Deus ex machina

Sikerült olyannyira rápihennem a The Passage kritikájára, hogy csak Karácsonykor jutott időm megírni az Eye of Jupiterét. Szégyellem magam, hogy az ünnepek alatt is blogolok, aki meg ilyenkor olvas, az vessen magára, és nyomás pihenni, elszakadni a géptől.


Valahol ott fejeztem be a legutóbbi bejegyzésem, hogy a BSG készítőit szidtam, amiért palira akarták venni a nézőiket a Zeusz-Jupiter kavarással. És mivel magyarázta Ron Moore a változtatást (vö. podcast)?
Hát hogy ez mennyivel jobban hangzik. Szerintük a "Jupiter szeme" olyan
faszán cseng, hogy inkább átírták a forgatókönyvet meg gyakorlatilag az
egész mitológiát. Hát nem. Mindig mondom, hogy a cselekmény meg a dráma
miatt el lehet nézniegy-két "csalást" az íróknak (mint Tyrol hol van-hol nincs szakálla meg a technoblablák többsége), de azért mindennek van határa. Azért ennyire nem kell coolnak lenni.

Ettől függetlenül a rész teljesen rendben volt. Sőt. Mi az, hogy. Imádtam Tyrol
"Harmadik típusú találkozások"-szerű bekattanását, amikor megindult a
hegy felé. Az a legjobb, hogy alapból is ez a hasonlat jutott eszembe
arról a jelenetről (még mondtam is magamban, hogy csak nehogy valami
hegynél lyukadjon ki), erre apodcastben Moore is bevallja, ezt a misztikus "Tyrol's »close encounters« moment" megoldást választották, amikor arról folyt a vita, hogy hogy bukkanjanak rá Jupiter szemére. Pedig fölmerült olyan is, hogy Cally botoljon bele egy emberi csontra a homokban, és akkor elkezdenek felásni mindent, míg elő nem kerül a szentély.

Nem tudom, de nekem ez a misztikum
sokkal jobban bejön. Lehet, hogy az íróknak egyszerűbb megoldani az
ilyen kérdéseket ezzel az "Isten a gépezetben"joker-kártyával, de ez egyszerűen kell. Emlékeztet, hogy nem a Star Treket nézed (csak nehogy a kolóniák isteneiről is kiderüljön, hogy holmi féregjárat-lakók vagy Q-k :)). Ugyanakkor ad is valami egyediséget a BSG-nek, mint drámának és mint sci-fi sorozatnak egyaránt.

Ha már a Treknél tartunk, azért hadd világítsak rá egy fontos hasonlóságra. Elkezdem jó messziről.

Minden sorozatra jellemző, hogy a fő cselekményszál mellett ki szokás tölteni az időt egy úgynevezett B-plottal is. Általában ez foglalkozik a karakterek kisebb-nagyobb zűrjeivel, személyes problémáival, és aligha van köze az A-plothoz. Annak idején a Star Trek – Deep Space Nine ezért magasodott minden sorozat fölé, mert képes volt összefésülni az A- és B-szálakat,
rövid és hosszú távon egyaránt. A fő cselekmény kimenetelét mindig
befolyásolták a háttérben zajló események, egymástól akármilyen
távolról is indultak azok. Ezzel aDS9 stílust teremtett, fölemelte a mércét, és jelenleg a Battlestar Galactica azon kevesek egyike, akik fel tudnak érni ehhez. Talán mert ugyanaz az ember áll mögöttük, akit úgy hívnak, hogy Ronald D. Moore.

Ez a magasszintű írás, ez a hihetetlen átgondoltság teszi, hogy a B-szálak sosem unalmasak, hiszen lényegében az A-szálak részei. Ezért fognak nagyot döbbenni azok, akik most utálják a "szappanoperás" Kara-Lee-Dee-Anders vonalat, amivel az Unfinished Business óta szenvednek. Nem tudom, hogy hova fog ez a konfliktus kilyukadni, de tuti, hogy szerepe lesz a következő rész(ek) történéseiben. Jól kitalált plot device. Akárcsak a Baltar-Six-Three kombó, ami szintén most kezd kibontakozni.

