Érdekességek a Rapture-ről

Kicsit megkésve került föl az scifi.com-ra Ron Moore podcastja, ezért nem tudtam belefoglalni az információkat az epizódmustrámba. Ellenben van egy-két érdekes információmorzsa, melyeket nem árt megjegyezni.

Már az előző dupla résznél (Torn/Measure of Salvation), meg itt is sokan panaszolták, hogy a felvezető részben alig történt valami, a másodikba meg belesűrítettek mindent. Na ezzel kapcsolatban az a különös, hogy az Eye of Jupiter végi cliffhangert, vagyis a cylon-ember standoffot eredetileg az epizód közepére tervezték, a második periódus végére, amit a reklámszünet után oldottak volna fel. Ezekkel a jelenetekkel nyitott végül a Rapture. Ron Moore úgy gondolta, hogy ezt a ziccert nem lehet kihagyni, és inkább így vágatta fel a két epizódot, hogy még nagyobbat üssön a cliffhanger (ami eredetileg Sam és Lee nagy konfliktusában merült volna ki).

Figyeljétek meg, hogy a Rapture vége felé Roslin, Tigh és Adama nem is a CIC-n tartózkodnak, amikor értesítik őket, hogy a nap felrobban. Ennek az az oka, hogy a forgatókönyv szerint itt Adama, miután megtudta, hogy a Cylonok behatolak a templomba, újból elrendelte volna a nukleáris készültséget. Gyakorlatilag ezt vonta volna vissza, miután megtudta, hogy a szupernova úgyis mindjárt felemészti az egész rendszert. Ez így speciel elég nagyot ütött volna, de olyan hülyén jött volna ki, hogy kétszer egymás után elrendeli a nukleáris támadást, úgyhogy azt a részt kivágták. Mi meg csak azt vettük észre, hogy hirtelen nem a hídon vannak, hanem a fegyverteremben (már aki észrevette, én nem).

Lehet, hogy ezt már említettem, de ahol D'Anna lepacsizott az öt cylonnal, az majdnem megegyezik a koboli operaházzal, amit az első évad végén láttunk (ld. bloglogó). Ami ebben az érdekes, hogy ezt az ötletet is a kreatív Michael Rymer dobta be, mint megannyi mást.

A másik nagy ötletgyáros James Callis, Baltar alakítója. Ők ketten találták ki, hogy Baltart egy hullazsákban hozzák vissza a Galacticára a Rapture végén, és Tyrol csak Tighnak merje diszkréten megmutatni. Ron Moore épp nem volt ott aznap a forgatáson, így telefonon értesült a dologról, és idegesen hívta fel a rendezőt, hogy mi ez az egész? Az meg okosan elmagyarázta neki, hogy mi értelme van ennek a zsákos megoldásnak, mire Moore is rájött, hogy tényleg… 🙂 Gondoljunk bele, hogy mi lett volna, ha Baltart a saját lábán viszik a fogdába, és beleütközik egy Cally-féle bosszúállóba.

Az utolsó a legkülönösebb infó, amit nem tudom, elhiggyek-e. Moore a rész végén elkezdte mondani, hogy régóta gondolkodott azon, hogy Starbuckot ki kéne emelni a mellékszereplői státuszból, és valami fontosabb célt adni a karakterének. És, állítólag, az eddigi epizódokat böngészgetve ötletek után akadtak rá Kara capricai házának falán arra az ábrára, ami totál véletlenül ugyanúgy nézett ki, mint a mandalán a szimbólum. Ráadásul azt a rajzot maga Katee Sackhoff készítette, így még kisebb a szándékosság lehetősége. Nem a véletlenben nem hiszek, csak az zavar, hogy Moore ezek szerint mégsem tervezett annyira előre, mint amennyire hittem ez alapján.

Mindegy, Starbuckból így is, úgy is próféta/kiválasztott/akármi lett volna előbb-utóbb, hiszen Ron Moore már gondolkodott rajta, így csak külön öröm, hogy meg tudta alapozni ezzel a szimbólum-dologgal, de olyan jó lett volna, ha kiderül, hogy már évadok óta meg volt alapozva az egész…

Érdekességek a Rapture-ről

Kicsit megkésve került föl az scifi.com-ra Ron Moore podcastja,
ezért nem tudtam belefoglalni az információkat az epizódmustrámba.
Ellenben van egy-két érdekes információmorzsa, melyeket nem árt
megjegyezni.

