Hány, de hány délutánt guggoltunk végig, hány körmünk tört be, hány műszálas macskanadrágot térdeltünk ki, hány házifeladatunk nem készült el, mikor porbafingó scifirajongó korunkban Legóból megpróbáltuk megépíteni a Star Wars csillagrombolóit, a Millennium Falcont, a Star Trek Enterprise csillaghajóját, és mennyit bosszankodtunk, hogy a remekműveinket tarkabarka, piros-kék-sárga kockákból összekannibalizált alkatrészek csúfítják el. Mégis kész volt a mű, és akkor menőnek éreztük magunkat, szuperebbek voltunk a többi nagycsoportosnál, miénk volt a világ. Titkon azonban tudtuk, hogy az alkotás nem tökéletes, hiszen az űrhajóhoz fel kellett használni a kalózos és a lovagos Legók elemeit is — és ekkor meghalt bennünk egy csöppnyi kreativitás. Végül soha többé nem vettük elő a játékot, mert az álmaink egyre nagyobbra nőttek, az alkatrészek meg valahova mindig eltűntek, és egy idő után egyszer csak nem kaptunk újakat.
Nem így történt ez a BrickCon résztvevőivel, akiknek sikerült beteljesíteni mindazt, amiről a ’90-es évek magyar általános iskolásai álmodni sem mertek. Ők biztos sosem fogytak ki az alkatrészekből, és soha nem kellett feladniuk a nagyratörő terveiket, ma pedig, felnőtt fejjel, kiállításokat rendeznek a műveikből, például ilyen Battlestar Galactica-mozaikokból és mikroméretű Viperekből:
