV Week megkérdezett egy csapat kritikust, hogy mik voltak eddig idén a legjobb tévéműsorok, és a Battlestar Galactica hetediknek futott be a listájukon.

Aaron Douglas szerint a Jane Espenson által írt tévéfilm forgatása szeptemberben kezdődik, várhatóan ő is benne lesz, és valamikor az első évad idején fog játszódni. Mivel a díszleteket szépen lassan el kell bontani, úgy fogják megoldani a problémát, hogy még most készítenek egy csomó 3D-s fényképet a helyszínekről, és a jövőben már a virtuális világban tudnak forgatni a színészekkel.

Itt írnak a Battlestar Galactica-képregények sztorijáról egy rövidke összefoglalót, nem valami spoileres, de ahhoz elég, hogy felkeltse a kíváncsiságunkat.

Darth Mojo is megírta az élményeit a záróbuliról, az első rész itt olvasható.

Mark Stern, a Sci Fi Channel alelnöke szerint azért lesz
fasza a következő tizenegy órányi BSG, mert most már nincsenek
próféciák, nincsenek útjelzők, amiket követni kell. Apránként mégis meg
fogjuk tudni, mi történt a bolygóval, ahova megérkeztek hőseink, ésúgy gondolja, az utolsó cylon leleplezése természetes lesz és kielégítő, nem valami epizódszereplőt rángatnak elő az első évadból.

 

Jónak ígérkezik a Virtuality

A Futon Critic hozzájutott a Ron Moore-féle Virtuality forgatókönyvéhez, és az elemzésükből kiderül, hogy a forgatókönyvet valójában Michael Taylor írta, és csak a sztorit dolgozták ki közösen Moore-ral. Csupa jót írnak az anyagról egyébként, odáig merészkednek, hogy szerintük a BSG által hagyott űrt a tévés sci-fi területén ez a sorozat fogja kitölteni. Szomorú, hogy csak mid-seasonbe kerül a cucc, de hard SF-ként végül is érthető. A forgatásokat valamikor a hónapban kezdik meg Vancouverben, már majdnem teljes a stáb is. Ron Moore a közelgő Comic Conon fog beszélni erről a projektről is, de arról egyelőre nem tudni semmit, hogy ki fog produceri tevékenységet is vállalni a későbbiekben, ha berendelik a sorozatot. 

Seamus Kevin Fahey, aki idén a Faith című epizódért felelt a BSG-ben, átnyergelt az NBC Kings című sorozatához story editorkodni. Az egy olyan meló, ahol nem kell forgatókönyveket írnia, viszont bármelyik szerzőnek beszólhat, ha nem tetszik a munkája vagy valami hülyeséget írt le. David Weddle és Bradley Thompsonis így kezdte a BSG-nél.

A BSG záróbuliján ezzel a felvétellel kedveskedtek a stábtagok Ron Moore-nak és David Eicknek, igaz, egy hangot sem lehet érteni az egészből, de az jól látszik, hogy tényleg mindenki kalapot emelt a producerek előtt, Mary McDonnell például Six parókájában. Egy-két felvétel a forgatások helyszínén került, úgyhogy spoileresek is lehetnek.

A TV Week megkérdezett egy csapat kritikust, hogy mik voltak eddig idén a legjobb tévéműsorok, és a Battlestar Galactica hetediknek futott be a listájukon.

Aaron Douglas szerint a Jane Espenson által írt tévéfilm forgatása szeptemberben kezdődik, várhatóan ő is benne lesz, és valamikor az első évad idején fog játszódni. Mivel a díszleteket szépen lassan el kell bontani, úgy fogják megoldani a problémát, hogy még most készítenek egy csomó 3D-s fényképet a helyszínekről, és a jövőben már a virtuális világban tudnak forgatni a színészekkel.

Itt írnak a Battlestar Galactica-képregények sztorijáról egy rövidke összefoglalót, nem valami spoileres, de ahhoz elég, hogy felkeltse a kíváncsiságunkat.

Darth Mojo is megírta az élményeit a záróbuliról, az első rész itt olvasható.

Mark Stern, a Sci Fi Channel alelnöke szerint azért lesz fasza a következő tizenegy órányi BSG, mert most már nincsenek próféciák, nincsenek útjelzők, amiket követni kell. Apránként mégis meg fogjuk tudni, mi történt a bolygóval, ahova megérkeztek hőseink, ésúgy gondolja, az utolsó cylon leleplezése természetes lesz és kielégítő, nem valami epizódszereplőt rángatnak elő az első évadból.

 

Tyrol a fináléról beszél

Nem szánok neki külön bejegyzést, de a tovább mögött megtekinthetitek a Sine Qua Non kanadai promóját, ami állítólag spoileresebb, mint a korábbi.

Aaron Douglas olvasta az utolsó két rész forgatókönyvét, és sírt. Szerinte a legjobb munka, amit Ron Moore valaha írt.

Richard Hatch, azaz Tom Zarek szerdán ünnepelte a születésnapját, a hatvanharmadikat. Nála csak Dean Stockwell (Cavil, 72) és Donnelly Rhodes (Cottle, 70) idősebbek a sorozatban.

Mivel ez egy Battlestar Galactica blog, így nem mélyedek bele részletesen Ron Moore és Michael Taylor Virtuality című pilotjának részleteibe, pedig szívesen megtenném. Az io9 ugyanis ír a castingra kiküldött forgatókönyv-részletekről, amelyekből megismerhetjük a sorozat Baltar/Cavil-keverék figuráját, egy meleg és egy heteroszexuális párt, a Pike kapitány nevet viselő parancsnokot (eredeti Star Trek, valaki?), és így tovább. Összességében véve nem tűnik túl eredetinek a sztori, de a két szó, amivel jellemezték a hangulatot, a zord és a felkavaró, engem megfogott.

Tyrol a fináléról beszél


Nem szánok neki külön bejegyzést, de a tovább mögött megtekinthetitek a Sine Qua Non kanadai promóját, ami állítólag spoileresebb, mint a korábbi.

Aaron Douglas olvasta az utolsó két rész forgatókönyvét, és sírt. Szerinte a legjobb munka, amit Ron Moore valaha írt.

Richard Hatch, azaz Tom Zarek szerdán ünnepelte a születésnapját, a hatvanharmadikat. Nála csak Dean Stockwell (Cavil, 72) és Donnelly Rhodes (Cottle, 70) idősebbek a sorozatban.

Mivel ez egy Battlestar Galactica blog, így nem mélyedek bele részletesen Ron Moore és Michael Taylor Virtuality című pilotjának részleteibe, pedig szívesen megtenném. Az io9 ugyanis ír a castingra kiküldött forgatókönyv-részletekről, amelyekből megismerhetjük a sorozat Baltar/Cavil-keverék figuráját, egy meleg és egy heteroszexuális párt, a Pike kapitány nevet viselő parancsnokot (eredeti Star Trek, valaki?), és így tovább. Összességében véve nem tűnik túl eredetinek a sztori, de a két szó, amivel jellemezték a hangulatot, a zord és a felkavaró, engem megfogott.