Jeff Zucker, az NBC Universal elnöke valószínűleg jó arc lehet, hiszen a múltkor szerepelt a vicces My Name Is Earlben is, most azonban nem emiatt került szóba. Nemrégiben egy partyn beszélt az NBC csoportról, és a csatorna jelképei (pontosabban signature brandjei) között nemcsak a Law & Ordert és a Saturday Night Live-ot emlegette, hanem a Battlestar Galactica című sci-fi sorozatot is.
Ezen aztán páran fel is kuncogtak a közönség soraiban, ám ő visszakérdezett: "Ez így van! Miért nevetnek ezen?"
Ez a naivság annyira jó tőle. Mintha nem értené, miért nézik le annyian a Battlestar Galacticát. Nem elég, hogy a kockafejűeknek és a bémozi-rajongóknak dedikált Sci Fi Channelen fut, de jellemzően csak a hardcore fanatikusok nézik, a trekkerek új nemzedéke, az elvakult, elvadult geekek. Az ilyen kultikus követői bázis inkább nevetség tárgya, semmint a tiszteleté, legalábbis azok számára, akiket már a oldschool/gagyi cím is elriaszt.
És ez szomorú. Mert, üsse kő, legyen ez így egy Star Trekkel, ahol nagyfülű meg redőshomlokú emberek rohangálnak. Legyen ez így a Star Warsszal, ahol emberek meg csápos lények világító kardokkal rohangálnak. De mennyire kell realistának lennie egy sci-fi produkciónak, hogy tömegekhez jusson el? Nevezzék – kevésbé gagyi módon – Heroesnak, és röpködjenek benne az emberek? Nevezzék kúl módon X-aktáknak és FBI-ügynökök rohangáljanak benne ufók után?
Hol a határ?
Sajnos a Battlestar Galactica ott rontotta el, hogy örökölt egy iszonyatos címet, és megtartotta a csillogó borítású, nájtrájderszemű robotokat. Komolyan akarta venni magát, ezért kidobta a legtöbb béna panelt, amelyek a XXI. században már nem állják meg a helyüket, de így is túl sokat tartott meg. Arról nem is beszélve, hogy egy egyszerű tévénézőt még az is eltántorítana, hogy egyeseknek a sorozatban egy számjegy a nevük. Ugyanúgy, ahogy egy Star Wars megbukna a mozipénztáraknál a maga C-3PO-jával meg Skywalkerével, ha most forgatták volna le, úgy megbukik a BSG is a maga Number Sixével és a cylon centurionjával.
Realista és emészthető akart lenni, ezért kidobta a lézerfegyvereket, de muszáj volt felhasználnia egyes elemeket az elődjéből. Talán eladhatóbbnak hitte magát, elvégre a remake szó ma jól cseng Hollywoodban, de ez lett a veszte. Ha csak az alapötletet tartotta volna meg, és szakít az összes panellel és a címmel, akkor plágiummal vádolták volna, de legalább meg tudta volna emészteni az akciófilmeken és ügyvédes sorozatokon felnőtt amerikai gyomra is. Így azonban elvesztette az eredeti sorozat híveit, és eltántorította a potenciális újakat is.
A Battlestar Galactica készítőinek így meg kell elégednie a találkozókra járó, jelmezbe öltöző rajongókkal, az elvetemült imádókkal. És attól válik széppé ez a dolog, hogy meg is elégszik. Mi több, a sorozatot sugárzó és készítő társaság elnöke a vállalata zászlóshajójának nevezi a műsort. A sorozatot kitaláló producer podcastokat rögzít a legelvetemültebbeknek. A partnere videóblogot filmez ugyanazoknak. Az anyacsatorna évente más játékot hirdet gyermeklelkűbbeknek. Közös erővel tonnányi extrát pakolnak a DVD-kiadványaikra, amit úgyis csak a vásárlók egy kisebb hányada fog megnézni, nem hogy értékelni. A jogászaik levetetik a kiszivárgott videóanyagokat az internetről, de engedik a fanvideókat és az egyéb rajongói alkotásokat. Csomó, csomó pénzt költenek olyan dolgokra, amelyek egyetlen fővel sem növelik a nézettségüket, csak tovább erősítik azt a tényt, hogy erre a műsorra csak az elhivatott nézők kíváncsiak.
Tudják maguk is, mik a hibái a saját sorozatuknak, de nem beletörődnek, hanem felvállalják és élvezik a vele járó következményeket. Arra azonban ügyelnek, hogy többet ilyesmi ne fordulhasson elő. A Caprica című spin-off sorozatban nem véletlenül nem a csillogó, fémvázas robotok megteremtését fogjuk látni, hanem emberszerű kiborgokat. Mert azt még beveszi az emberek gyomra. Nem fogunk űrben utagaztni, sose fog elhangzani az, hogy FTL, de talán még a frak se.
A bejegyzést a Galactica Sitrep ihlette, köszönet az átvett gondolatokért.