Még a legkomolyabb, legrealistább produkció is elképzelhetetlen különféle kikacsintások és belsős poénok nélkül, nincs ez másként a BSG-vel sem. Ronald D. Moore a stáb több tagjával együtt a Star Trek köpönyegéből bújt elő, így hát érthető módon számtalan utalást találhatunk a nagy elődre itt is.
A minisorozatban kapásból találkozunk a Gemenon Liner 1701 nevű utasszállítóval, amely a USS Enterprise sorozatszámát viseli, később pedig megismerjük Tom Zarek kényszerű otthonát, az Astral Queent, amely a formáját az eredeti BSG-től, a nevét azonban RDM kedvenc eredeti Star Trek-epizódjából kapta.
Az első évadban a nézők minden héten szembesülhettek vele, hogy a Galacticával együtt menekül az Enterprise maga is, rögtön két példányban, ugyanis a minisorozat záró képsorai újra és újra felbukkantak az intróban, ebbe pedig Gary Hutzel, a vizuális effektekért felelős Star Trek-veterán belecsempészte a híres csillaghajót.
A kép a Battlestar Wikitől van
Később láthattuk, hogy nem csak Moore csempészi bele a trekkerek kedvenc számát a sorozatba, ugyanis David Weddle és Bradley Thompson pontosan 1701 embert nyírtak ki a He That Believeth in Me csatájában, Michael Taylor pedig a Weapons Locker 1701D nevű terembe szervezte meg a négy cylon találkáját a Ties That Bindban, ahol a D betű az Új Nemzedék csillaghajójára utal.
Az írók másik kedvelt száma a 47, amely szintén a Trek idején ragadt rájuk, amikor az írók minden lehetséges technoblablában, feliratban és kelléken ezt a számot igyekeztek felhasználni a vicc kedvéért. Ugyan egy J.J. Abrams nevű rajongójuk teljesítményét nem múlták fölül, aki az Aliasban már zavarbaejtően sokszor tüntette fel a 47-et, azért a BSG alkotói is folytatták a hagyományt, legutóbb például Romo Lampkin húzott ki ennyi nevet az elnökjelöltek listájáról.