Már az előző dupla résznél (Torn/Measure of Salvation), meg itt is sokan
panaszolták, hogy a felvezető részben alig történt valami, a másodikba
meg belesűrítettek mindent. Na ezzel kapcsolatban az a különös, hogy az
Eye of Jupiter végi cliffhangert, vagyis a cylon-ember
standoffot eredetileg az epizód közepére tervezték, a második periódus
végére, amit a reklámszünet után oldottak volna fel. Ezekkel a
jelenetekkel nyitott végül a Rapture. Ron Moore úgy gondolta,
hogy ezt a ziccert nem lehet kihagyni, és inkább így vágatta fel a két
epizódot, hogy még nagyobbat üssön a cliffhanger (ami eredetileg Sam és
Lee nagy konfliktusában merült volna ki).

Figyeljétek meg, hogy a Rapture vége felé Roslin, Tigh és Adama nem
is a CIC-n tartózkodnak, amikor értesítik őket, hogy a nap felrobban.
Ennek az az oka, hogy a forgatókönyv szerint itt Adama, miután
megtudta, hogy a Cylonok behatolak a templomba, újból elrendelte volna
a nukleáris készültséget. Gyakorlatilag ezt vonta volna vissza, miután
megtudta, hogy a szupernova úgyis mindjárt felemészti az egész
rendszert. Ez így speciel elég nagyot ütött volna, de olyan hülyén jött
volna ki, hogy kétszer egymás után elrendeli a nukleáris támadást,
úgyhogy azt a részt kivágták. Mi meg csak azt vettük észre, hogy
hirtelen nem a hídon vannak, hanem a fegyverteremben (már aki
észrevette, én nem).

Lehet, hogy ezt már említettem, de ahol D'Anna lepacsizott az öt
cylonnal, az majdnem megegyezik a koboli operaházzal, amit az első évad
végén láttunk (ld. bloglogó). Ami ebben az érdekes, hogy ezt az ötletet
is a kreatív Michael Rymer dobta be, mint megannyi mást.

A másik nagy ötletgyáros James Callis, Baltar alakítója. Ők ketten
találták ki, hogy Baltart egy hullazsákban hozzák vissza a Galacticára
a Rapture végén, és Tyrol
csak Tighnak merje diszkréten megmutatni. Ron Moore épp nem volt ott
aznap a forgatáson, így telefonon értesült a dologról, és idegesen
hívta fel a rendezőt, hogy mi ez az egész? Az meg okosan elmagyarázta
neki, hogy mi értelme van ennek a zsákos megoldásnak, mire Moore is
rájött, hogy tényleg… 🙂 Gondoljunk bele, hogy mi lett volna, ha
Baltart a saját lábán viszik a fogdába, és beleütközik egy Cally-féle
bosszúállóba.

Az utolsó a legkülönösebb infó, amit nem tudom, elhiggyek-e. Moore a
rész végén elkezdte mondani, hogy régóta gondolkodott azon, hogy
Starbuckot ki kéne emelni a mellékszereplői státuszból, és valami
fontosabb célt adni a karakterének. És, állítólag, az eddigi epizódokat
böngészgetve ötletek után akadtak rá Kara capricai házának falán arra
az ábrára, ami totál véletlenül ugyanúgy nézett ki, mint a mandalán a
szimbólum. Ráadásul azt a rajzot maga Katee Sackhoff készítette, így
még kisebb a szándékosság lehetősége. Nem a véletlenben nem hiszek,
csak az zavar, hogy Moore ezek szerint mégsem tervezett annyira előre,
mint amennyire hittem ez alapján.

Mindegy, Starbuckból így is, úgy is próféta/kiválasztott/akármi lett
volna előbb-utóbb, hiszen Ron Moore már gondolkodott rajta, így csak
külön öröm, hogy meg tudta alapozni ezzel a szimbólum-dologgal, de
olyan jó lett volna, ha kiderül, hogy már évadok óta meg volt alapozva
az egész…

A felismerés ereje

Kezdjük ott, hogy David Weddle és Bradley Thompson tényleg brutálisan jó írók. A Rapture-ben
minden színésznek magasra tették a lécet, folyamatosan fenntartották a
feszültséget, és most még úgy sem érezhettük, hogy kapkodva
rohantunk végig a háromnegyed órába sűrített eseményeken.

A kissé céltalannak tűnő Lee-Dee-Kara-Sam sztori egyszerűen működni
látszott az ő kezeik között. Végre, most először nem sunnyadt el Dualla
szerepe ebben a négyesben. Most igazán érezzük, hogy ő a szenvedő
alanya ennek az egésznek, hiszen a saját férjén sem bír kiigazodni.
Valószínűleg sosem fogja megérteni, hogy hogy volt képes Starbuck után
küldeni őt, de a keserűség, ami az arcáról sugárzott az epizód végén,
mindent elárult. Egyszerűen tökéletes volt, hogy egy szót sem szóltak
egymáshoz, mégis mindent le lehetett olvasni az arcukról.

A Hera-szálnak sosem láttam különösebb értelmét, nem tudom, vezet-e
majd valahova, de most fantasztikus volt, amit kihoztak belőle. Te
Atyaúristen, Helo lelőtte a saját feleségét! Ez valami embertelen.
Aztán nem sokkal később a kirohanása az elnökasszonnyal szemben, az a
sorozat egyik legjobb jelenete volt. Adama, ahogy finoman visszafogta
Helo kezét, nehogy meggondolatlanul cselekedjen, Roslin, ahogy
lesütötte a szemét, mikor a százados kérdőre vonta Hera halálának
megrendezése miatt… Olyan apróságok, mégis annyira tökéletessé teszik
a drámát.

Azt is Hera-szálnak köszönhetjük, hogy Caprica Six a Galactica fedélzetére került. Végre, kicsit
szakítottunk a status quóval, kicsit megint megbolydult a felállás.
Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle, Baltar visszakerüléséről már nem
is beszélve. Egyikük sem fogja olcsón megúszni, de most valahogy csak
Sixet tudom sajnálni. Érdekességképp csak annyit, hogy Helo karakterét eredetileg nem akarták visszahozni a sorozatba,
hagyták volna meghalni a capricai nukleáris télben. Csak a minisorozat
után annyi nézőt érdekelt, hogy mi lett vele, hogy az írók meggondolták
magukat, és kitaláltak neki egy szerelmi szálat Sharonnal, majd behozták
Herát is. Ezért mondom, hogy kissé céltalan ez a vonal, mert az eredeti
sakktáblán nem is szerepeltek a figurái.

Bevallom, kicsit féltem, hogy túl banálisan fogják feloldani az Eye
of
Jupiter cliffhangerét, de egyrészt szerencsére hamar túlestek rajta,
másrészt hatalmasat ütött az a pár jelenet az elején. Még a mindig
higgadt Cavil is aggódni látszott itt, és azt is megértetük, miért volt
az egész
Number Three-vonal alapvetően hibás: a báziscsillagon egy másik példány
is támogatta az épp landolni készülő D'Anna deviáns terveit, amiket az
egész Cylon társadalom megkérdőjelezett. Persze az igazán sokkoló
események a Galactica irányítóközpontjában zajlottak. Tighban mi
mehetett végbe akkor, amikor egy hajszál választotta el attól, hogy
tömeggyilkosságot hajtson végre, parancsra? Még most is kísért a
tekintete.


Baltar persze istenkirály volt. Végre nem a Cylonok kis játékszere
volt, hanem az igazi, egoista, önző, manipulatív Baltar. Zseniális
volt, ahogy finoman terelgette és hitegette D'Annát, miközben meg volt
győződve, hogy ő a Kiválasztott. Imádtam abban a jelenetben, amikor
összesett a karjai között D'Anna, és ő még megpróbált beállni a körbe
(avagy a mandalára), majd Tyrol az emlékezetes "Welcome home, Mr.
President" mondattal üdvözölte, és tarkónvágta.

Az egyetlen, akit egyszerűen nem értek meg már régóta, az
Boomer, vagyis a báziscsillagon élő Sharon-verzió. Annyira
inkonzisztens a figurája, hogy nem tudok rajta kiigazodni. Grace Park
eleve nem tud normálisan eljátszani egy Cylont. Neki az az elképzelése róluk, hogy mind üres arckifejezésű,
érzelemmentes lények, és ezalól csak Athena lehet kivétel. A korábbi
Cylon hajón játszódó jelenetekben legalábbis iszonyú szar volt. Most
meg hirtelen Boomer, aki még az előző részben is olyannak tűnt, mint
akiben alig maradt emberség, hirtelen féltékenykedni kezdett
Athenára a gyereke miatt. Ezért volt eléggé hiteltelen számomra a
jelenet, amelyben Hera torkának esett.