Cylon-részről nekem csak most vált
egyértelművé, hogy a jelenlegi hét modell nem csak hogy nem beszél a
másik ötről, de nem is ismerik őket. Ez azért eléggé más színben
tünteti fel a dolgokat, mondhatni, az egész korábbi spekulációm
értelmét veszti. Mi több, így már az sem nonszensz, hogyBaltar esetleg cylon lehet. Mindegy is, az elmélkedésnek most nincs helye.

Hera, a hibrid csecsemő története eddig eléggé bizonytalan volt, és inkább B-, mint A-történetnek tűnt (rendre ki is vágták a jeleneteit eddig), de lassacskán ő is begyűrűzik a középpontba, mint Isabelle a 4400-ban. Már ha egyáltalán vezethet valahova az ő szála, amit most erősen kétlek, de ki tudja. Az mindenesetre hatalmas volt, amikor Roslin bevallotta Adamának, hogy mit tettek a gyerekkel. Az a vicc, hogy abban a jelenetben Adama csak a fürdőszobába ment volna ki, és nekiállt volna borotválkozni, miközben Roslin
a háta mögött magyarázta volna a bizonyítványát. Istenem, de jó, hogy
levágták. Mennyire hatásos volt így. Az admirális úgy bepöccen a
kolóniák elnökére, hogy végig se hallgatja, és szó nélkül távozik.
Hatalmas.

Enélkül a két színész nélkül feleennyit sem érne a sorozat. Amikor Baltar visszatért a Galacticára, és szembesítették kettejükkel, az megint óriási volt. Hogy sugárzott felőlük a gyűlölet! És komolyan fontolóra vették Cavil ajánlatát, hogy Baltarért
cserébe átengedik a szentélyt. Egy kivágott jelenetben még meg is
beszélték ennek a lehetőségét. Csak hogy jól kihajíthassák az exelnököt
a zsilipen.

Végül: szóval mi a fene az a Jupiter szeme? Elég elcsépelt megoldás lenne, ha Tyrol
az utolsó pillanatban rátalálna egy benyomható gombra a falban, vagy
fölfedezne egy rejtett jelet az ősi írások segítségével. Vegyük észre
itt is Isten kezét: miért pont egyszerre értek oda emberek ésCylonok? Miért pont akkor, amikor bármelyik pillanatban fölrobbanhat a rendszer csillaga? Mintha Baltar tett is volna erre utalást Gaetának
(ez is érdekes, így próbálja kifejezni, hogy lélekben még velük van).
Na jó, mindenkinek meghagyom az fantáziálás élményét, de az
összefüggéseket azért vegyük észre.


Hát, egy-két rövidhírtől eltekintve Szilveszterig vissza se fogok térni, sőt, egyelőre fogalmam sincs, mivel fogom kitölteni a január 21-ig tartó időszakot, de igyekszem majd bővíteni az Elmélkedés
kategória tárházát is, már amennyire tudom. Csak azért szólok, mert nem
érdemes minden nap idelátogatni, inkább kövessétek nyomon azRSS csatornán a blogot.

Deus ex machina

Sikerült olyannyira rápihennem a The Passage kritikájára, hogy csak Karácsonykor jutott időm megírni az Eye of Jupiterét. Szégyellem magam, hogy az ünnepek alatt is blogolok, aki meg ilyenkor olvas, az vessen magára, és nyomás pihenni, elszakadni a géptől.

Valahol ott fejeztem be a legutóbbi bejegyzésem, hogy a BSG készítőit szidtam, amiért palira akarták venni a nézőiket a Zeusz-Jupiter kavarással. És mivel magyarázta Ron Moore a változtatást (vö. podcast)? Hát hogy ez mennyivel jobban hangzik. Szerintük a "Jupiter szeme" olyan faszán cseng, hogy inkább átírták a forgatókönyvet meg gyakorlatilag az egész mitológiát. Hát nem. Mindig mondom, hogy a cselekmény meg a dráma miatt el lehet nézniegy-két "csalást" az íróknak (mint Tyrol hol van-hol nincs szakálla meg a technoblablák többsége), de azért mindennek van határa. Azért ennyire nem kell coolnak lenni.

Ettől függetlenül a rész teljesen rendben volt. Sőt. Mi az, hogy. Imádtam Tyrol "Harmadik típusú találkozások"-szerű bekattanását, amikor megindult a hegy felé. Az a legjobb, hogy alapból is ez a hasonlat jutott eszembe arról a jelenetről (még mondtam is magamban, hogy csak nehogy valami hegynél lyukadjon ki), erre apodcastben Moore is bevallja, ezt a misztikus "Tyrol's »close encounters« moment" megoldást választották, amikor arról folyt a vita, hogy hogy bukkanjanak rá Jupiter szemére. Pedig fölmerült olyan is, hogy Cally botoljon bele egy emberi csontra a homokban, és akkor elkezdenek felásni mindent, míg elő nem kerül a szentély.

Nem tudom, de nekem ez a misztikum sokkal jobban bejön. Lehet, hogy az íróknak egyszerűbb megoldani az ilyen kérdéseket ezzel az "Isten a gépezetben"joker-kártyával, de ez egyszerűen kell. Emlékeztet, hogy nem a Star Treket nézed (csak nehogy a kolóniák isteneiről is kiderüljön, hogy holmi féregjárat-lakók vagy Q-k :)). Ugyanakkor ad is valami egyediséget a BSG-nek, mint drámának és mint sci-fi sorozatnak egyaránt.

Ha már a Treknél tartunk, azért hadd világítsak rá egy fontos hasonlóságra. Elkezdem jó messziről.

Minden sorozatra jellemző, hogy a fő cselekményszál mellett ki szokás tölteni az időt egy úgynevezett B-plottal is. Általában ez foglalkozik a karakterek kisebb-nagyobb zűrjeivel, személyes problémáival, és aligha van köze az A-plothoz. Annak idején a Star Trek – Deep Space Nine ezért magasodott minden sorozat fölé, mert képes volt összefésülni az A- és B-szálakat, rövid és hosszú távon egyaránt. A fő cselekmény kimenetelét mindig befolyásolták a háttérben zajló események, egymástól akármilyen távolról is indultak azok. Ezzel aDS9 stílust teremtett, fölemelte a mércét, és jelenleg a Battlestar Galactica azon kevesek egyike, akik fel tudnak érni ehhez. Talán mert ugyanaz az ember áll mögöttük, akit úgy hívnak, hogy Ronald D. Moore.

Ez a magasszintű írás, ez a hihetetlen átgondoltság teszi, hogy a B-szálak sosem unalmasak, hiszen lényegében az A-szálak részei. Ezért fognak nagyot döbbenni azok, akik most utálják a "szappanoperás" Kara-Lee-Dee-Anders vonalat, amivel az Unfinished Business óta szenvednek. Nem tudom, hogy hova fog ez a konfliktus kilyukadni, de tuti, hogy szerepe lesz a következő rész(ek) történéseiben. Jól kitalált plot device. Akárcsak a Baltar-Six-Three kombó, ami szintén most kezd kibontakozni.

Cylon-részről nekem csak most vált egyértelművé, hogy a jelenlegi hét modell nem csak hogy nem beszél a másik ötről, de nem is ismerik őket. Ez azért eléggé más színben tünteti fel a dolgokat, mondhatni, az egész korábbi spekulációm értelmét veszti. Mi több, így már az sem nonszensz, hogyBaltar esetleg cylon lehet. Mindegy is, az elmélkedésnek most nincs helye.

Hera, a hibrid csecsemő története eddig eléggé bizonytalan volt, és inkább B-, mint A-történetnek tűnt (rendre ki is vágták a jeleneteit eddig), de lassacskán ő is begyűrűzik a középpontba, mint Isabelle a 4400-ban. Már ha egyáltalán vezethet valahova az ő szála, amit most erősen kétlek, de ki tudja. Az mindenesetre hatalmas volt, amikor Roslin bevallotta Adamának, hogy mit tettek a gyerekkel. Az a vicc, hogy abban a jelenetben Adama csak a fürdőszobába ment volna ki, és nekiállt volna borotválkozni, miközben Roslin a háta mögött magyarázta volna a bizonyítványát. Istenem, de jó, hogy levágták. Mennyire hatásos volt így. Az admirális úgy bepöccen a kolóniák elnökére, hogy végig se hallgatja, és szó nélkül távozik. Hatalmas.

Enélkül a két színész nélkül feleennyit sem érne a sorozat. Amikor Baltar visszatért a Galacticára, és szembesítették kettejükkel, az megint óriási volt. Hogy sugárzott felőlük a gyűlölet! És komolyan fontolóra vették Cavil ajánlatát, hogy Baltarért cserébe átengedik a szentélyt. Egy kivágott jelenetben még meg is beszélték ennek a lehetőségét. Csak hogy jól kihajíthassák az exelnököt a zsilipen.

