Sikerült olyannyira rápihennem a The Passage kritikájára, hogy csak Karácsonykor jutott időm megírni az Eye of Jupiterét. Szégyellem magam, hogy az ünnepek alatt is blogolok, aki meg ilyenkor olvas, az vessen magára, és nyomás pihenni, elszakadni a géptől.
Valahol ott fejeztem be a legutóbbi bejegyzésem, hogy a BSG készítőit szidtam, amiért palira akarták venni a nézőiket a Zeusz-Jupiter kavarással. És mivel magyarázta Ron Moore a változtatást (vö. podcast)? Hát hogy ez mennyivel jobban hangzik. Szerintük a "Jupiter szeme" olyan faszán cseng, hogy inkább átírták a forgatókönyvet meg gyakorlatilag az egész mitológiát. Hát nem. Mindig mondom, hogy a cselekmény meg a dráma miatt el lehet nézniegy-két "csalást" az íróknak (mint Tyrol hol van-hol nincs szakálla meg a technoblablák többsége), de azért mindennek van határa. Azért ennyire nem kell coolnak lenni.
Ettől függetlenül a rész teljesen rendben volt. Sőt. Mi az, hogy. Imádtam Tyrol "Harmadik típusú találkozások"-szerű bekattanását, amikor megindult a hegy felé. Az a legjobb, hogy alapból is ez a hasonlat jutott eszembe arról a jelenetről (még mondtam is magamban, hogy csak nehogy valami hegynél lyukadjon ki), erre apodcastben Moore is bevallja, ezt a misztikus "Tyrol's »close encounters« moment" megoldást választották, amikor arról folyt a vita, hogy hogy bukkanjanak rá Jupiter szemére. Pedig fölmerült olyan is, hogy Cally botoljon bele egy emberi csontra a homokban, és akkor elkezdenek felásni mindent, míg elő nem kerül a szentély.
Nem tudom, de nekem ez a misztikum sokkal jobban bejön. Lehet, hogy az íróknak egyszerűbb megoldani az ilyen kérdéseket ezzel az "Isten a gépezetben"joker-kártyával, de ez egyszerűen kell. Emlékeztet, hogy nem a Star Treket nézed (csak nehogy a kolóniák isteneiről is kiderüljön, hogy holmi féregjárat-lakók vagy Q-k :)). Ugyanakkor ad is valami egyediséget a BSG-nek, mint drámának és mint sci-fi sorozatnak egyaránt.
Ha már a Treknél tartunk, azért hadd világítsak rá egy fontos hasonlóságra. Elkezdem jó messziről.
Minden sorozatra jellemző, hogy a fő cselekményszál mellett ki szokás tölteni az időt egy úgynevezett B-plottal is. Általában ez foglalkozik a karakterek kisebb-nagyobb zűrjeivel, személyes problémáival, és aligha van köze az A-plothoz. Annak idején a Star Trek – Deep Space Nine ezért magasodott minden sorozat fölé, mert képes volt összefésülni az A- és B-szálakat, rövid és hosszú távon egyaránt. A fő cselekmény kimenetelét mindig befolyásolták a háttérben zajló események, egymástól akármilyen távolról is indultak azok. Ezzel aDS9 stílust teremtett, fölemelte a mércét, és jelenleg a Battlestar Galactica azon kevesek egyike, akik fel tudnak érni ehhez. Talán mert ugyanaz az ember áll mögöttük, akit úgy hívnak, hogy Ronald D. Moore.
Ez a magasszintű írás, ez a hihetetlen átgondoltság teszi, hogy a B-szálak sosem unalmasak, hiszen lényegében az A-szálak részei. Ezért fognak nagyot döbbenni azok, akik most utálják a "szappanoperás" Kara-Lee-Dee-Anders vonalat, amivel az Unfinished Business óta szenvednek. Nem tudom, hogy hova fog ez a konfliktus kilyukadni, de tuti, hogy szerepe lesz a következő rész(ek) történéseiben. Jól kitalált plot device. Akárcsak a Baltar-Six-Three kombó, ami szintén most kezd kibontakozni.
Cylon-részről nekem csak most vált egyértelművé, hogy a jelenlegi hét modell nem csak hogy nem beszél a másik ötről, de nem is ismerik őket. Ez azért eléggé más színben tünteti fel a dolgokat, mondhatni, az egész korábbi spekulációm értelmét veszti. Mi több, így már az sem nonszensz, hogyBaltar esetleg cylon lehet. Mindegy is, az elmélkedésnek most nincs helye.
Hera, a hibrid csecsemő története eddig eléggé bizonytalan volt, és inkább B-, mint A-történetnek tűnt (rendre ki is vágták a jeleneteit eddig), de lassacskán ő is begyűrűzik a középpontba, mint Isabelle a 4400-ban. Már ha egyáltalán vezethet valahova az ő szála, amit most erősen kétlek, de ki tudja. Az mindenesetre hatalmas volt, amikor Roslin bevallotta Adamának, hogy mit tettek a gyerekkel. Az a vicc, hogy abban a jelenetben Adama csak a fürdőszobába ment volna ki, és nekiállt volna borotválkozni, miközben Roslin a háta mögött magyarázta volna a bizonyítványát. Istenem, de jó, hogy levágták. Mennyire hatásos volt így. Az admirális úgy bepöccen a kolóniák elnökére, hogy végig se hallgatja, és szó nélkül távozik. Hatalmas.
Enélkül a két színész nélkül feleennyit sem érne a sorozat. Amikor Baltar visszatért a Galacticára, és szembesítették kettejükkel, az megint óriási volt. Hogy sugárzott felőlük a gyűlölet! És komolyan fontolóra vették Cavil ajánlatát, hogy Baltarért cserébe átengedik a szentélyt. Egy kivágott jelenetben még meg is beszélték ennek a lehetőségét. Csak hogy jól kihajíthassák az exelnököt a zsilipen.
Végül: szóval mi a fene az a Jupiter szeme? Elég elcsépelt megoldás lenne, ha Tyrol az utolsó pillanatban rátalálna egy benyomható gombra a falban, vagy fölfedezne egy rejtett jelet az ősi írások segítségével. Vegyük észre itt is Isten kezét: miért pont egyszerre értek oda emberek ésCylonok? Miért pont akkor, amikor bármelyik pillanatban fölrobbanhat a rendszer csillaga? Mintha Baltar tett is volna erre utalást Gaetának (ez is érdekes, így próbálja kifejezni, hogy lélekben még velük van). Na jó, mindenkinek meghagyom az fantáziálás élményét, de az összefüggéseket azért vegyük észre.
Hát, egy-két rövidhírtől eltekintve Szilveszterig vissza se fogok térni, sőt, egyelőre fogalmam sincs, mivel fogom kitölteni a január 21-ig tartó időszakot, de igyekszem majd bővíteni az Elmélkedés kategória tárházát is, már amennyire tudom. Csak azért szólok, mert nem érdemes minden nap idelátogatni, inkább kövessétek nyomon azRSS csatornán a blogot.