Lezajlott a San Diegó-i Comic Conon az első Battlestar Galactica-vonatkozású rendezvény: a sorozat fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte Richard Hatch (Zarek/Apollo), Kevin Grazier (az új BSG tudományos konzulense),Tom DeSanto (a 2001-es, hamvába holt BSG-folytatás producere), valamint Bear McCreary, az új sorozat zeneszerzője. A továbbiakban nagyon enyhe spoilerek előfordulhatnak.
Dr. Grazier, aki blogot is vezet a Battlestar tudományos aspektusairól, elmesélte, hogy a legnagyobb hibáját az első évados Water című részben követte el: amikor a víz kilökődik a Galactica tartályából, nemcsak a folyadéknak kéne kiáramolnia a vákuumba, hanem az ellenerő miatt a hajónak is el kéne lökődnie. A legjobban annak örül, hogy a harmadik évadban sikerült hitelesen bemutatniuk, mi történik egy emberrel, ha az űr vákuumának van kitéve, és ezzel tisztába tették sok néző fejében a dolgokat: semmi kidurranó szemek, felfúvódó bőr vagy halálra fagyás, ahogy az sokan (tévesen) képzelik. Ő maga úgy gondolja, hogy a cylonok tudata nem a halálukkor kerül ki az éterbe, amíg egy feltámadás hajó le nem tölti, hanem úgy napi rendszerességgel frissítődnek a hajóba letöltött tudatok, és azt töltik le egy új testbe, ha az egyik példány meghal.
Tom DeSanto elmondta a 2001-es pilotról, amelyet a forgatások előtt nyolc héttel mondtak le, hogy az utolsó percekben a cylon anyabolygóra is ellátogattunk volna, és kiderült volna, hogy az ellenséget immár asszimilált emberek vezetik (a'la Borg), és a vezetőjük nem más, mint Apollo, azaz maga Richard Hatch. A sorozat egyik legfontosabb szála az lett volna, hogy hogyan próbálja Apollo fia (a Galactica akkori parancsnoka) visszatéríteni az apját az emberek közé. A menekülő emberek akkor már feladták a Föld kutatását, és húsz éve egy Új-Caprica nevű aszteroidán éltek, mély dekadenciában, csak az élvezeteknek, kaszinóknak hódolva. Kábé mintha a zsidók az új haza helyett megálltak volna Las Vegast építeni. Az io9-nél egy csomó koncepciórajz látható a cylonokról és a hajókról, és beszámolnak egy soha eddig le nem vetített CGI-anyagról is, amely a sorozathoz készült.
Richard Hatch elárulta, hogy sokkal jobban szereti Tom Zarek komplexebb szerepét, mint Apollóét az eredeti sorozatban, és szerinte nem ő az utolsó cylon. Azt mondta, hogy az utolsó epizódokig várni kell a titokzatos figura leleplezésére (ami ellentmond a korábbi híreszteléseknek), majd bedobta azt az ötletet, hogy akár mindenki is cylon lehet.
Bear McCreary nyilatkozata talán a legfelcsigázóbb mind közül: az évad második felére nagyon-nagyon szomorú és sötét hangulatú zenéket szerzett. Minden más, amit eddig írt, ahhoz képest vidám. Tom Zareknek várhatóan nagyobb szerep fog jutni a jövőben, mert végre ő is kapott külön zenei témát. Levetítette az All Along the Watchtowerre összevágott saját klipjét is, valamint a koncertekhez készített ál-dokumentumfilmjét James Callisszel, úgyhogy figyelem a youtube-ot, hátha kikerül valami használható felvétel.
A Galactica Sitrep Flickr-csoportjában egyre több kép között lehet böngészni.
Nem szánok neki külön bejegyzést, de a tovább mögött megtekinthetitek a Sine Qua Non kanadai promóját, ami állítólag spoileresebb, mint a korábbi. 
Miután 2003-ban a tudomására jutott, hogy a Sci Fi Channel egy remake-et készít a sorozatból, ő lett a projekt egyik leghangosabb ellenzője. A minisorozat levetítése után azonban elhallgatott, 2004-ben pedig már alá is írta a szerződést Tom Zarek szerepére, és azóta is gyakran ad hangot elismerésének Moore-ék munkájával kapcsolatban, többek közt a különböző rajongói találkozókon való megjelenésével.