Lucy Lawless pedig nagyon hiányzoni fog. Nagyon jó volt a karaktere,
és
nagyon jól is játszotta. Bár még ő se tudta Tricia Helfer-i módon
megkülönböztetni egymástól a különböző példányokat, legfeljebb azzal,
hogy egyszer új-zélandi akcentussal beszélt, egyszer nem. Én legalábbis
gyakran zavarban voltam, hogy most akkor melyik is D'Anna, melyik volt
a Downloadedben, és így tovább (bár ez jelezheti, hogy a hármas
modell darabjai sokkal egyformábbak, mint mondjuk a hatosé vagy a
nyolcasé). Viszont, ahogy Cavil mondta, meghatározatlan időre
kapcsolták le őt, úgyhogy a következő évadokban még akár vissza is
térhet…

És akkor még Starbuckról alig beszéltünk. Amikor
Helo megmutatta neki a mandala mintáját – te jó Isten. Mennyit
kételkedtem, hogy Ron Moore-nak van-e egyáltalán koncepciója, terve,
vagy csak bedobálja az ötleteket! Erre nézd meg, mióta tervezte ezt
Starbuckkal! A Valley of Darknessben tényleg ott volt a falon a rajz, és többször is feltűnően mutatták.

 

Jelenet a Valley of Darknessből

 

Sőt, ahogy arra a sorozatjunkie.hu egy kommentelője
rávilágított, Leoben már az első évadban megmondta neki, hogy előre meg
van írva a sorsa. Mi több, Leoben valahogyan tisztában volt Starbuck
múltjával, a gyerekkorával is. Mit jelentsen ez? Mit tudhat Leoben,
amit a többi Cylon nem?
Illetve mi köze lehet Starbucknak az Öt Cylonhoz? Kit látott D'Anna? És
vajon Moore-nak lehet a tarsolyában valami távlati terv Herával is?

Szóval úgy néz ki, a rész több kérdést tesz fel, mint amennyit
megválaszol. Szokás szerint. És ettől jó egy sorozat, azt hiszem. Meg
attól, hogy harmadszor nézem végig a Rapture-t,
ahelyett, hogy nekiállnék az új 24-nek, vagy folytatnám a Heroest vagy
a Prison Breaket. Egyébként így, hogy már nem muszáj annyira a sztorit
figyelnem, teljesen el tudok veszni Michael Rymer rendezésében és Bear
McCreary zenéjében. Elképesztőek mind a ketten. Gary Hutzel észbontó
vizuális effektjeiről nem is beszélve. Érdemes figyelni.

A felismerés ereje

Kezdjük ott, hogy David Weddle és Bradley Thompson tényleg brutálisan jó írók. A Rapture-ben minden színésznek magasra tették a lécet, folyamatosan fenntartották a feszültséget, és most még úgy sem érezhettük, hogy kapkodva rohantunk végig a háromnegyed órába sűrített eseményeken.

A kissé céltalannak tűnő Lee-Dee-Kara-Sam sztori egyszerűen működni látszott az ő kezeik között. Végre, most először nem sunnyadt el Dualla szerepe ebben a négyesben. Most igazán érezzük, hogy ő a szenvedő alanya ennek az egésznek, hiszen a saját férjén sem bír kiigazodni. Valószínűleg sosem fogja megérteni, hogy hogy volt képes Starbuck után küldeni őt, de a keserűség, ami az arcáról sugárzott az epizód végén, mindent elárult. Egyszerűen tökéletes volt, hogy egy szót sem szóltak egymáshoz, mégis mindent le lehetett olvasni az arcukról.

A Hera-szálnak sosem láttam különösebb értelmét, nem tudom, vezet-e majd valahova, de most fantasztikus volt, amit kihoztak belőle. Te Atyaúristen, Helo lelőtte a saját feleségét! Ez valami embertelen. Aztán nem sokkal később a kirohanása az elnökasszonnyal szemben, az a sorozat egyik legjobb jelenete volt. Adama, ahogy finoman visszafogta Helo kezét, nehogy meggondolatlanul cselekedjen, Roslin, ahogy lesütötte a szemét, mikor a százados kérdőre vonta Hera halálának megrendezése miatt… Olyan apróságok, mégis annyira tökéletessé teszik a drámát.

Azt is Hera-szálnak köszönhetjük, hogy Caprica Six a Galactica fedélzetére került. Végre, kicsit szakítottunk a status quóval, kicsit megint megbolydult a felállás. Kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle, Baltar visszakerüléséről már nem is beszélve. Egyikük sem fogja olcsón megúszni, de most valahogy csak Sixet tudom sajnálni. Érdekességképp csak annyit, hogy Helo karakterét eredetileg nem akarták visszahozni a sorozatba, hagyták volna meghalni a capricai nukleáris télben. Csak a minisorozat után annyi nézőt érdekelt, hogy mi lett vele, hogy az írók meggondolták magukat, és kitaláltak neki egy szerelmi szálat Sharonnal, majd behozták Herát is. Ezért mondom, hogy kissé céltalan ez a vonal, mert az eredeti sakktáblán nem is szerepeltek a figurái.

Bevallom, kicsit féltem, hogy túl banálisan fogják feloldani az Eye of Jupiter cliffhangerét, de egyrészt szerencsére hamar túlestek rajta, másrészt hatalmasat ütött az a pár jelenet az elején. Még a mindig higgadt Cavil is aggódni látszott itt, és azt is megértetük, miért volt az egész Number Three-vonal alapvetően hibás: a báziscsillagon egy másik példány is támogatta az épp landolni készülő D'Anna deviáns terveit, amiket az egész Cylon társadalom megkérdőjelezett. Persze az igazán sokkoló események a Galactica irányítóközpontjában zajlottak. Tighban mi mehetett végbe akkor, amikor egy hajszál választotta el attól, hogy tömeggyilkosságot hajtson végre, parancsra? Még most is kísért a tekintete.

Baltar persze istenkirály volt. Végre nem a Cylonok kis játékszere volt, hanem az igazi, egoista, önző, manipulatív Baltar. Zseniális volt, ahogy finoman terelgette és hitegette D'Annát, miközben meg volt győződve, hogy ő a Kiválasztott. Imádtam abban a jelenetben, amikor összesett a karjai között D'Anna, és ő még megpróbált beállni a körbe (avagy a mandalára), majd Tyrol az emlékezetes "Welcome home, Mr. President" mondattal üdvözölte, és tarkónvágta.

Az egyetlen, akit egyszerűen nem értek meg már régóta, az Boomer, vagyis a báziscsillagon élő Sharon-verzió. Annyira inkonzisztens a figurája, hogy nem tudok rajta kiigazodni. Grace Park eleve nem tud normálisan eljátszani egy Cylont. Neki az az elképzelése róluk, hogy mind üres arckifejezésű, érzelemmentes lények, és ezalól csak Athena lehet kivétel. A korábbi Cylon hajón játszódó jelenetekben legalábbis iszonyú szar volt. Most meg hirtelen Boomer, aki még az előző részben is olyannak tűnt, mint akiben alig maradt emberség, hirtelen féltékenykedni kezdett Athenára a gyereke miatt. Ezért volt eléggé hiteltelen számomra a jelenet, amelyben Hera torkának esett.

Lucy Lawless pedig nagyon hiányzoni fog. Nagyon jó volt a karaktere, és nagyon jól is játszotta. Bár még ő se tudta Tricia Helfer-i módon megkülönböztetni egymástól a különböző példányokat, legfeljebb azzal, hogy egyszer új-zélandi akcentussal beszélt, egyszer nem. Én legalábbis gyakran zavarban voltam, hogy most akkor melyik is D'Anna, melyik volt a Downloadedben, és így tovább (bár ez jelezheti, hogy a hármas modell darabjai sokkal egyformábbak, mint mondjuk a hatosé vagy a nyolcasé). Viszont, ahogy Cavil mondta, meghatározatlan időre kapcsolták le őt, úgyhogy a következő évadokban még akár vissza is térhet…

És akkor még Starbuckról alig beszéltünk. Amikor Helo megmutatta neki a mandala mintáját – te jó Isten. Mennyit kételkedtem, hogy Ron Moore-nak van-e egyáltalán koncepciója, terve, vagy csak bedobálja az ötleteket! Erre nézd meg, mióta tervezte ezt Starbuckkal! A Valley of Darknessben tényleg ott volt a falon a rajz, és többször is feltűnően mutatták.

 

Jelenet a Valley of Darknessből

 

Sőt, ahogy arra a sorozatjunkie.hu egy kommentelője rávilágított, Leoben már az első évadban megmondta neki, hogy előre meg van írva a sorsa. Mi több, Leoben valahogyan tisztában volt Starbuck múltjával, a gyerekkorával is. Mit jelentsen ez? Mit tudhat Leoben, amit a többi Cylon nem? Illetve mi köze lehet Starbucknak az Öt Cylonhoz? Kit látott D'Anna? És vajon Moore-nak lehet a tarsolyában valami távlati terv Herával is?

Szóval úgy néz ki, a rész több kérdést tesz fel, mint amennyit megválaszol. Szokás szerint. És ettől jó egy sorozat, azt hiszem. Meg attól, hogy harmadszor nézem végig a Rapture-t, ahelyett, hogy nekiállnék az új 24-nek, vagy folytatnám a Heroest vagy a Prison Breaket. Egyébként így, hogy már nem muszáj annyira a sztorit figyelnem, teljesen el tudok veszni Michael Rymer rendezésében és Bear McCreary zenéjében. Elképesztőek mind a ketten. Gary Hutzel észbontó vizuális effektjeiről nem is beszélve. Érdemes figyelni.

3×12 – Rapture

Rendezte: Michael Rymer

Írta: David Weddle & Bradley Thompson

Időpont: 2007. január 21.

Történet: Adama admirális a Jupiter Szeme fölötti patthelyzetben azzal fenyegeti a Cylonokat, hogy nukleáris csapást még az algabolygóra. Eközben Lee odalent úgy dönt, mentőcsapatot küld Karáért, Andersszel való ellentéte pedig tovább fokozódik.

Helo és Athena megpróbálják rávenni Adamát, hogy engedélyezzen a számukra egy Hera megmentésére kitervelt akciót. D'Anna Biers tovább kutatja az igazságot az öt ismeretlen Cylon modellről, a naprendszer csillaga pedig továbbra is a felrobbanás veszélyével fenyeget.

 

 

Személyes vélemény: Nna, hát össze fogjuk magunkat szarni ettől a résztől. A nemrégiben méltatott szerzőpárost dicséri ez az epizód is, de nem kell régre visszamennünk, hogy belássuk, mennyire jók ők: az Exodust láthattuk tőlük legutóbb, ami pedig nagyon ütött. A rendezőnk Michael Rymer, aki már az Eye of Jupiterben is megmutatta, hogy kell egy sivár kanadai tájból algabolygót varázsolni, bár róla enélkül is tudjuk, hogy a legjobb.

Úgy néz ki, ebben a részben nagyjából véglegesedik Lee új szerepe a legénységben, amiről Ron Moore beszélt: egyre inkább nyeregben van a földi alakulatok irányításában, így lesz végül pilótából tengerészgyalogos. Pedig hú, de örültem volna, ha Sam Anderst helyezték volna pozícióba. Bízom benne, hogy gyorsan lezárják a szerelmi négyes sztoriját is, így önmagában azért annyira tényleg nem vagyok rá kíváncsi.

De mi lesz a Jupiter Szeme? Érjenek már véget a találgatások, alig bírok várni. Összefüggéseket akarok látni. Mit keresnek egy időben egy helyen a Cylonok és az emberek? Magyarázatot akarok. Misztikumot, CGI effektet, útjelzőt a Földhöz, Cylon mizériát, Baltar-Krisztus passióját. Csak ennyit.

3×12 – Rapture

Rendezte: Michael Rymer

Írta: David Weddle & Bradley Thompson

Időpont: 2007. január 21.

Történet: Adama admirális a Jupiter Szeme fölötti patthelyzetben azzal fenyegeti a Cylonokat, hogy nukleáris csapást még az algabolygóra. Eközben Lee odalent úgy dönt, mentőcsapatot küld Karáért, Andersszel való ellentéte pedig tovább fokozódik.

Helo és Athena megpróbálják rávenni Adamát, hogy engedélyezzen a számukra egy Hera megmentésére kitervelt akciót. D'Anna Biers tovább kutatja az igazságot az öt ismeretlen Cylon modellről, a naprendszer csillaga pedig továbbra is a felrobbanás veszélyével fenyeget.

 

 

Személyes vélemény: Nna, hát össze fogjuk magunkat szarni ettől a résztől. A nemrégiben méltatott szerzőpárost dicséri ez az epizód is, de nem kell régre visszamennünk, hogy belássuk, mennyire jók ők: az Exodust láthattuk tőlük legutóbb, ami pedig nagyon ütött. A rendezőnk Michael Rymer, aki már az Eye of Jupiterben is megmutatta, hogy kell egy sivár kanadai tájból algabolygót varázsolni, bár róla enélkül is tudjuk, hogy a legjobb.

Úgy néz ki, ebben a részben nagyjából véglegesedik Lee új szerepe a legénységben, amiről Ron Moore beszélt: egyre inkább nyeregben van a földi alakulatok irányításában, így lesz végül pilótából tengerészgyalogos. Pedig hú, de örültem volna, ha Sam Anderst helyezték volna pozícióba. Bízom benne, hogy gyorsan lezárják a szerelmi négyes sztoriját is, így önmagában azért annyira tényleg nem vagyok rá kíváncsi.

De mi lesz a Jupiter Szeme? Érjenek már véget a találgatások, alig bírok várni. Összefüggéseket akarok látni. Mit keresnek egy időben egy helyen a Cylonok és az emberek? Magyarázatot akarok. Misztikumot, CGI effektet, útjelzőt a Földhöz, Cylon mizériát, Baltar-Krisztus passióját. Csak ennyit.

