A bejegyzés első része itt található.
Végre eljutottunk HeadSixhez. Aki egyben tökéletes,
kegyetlenül őszinte partner, terapeuta, és irányító szülő is. Az ember
szereplése láttán szívesen feltenné a ma már klasszikusnak számító,
elcsépelt kérdést Baltarnak: Mesélne az édesanyjáról?:) De komolyabbra
fordítva a szót: HeadSixszel kapcsolatban eddig két kiemelkedő elmélet
merült fel. Az egyik szerint Six Baltar tudatalatti kivetülése, a zseni
világot mindennél jobban átlátó elméjének teremtménye. A másik szerint
Six az, akinek mondja magát: Isten angyala, aki vezeti a
kiválasztottat. Nos, azt mondják különféle elméleteket alkotni könnyű.
Ezért nem is alkotok újabbakat. Ugyanis véleményem szerint mindkettő. Ő
Baltar hite, lényének egy darabja, Isten angyala, és a világ egy része.
Persze ez egy kicsit sok lehet így, de mondhatnánk, hogy amíg a foton
egyszerre hullám és részecske, addig a mi kedves Six entitásunk is
lehet mindez egyszerre. Fentebb már leírtam, mely én szeletnek
feleltethető meg leginkább HeadSix, de bontsuk ki kicsit jobban Gaius
tudattalan személyiségben rejlő lehetőségeket.
Mint említettem egy korábbi hozzászólásban HeadSix Baltar
személyiségének tudatalatti ellentétpárjának is megfeleltethető, ami a
tudatos személyiséggel fordított tulajdonságokat mutat. Például, amíg a
tudat racionális, addig a tudatalatti mélyen vallásos. Ahogy Gladia is
gondolja, nem feltétlen véletlen, hogy HeadBaltar a régi világfi
stílust képviseli – szegény leszorult a tudatalattiba. Emellett azonban
van egy pszihológiai jelenség, ami szintén tetten érhető a semmiből
előbukkanó hölgyben. Ez pedig a Jung által személyes tudattalan és a
kollektív tudattalan határára helyezett anima. A személyiség ellentétes
nemű párja. A férfiben lakó nő. Van egy olyan elmélet, mi szerint a
szerelem első látásra jelenség a férfi animája, és a nő animusa
kivetítése a leginkább megfelelő személyre. Van-e ennél szebb
magyarázat Baltar és Six, és mellettük HeadBaltar, és HeadSix komplex
kapcsolatára? Előfordulhat, hogy a két személy ellentétes nemű belső
párja tökéletesen azonos a másik valós személyével? Bár ezt a sorozat
jövője még cáfolhatja, de kár lenne érte, vagy ahogy szokták mondani,
olyan szép pár voltak együtt. És különben is, szeretem nézni Triciát.:)
Folytatva a gondolatmenetet, Baltarhoz hasonlóan mi is
evezzünk át lassan a misztikum, és a racionalitás elmosódó
határvonalának vizeire. A mi kedves Gaius-nénk tehát akár tudatalatti,
akár anima, akár a szülő én egy belülre tolt része, mindenképpen közel
áll a kollektív tudattalanhoz. Ahol az emberiséget egészét jellemző
ideák, elképzelések, ősképek, úgynevezett archetípusok laknak.
Ráadásnak emellett tucatnyi máig pontosan megmagyarázhatatlan dolog.
Itt bizony olyan minták is vannak, amelyek nemcsak a biológiai létezés
építőköveinek szintjeiig nyúlnak vissza, hanem a fizikai világ alapvető
törvényszerűségeinek képét közvetítik. Sejtszerkezetek, részecske
kölcsönhatások, fraktálok, sokdimenziós geometriai képletek, és így
tovább. Már-már fantasztikumnak tűnik, pedig tudományos tény. A
kollektív tudattalan szintjén Jung szerint minden ember ugyanúgy
egységes, ahogy az alapvető testi adottságok szintjén. Vannak kutatók,
akik szerint a kollektív tudattalan teljesen egy, általa minden
kapcsolatban áll mindennel. Ennél a pontnál eszünkbe juthat az ismert
Bibliai idézet: „Megteremté Isten az embert maga képmására”. Vagy
idézzük Leobent: „Mi mind istenek vagyunk”. Személy szerint levontam
azt a következtetést, hogy a Battlestar alkotói gárdája ehhez hasonló
szemlélettel dolgozik, gondolkodik.
Azt hiszem, sokan
érzitek már mire fogunk kilyukadni. A katolikus, vagy erős keresztény
hitben élők itt hagyják abba az olvasást, nehogy szemük
megbotránkoztassa őket.:) Jung szerint a kollektív tudattalan
határtalan, végét nem ismerjük. A keresztények szerint Isten
mindenható, mindenhol jelen van. Mások szerint Isten, és a szent lelke
bennünk lakik. Sorolhatnánk. A két fogalom majdhogynem egy. Ha ilyen
szempontból vizsgáljuk, úgy tűnik az ember alakú cylon modellek, még
inkább a hibridek is ugyanazzal a kollektív tudattalannal, ha úgy
tetszik, Istennel vannak kapcsolatban, mint az emberek. Másrészt ez
alapján Caprica Six kivetülése Baltar tudatából bizony egy angyal is,
mely Isten terve szerint vezeti. Szerintem többet nem is kell
magyaráznom.
Persze az is lehet, hogy mást képzeltek el az alkotók.