Végül: szóval mi a fene az a Jupiter szeme? Elég elcsépelt megoldás lenne, ha Tyrol az utolsó pillanatban rátalálna egy benyomható gombra a falban, vagy fölfedezne egy rejtett jelet az ősi írások segítségével. Vegyük észre itt is Isten kezét: miért pont egyszerre értek oda emberek ésCylonok? Miért pont akkor, amikor bármelyik pillanatban fölrobbanhat a rendszer csillaga? Mintha Baltar tett is volna erre utalást Gaetának (ez is érdekes, így próbálja kifejezni, hogy lélekben még velük van). Na jó, mindenkinek meghagyom az fantáziálás élményét, de az összefüggéseket azért vegyük észre.

Hát, egy-két rövidhírtől eltekintve Szilveszterig vissza se fogok térni, sőt, egyelőre fogalmam sincs, mivel fogom kitölteni a január 21-ig tartó időszakot, de igyekszem majd bővíteni az Elmélkedés kategória tárházát is, már amennyire tudom. Csak azért szólok, mert nem érdemes minden nap idelátogatni, inkább kövessétek nyomon azRSS csatornán a blogot.

Rövidhírek reggelire

A világon utolsóként azért én is legközlöm a hírt: igen, a WGA nagyon szereti a Battlestar Galacticát, ezért megint jelölték őket egy díjra. A legjobb drámai epizód kategóriában az Occupation/Precipice kettős száll versenybe a Lost, az Elnök emberei, a Studio 60, a Stephen King nevével fémjelzett Nightmares & Dreamscapes és a Big Love egy-egy részével. Szerény véleményem szerint, bármennyire is tetszett a Studio 60 pilotja, azért ne rúghasson labdába a BSG mellett (nem akarok elfogultnak tűnni, de tényleg), ilyen címmel, hogy Big Love, senki ne akarjon dráma kategóriában nyerni (csoda, hogy nem is ismerem?), a Lost meg csak úgy alapból ne rúgjon labdába a BSG mellett, a King-sorozat még a kritikusoknak se tetszett annyira, az Elnök emberei, hát az meg azért mégicsak az Elnök emberei, Sorkin nélkül is. A Battlestarral meg csak egy a baj, hogy "sci-fi", nem pedig méjnsztrím, bár igazából az összes díj közül a Writer's Guild-ére pályázathat a legnagyobb eséllyel, az mégicsak szakmai.

A Chicago Tribune riportere mindeközben sikeresen adta elő a nagy geeket, és férkőzött be Ron Moore bizalmába, hogy kihúzzon belőle egy nagy halom ütős szpojlert a harmadik évadra nézve. Különös tekintettel a mai (nekünk holnapi) The Eye of Jupiter című részre. Innen-onnan eddig is sok infót össze lehetett kaparászni, de Moore még rátesz egy lapáttal. Akit nem zavarnak annyira a szpojlerek, az olvassa el a cikket, nagyon élvezetes, nagyon hangulatos. Lehet, hogy valami fékezett habzású verziót elposztolok belőle én is.

Az iFMagazine is szereti a Battlestar Galacticát, sűrűn foglalkoznak is vele. Most épp Jamie Bamberrel, alias Apollóval készítettek interjút, ebben inkább a saját karakteréről mesél, szerintem egész érdekes, bár sok újat nem mond, de nem is az benne a lényeg. Inkább csak jó a színész szemszögéből látni az egészet.

Megemlíteném, hogy készült egy interjú a Katet megformáló Luciana Carróval is a galacticaBS oldalán, három részes az egész, de nyilván még a The Passage c. rész előtt készült, amiben pedig eléggé központi szerepet játszik, de gondolom nem beszélhetett róla. Azért így is említenek egy-két érdekességet, nem mondom hogy kihagyhatatlan, de HC fanoknak semmiképp sem árthat :).

Rövidhírek reggelire

A világon utolsóként azért én is legközlöm a hírt: igen, a WGA nagyon szereti a Battlestar Galacticát, ezért megint jelölték őket egy díjra. A legjobb drámai epizód kategóriában az Occupation/Precipice kettős száll versenybe a Lost, az Elnök emberei, a Studio 60, a Stephen King nevével fémjelzett Nightmares & Dreamscapes és a Big Love egy-egy részével. Szerény véleményem szerint, bármennyire is tetszett a Studio 60 pilotja, azért ne rúghasson labdába a BSG mellett (nem akarok elfogultnak tűnni, de tényleg), ilyen címmel, hogy Big Love, senki ne akarjon dráma kategóriában nyerni (csoda, hogy nem is ismerem?), a Lost meg csak úgy alapból ne rúgjon labdába a BSG mellett, a King-sorozat még a kritikusoknak se tetszett annyira, az Elnök emberei, hát az meg azért mégicsak az Elnök emberei, Sorkin nélkül is. A Battlestarral meg csak egy a baj, hogy "sci-fi", nem pedig méjnsztrím, bár igazából az összes díj közül a Writer's Guild-ére pályázathat a legnagyobb eséllyel, az mégicsak szakmai.

A Chicago Tribune riportere mindeközben sikeresen adta elő a nagy geeket, és férkőzött be Ron Moore bizalmába, hogy kihúzzon belőle egy nagy halom ütős szpojlert a harmadik évadra nézve. Különös tekintettel a mai (nekünk holnapi) The Eye of Jupiter című részre. Innen-onnan eddig is sok infót össze lehetett kaparászni, de Moore még rátesz egy lapáttal. Akit nem zavarnak annyira a szpojlerek, az olvassa el a cikket, nagyon élvezetes, nagyon hangulatos. Lehet, hogy valami fékezett habzású verziót elposztolok belőle én is.

Az iFMagazine is szereti a Battlestar Galacticát, sűrűn foglalkoznak is vele. Most épp Jamie Bamberrel, alias Apollóval készítettek interjút, ebben inkább a saját karakteréről mesél, szerintem egész érdekes, bár sok újat nem mond, de nem is az benne a lényeg. Inkább csak jó a színész szemszögéből látni az egészet.

Megemlíteném, hogy készült egy interjú a Katet megformáló Luciana Carróval is a galacticaBS oldalán, három részes az egész, de nyilván még a The Passage c. rész előtt készült, amiben pedig eléggé központi szerepet játszik, de gondolom nem beszélhetett róla. Azért így is említenek egy-két érdekességet, nem mondom hogy kihagyhatatlan, de HC fanoknak semmiképp sem árthat :).

Battlestar Galactica a mozikban

Igazi újságíróktól lenyúlt techinkával olyan címet adtam a cikkemnek, ami csak úgy vonzza az olvasót, aztán kiderül, hogy nem is arról van szó, vagyis nem egészen úgy, hanem, de azért mégis.

A TV Guide, az egyik legjobb és legszínvonalasabb televíziós szak- és bulvárlap rendszeresen szponzorálja igényes kisképernyős produkciók bemutatását mozikban. Az amerikai nézők közül néhány szerencsés (ha jó helyen lakik és időben észbe kap) most a moziban, a tv-s premier előtt tekintheti meg ingyenesen a The Eye of Jupiter című évadközépső finálét.

Már meséltem ezt-azt a részről, de a TV guide leírásából legalábbis az kiderül, hogy kurvajó sztorival állunk szemben. Aki mer spoilerezni, az most kattintson az alábbi kék linkre.

http://screenings.tvguide.com/programs/detail/4

Battlestar Galactica a mozikban

Igazi újságíróktól lenyúlt techinkával olyan címet adtam a cikkemnek, ami csak úgy vonzza az olvasót, aztán kiderül, hogy nem is arról van szó, vagyis nem egészen úgy, hanem, de azért mégis.

A TV Guide, az egyik legjobb és legszínvonalasabb televíziós szak- és bulvárlap rendszeresen szponzorálja igényes kisképernyős produkciók bemutatását mozikban. Az amerikai nézők közül néhány szerencsés (ha jó helyen lakik és időben észbe kap) most a moziban, a tv-s premier előtt tekintheti meg ingyenesen a The Eye of Jupiter című évadközépső finálét.