Már nincs sok hátra

Már igazán nincs sok hátra vasárnapig, amikor adásba kerül a midseason premier rész, a Rapture. Ezt már fél lábon is kibírjuk, még akkor is, ha rászámolom a torrentre kikerülés & letöltés idejét, de ha valaki nagyon nem bír magával, annak a TV Squad bloggere enged egy kis betekintést az epizódba. Igazából semmi újat nem mond, csak idéz egy-két dialógusrészletet, amiket már amúgy is tudunk kötni valamely felfedett spoilerhez.

És ha már ennyit beszéltem róla, megemlíteném utoljára a Dresden Filest is, ami a BSG előtt mutatkozik be, abba is érdemes belenézni, legalább a régi trekkereknek, hisz mégiscsak ott vannak a rokoni szálak.

És egy kis blogupdate:

Az új részhez kapcsolódóan elindítok egy új kategóriát Szinopszis címmel. Akinek ismeretlen a fogalom, gyorsan elmondom, hogy (forgató)könyvekhez szoktak ilyeneket készíteni, röviden összefoglalják a cselekményt és bemutatják a szereplőket. A tévéadók ilyeneket küldenek ki a műsorújságoknak. Én is valami ilyesmiből fogom összeállítani a saját posztjaimat, és mivel kanonikus infókat fog tartalmazni, nem átallom majd spoilermentesnek felcímkézni. Ennek ellenére tudni kell, hogy az épp aktuális soron következő részről lesz benne szó, szóval csínján az olvasással.

Már nincs sok hátra

Már igazán nincs sok hátra vasárnapig, amikor adásba kerül a midseason premier rész, a Rapture. Ezt már fél lábon is kibírjuk, még akkor is, ha rászámolom a torrentre kikerülés & letöltés idejét, de ha valaki nagyon nem bír magával, annak a TV Squad bloggere enged egy kis betekintést az epizódba. Igazából semmi újat nem mond, csak idéz egy-két dialógusrészletet, amiket már amúgy is tudunk kötni valamely felfedett spoilerhez.

És ha már ennyit beszéltem róla, megemlíteném utoljára a Dresden Filest is, ami a BSG előtt mutatkozik be, abba is érdemes belenézni, legalább a régi trekkereknek, hisz mégiscsak ott vannak a rokoni szálak.

És egy kis blogupdate:

Az új részhez kapcsolódóan elindítok egy új kategóriát Szinopszis címmel. Akinek ismeretlen a fogalom, gyorsan elmondom, hogy (forgató)könyvekhez szoktak ilyeneket készíteni, röviden összefoglalják a cselekményt és bemutatják a szereplőket. A tévéadók ilyeneket küldenek ki a műsorújságoknak. Én is valami ilyesmiből fogom összeállítani a saját posztjaimat, és mivel kanonikus infókat fog tartalmazni, nem átallom majd spoilermentesnek felcímkézni. Ennek ellenére tudni kell, hogy az épp aktuális soron következő részről lesz benne szó, szóval csínján az olvasással.

Moore és Eick megnyugtatnak, titkolóznak

Maureen Ryan, a kedvenc bloggerünk a Chicago Tribune-től ismét interjút készített Ronald D. Moore-ral és David Eickkel. Rákérdezett az összes neten keringő pletykára és spekulációra, és kapott is egy pár megnyugtató választ, bár szerencsére az igazságot továbbra is homály fedi. Itt legyen szó az élményt nem rontó információmorzsákról, a "Tovább" link mögött pedig a kivesézem a többit is.

A korábbi rögtön-DVD-re szánt film hírét megerősítették Moore-ék, ahogy azt is, hogy csak akkor fognak belevágni, ha a csatorna megrendeli a negyedik évadot. A történet már kezd körvonalazódni bennük, és nem a Caprica-spinoffhoz fog kötődni, viszont a harmadik évad cliffhangerjeit sem fogja lezárni. Egy új mellékszálra fog koncentrálni, amit a későbbiekben remélhetőleg elő tudnak venni a sorozatban is.

A továbbiakban lesz egy-két új spoiler is, de inkább az előzőekkel kapcsolatban fejtegetek még.

Rohadék vagyok, rögtön ezzel a durva képpel nyitom a bejegyzést, de tessék megnyugodni, amit itt látunk, az egy álom-jelenet a Taking a Break From All Your Worries című epizódból. Baltar továbbra is aggodalmaskodik, hogy Cylon-e. Ron Moore is megerősítette, hogy nem kell szó szerint értelmezni a képet, de azért itt egy másik, amiből ez egyértelműen kiderül:

 

 

 

A sok néni és bácsi nyilván nem lehetnek mind Cylonok, legfeljebb Baltar lelkiismeretének kivetülései.