Idővel eldől, bár van bennem egy olyan érzés, hogy pont a kellő
misztikum fenntartása miatt a teljes metafizikus magyarázat el lesz
hagyva.
A sok pszihológiai és vallási fejtegetés között kiemelnék
egy részt, mi Baltar lelki fejlődésének – vagy inkább kinyílásának –
útján engem leginkább megragadott. Ez pedig a börtön kép, a raboskodás
ideje. Nem csupán azért, mert az állapot egyfajta önkéntelen
remeteséget okoz, időt biztosítva az önvizsgálatra, elmélkedésre, hanem
tökéletes szimbólum is egyben. Az évtizedek szokásainak, és
beidegződéseinek végtelen játszmáival megfeleltethető rácsok, melyek
fogva tartják a tisztább belső, magasabbra törekvő ént. A börtönből
kicsempészett írásai ennek a szárnybontogatását szimbolizálták, ahogy
felsőbb én szabadulni próbált, felébredni az eddig rákényszeríttet
álomból.
Itt megemlítek a történelmünkből két hasonló, ám mégis
teljesen különböző sorsú embert, akik remek párhuzamot mutatnak a
raboskodó Gaiussal. Az egyik Pál Apostol, a másik pedig Adolf Hitler.
Az egyik mű az Újszövetség leveleinek egy része, a másik pedig a Mein
Kampf. Elgondolkodtató.
Bár a párhuzamok emlegetésekor itt nem feledkezhetünk meg
az elnökasszony börtönvakációjáról, és az alatta érkező látomásokról
sem.
Mindezekből leszűrhető, hogy Gaius útja bizony a próféták
útja. Személyiségjegyei, alapvető tulajdonságai tökéletes vallásújítóvá
teszik, saját tudtán kívül is. Az út azonban nem könnyű, teli
szenvedéssel, kísértéssel, bukásokkal, és helyrehozandó hibákkal.
Hiszen ha az ember tökéletesnek születne, nem lenne hová fejlődnie.
Buddhához, és Mohamedhez hasonlóan van, amikor tobzódik a világ testi
adományaiban, és lelkének útja stagnál. Máskor gyermeki lelkétől
igencsak távol álló katonai hatalmaknak hála elszenvedi a poklok
poklait, megalázzák a vezetők előtt, bűnbakká teszik, akár Jézust.
Szembekerül saját bűneivel. És irtózatos szenvedés árán, de kibír
mindent. Nemhogy kibírja, de nem roppan teljesen össze, iszákos sem
lesz tőle, mint az őt annyira rühellő, jócskán nagyra nőtt kritikus
szülői énnel megáldott Tigh. (Ezért is szereti annyira dádázni a lázadó
gyerek énnel domináló Starbuckot.:)) Sőt néha mintha a fájdalom és
bűntudat erősítené meg hitében, önmagában, mint mikor a börtönben
megfogalmazza saját hitvallását a rendszerről. Bár annyi előnye van,
hogy mikor már nem bírná, mindig érte nyúl egy segítő kéz, újabb csodás
megmenekülés, újabb feltámadó hit. Újabb véletlen? Vagy a mindenható
erő nem hagyja veszni az ilyen ritka embereket, akik a jövőbelifejlődés
lehetőségét nyújtják mások számára?
Élete, annak ellenére, hogy emberi gyarlóságokkal, és
vétségekkel van teli, láthatóan a folyamatos emelkedésről,
tökéletesedésről szól. Ezt teszi, mikor alacsony sorból felküzdi magát
korának legismertebb tudósává, és ezt teszi, mikor végül a lelki utat
választja – mert tűnhet úgy, hogy ez kényszer volt számára, de
valójában igenis az ő döntésén múlott. Hiszen nem adta fel, sosem
lépett ki. A korábban általam is idézett szimfónia hasonlat pedig nem
csak a sorozatra húzható, hanem magára Baltarra is, a saját érzéseit,
és gondolatait is közvetíti, hogy miként érti meg egyre teljesebben
énjét, és a vele történtek célját. A látszólag következetlen események
lassan egésszé állnak össze.
Mégis, egyelőre nagyon nehéz bármiféle párhuzamot vonni a
földi vallásalapítók és Gaius között. Pontosan azért, mert életüknek
azt a részét ismerjük jobban, ami Baltar életében még csupán most
kezdődik. Inkább az üzenettel vagyunk tisztában, a tanítással, amit
ebben a szakaszban adtak át. Én kíváncsian várom, bekövetkezik-e ez, és
ha igen, akkor vajon a készítők mennyi időt szentelnek ennek a
bemutatására.
Rengeteg olyan megközelítés, lehetőség van ezeken kívül,
amivel vizsgálni lehetne a Galactica világának vallásait, vagy Gaius
Baltar személyiségét, szerepét ezen belül. Itt csupán egy nagyon kis
morzsát emeltünk ki a komplex, bonyolult kapcsolatokkal teli
rendszerből. Azonban remélem ez a kis darabka is elég ahhoz, hogy
lássuk, egy „sima” sci-fi sorozat is mennyi mindent közvetíthet az
emberekről, a világról, milyen gazdag képet nyújthat a benne szereplő
fiktív, erősen archetípusos személyekről. Nemcsak tudatos énünknek,
hanem a tudatalattinknak is. Valószínű ez is hozzájárul a Battlestar
Galactica sikeréhez, és töretlen népszerűségéhez.
Még egyszer köszönet Sintnek az áldozatos munkájáért.