Már meséltem ezt-azt a részről, de a TV guide leírásából legalábbis az kiderül, hogy kurvajó sztorival állunk szemben. Aki mer spoilerezni, az most kattintson az alábbi kék linkre.

http://screenings.tvguide.com/programs/detail/4

Vasárnapra költözik a BSG

Mindenki látta már a tv-ripekben a Sci Fi channel reklámjait a képernyő alsó részén. Régen rendszeresen ott emlékeztették a nézőt, hogy bizony most egy All-New Sci Fi Fridayt lát. Ennek a része volt tavaly a két Csillagkapu sorozat is, melyeknek a nézőit a BSG nem hogy meg tudta tartani, de újakat is szép számmal hozott.

A mostani felállásban a SG-k szüneteltetése miatt egy Heroes és egy Doctor Who-epizód látható a BSG előtt. A Heroes, mivel ismétlés, nem túl jó nézővonzó, így az időutazós brit sci-fi már eleve hátrányból indul, nem is beszélve a 10 órakor kezdődő BSG-ről. Amellett pedig a péntek esti műsorsávban elég erős lett a mezőny a nagyobb adókon is, miután rájöttek, hogy nem is olyan rossz eredményeket lehet ott produkálni.

Magyarul a BSG így, önmagában nemigen tud megállni a talpán. A nézőinek jelentős része a SG-fanokból került ki, akikre már nem számíthat. Ezt felismerve a Sci Fi channel úgy döntött, jövőre átpakolja a sorozatot vasárnap estére. Miután december 15-én a Battlestar picit lepihen, január 21-én már az újonnan induló The Dresden Files után kerül képernyőre.

A Dresden Files-nak minden esélye megvan arra, hogy baromi magas nézettséget produkáljon. Körülbelül olyan biztos háttérrel indul, mint annak idején a The 4400 és a BSG: ennek is egykori Star Trek írók a kreátorai. Hans Beimler és Rober Hewitt Wolfe neve ismerős lehet még más post-trek sci-fikből is, többségében egész korrektekből. A Sci Fi channelnek most bizonyára minden bizodalma bennük van, ugyanis külön nekik nyitotta meg a vasárnapi, eddig kipróbálatlan műsorsávot. Mindenesetre észhez térni látszik a csatorna, hiszen most csak egy hónapos szünetre küldi el a BSG-t, nem háromra, és ha van egy kis eszük, a negyedik évad előtt se várnak több mint fél évet.

Ha minden jól megy, akkor a Dresden farvizén a Battlestar is vígan elevickélhet, akár néhány évadon keresztül is. Végre olyan helyre kerül, ahol újra megfoghat pár hasonló érdeklődésű nézőt, és ez a páros lehet a Sci Fi új zászlóshajója. Én csak dicsérni tudom a csatornát, mert tényleg egyre színvonalasabb produkciókat pénzel, és nagyon racionálisan dönt a sorsukról. Felismerte, hogy az SG-féle sorozatok ideje lejárt, és ezerrel pumpálja a BSG-féléket, amik tényleg megérdemlik, hogy kesztűs kézzel bánjanak velük.

Végezetül pedig: a spoilerkedőknek találtam öt képet a The Eye of Jupiter című részből. Valahol az oldal közepe táján lehet megtalálni őket.
Update: itt van öt kép a The Passage-ből is, ez a rész lesz amúgy előbb.

Vasárnapra költözik a BSG

Mindenki látta már a tv-ripekben a Sci Fi channel reklámjait a képernyő alsó részén. Régen rendszeresen ott emlékeztették a nézőt, hogy bizony most egy All-New Sci Fi Fridayt lát. Ennek a része volt tavaly a két Csillagkapu sorozat is, melyeknek a nézőit a BSG nem hogy meg tudta tartani, de újakat is szép számmal hozott.

A mostani felállásban a SG-k szüneteltetése miatt egy Heroes és egy Doctor Who-epizód látható a BSG előtt. A Heroes, mivel ismétlés, nem túl jó nézővonzó, így az időutazós brit sci-fi már eleve hátrányból indul, nem is beszélve a 10 órakor kezdődő BSG-ről. Amellett pedig a péntek esti műsorsávban elég erős lett a mezőny a nagyobb adókon is, miután rájöttek, hogy nem is olyan rossz eredményeket lehet ott produkálni.

Magyarul a BSG így, önmagában nemigen tud megállni a talpán. A nézőinek jelentős része a SG-fanokból került ki, akikre már nem számíthat. Ezt felismerve a Sci Fi channel úgy döntött, jövőre átpakolja a sorozatot vasárnap estére. Miután december 15-én a Battlestar picit lepihen, január 21-én már az újonnan induló The Dresden Files után kerül képernyőre.

