Verheiden véleménye a fináléról

Mark Verheiden író, co-executive producer és blogger is megírta a saját gondolatait a Ronald D. Moore által nemrég befejezett finálé forgatókönyvéről, miután Aaron Douglas is felfedte a maga érzéseit. Aki nem szeretné tudni, hogy egyáltalán mit várjon a nagyjából egy év múlva esedékes befejezéstől, az most ne olvasson tovább, de a leírtak nem rontják a filmélményt a szó szoros értelmében. Idézem:

Egyszerűen… lenyűgöző. Az a fajta forgatókönyv, hogy az elolvasása után csak kábultan hátradőlsz a foteledben, aztán fölhívsz valakit, akivel megbeszélheted, hogy mennyire kielégítő és erőteljes és… (válasszatok egy szuperlatívuszt)… Gyakran túlságosan is felemelem az elvárásokat, vagy túlzásokba bocsátkozom, de itt nem ez a helyzet. Persze tudom, mi fog következni még a negyedik évadban, és az egész hihetetlenül erős (na meg izgalmas, szívettépő, "stb."), de tudni, hogy az egész ilyen emlékezetesen fejeződik be… nos, a jó televíziózás mércéje ismét följebb került egy fokkal. Nem viccelek.

Ha ez nem fokozza az étvágyatokat, akkor semmi. Én már tűkön ülök, hogy láthassam a napi felvételeket. 

Verheiden véleménye a fináléról

Mark Verheiden író, co-executive producer és blogger is megírta a saját gondolatait a Ronald D. Moore által nemrég befejezett finálé forgatókönyvéről, miután Aaron Douglas is felfedte a maga érzéseit. Aki nem szeretné tudni, hogy egyáltalán mit várjon a nagyjából egy év múlva esedékes befejezéstől, az most ne olvasson tovább, de a leírtak nem rontják a filmélményt a szó szoros értelmében. Idézem:

Egyszerűen… lenyűgöző. Az a fajta forgatókönyv, hogy az elolvasása után csak kábultan hátradőlsz a foteledben, aztán fölhívsz valakit, akivel megbeszélheted, hogy mennyire kielégítő és erőteljes és… (válasszatok egy szuperlatívuszt)… Gyakran túlságosan is felemelem az elvárásokat, vagy túlzásokba bocsátkozom, de itt nem ez a helyzet. Persze tudom, mi fog következni még a negyedik évadban, és az egész hihetetlenül erős (na meg izgalmas, szívettépő, "stb."), de tudni, hogy az egész ilyen emlékezetesen fejeződik be… nos, a jó televíziózás mércéje ismét följebb került egy fokkal. Nem viccelek.

Ha ez nem fokozza az étvágyatokat, akkor semmi. Én már tűkön ülök, hogy láthassam a napi felvételeket. 

Visszatérnek a nézők a fináléra

A Sci Fi Channel jelenti, hogy a hetedik epizódra a Battlestar Galactica nézettsége már magasabb szintet ért el, mint a harmadik évad tavaly ilyenkor vetített második felénél. Az első két rész után beálltak a ratingek egy 1.1-es alacsony átlagra, de mostanra egyre többen kapcsolnak ismét a Sci FI adására péntek esténként. 

Igaz, a 18-49-es korosztályban csak 4%-os a növekedés, de ez szép eredmény ahhoz képest, hogy a teljes kábelverzum 15%-os nézőveszteséget könyvelt el az írók sztrájkja óta, és hogy a tavalyi részek még az erősebb vasárnapi napon kerültek adásba. A számokat csak szépíti, hogy a sorozatot felvételről, utólag megtekintők aránya is 18%-kal nőtt.

Amint elkészül a Caprica kétórás backdoor pilotja, megnézi a csatorna, és eldönti, berendelnek-e 10-12 részt belőle előre.

A BSG írói csapata már aláírta a szerződést a három, nyáron forgatandó filmre.

Folytatódik Edward James Olmos Q&A-je a scifi.comon. Föl bírta venni a telefont felvétel közben, amit persze nem vágtak ki, hanem összeollózták a Sacrifice-ból származó jelentekkel. 

Bizonyára mindenkinek ismerős a lolcat-jelenség, amely arról szól, hogy macskás képekre Impact betűtípussal és hibás nyelvtannal írunk vicceseket. Na, ez elérte a BSG-t is, és néhány haláli poén is kisült belőe itt, itt és itt (via DarthMojo). 

A Battlestar Galactica producerei beküldték a nevezéseiket az Emmy-jelölőbizottságnak, a listájukban azonban jövendőbeli epizódok is szerepelnek, úgyhogy ha valaki spoileresnek tartja azt, hogy mikor ki fog jól játszani, az most csukja be a szemét.

