Újra képernyőn a Battlestar Galactica, több mint egy évet vártunk
erre a napra. A következő egy hétben még legalább háromszor meg fogom
nézni a premiert, mert ma annyira örültem, hogy van, hogy egy csomó
apróságra biztos nem tudtam odafigyelni. Annyi biztos, hogy az epizód
írói, David Weddle és Bradley Thompson, marhára értik a dolgukat. Ebben a dialógusközpontú sztoriban
annyira profin megírt beszédeket hallhattunk, hogy a tíz ujjunkat
megnyalhatjuk. Semmi sallang és túldramatizálás, csak rövid, hatásos
mondatok, minden más a színészekre bízva.
Michael Rymer eleget is tesz
a feladatnak, szokás szerint kiválóan rendezi a színészeit, és hagyja
őket érvényesülni, egyedül a csata effektorgiájában enged minket úszni
a látványban, akkor viszont, köszönhetően a vadiúj HD-minőségnek és a
javuló technikának, páratlan élményben lehet részünk. Még ha nem is ez a valaha volt legjobb szezonnyitó rész (mondjon nekem bárki egyetlen jobbat is az Occupation/Precipice-nél), akkor is: újra képernyőn a Battlestar Galactica! A minőség, a látvány a régi, nem lehet okunk a panaszra.
Kara "Lázár" Thrace sztorijához szerintem nem lehet sokat hozzáfűzni. Különösen tetszett a földi élményeinek leírása, mert fingom sem volt, hogy hogyan kellett érteni, hogy ő járt itt. A Jupiter említése is okos dolog volt, lehet, hogy a mi gázóriásunkon levő "vörös szem"-nek köze van a Maelstrom örvényéhez?
Az öreg vívódása Edward James Olmos alakításában a legeslegjobb az egész Thrace-szálban, annyira finoman érzékeltették az ő egész lényét az epizódban, hogy nem igaz. Leszámítva a csata levezénylését, most egészen gyengének érezhetjük őt. Megbocsátó és engedékeny a fiával, szó nélkül tudomásul veszi a döntését, nem szónokol fél órát arról, hogy szükségük van minden pilótára, blablabla. Az elnöknő ezzel szemben határozott és makacs, egészen ránő a parancsnok fejére. A legjobb, hogy nincs semmi erőltetettség a kettejük eltérő viselkedésében, nem kell az íróknak racionalizálni, magyarázni, hogy ki, miért és hogy vélekedik Starbuckról, mindenkit az érzelmei motiválnak. Egy dologra leszek baromi kíváncsi, hogy hogyan fogja az új, köcsögfej Roslin megtűrni Lee Adamát a saját berkeiben.
A Fantasztikus Négyes is valami hasonló utat jár be, bár Toryra nem kerül nagy hangsúly az epizódban – gyanítom, később se fog nagyon -, ellenben Anders kap néhány kulcsjelenetet, és közeledni kezd Kara felé, érthető okokból, aminek nagyon kíváncsi leszek a kibontakozására. Atyaég, Starbuck lecsapta a saját férjét egy pisztollyal!
Tyrol egyszerűen jó az epizódban, az ő elsuttogott párbeszéde Andersszel az egyik kedvenc jelenetem, az ordibálása a legénységgel pedig simán csak király. A legfaszább mindnyájuk közül pedig minden kétséget kizáróan Saul Tigh, azaz Michael Hogan. Mit ki nem bír fejezni ez az ember egyetlen szemmel? Ez az alakítás hihetetlenül durva, megrázó, kár, hogy más szálakra kell koncentrálni helyette. Ahogy a csapatmeetingen Tigh letette a pisztolyt az asztalra, és egy szót sem szóltak, hát azt nem lehetett volna tökéletesebben megírni.
Végül, de nem utolsósorban látjuk Baltart is, azt a karaktert, akire a legkíváncsibb voltam eddig. Igen, igen, annyira tökéletes, ahogy fölépítették a történetét! Sztalker barátom talán nem haragszik meg, ha beidézem a mondandóját vele kapcsolatban: "Dzsízösz frakking Baltar!". Mélységesen egyetértek. Egyedül Charlie Connort sajnálom, hogy így elintézték, bírtam a figuráját az új-capricai lázadásban és a Collaboratorsben is. Baltar imája, az önfeláldozása, a megtérése, James Callis játéka mindent ütött ebben az epizódban. Lenyűgözött ez az ember. Sixnek pedig új ruhája van, nem is bánom, untam már a másik pirosat. Az viszont senkinek se jut eszébe, hogy Caprica Sixre adjon már valami más holmit? Hónapok óta abban az egy szem rongyban tengődik a börtönben.
Összességében véve annyira sok fontos esemény nem történt ebben az epizódban, de nem is baj. Nagyon szar is lehetett volna, ha most minden kérdésre megpróbáltak volna választ adni. Emlékezzetek, még az új-capricai sztori is négy részt vett igénybe, a mostani évad pedig egy nagy egybefüggő történet lesz, magyarán sose kapunk kerek, egész epizódokat. Talán ebből kifolyólag sose lesznek akkora cliffhangerek, hiszen a feltett kérdéseket nem válaszolják meg kapásból a következő héten, minden szépen lassan kialakul majd. Nem mondom, hogy izgulok a jövő pénteki Six of One miatt, bár a trailer sokat elárul.
A He That Believeth in Me sose lesz a kedvenceim közt, sőt, gyanítom, az egész évad sem, de túlságosan önfeledt vagyok a Battlestar Galactica visszatérése miatt, semmint hogy emiatt bánkódjak.