Na, de térjünk a lényegre. Legutóbb Starbuck sorsáról röppent fel némi hír, ez volt természetesen a központi témája az interjúnak is. Vajon Starbuck Cylon? Mi történik vele, hogy a Maelstrom című epizód után eltűnik a sorozatból? Moore és Eick annyit árultak el, hogy Karával elég súlyos dolog fog történni, amilyen mértékűt még nem láttunk a BSG-ben, és az utána következő három (befejező) epizódban valaki neve nem fog már szerepelni a stáblistán. Hogy a hiányzó Katee Sackhoff lesz-e, nyilván nem árulták el. Valószínűleg a negyedik évadban fog csak kiderülni, mi van vele.

Ezek szerint téves volt a feltételezésem, hogy a tévés promóban elhangzottak már a Rapture-ben bekövetkeznek. A "Valaki meg fog halni" legalábbis, feltételezem, a Maelstrom-höz köthető, a többit meg majd meglátjuk. Azért elárul, hogy úgy néz ki, a sajnálatos esemény nem kapcsolódik a jelenlegi szerelmi négyszögünkhöz.

David Eick, az interjú zárásaként, hozzátette még, hogy fölösleges feltételezésekbe bocsátkoznunk az évad végét illetően. Úgyis totál más lesz, mint amire számítunk. Nekik is új volt.

A teljes interjút a The Watcher blogban lehet elolvasni.

Moore és Eick megnyugtatnak, titkolóznak

Maureen Ryan, a kedvenc bloggerünk a Chicago Tribune-től ismét interjút
készített Ronald D. Moore-ral és David Eickkel. Rákérdezett az összes
neten keringő pletykára és spekulációra, és kapott is egy pár
megnyugtató választ, bár szerencsére az igazságot továbbra is homály
fedi. Itt legyen szó az élményt nem rontó információmorzsákról, a
"Tovább" link mögött pedig a kivesézem a többit is.

A korábbi rögtön-DVD-re szánt film hírét megerősítették Moore-ék,
ahogy azt is, hogy csak akkor fognak belevágni, ha a csatorna
megrendeli a negyedik évadot. A történet már kezd körvonalazódni
bennük, és nem a Caprica-spinoffhoz fog kötődni, viszont a harmadik
évad cliffhangerjeit sem fogja lezárni. Egy új mellékszálra fog
koncentrálni, amit a későbbiekben remélhetőleg elő tudnak venni a
sorozatban is.

A továbbiakban lesz egy-két új spoiler is, de inkább az előzőekkel kapcsolatban fejtegetek még.

Rohadék vagyok, rögtön ezzel a durva képpel nyitom a bejegyzést, de tessék megnyugodni, amit itt látunk, az egy álom-jelenet a Taking a Break From All Your Worries című epizódból. Baltar továbbra is aggodalmaskodik, hogy Cylon-e. Ron Moore is megerősítette, hogy nem kell szó szerint értelmezni a képet, de azért itt egy másik, amiből ez egyértelműen kiderül:

 

 

 

A sok néni és bácsi nyilván nem lehetnek mind Cylonok, legfeljebb Baltar lelkiismeretének kivetülései.

Na, de térjünk a lényegre. Legutóbb Starbuck sorsáról röppent fel némi hír, ez volt természetesen a központi témája az interjúnak is. Vajon Starbuck Cylon? Mi történik vele, hogy a Maelstrom című epizód után eltűnik a sorozatból? Moore és Eick annyit árultak el, hogy Karával elég súlyos dolog fog történni, amilyen mértékűt még nem láttunk a BSG-ben, és az utána következő három (befejező) epizódban valaki neve nem fog már szerepelni a stáblistán. Hogy a hiányzó Katee Sackhoff lesz-e, nyilván nem árulták el. Valószínűleg a negyedik évadban fog csak kiderülni, mi van vele.

Ezek szerint téves volt a feltételezésem, hogy a tévés promóban elhangzottak már a Rapture-ben bekövetkeznek. A "Valaki meg fog halni" legalábbis, feltételezem, a Maelstrom-höz köthető, a többit meg majd meglátjuk. Azért elárul, hogy úgy néz ki, a sajnálatos esemény nem kapcsolódik a jelenlegi szerelmi négyszögünkhöz.

David Eick, az interjú zárásaként, hozzátette még, hogy fölösleges feltételezésekbe bocsátkoznunk az évad végét illetően. Úgyis totál más lesz, mint amire számítunk. Nekik is új volt.

A teljes interjút a The Watcher blogban lehet elolvasni.