A Dresden Files-nak minden esélye megvan arra, hogy baromi magas nézettséget produkáljon. Körülbelül olyan biztos háttérrel indul, mint annak idején a The 4400 és a BSG: ennek is egykori Star Trek írók a kreátorai. Hans Beimler és Rober Hewitt Wolfe neve ismerős lehet még más post-trek sci-fikből is, többségében egész korrektekből. A Sci Fi channelnek most bizonyára minden bizodalma bennük van, ugyanis külön nekik nyitotta meg a vasárnapi, eddig kipróbálatlan műsorsávot. Mindenesetre észhez térni látszik a csatorna, hiszen most csak egy hónapos szünetre küldi el a BSG-t, nem háromra, és ha van egy kis eszük, a negyedik évad előtt se várnak több mint fél évet.

Ha minden jól megy, akkor a Dresden farvizén a Battlestar is vígan elevickélhet, akár néhány évadon keresztül is. Végre olyan helyre kerül, ahol újra megfoghat pár hasonló érdeklődésű nézőt, és ez a páros lehet a Sci Fi új zászlóshajója. Én csak dicsérni tudom a csatornát, mert tényleg egyre színvonalasabb produkciókat pénzel, és nagyon racionálisan dönt a sorsukról. Felismerte, hogy az SG-féle sorozatok ideje lejárt, és ezerrel pumpálja a BSG-féléket, amik tényleg megérdemlik, hogy kesztűs kézzel bánjanak velük.

Végezetül pedig: a spoilerkedőknek találtam öt képet a The Eye of Jupiter című részből. Valahol az oldal közepe táján lehet megtalálni őket.
Update: itt van öt kép a The Passage-ből is, ez a rész lesz amúgy előbb.

Ne feledjük

A héten nem lesz Battlestar Galactica a tv-ben, az Unfinished Business című epizód csak december 1-én kerül adásba. Aki úgy érzi, ki bírja várni ezt a két hetet, az nézze meg a trailert a scifi.com/battlestar oldalon. Elsőre azt mondanám, filler lesz, de valószínűleg megint gallyra fog vágni a karakterek drámája.

Apropó, megemlíteném: idén már csak két epizód vár ránk ezen kívül: egy The Passage és egy The Eye of Jupiter című. Mindkettő kicsit szorosabban kapcsolódik a fő sztorihoz, bár előbbi inkább karakter-orientált lesz. Kat, a nagyszájú pilótacsaj megmenti a világot (nem). Külöben van olyan néző, aki bírja Katet? Ő az egyetlen, akire azt mondom, hogy nem kéne erőltetni.

Miután megismerkedtünk Jupiter szemével, sajnos téli álomra szenderül picit a sorozat, és kemény egy hónapig vissza se tér. A tavalyi három hónaphoz képest ezt gyerekjáték lesz kibírni, de azért akkor is kapja be a Sci Fi. Megint meg fogunk őrülni, akkora cliffhanger lesz a vége.

Ne feledjük

A héten nem lesz Battlestar Galactica a tv-ben, az Unfinished Business című epizód csak december 1-én kerül adásba. Aki úgy érzi, ki bírja várni ezt a két hetet, az nézze meg a trailert a scifi.com/battlestar oldalon. Elsőre azt mondanám, filler lesz, de valószínűleg megint gallyra fog vágni a karakterek drámája.

Apropó, megemlíteném: idén már csak két epizód vár ránk ezen kívül: egy The Passage és egy The Eye of Jupiter című. Mindkettő kicsit szorosabban kapcsolódik a fő sztorihoz, bár előbbi inkább karakter-orientált lesz. Kat, a nagyszájú pilótacsaj megmenti a világot (nem). Külöben van olyan néző, aki bírja Katet? Ő az egyetlen, akire azt mondom, hogy nem kéne erőltetni.

Miután megismerkedtünk Jupiter szemével, sajnos téli álomra szenderül picit a sorozat, és kemény egy hónapig vissza se tér. A tavalyi három hónaphoz képest ezt gyerekjáték lesz kibírni, de azért akkor is kapja be a Sci Fi. Megint meg fogunk őrülni, akkora cliffhanger lesz a vége.