Category: Elmélkedés

Gyakorlott sci-fi rajongók nagyon jól tudják, honnan ered a Battlestar Galacticában bemutatott hibridek koncepciója. A Dűne
navigátorai, igaz, nem gépi intervenciónak köszönhetően, de képesek
kikalkulálni a fénysebesség fölötti utazáshoz szükséges koordinátákat,
méghozza korlátozott jövőbelátásuknak köszönhetően. A sorozat írói ezt egyszerűen összegyúrták Philip K. Dick prekogjaival a Különvéleményből, akik szabadidejükben a látomásaikat magyarázzák egy kádban fekve, gépekre kötve.

Ennek
köszönhetően a cylon báziscsillagok sofőrjei, a félig szerves-félig
gépi lények szemre nagyon hasonlítanak a Dick-novella
filmadaptációjában látottakhoz, bár halandzsájuk gyakran inkább a hajó
számítógépes műveleteinek és érzékelt eseményeinek a magyarázása,
mintsem állandó víziók interpretálása. Példának okáért egy alkalommal a
hibrid arról számol be, hogy az ember és gép közti kapcsolat témája a
történelemben gyakran a legdrámaibb és legszórakoztatóbb fikciókat
ihlette – ami egyértelműen kikacsintás a mi világunkra.

A
Razorben aztán megismerhettük a cylonok első próbálkozását az
humanizálódás felé, az Első Hibrid személyében – jobb híján ezzel a
névvel illeti őt a rajongói bázis, mert hát Istennek azért csak nem
titulálnánk, még ha ő maga azt szeretné is. Mindenesetre őt a jelek szerint
kevésbé köti le a báziscsillag kormányzása, mert lényegesen többet profetizál, mint 2.0-s társai. Bár összefüggőbben fogalmaz
náluk, még így is meglehetősen homályos képekben közli a látomásait.

Ahogy azt a Razor DVD-változatában mondja, egészen pontosan tisztában van a jövő eseményeivel, konkrét sorsokkal,
ám jó cylonként rébuszokban, kétértelműen beszél. Ennek ellenére a
legfontosabb mondanivalóját megértjük: a hibrid megérzi az emberek
jelenlétét, nem csak a hajón, hanem haladásukat is a sorsvonalukon.
Pontosan tud arról, hogy nemsokára a faj meg fogja tagadni a számára
kijelölt utat – azt az utat, amelyen Roslin hivatott mutatni az irányt
-, de a bolygót, mely nem sajátjuk, még időben elhagyják, hogy
visszatérjenek a helyes ösvényre. Az írók szemszögéből, akik elsősorban
"nagyban gondolkodnak", ez áll Baltar vezette új-capricai letelepedés
hátterében, és érthető, hogy a Kobol ősi tekercseiben megírtak
számítanak a "kijelölt útnak", mégis érdekes, hogy ezt a cylonok
hibridje is belátja, és így részévé válik az eleve elrendeltetésnek.

Több mint két évet ugrunk előre a hibrid második látomásával, amelyben a
Végső Öt cylon közül négy "ébredését" jósolja meg. A kulcsmondat ebben
a próféciában "a zűrzavar közepette a férfi megtalálja a nőt", ami
Samuel Anders és Kara Thrace újrakezdődő kapcsolatára utalhat. A
következő mondata megerősíti ezt: "az ellenségeket lehetetlen vágy köti
össze, az ellenségek most eggyé válnak". Miután a "férfi"-ról tudjuk,
hogy cylon, vagyis tágabb értelemben véve ellenség, Kara Thrace pedig
az emberiség sorsvonalán tölt be valamilyen szerepet, ezért az istenek
által megírt szerepeik lehetnek egymással ellentétesek – ugyanakkor
lehet, hogy az "ellenségek" kifejezéssel a hibrid inkább ironizált,
mint valódi konfliktusra utalt.

