A rovat következő számában a Drót, eredeti címén The Wire című sorozattal fogunk foglalkozni, amelyet gyakorta szokás összevetni a Kemény zsarukkal. "Közkívánatra" így ezzel folytatjuk a sort, ezúttal Jaste Sydlon összefoglalójával, amely alant olvasható.
A sorozat Baltimore-ban játszódik, 5 évadot élt meg az HBO gondozásában, és minden idők egyik legrealisztikusabban ábrázolt tévés drámája. A korábban Baltimore-ban riporterként dolgozó David Simon készítette, akinek a nevéhez fűződik többek között a Generation Kill minisorozat is.
A Battlestar Galactica-hoz hasonlóan a Wire is erőteljes drámaiságával nyerte el tetszésemet, igaz a BSG egy képzelt világban játszódik, mégis életszerű problémákkal foglalkozik, míg a Drót a jelenben játszódik, a valóságos világról szól, és annak meséli el minden részletét.
Az alapcselekmény a nyomozás, de ettől senki ne ijedjen meg (úgy ahogy én tettem azt először, amikor megnéztem a pilotot majd egy év szünet után néztem meg újra és folytattam a sorozatot, mert elsőre kicsit sok(k) volt), mert nem a megszokott egy rész egy ügy felállással van dolgunk, hanem 1 nagy ügy akár több évadon keresztül is a nyomozás témája.
Természetesen kisebb esetekkel is találkozunk amik, vagy kapcsolódnak a nagyobb ügyekhez, vagy nem, viszont a kis ügyeknél sem arra törekedtek az alkotók, hogy CSI szintre bontsák le a metódust, hanem az emberi oldalára koncentráltak, és igy a jó öreg színtiszta rendőrmunka kerül előtérbe. A sorozat neve is árulkodó, mert a nagy ügyek megoldásához minden eszközt bevetnek, mint például a lehallgatás, ami az évadok során egyre kifinomultabb, bonyolultabb lesz.
A fontos eseteket egy speciális, nyomozókból álló egység göngyölíti fel, akik a lehallgatásokat, megfigyeléseket is végzik, és mivel a történet Baltimore-ban játszódik, ezért főleg drogügyekről van szó. A drog útját követve a lecsúszott narkósoktól eljutunk egészen a lánc tetejére is idővel, sőt…
A Wire az összetettségében és a logikus felépítésében jobb, mint a BSG, mert itt az emberi (érdek) kapcsolatok olyan mélységeit tárják fel, amit még sehol sem láthattunk, például a politikai ügyeskedések, a bíróságon történtek annyira realisztikusak, hogy igazi ügyvédek, tisztségviselők áradoztak a Drótról, mert nem gondolták volna, hogy ennyire valósághűen vissza tudja adni azt, ami valójában történik.
A BSG Roslin-Adama féle diktatúrájával szemben, itt a politikai viszályok, a korrupció és megalkuvás a jellemző. Nincs mellékvágány sem, vagy olyan szál amit ne tudnának elvarrni az irók. Az epizódok színvonala egyenletesen jó, nincsenek töltelékrészek, és a tényleges szerializáltságnak hála a cselekmény részről-részre előrébb gördül, és az ember vagy megszereti az egyes karaktereket, vagy megutálja, de valamilyen szinten kötődni fog hozzájuk. A szerializáltság és az esetek viszonylag lassú megoldása miatt az ember azt hinné, vontatott a sorozat, de az apró ügyek, a karakterek életének megismerése, az utca hangulata ellensúlyozzák az esetleges helyben toporgást.
A Battlestar Galactica-val ellentétben nem kézi kamerával vették fel, szóval ne számítson senki kamerarángásra, de a sorozatnak igy is van egy sajátos, sötét hangulata. Azoknak tudom ajánlani, akiket nem zavar a realista ábrázolásmód, a politikai mocsok, szeretik megismerni részletesebben a karaktereket, és az izgalmas, bár nem túl gyors nyomozás is felkelti az érdeklődésüket.