A főszereplők kategóriájába EJO-t a Sine Qua Nonnal, Mary McDonnellt a Faithtel nevezték. Legjobb férfi mellékszereplőként James Callist a He That Believeth in Me-ért, Jamie Bambert és Michael Hogant pedig szintén a Sine Qua Nonért választották, a nőknél Tricia Helfer és Grace Park a Guess What's Coming to Dinnerrel, Katee Sackhoff pedig a Six of One-nal indul.

Visszatérnek a nézők a fináléra

A Sci Fi Channel jelenti, hogy a hetedik epizódra a Battlestar Galactica nézettsége már magasabb szintet ért el, mint a harmadik évad tavaly ilyenkor vetített második felénél. Az első két rész után beálltak a ratingek egy 1.1-es alacsony átlagra, de mostanra egyre többen kapcsolnak ismét a Sci FI adására péntek esténként. 

Igaz, a 18-49-es korosztályban csak 4%-os a növekedés, de ez szép eredmény ahhoz képest, hogy a teljes kábelverzum 15%-os nézőveszteséget könyvelt el az írók sztrájkja óta, és hogy a tavalyi részek még az erősebb vasárnapi napon kerültek adásba. A számokat csak szépíti, hogy a sorozatot felvételről, utólag megtekintők aránya is 18%-kal nőtt.

Amint elkészül a Caprica kétórás backdoor pilotja, megnézi a csatorna, és eldönti, berendelnek-e 10-12 részt belőle előre.

A BSG írói csapata már aláírta a szerződést a három, nyáron forgatandó filmre.

Folytatódik Edward James Olmos Q&A-je a scifi.comon. Föl bírta venni a telefont felvétel közben, amit persze nem vágtak ki, hanem összeollózták a Sacrifice-ból származó jelentekkel. 

Bizonyára mindenkinek ismerős a lolcat-jelenség, amely arról szól, hogy macskás képekre Impact betűtípussal és hibás nyelvtannal írunk vicceseket. Na, ez elérte a BSG-t is, és néhány haláli poén is kisült belőe itt, itt és itt (via DarthMojo). 

A Battlestar Galactica producerei beküldték a nevezéseiket az Emmy-jelölőbizottságnak, a listájukban azonban jövendőbeli epizódok is szerepelnek, úgyhogy ha valaki spoileresnek tartja azt, hogy mikor ki fog jól játszani, az most csukja be a szemét.

A főszereplők kategóriájába EJO-t a Sine Qua Nonnal, Mary McDonnellt a Faithtel nevezték. Legjobb férfi mellékszereplőként James Callist a He That Believeth in Me-ért, Jamie Bambert és Michael Hogant pedig szintén a Sine Qua Nonért választották, a nőknél Tricia Helfer és Grace Park a Guess What's Coming to Dinnerrel, Katee Sackhoff pedig a Six of One-nal indul.

Tyrol a fináléról beszél


Nem szánok neki külön bejegyzést, de a tovább mögött megtekinthetitek a Sine Qua Non kanadai promóját, ami állítólag spoileresebb, mint a korábbi.

Aaron Douglas olvasta az utolsó két rész forgatókönyvét, és sírt. Szerinte a legjobb munka, amit Ron Moore valaha írt.

Richard Hatch, azaz Tom Zarek szerdán ünnepelte a születésnapját, a hatvanharmadikat. Nála csak Dean Stockwell (Cavil, 72) és Donnelly Rhodes (Cottle, 70) idősebbek a sorozatban.

Mivel ez egy Battlestar Galactica blog, így nem mélyedek bele részletesen Ron Moore és Michael Taylor Virtuality című pilotjának részleteibe, pedig szívesen megtenném. Az io9 ugyanis ír a castingra kiküldött forgatókönyv-részletekről, amelyekből megismerhetjük a sorozat Baltar/Cavil-keverék figuráját, egy meleg és egy heteroszexuális párt, a Pike kapitány nevet viselő parancsnokot (eredeti Star Trek, valaki?), és így tovább. Összességében véve nem tűnik túl eredetinek a sztori, de a két szó, amivel jellemezték a hangulatot, a zord és a felkavaró, engem megfogott.

Tyrol a fináléról beszél

Nem szánok neki külön bejegyzést, de a tovább mögött megtekinthetitek a Sine Qua Non kanadai promóját, ami állítólag spoileresebb, mint a korábbi.

Aaron Douglas olvasta az utolsó két rész forgatókönyvét, és sírt. Szerinte a legjobb munka, amit Ron Moore valaha írt.

Richard Hatch, azaz Tom Zarek szerdán ünnepelte a születésnapját, a hatvanharmadikat. Nála csak Dean Stockwell (Cavil, 72) és Donnelly Rhodes (Cottle, 70) idősebbek a sorozatban.

Mivel ez egy Battlestar Galactica blog, így nem mélyedek bele részletesen Ron Moore és Michael Taylor Virtuality című pilotjának részleteibe, pedig szívesen megtenném. Az io9 ugyanis ír a castingra kiküldött forgatókönyv-részletekről, amelyekből megismerhetjük a sorozat Baltar/Cavil-keverék figuráját, egy meleg és egy heteroszexuális párt, a Pike kapitány nevet viselő parancsnokot (eredeti Star Trek, valaki?), és így tovább. Összességében véve nem tűnik túl eredetinek a sztori, de a két szó, amivel jellemezték a hangulatot, a zord és a felkavaró, engem megfogott.

A legutóbbi epizód utózöngéi

Tekintve, hogy a podcastokkal megint elmaradásban van Moore (vagy a scifi.com), ezúttal is más stábtagok információiból tudok csak csipegetni, de szerencsére akadnak köztük igazán érdekesek is. Némelyik enyhén rontja az élményt, de egyáltalán nem vészes, sőt csak olyan dolgokról van szó, amikre magunktól is gondolhattunk.

Mark Verheiden e-mail interjúja megjelent a ComicMixen, ezúttal jópár izgalmas kérdéssel, bár még így is akad egy-két dolog, amit hiányolok. Az első kérdező afelől érdeklődött, hogy Sam kap-e bármilyen büntetést Gaeta meglövéséért. Az író válasza az volt, amit várhattunk: egy zendülő meglövéséért nem is feltétlenül járna megtorlás, de Adamával inkább senki sem akar belemenni ebbe a szerencsétlen ügybe. Különösebb spoiler nélkül azt tette még hozzá, hogy következményei azért lehetnek a dolognak, csak nem úgy, ahogy mi gondoljuk.

Valaki megfigyelte, hogy Sharon két végső cylon szeme láttára lőtte meg Natalie-t, ami azért érdekes, mert az operaházbeli látomásukban is figyeli őket a Final Five. Verheiden erre nem mert mondani semmit, de szerinte is érdekes, hogy az egész konfliktust ennyien látták.

Az egyik olvasó érdekesnek találta, hogy a zenei metaforák skálája hogyan szélesedik a sorozatban egyre jobban, amire csak azt a választ kaptuk, hogy ez bizony érdekes megfigyelés, sőt, meglehetősen előrelátó is.

Kérdezték Verheident afelől is, hogy az öt utolsó cylon kilétét a kezdetektől fogva tudták-e az írók. Azt felelte, hogy mivel csak hét cylont ismertünk meg az első két évadban, a maradék öt kiléte már legalább azóta izgatta őket, mióta ő csatlakozott a csapathoza második évad ötödik epizódja körül (ez így persze nem teljesen igaz, hiszen épp ő írta bele a sorozatba D'Annát és Cavil is csak később jött).

Az, hogy kik legyenek az utolsó cylonok, csak a harmadik évad elején kezdett kialakulni (ami nem is csoda, hiszen az eredetileg epizódszereplőnek szánt Anderst és a mellékszereplő Toryt egyáltalán nem ilyen célzattal írták bele a sorozatba). A cselekményszálak és a nagy történet folyamatosan alakul, ahogy halad a sorozat, magyarul a legtöbb dolgot nem tervezik meg előre.

Verheiden legutóbb beszélt arról, hogy érdemes figyelni a Searider Falcont, a könyvet, amit Roslin olvas, mert többször is meg fog még jelenni. Így is lett, amit ő úgy értelmez, hogy az elnöknő azért vitte magával, hogy emlékeztesse valakire, aki számára fontos, azaz Adamára.

Darth Mojo, a Battlestar Galactica házi effektstúdiójának tagja mesél arról, hogy milyen überfasza CGI-jelenetek nem kerültek be a Guess What's Coming to Dinnerbe. A cylon bázishajó beugrásakor ők egy kicsit látványosabb és hosszabb szekvenciát álmodtak meg, többek közt egy olyan képsorral, amelyben az egyik, a bázishajó alatt elsodródó hajó fedélzetéről figyeljük a gigantikus szerkezetet. Van egy kis videóanyaga is a jelenetek előnézetéből, ami nem olyan kidolgozott, de a lényeg átjön.

Jane Espenson a saját blogján írt egy kicsit a kollégája, Michael Angeli munkájáról, és a Guess What's Coming to Dinnert az egész sorozat eddigi egyik legerősebb darabjának nevezte. Kiemeli, hogy Angeli milyen szépirodalmi magasságokba képes emelni egy egyszerű forgatókönyvet, és hogy ezt bizonyítsa, az alábbi részletet tette közzé a blogján:

INT. GALACTICA – CORRIDOR
Athena, frantic, wild-horse eyes, bolts down another part of the corridor, no sign of…

ATHENA
HERA! HERA!

Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy ilyen kis apróságokkal, mint ahogy a "no sign of HERA" részt megfogalmazta, élvezhetőbbé, gördülékenyebbé teszi a forgatókönyvet, miközben a jelzőivel szinte már a szemünk elé is varázsolja Grace Park kétségbeesett arcát. 

A legutóbbi epizód utózöngéi

Tekintve, hogy a podcastokkal megint elmaradásban van Moore (vagy a scifi.com), ezúttal is más stábtagok információiból tudok csak csipegetni, de szerencsére akadnak köztük igazán érdekesek is. Némelyik enyhén rontja az élményt, de egyáltalán nem vészes, sőt csak olyan dolgokról van szó, amikre magunktól is gondolhattunk.

Mark Verheiden e-mail interjúja megjelent a ComicMixen, ezúttal jópár izgalmas kérdéssel, bár még így is akad egy-két dolog, amit hiányolok. Az első kérdező afelől érdeklődött, hogy Sam kap-e bármilyen büntetést Gaeta meglövéséért. Az író válasza az volt, amit várhattunk: egy zendülő meglövéséért nem is feltétlenül járna megtorlás, de Adamával inkább senki sem akar belemenni ebbe a szerencsétlen ügybe. Különösebb spoiler nélkül azt tette még hozzá, hogy következményei azért lehetnek a dolognak, csak nem úgy, ahogy mi gondoljuk.

Valaki megfigyelte, hogy Sharon két végső cylon szeme láttára lőtte meg Natalie-t, ami azért érdekes, mert az operaházbeli látomásukban is figyeli őket a Final Five. Verheiden erre nem mert mondani semmit, de szerinte is érdekes, hogy az egész konfliktust ennyien látták.

Az egyik olvasó érdekesnek találta, hogy a zenei metaforák skálája hogyan szélesedik a sorozatban egyre jobban, amire csak azt a választ kaptuk, hogy ez bizony érdekes megfigyelés, sőt, meglehetősen előrelátó is.

Kérdezték Verheident afelől is, hogy az öt utolsó cylon kilétét a kezdetektől fogva tudták-e az írók. Azt felelte, hogy mivel csak hét cylont ismertünk meg az első két évadban, a maradék öt kiléte már legalább azóta izgatta őket, mióta ő csatlakozott a csapathoza második évad ötödik epizódja körül (ez így persze nem teljesen igaz, hiszen épp ő írta bele a sorozatba D'Annát és Cavil is csak később jött).

Az, hogy kik legyenek az utolsó cylonok, csak a harmadik évad elején kezdett kialakulni (ami nem is csoda, hiszen az eredetileg epizódszereplőnek szánt Anderst és a mellékszereplő Toryt egyáltalán nem ilyen célzattal írták bele a sorozatba). A cselekményszálak és a nagy történet folyamatosan alakul, ahogy halad a sorozat, magyarul a legtöbb dolgot nem tervezik meg előre.

Verheiden legutóbb beszélt arról, hogy érdemes figyelni a Searider Falcont, a könyvet, amit Roslin olvas, mert többször is meg fog még jelenni. Így is lett, amit ő úgy értelmez, hogy az elnöknő azért vitte magával, hogy emlékeztesse valakire, aki számára fontos, azaz Adamára.

Darth Mojo, a Battlestar Galactica házi effektstúdiójának tagja mesél arról, hogy milyen überfasza CGI-jelenetek nem kerültek be a Guess What's Coming to Dinnerbe. A cylon bázishajó beugrásakor ők egy kicsit látványosabb és hosszabb szekvenciát álmodtak meg, többek közt egy olyan képsorral, amelyben az egyik, a bázishajó alatt elsodródó hajó fedélzetéről figyeljük a gigantikus szerkezetet. Van egy kis videóanyaga is a jelenetek előnézetéből, ami nem olyan kidolgozott, de a lényeg átjön.

Jane Espenson a saját blogján írt egy kicsit a kollégája, Michael Angeli munkájáról, és a Guess What's Coming to Dinnert az egész sorozat eddigi egyik legerősebb darabjának nevezte. Kiemeli, hogy Angeli milyen szépirodalmi magasságokba képes emelni egy egyszerű forgatókönyvet, és hogy ezt bizonyítsa, az alábbi részletet tette közzé a blogján:

INT. GALACTICA – CORRIDOR
Athena, frantic, wild-horse eyes, bolts down another part of the corridor, no sign of…

ATHENA
HERA! HERA!

Itt egész egyszerűen arról van szó, hogy ilyen kis apróságokkal, mint ahogy a "no sign of HERA" részt megfogalmazta, élvezhetőbbé, gördülékenyebbé teszi a forgatókönyvet, miközben a jelzőivel szinte már a szemünk elé is varázsolja Grace Park kétségbeesett arcát.