Tekintettel arra, hogy a hibrid jóslatai mind a harmadik és a
negyedik évad eseményeit vetítik előre, a következő kijelentése
tekinthető írói önámításnak is. "Az út előre egyszerre elképzelhetetlen
és elkerülhetetlen" – ez jelzés a nézők felé, hogy nem érdemes
spekulálni a befejező szezon eseményein, mert azokat elképzelni se lehet, ugyanakkor meg is nyugtatnak bennünket. Az elkerülhetetlen,
azaz "megígért" és annyira várt esmenyek mind meg fognak történni a
jövőben. Ezt erősíti meg a többi jóslat is, elsőként egy rövid utalás
az utolsó, ötödik cylonra. Ő még az árnyakban rejtőzik, de már
kapaszkodik a fény felé, ám a megváltása csak fájdalom és kínok
üvöltései közt jön el. Utalhat ez egy szörnyű halálra, és az azt követő
cyloni letöltődésre? Szülésre, (újjá)születésre? Vagy egy olyan szörnyű betegség
tüneteire, mint a mellrák?

A következő képben az általunk is ismert hét cylon modell áll a
középpontban. Magukat gépnek és bűntelennek hiszik, ám épp a bűn lesz
az, ami felemészti őket. Megismerik majd az ellenségeskedést és a
keserűséget, és – ami a legfontosabb és leghomályosabb – hogy az egy görcsös agóniája szétterjed majd a sokba.
Végül világossá válik, hogy az emberiség és a cylon faj együtt, "egy
angyal szárnyain egyesülve" fogják elérni az ígéret földjét, ám ez nem
a vég lesz, hanem egy új kezdet. Számíthattunk erre, s hogy ez valóban
így fog történni, csak megerősíti az előző kép, amelyben a cylonok
sokasága emésztődik fel – hisz ha a hét ismert modellből egyenként több
száz példány éri el a Földet, az nem csekély konfúziót szülne. A jelek
szerint nem az ember, hanem a saját faja fogja a cylonokat
megtizedelni, és hogy mely modellek, és hányadmagukkal érik el az
ígéret földjét, az még a jövő zenéje. Intő jel mindenesetre, hogy két
modell már most is igen közel áll az emberiséghez, egy pedig
elkötelezett híve a próféciáknak – amelyek nem az emberek kiirtásáról
szólnak.

A hibrid életének utolsó mondatait már Kendra Shawhoz intézi, s
olyan titkot árul el neki, amelyet aztán nem enged kiszivárogni, ezzel is
elárulva saját cyloni, ambivalens természetét. Így egyes-egyedül a
halál szélén álló Kendra tudhatja meg, hogy Kara Thrace nem jó
irányba vezeti az emberiséget, nem a Föld az ő úticélja, hanem a halál.
Akit egész eddig az angyalnak hittünk, akinek a szárnyain egyesülnie
kellett volna a két fajnak – áruló lenne? A halál, és nem valamilyen
istenség angyala?

A hibridnek, akit "gyermekei" istennek hisznek, nem
lehet az a célja, hogy ellentétet szüljön az emberek közt, és
félrevezesse őket. Egy olyan lénynek, aki szerint a jövő eseményei elkerülhetetlenek,
nem állhat érdekében azt hazudni valakiről, hogy rossz irányba vezeti
az embereit, végül pedig magával vinni a sírba a titkát. Érthető, hogy
megakadályozta, hogy az intelem eljusson a Pegasuson tartózkodókhoz,
hiszen több mint két év távlatában jelentkezik majd csak az értelme, és
feltehetően nem csak Kara Thrace sorsa van megírva, hanem az is, hogy
hogyan lepleződik le a rossz iránymutatása. Ilyen értelemben a
hibrid intelme csak zavart, fölösleges feszültséget keltene, és
ellentmondana a próféciáknak, érthető tehát, hogy nem engedi azt idejekorán
kiszivárogni.

Utolsó előtti mondatában a hibrid, vagy nevezzük cylon istenségnek,
újabb bogarat ültet a fülünkbe, újabb morzsát hint el a jövőre nézve.
Tudta ő jól, hogy a létezése Kendra Shaw érkezésével fog a végéhez
érni, de újjá fog születni, a halálából egy új élet sarjad. Tudjuk mi
is, hogy mindez megtörtént már régen, és megtörténik újra, így lehet,
hogy csak több ezer év múlva születik újjá, hogy vezesse az új
körforgás új cylonjait, de lehet, hogy szerepe lesz még ebben a
históriában, még mielőtt a gyermekei elérik a Földet. Ezt maga sem
tudja, a jövő ezen útjai számára is kifürkészhetetlenek.

Ezzel árulja el magát leginkább a hibrid. Nyilvánvaló, hogy ő a
jövőnek alapos ismerője, de nem a formálója. Amennyiben ő az a személy,
akit a faja istenének vél, akkor közönséges csaló, nem igaz isten.
Ugyanolyan különleges érzéke van, mint Pythiának vagy más
orákulumoknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ugyanazokat a
szavakat használja, mint a tekercsek írói, mikor a körforgásra utaló
mantrát ismétli Kendrának. Érthető már az is, hogy Leobennek honnan van
fogalma olyan dolgokról, melyeket a tizenkét kolónia szent tekercseiben
írtak meg, honnan ismeri ő az "All this has happened before…"
idézetét. Nem feltétlenül olvasta azokat, hanem a saját istenétől van
róluk tudomása. És minthogy a hibrid és az orákulumok ugyanabból a
forrásból táplálkoznak – vagy Kobol tényleges isteneitől, vagy a Végső
Öt transzcendentális entitásaitól -, érthető, hogy ismereteik több
helyütt egyeznek, sőt, a szóhasználatuk is hasonló.

Tekintve, hogy a különböző, egymástól teljesen független források ennyire egyformán és pontosan írják le ugyanazt a jövőképet, valószínűsíthető, hogy a jövőnek ezeket a szeleteit maguk a jövőt formáló entitások engedik kiszivárogni a
saját kiválasztottjaikhoz vagy más módon definiált "látó"-ikhoz. Ők
maguk azok, akik a mondatokat az orákulumok szájába adják, ők azok,
akik kellően homályosan fogalmaznak, és nem a hibrid vagy a próféták
önző célja ambivalenciát szülni.

Ez is egy módja az iránymutatásoknak,
akárcsak a fizikai útvonal kijelölése, a szupernóvák, csillagködök
elhelyezése, vagy épp egy dallam elültetése a megfelelő helyen és
időben a megfelelő fülekbe. Igazi istenekkel van tehát itt dolgunk,
akik mindenek fölött állnak. Nem pártfogolják sem az emberek, sem a
cylonok oldalát, mindkettőt erősítik, ha kell, és mindkettőt gyengítik,
ha kell. Nincs akkora beavatkozásuk az események folyásába, mint azt
sokan hiszik – hagyták, hogy megszakadjon a sorsvonal az új-capricai
kitérővel -, de egyértelműen terelgetik a históriát a medrében, a
kezdetektől az elkerülhetetlen befejezésig.

Gyakorlott sci-fi rajongók nagyon jól tudják, honnan ered a Battlestar Galacticában bemutatott hibridek koncepciója. A Dűne navigátorai, igaz, nem gépi intervenciónak köszönhetően, de képesek kikalkulálni a fénysebesség fölötti utazáshoz szükséges koordinátákat, méghozza korlátozott jövőbelátásuknak köszönhetően. A sorozat írói ezt egyszerűen összegyúrták Philip K. Dick prekogjaival a Különvéleményből, akik szabadidejükben a látomásaikat magyarázzák egy kádban fekve, gépekre kötve.

Ennek köszönhetően a cylon báziscsillagok sofőrjei, a félig szerves-félig gépi lények szemre nagyon hasonlítanak a Dick-novella filmadaptációjában látottakhoz, bár halandzsájuk gyakran inkább a hajó számítógépes műveleteinek és érzékelt eseményeinek a magyarázása, mintsem állandó víziók interpretálása. Példának okáért egy alkalommal a hibrid arról számol be, hogy az ember és gép közti kapcsolat témája a történelemben gyakran a legdrámaibb és legszórakoztatóbb fikciókat ihlette – ami egyértelműen kikacsintás a mi világunkra.

A Razorben aztán megismerhettük a cylonok első próbálkozását az humanizálódás felé, az Első Hibrid személyében – jobb híján ezzel a névvel illeti őt a rajongói bázis, mert hát Istennek azért csak nem titulálnánk, még ha ő maga azt szeretné is. Mindenesetre őt a jelek szerint kevésbé köti le a báziscsillag kormányzása, mert lényegesen többet profetizál, mint 2.0-s társai. Bár összefüggőbben fogalmaz náluk, még így is meglehetősen homályos képekben közli a látomásait.

Ahogy azt a Razor DVD-változatában mondja, egészen pontosan tisztában van a jövő eseményeivel, konkrét sorsokkal, ám jó cylonként rébuszokban, kétértelműen beszél. Ennek ellenére a legfontosabb mondanivalóját megértjük: a hibrid megérzi az emberek jelenlétét, nem csak a hajón, hanem haladásukat is a sorsvonalukon. Pontosan tud arról, hogy nemsokára a faj meg fogja tagadni a számára kijelölt utat – azt az utat, amelyen Roslin hivatott mutatni az irányt -, de a bolygót, mely nem sajátjuk, még időben elhagyják, hogy visszatérjenek a helyes ösvényre. Az írók szemszögéből, akik elsősorban "nagyban gondolkodnak", ez áll Baltar vezette új-capricai letelepedés hátterében, és érthető, hogy a Kobol ősi tekercseiben megírtak számítanak a "kijelölt útnak", mégis érdekes, hogy ezt a cylonok hibridje is belátja, és így részévé válik az eleve elrendeltetésnek.

Több mint két évet ugrunk előre a hibrid második látomásával, amelyben a Végső Öt cylon közül négy "ébredését" jósolja meg. A kulcsmondat ebben a próféciában "a zűrzavar közepette a férfi megtalálja a nőt", ami Samuel Anders és Kara Thrace újrakezdődő kapcsolatára utalhat. A következő mondata megerősíti ezt: "az ellenségeket lehetetlen vágy köti össze, az ellenségek most eggyé válnak". Miután a "férfi"-ról tudjuk, hogy cylon, vagyis tágabb értelemben véve ellenség, Kara Thrace pedig az emberiség sorsvonalán tölt be valamilyen szerepet, ezért az istenek által megírt szerepeik lehetnek egymással ellentétesek – ugyanakkor lehet, hogy az "ellenségek" kifejezéssel a hibrid inkább ironizált, mint valódi konfliktusra utalt.

Tekintettel arra, hogy a hibrid jóslatai mind a harmadik és a negyedik évad eseményeit vetítik előre, a következő kijelentése tekinthető írói önámításnak is. "Az út előre egyszerre elképzelhetetlen és elkerülhetetlen" – ez jelzés a nézők felé, hogy nem érdemes spekulálni a befejező szezon eseményein, mert azokat elképzelni se lehet, ugyanakkor meg is nyugtatnak bennünket. Az elkerülhetetlen, azaz "megígért" és annyira várt esmenyek mind meg fognak történni a jövőben. Ezt erősíti meg a többi jóslat is, elsőként egy rövid utalás az utolsó, ötödik cylonra. Ő még az árnyakban rejtőzik, de már kapaszkodik a fény felé, ám a megváltása csak fájdalom és kínok üvöltései közt jön el. Utalhat ez egy szörnyű halálra, és az azt követő cyloni letöltődésre? Szülésre, (újjá)születésre? Vagy egy olyan szörnyű betegség tüneteire, mint a mellrák?

A következő képben az általunk is ismert hét cylon modell áll a középpontban. Magukat gépnek és bűntelennek hiszik, ám épp a bűn lesz az, ami felemészti őket. Megismerik majd az ellenségeskedést és a keserűséget, és – ami a legfontosabb és leghomályosabb – hogy az egy görcsös agóniája szétterjed majd a sokba. Végül világossá válik, hogy az emberiség és a cylon faj együtt, "egy angyal szárnyain egyesülve" fogják elérni az ígéret földjét, ám ez nem a vég lesz, hanem egy új kezdet. Számíthattunk erre, s hogy ez valóban így fog történni, csak megerősíti az előző kép, amelyben a cylonok sokasága emésztődik fel – hisz ha a hét ismert modellből egyenként több száz példány éri el a Földet, az nem csekély konfúziót szülne. A jelek szerint nem az ember, hanem a saját faja fogja a cylonokat megtizedelni, és hogy mely modellek, és hányadmagukkal érik el az ígéret földjét, az még a jövő zenéje. Intő jel mindenesetre, hogy két modell már most is igen közel áll az emberiséghez, egy pedig elkötelezett híve a próféciáknak – amelyek nem az emberek kiirtásáról szólnak.

A hibrid életének utolsó mondatait már Kendra Shawhoz intézi, s olyan titkot árul el neki, amelyet aztán nem enged kiszivárogni, ezzel is elárulva saját cyloni, ambivalens természetét. Így egyes-egyedül a halál szélén álló Kendra tudhatja meg, hogy Kara Thrace nem jó irányba vezeti az emberiséget, nem a Föld az ő úticélja, hanem a halál. Akit egész eddig az angyalnak hittünk, akinek a szárnyain egyesülnie kellett volna a két fajnak – áruló lenne? A halál, és nem valamilyen istenség angyala?

A hibridnek, akit "gyermekei" istennek hisznek, nem lehet az a célja, hogy ellentétet szüljön az emberek közt, és félrevezesse őket. Egy olyan lénynek, aki szerint a jövő eseményei elkerülhetetlenek, nem állhat érdekében azt hazudni valakiről, hogy rossz irányba vezeti az embereit, végül pedig magával vinni a sírba a titkát. Érthető, hogy megakadályozta, hogy az intelem eljusson a Pegasuson tartózkodókhoz, hiszen több mint két év távlatában jelentkezik majd csak az értelme, és feltehetően nem csak Kara Thrace sorsa van megírva, hanem az is, hogy hogyan lepleződik le a rossz iránymutatása. Ilyen értelemben a hibrid intelme csak zavart, fölösleges feszültséget keltene, és ellentmondana a próféciáknak, érthető tehát, hogy nem engedi azt idejekorán kiszivárogni.

Utolsó előtti mondatában a hibrid, vagy nevezzük cylon istenségnek, újabb bogarat ültet a fülünkbe, újabb morzsát hint el a jövőre nézve. Tudta ő jól, hogy a létezése Kendra Shaw érkezésével fog a végéhez érni, de újjá fog születni, a halálából egy új élet sarjad. Tudjuk mi is, hogy mindez megtörtént már régen, és megtörténik újra, így lehet, hogy csak több ezer év múlva születik újjá, hogy vezesse az új körforgás új cylonjait, de lehet, hogy szerepe lesz még ebben a históriában, még mielőtt a gyermekei elérik a Földet. Ezt maga sem tudja, a jövő ezen útjai számára is kifürkészhetetlenek.

Ezzel árulja el magát leginkább a hibrid. Nyilvánvaló, hogy ő a jövőnek alapos ismerője, de nem a formálója. Amennyiben ő az a személy, akit a faja istenének vél, akkor közönséges csaló, nem igaz isten. Ugyanolyan különleges érzéke van, mint Pythiának vagy más orákulumoknak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ugyanazokat a szavakat használja, mint a tekercsek írói, mikor a körforgásra utaló mantrát ismétli Kendrának. Érthető már az is, hogy Leobennek honnan van fogalma olyan dolgokról, melyeket a tizenkét kolónia szent tekercseiben írtak meg, honnan ismeri ő az "All this has happened before…" idézetét. Nem feltétlenül olvasta azokat, hanem a saját istenétől van róluk tudomása. És minthogy a hibrid és az orákulumok ugyanabból a forrásból táplálkoznak – vagy Kobol tényleges isteneitől, vagy a Végső Öt transzcendentális entitásaitól -, érthető, hogy ismereteik több helyütt egyeznek, sőt, a szóhasználatuk is hasonló.

Tekintve, hogy a különböző, egymástól teljesen független források ennyire egyformán és pontosan írják le ugyanazt a jövőképet, valószínűsíthető, hogy a jövőnek ezeket a szeleteit maguk a jövőt formáló entitások engedik kiszivárogni a saját kiválasztottjaikhoz vagy más módon definiált "látó"-ikhoz. Ők maguk azok, akik a mondatokat az orákulumok szájába adják, ők azok, akik kellően homályosan fogalmaznak, és nem a hibrid vagy a próféták önző célja ambivalenciát szülni.

Ez is egy módja az iránymutatásoknak, akárcsak a fizikai útvonal kijelölése, a szupernóvák, csillagködök elhelyezése, vagy épp egy dallam elültetése a megfelelő helyen és időben a megfelelő fülekbe. Igazi istenekkel van tehát itt dolgunk, akik mindenek fölött állnak. Nem pártfogolják sem az emberek, sem a cylonok oldalát, mindkettőt erősítik, ha kell, és mindkettőt gyengítik, ha kell. Nincs akkora beavatkozásuk az események folyásába, mint azt sokan hiszik – hagyták, hogy megszakadjon a sorsvonal az új-capricai kitérővel -, de egyértelműen terelgetik a históriát a medrében, a kezdetektől az elkerülhetetlen befejezésig.